Skip to main content

Full text of "A Vasi zsidók emlékére a mártirhalált szenvedett vasmegyei zsidóságnak"

See other formats


DÁVID AND 


SYLVIA STEINER YIZKOR BOOK COLLECTION 


S T E V E N 


SPIELBERG DIGITAL YIDDISH LIBRARY 
NO. 14238 


Vas Megye Memóriái Book 

A Vasi zsidók emlékére a mártirhalált szenvedett vasmegyei 

zsidóságnak 


THE NEW YORK PUBLIC LIBRARY - NATIONAL YIDDISH BOOK CENTER 

YIZKOR BOOK PROJECT 


NEW YORK, NEW YORK AND AMHERST, MASSACHUSETTS 


THE STEVEN SPIELBERG DIGITAL YIDDISH LIBRARY PROVIDES 


ON-DEMAND REPRINTS OF MODERN YIDDISH LITERATURE 

©2003 THE NEW YORK PUBLIC LIBRARY AND 
THE NATIONAL YIDDISH BOOK CENTER 


MAJOR FUNDING FÓR THE 
YIZKOR BOOK PROJECT WAS PROVIDED BY: 

Harry and Lillian Freedman Fund 
Dávid and Barbara B. Hirschhorn Foundation 
Dávid and Barbara Margulies 
The Nash Family Foundation 
Harris Rosen 
Dávid and Sylvia Steiner 
Ruth Taubman 


Original publication data 


TITLE 

DESCRIPT 

SUBJECT 


add'l NAME 
ADD'l TITLE 


A Vasi zsidók emlékére a mártirhalált szenvedett vasmegyei zsidóságnak / 
[szerkesztő, Löwinger Avraham Albert]. 

214 p. : ill. ; 25 cm. 

Jews — Hungary — Vas Megye. 

Vas Megye (Hungary) — Ethnic relations. 

Holocaust, Jewish (1939-1945) — Hungary — Vas Megye. 

Löwinger, Avraham Albert. 

Sefer zikaron Mehoz Vas 


THIS BOOK MEETS A.N.S.I. STANDARDS FÓR 
PAPER PERMANENCE AND LIBRARY BINDING. 


PRINTED IN THE U.S.A. 





mar Tflp 

í^Nii nnn 


(nnxnn) mma D’aiiP’m mV’npn ’irnp idt'? 


n'?in omax mis 


trxn nnsan'? ívin iiKsin 

r''7m 






."iV nax’i T3pT t3í< 

niwini nt nx nj D’snn msiixo na ,n’arnm mvion iinoipn bv nairsa 
naotn .narn í»x sroab xnpn nx D’raia iix ,^iönxn nx mna to mn’aípa dw 
, ia»n ay '>jhpí> n^rp laa D”pa u’xw w imx ,cnnn min í>x np’va n’jsia it 
irxna nnvra ní>x rmia? -nnTypnn msiy nxi n’a’Bixn nivn nx Taa ii’x 
ijiirVíPD Vxw’ bv D’^inan n’aE? nnn ,nxa ne biw nyu inixV niwxnai 

.iTnn^ napw max nsw x’n 

on’sa ,ypcny nay dd’ibV o’^ya lix nirxa at’jnaxix ni’naa nt i’x axn 
,DViyn niaix ay a’paso a’iBoa ,ayn’ x^ íynnn mniy mí”npi nvian 

? avn ant aninai a’Bixíy a’paxa 

niBO — n’n n’maon x’n txa aa’iB^ x’anV a’osa iixs? na ,nxt nnaV 
’P :ianix maí>an nmaonn nmx ’mi nrmax ann’S’i apaxa ,arr«n 
Vv ’jxnan Vnnn nnrn nnn ,niVin bv nxanan nnyBtpn nnn ,a’iw a’xana 
mxasy ;ni^i íny nViya *nnniyní> na^n ,a”na mman naixw ,txaai .nnn’n 

.nayn mymxa nxí> an’í>xa a’a’nna n’mn’ nymm ,n’així> 
irx ,ay ”na anoa nn ’a ,ma*'í' naia roi» moBnan ,nay ’aana nnx 
.a^an niyp bv imaa ntÍJ nt ananna n’pí’niy n’Bioj’x miyníra n'í'in xí>x 
nmaonn nBiyí> amna .nayi Tny ra Táí>a naya mip: X’n nnnniy íxaa 
a’xin npnV ní’y — maipn ra as'ií’ xm nn bv irpen ’3 -H’n myatyan 

.n’nyn ma nayn 'any nx iyníyní> naa í>y mmwBx lyanVi 
na’tya iiayy í’y iií>üj ,maa nuni’ m’ a’iptm annaan nn 
na nsiBn Viy ninat nx xin:íy lap faip ,nöí’Bn nnxíy nx .naaiom nc^p 
aí>iy px í>an í>iy inpyt nViy nVx a’Bia .mooin nimn’ mí”np míyy a’ntt? 

.a’^TiiT m’S’ '’m nnoiaa i’^yy n’n ,a”n nanir 
n”n iimn’ysa ’nniy .nny n”n í>y í’s í”öa nr í’a ,ns n’a’a mp nt í’a 
mm miBO ,ní»iya mama maV® nVya .naay ní”np Vty a’ann n’as’a nasy nx 
na ixm ,nmní>’ niatí>n napa ni ’atn’ atas aapa .nV a’n’Btx ma ’a^im 
a’mta noaa ’na .a’aaa aac ’na ,niaatya aaist aan aaaa :nt í>aa ann 

...maap ’na pa ,ía ,maap ’nat 

taaiann nmaí” matVn imataonn nnxa í>y nV’öní> ’aaa miaa n’maip 
n’niaií>naíy map’n anaxn — ’aaxn ama nVaa ann naosn nx .n’T nnn 
n’31 Vy .na’an naaaa taaix bv naaty ’ata aí’a intx Vtya aa nayx ..,ryní> taan 
’áiay rína ,a’ooin a”n nmx a’aaa nx .tnowí’ nm® nniaaxi a’axisa 
n^ a’atap nniy ,amx bv naianxn anpax naí>a a’aaira ,naia bv innn 

.n’nx a’BÍ>x nyaty bv aiyaa ma’oa a’a’ata nifi’a 


^ai4— 



,Dmn .poBW Kin ■’atpin DaT>p pi ,7533 ddi 3 p'w ir'> 3 in'? i 3 ’í>ir .nnt oir 
mp’n ninian ’mt .i 33 in 3 n”n ,D’»”pi d’toiv noian Dnysirn n 3 i onava 

.03^ bv nms onn^i lannsí? i’asn'? o'sn iiscr 
13^ n’ip’yn nn’on ’nit .nsír ”ipp d» D’paw t’n» D’3pin i3s ,3m’3 
y3i33 .i3’’a'> n’SíxV mt nstpa — nninni rn3an ip^nn ni nso nin^ iisíjsaip 
nwisn nrnm ni'7Sipn bv nawn rn!?i msaV ^3 nnp iiVnnirn i3k ,i3iní' 
m^’npn 12 Vir in’nnVin ^'’3a ison bv ián .nmm moan iiv33 nJ’ö' Vip 
na’ipn nnna ii ní?'>3» .i3^ip m3T’n nV’3a la ní>'?33 la laai b'‘vb nmasn 
nmn mipssnn it na’tzn. bv nnaain .ii’trnp niaw bv rmb'v asiaa ik ,na^ip 
D’3tp ^ip ^asaip ,^'1 iiKia Vm 'asn .nmian iini’nia ^ip nam nniToaí> 
.^an msns naa dp nama manann ’"p ii’ipinp ^ip DiTmaip ns nmoi noos 
imiDon ns ^mb insip dV 3 nain pi D’iP’3a i3s n’naiin ismiapa 

: n’sinVi naipí’ na ’"pi nnapa nainn nx n3PÍ>i D3nnV nnr v^p nnpn 

! isnpnp 'Totp 'nxani nö'n ,'?'3íKn m 


niap — ia”p’2^ .nana im D’aipn la nipip psm ns’pipn la^tpsip la’OK 

:Vspin'’ ix’as mnoan — i'?Sn 13’ipnp 
T«TS i'? TBíc T01S iV "MKi ,1^312 jiBoisna •^niíi T''?í nsr?Ki„ 

.(6 ,t"ü .Vsptn'’) ""n 


-iiri'? amax 





n3“i3i min nai 

.ö"DFn nőn '"ö ,nnx3nn n^’Jő na’ns nyn "nV’ir,, t'őő o"’ 3 ní>n3n ’bVs 


1133^ 
ITT nnTO lő 
"nV>v„ r'üü o"iT’3 Siíő 
nmn — n3í>is nrői 
,.».3 

n'mjsi '^rressno p"p nnsjn : inJ>T • 

m^yn^ ^T3’ ’öv rx 13^ mVnpő nü’í’sí’ nxtyacr íVs ra ’ís njői 
raxí? ií?3intp ’T3 3nn dd^vd bv n3in ’nsnym ’nDnyn mi^in ns nan Vv 
nini3S3 insniiy n’ipnp inoi ns nni’ő nsam naí>in mix3 n’STn^i 

mőtrnn ni3nő3 DiTmiői pbmt’Vsi nxőisty ’>Pnü3aT0 mtrnpn m'j’npna 

.131 nais3 minan 1 x 2^31 npi^wiai fnc^ix 
T^xbi D3^ xin TI33 D3Vay ,n27np xm aaasy ^y on'rDiíy na’íyan 

.ni3TT nmna nn an’maíyi ’3 D’nxia D3in di3i nxty 

minn tip nx ann*? in'’'7sn iiyyn iirx "páni aan’ niptnniy nxi ’H’ 

.“rxiTy’ Dyi 

i 3 on x^tr aman in’^i t’t ’aiia laV mnnan '’min ai xi noa 
n2?BxV a"y in’3 lapVín a’iitr a’tnix ’Ba 3in lann bboix 3 í>ay ^3 
miiT nxw nynn nxi ‘?V33 nxwn nynn nx a 3 nBD n’3 nnpn^ 

.0133 ii’miai ’Vnoiaio p"p 

nipin3 

p^aiV^s p"pa lyxa Vxia nx 
r'jííOTp ’WUS 
.Ti’yn íTxi 110 
nnn 


0 "3wn nan 'x biitkp inifp i^'i 

17 . 6.69 íiaiBil niTPTC? 'Hl 

.iB’n 

nx n’siní> lasy ^y ^ 3 pty "nb'v,, iBon n’a nx í ?33 113a 'iin 

.ii3’3oni ’Sio3aio m^’iipn W 1121 

ay (’Vnoaaio Viy ’ann atyn hm ht) .Tiao i’yí^ lyin a’inyxiii a’TiiT.i 

.nmisV ’nyn mipan nn T3iin nix layiiiw ’ann n’iVn 
Txa ,i 7 M nxan nVnna a^yn’ nnix minoa mmn’ niViip Vy 

.mi’aV npin main ni mioia lapin t<i3T niVnp ”n innann 
.niiry nxnyn tata snin nnaa m^Mpn iBoa 
wni nnana ,inT >3 133,1 n^x,i niVnp.i mn’ 'atya ,i’n .ixiínn tiox 

.nnx ntyana mns nrn anai ,amrr> B’bVx nwa 
nraaty ,,iVx,i mVMp,i nx i’BTri^i n 3 TÍ> a 3 iBo n’aí’ xi,i wip Tpan 

.a’aunn ’bVx b^ n’n,i’n nynnn ntyiinV niioa ttm a’iiya nixa 

<13133 

DIITKP nní 13 1"1 


— 312 — 





: naywí) tsirs’is hív ■’irxn m „ínja (ratr^ana) ri'ö i"t 
. . . nsöB^XT niDTX n’^x 

(■’SiüaaioD nnV’ manai) 


.nair 40'3 ,'>VnüaaiD ’mVia ts? dk ’naTyír tsa ,’may nann itt 
,xnao ^ao : T>ya ’nnsira ^3? nnos kí? n’a ns nipsir ,narxn nxwn 
t]OT> D”n nsjnoan nnsiran Va — D’in ’ja bv ai asoai nnm ann 
aiat^ ,T>3nn Tain ’mxírj ’js pa ;nsitra nnsoa (o’jin naia) í>"xt ratJ^^aaa 

...D”2?nw amn’ b^ aiT”n ntrnp nx i’arn^i 
^x-iip’a axi a’ 3 ? mmatn ajaxi — "rp ’iyya asoxi n’nx ’a max x^„ 
nxn maiss? a”rsra ..."n ’trsa niso„ naxa an ^ombatheiy 
VüVi no .na’an 'n min Vip ,ní”sni ^ip rpia aísaau^a ,nb'>npn ’j’ja nx ’jx 

,a’BÍ>xí>i mxaV ama nnn raint:? ^ 3 ^am la^arr ,b"t njTixn n nx 

aVixai ,na’E^’n ’mna^ mytr i’aya V'r íjaBíra ‘jtnaa n ’an ’nia nx nxaa aw 
nvina a’íipír ,maan o"trn nan .a’aan n’a^n nntrj? bv aí’ip Vs^s’ ma’W’n 
.nban n^Dí? n’Va rxu? anaix ^nyai nnia fa para av ’i’a ,xam ”ax 
layan ix n’Ji'fnn nVau^nn x^ .tyiann x^ tmin n'ratr n*?'np nn''n '^msaaio 
ní”npn ’onaíy ,maiyi pt i'pa mas^ natrm nnnn pn minn ax ’a pmann 
Tisn V'T ■'■ns ,D'ipíPfl ,nr’fl "anr >b"t n’jsnan dhjs : a^av a’aan ’i’aVn anpa ixx’ 
inpnc? ,y't fUíp'jana pam ma pinV ’aVa mair “rnfa aipa paiaai ...Tiyi 
2b paí>V Tinn an "amna mxsn,, b^ an’yxn aipa a’aaV ,minn mx paixa 

...amn b2b minn nanx nx ,pn iw 

asD n’a ,aaí?iT max yaixa nunon xV nV’npn ."nx nnnVi min^ 

V't nmaia ,1"*?? amam ,a”opniBmxn anV’n nx rmna íPtra űí>p nsiab mo’ 
mnxa yni^ ’^aa — nnnm jnaa ^aa laytr ,n'>‘?^D ní^airn bv ivaa a’Taí>nV npn 
tnwan nx nairx xí? a^yí" n’ír’x ’ix .nV’npa miíyiy ,a’aíyn nxn’! nnaxn 
’maVc? .mnn raa rma aw — ’nyi ’b^ — nyx ,b'"! ma bv ’nnBm 'apim 

.anx mnnn xV pia’na “imxa ann ana 
nx nB’ fya nnxa xí? n’amn n^ppn piai aaax ? mn’xn ? n’aixSa n’nnm 
mívsnip ,pa ^y amn vn nynpn ’ja .^xan ’ama ^2Viv ,miyann mman 
(nx 3 auBiiy) V'T ftna Tin ...nxt ^aa ^ax .an’ysn bv a’aiy nxa’ai miaxa yian 
nanaa 'laa aaV xin amxa anf) ...10 ta ’nrna nnay^ ’Viy iwxan mian mn 
bv an’ys faip "mnn»a„ nBoxnn Va '•amna rnizsn in’aa .(uwBxaiaa aion 
aBaiana nna^yaa .aanxn Vx’^ai 'a bv njman ’j’y ■> 3 Ba axa laanm "’naran,, 
maann nx uaa faxn *xüb bv <,jina’ nx iiVap 

.npayí> marxn 

x^ omna 3 i:aa^ anx na» Vajává ...na’na ’í> nap® napaa aa aata ’axi 



•on IS 'w ’iaff •n»í> idő /’müv nBV„-» d’^öy pnpi o) kVí< .'"tni wain pn 
hu "’aan öbw»,> laatim V'r ijj'sys bto^^b ^na-’U^’n 'tai "i3n^pí>p„a uoBnj 
DK K’an^ íisYT nnx osn,, "? a^Vana >aia ,poiy nnx »na„ : V't nsatttra ^tmaa n 
^aK ,teiK vh K’anV ,’aa„ : ’>aiai ’aaV Tiaan nsa'i nx T>i ^33 -’JXi "? n'wan 

"? ama mwan nia’í> laiannV 

...naiwnn nx nan: nnYüO’nn ...na^Bn n’-wtrV mna m’son nxnrn íibyo 
axY .aVixn snVn is’an ms^an nia’V anann Yi^a naa "n’a?an ’Van,, nns 
nniYnns? ,np’n ’naxna iyb ns naws sVi aiatK ’^ncaaio p"p ’a^jm n^’a ans 
’asy ns ‘’rY’sa ,aa^B’is ^’5;a niiaan oa ’nawa d:i .a^n is? nnn’a ’aaa as 
03 , ’a’at ,Tfi3 ’-nn’ Va bv o’naaan ipl? ’rinai .trnpn nx^ ’ama ,aaya ninaa 
,a"’u?n njwa aYB?yn maisa ”^nöaaio ’ímp ns nV’npn ’Tac? ’JBa a’Boní> 
D’nxi nsií? ,in3 oi’ot ’n’ — "ytibi sV aniaai OiT’na D’a’sani D’ansin,, 


— 210 



. . .o’anvan nnspa amn’ 


ín '« * ir ! e « wp ainn 

(mon noiei rtninnenn nnai ’^ntsaaio nnn’ nnxirn) 


.1 

i’minn bv .na’aom ’Vnüaaio miiT bv aina"? .nt nits t®?’ nna ’riirpanj 
na ,nsi .n’JNian iní”S3ai ininnanna ry’iryta ,i’?axaa ,nt anr oy nuiirn 

ns lasy í>y ^a’pw anxn mn aiay mymi aío-mn nsipn n’Xiní» 

.nt Ktrii mniD’a aipní> na’ipan 
.naipn nai aina n’iP’s n’nn ind nsoV nuns 
,ipxn. nnaa ,ii^ss ap’a — m’aViyn man'?a ’nip ra — n’on’ ny’im nsipna 
.nnn’n nvya bv nsintp ,Donsan ninn öon’^aisn ,tPiaaaV’o in’Vi’ aiosnB 
mson DDion ,t»'íí ipD'rs bv nxpn mD’O mapya ,i^tpa ns’ nxnan '>b miai 

.Doaiean 

D’yt ■’xV Bpw ■’a’ax aaya in’JN nv ynn .pa^nn d’ "n m wip ^ain-aa 
,na^ nxj aaia iPis bi^n '?T’ű nym .n^'’'7n nx ia n’ayp^ na ,yn’ ’nVai 
nxa Dnaia vn vmypn Vai ipysin .mns mnya nysim ainn? aiy ^ya 
ly’xn ’D ,Tiann nainaír nn’tpa inna .nnstra anp nn iV’sa nn nan 

miinn rmaxTiiaN .D’P’an ’a’a ^Püaisa wniíy mm bv vsxxa inx xin 
ID .D’opxn ’xsxsa ixxiaa n'>nv ^ainn'aa bv rmax'max rn na ,nn nmxa 
aiosnsi — Dpaiit í’say'? aaya idtt nx ain mi .n’nnsipan naT’pn nypaa 
’xsxsa nmnV la xí>x irx — ais’Dn nana — lasy íjs'n ’D ,»i’cnn my caaia^’o 

.D’oiixn 

T'yn ^ip nií>iaia ’nV’Di ’nn’yxa ’mpa ,i'?x xnnip ama pasy ’ix iV’xi 
Viaa ."maoDB bv oaan,, oipa yn’ mmr ,a’yn '?ip mna imxa ,naiaon ppbto 
n^ .D’jaVi D^aya ais”^ i^ip o’aan ntrnniT’na may xap:ip "antn an„ ooiinn 
.mnva mis n^ya ,naax"npVní' aV ’naip ,D’smpn nyaa ^x T’Vinip ,ir'>aDn 
.oaxD nx ipyt .lan^nn ib’xa mpx ,B’xip bv mnxip rn iP’aan ^x iiaon isa 
,’xí?pnn ^x n^’xira ’nPB .pja pnya’ x^ip ix ,'>b maia n naax-rpVmp pnipn 

."'b amn "(amn’n mip) apxiai’-n mi ,id ,ia„ .oipa naapa aayip 
’iB^ inBwa isnnip omn’n Vip nnpn miapn — aipa a’^ pina ’may laai 
aina„ n ,D’i”sa ,i526-a niiiüt’'’ipí’ iip’mip DniiVnaíP ,Dmm ónix ,npp 450 
nt aan ."umiax-max^ niv 6oo pb^ aaa n’n pa^yn-nnip ama mainan 
ma^iPB anxa ix ,D’aiiinia ’"y aitxn ipian nya aaa n — naixaV nmaí' — nma 

.nt aitxa o’waixa D’nin’ a^n laa .o’ayn mm ^tp npianxn 
, 1537 -a ,iaa anxí> aa-xí? lattp ,ais? n’oinV inp ra^yn-nn Víp iVan mi? 
nipa nx aantp^i V»'?a oian'?,, ,naiiyn nnxrtp nyauma .ann max itj’^nn 
niaöaV tpia’tp dipV mpV: masam natpin nnapn .nap aai ."oninaa i>tp anaiap 


— 209 



röí»»n"n’3 bw inip’Dj? n’iröai t\'>i'>ís nnsin ninia kV is .miriK 
ipjB»a pipa .nimpa nanK-npVn ’nitír ’ne^n t"D3i .aniiTn bv onapa nsVa 
W3 löVaair ,nVK3 vn wKiia i3’m3K-m3K ,n’3nV w’ .’nn’n skdVi n»anV 
a«y "nV’XKH T»n nx»ia„ rnipsn 3"nK Vvia ni .naon "'nrwi iptpn,, 

".IKsV aniiT i3W> kV dVixVct 

bv mtin — niVan fnVn ,D’nT D'-Kaniir ,iamK ma’V nmoo’nn ,dViki 
,D’J 5r niKa nriK ,D”i’3n ’a’ Vir nt írn’i ihkV .’Tin’iT Vinn Vir nnanan naxx 
ninV nyia hVk nnw .vniystt^ni vniKxin na’naa nni’ nn.n rtria ,ínn Ka 

.’ain’n Vaun bv hVk o’VnV’i Vx 


.2 

rn nt tinba .nnaam-aavaatr tí«n aitK bv nnan-a’y K’n 'VnaaDio T’vn 
:Tiia ,n’Kas» nmn’ nV’np nVxs ona anK Vaaa> ,D’awn n anana naa aiy 
n’n aava .'iai ’jia’tt^'JKi ,ioip .aiaaip ,aKiwKii ,nTKn!niK’ ,pVianVx .iKinKi:^ 
D’iwn rpVn insio ntWKin nViy.TnanVa mna ,dViki .ani’ Vn;; nnan Vu; inac; 
(jrolj) aKH’iKüai (r’aaa) ytiaia tk i”sV v' nt nau^a .n’iVoni’Vi nnaoiKV 
anutpra hVk O’aw’ nnVinc; ,maiyn más? anraa .(jrs'>KVE?) paiVKOirnKin 

.a?Kn Tina Ve? o’pVnn ann mstaKaV npian naisa 
i’n n‘’iE?ia DVi5?n nanVa ’sbV .e?bí ^Vk 40-a Kin ’ViaBaaioa D’aE?inia aBoa 
apsaa 8i05-i I9i0’a e?bs 8282 e?kii nna Ve? nno’E? Vaa iV’ki amn’ 3 . 200 -a a’ 5 ?a 

.1920 niE?a aa3?sE? 

aK nan Bis?a .nE?iaia n na -a’ Ve? naiaa aaiVa ,3%. D"nKi 3.3% : a’tinKa 
nnnE?ia' naa’E? nnaa laa anKV .ni’aan bv iDVnE?nE? hVkV V’aan nt aKa a’vi 
E?’aán aE?ia’j aE?V ,aasy — mata a’ü'’VE?n av nna ,naann Ve? na’ioa a’s?E?iB 

.nVK amn’ Ve? 


.3 

.niaiapn niBipnn ’V’Basta aE?‘’K a’aVs?i it nanoa amnaa Ve? anmiaVin 
a’nin aaiKV amn’ vn ta ’^bV »]ki ’Kaian E?ia’3n nBipna aaaE? ,n'>:nV e?’ 

.naiD aiE?’ ’Vnaaaio nnaa a’Kaian nsipna .rV’aiai nainn ana Ve? ’ano’an 
nK ao’ Kin .oraiKVp ao’pn ’"s? ,na’BoV n:iE?Kan nKan vxaKa aoia aiE?’n 
■aiiap’a ninnE? (oni’ViBK) i5*n triVn Ve? aayE?V — a^V’^n Ve? aaiE?” aE?V a’rn 
nK a’»V p’as?n Kin .aipa’iipK'aE? a’stV naiaa Viaan — ip pit’n aE?V .taV aia 
p’nv aiE?’ aVii ja .las? nK nV pmstn asV aoi: ."n’JiVip,, Ve? anra nniain .maan 

.’Vnaaaio ara .nnao rnnítVp n'JiVipt nt 
.a’ain’ — pBO kW — rn .n^aiiKs Ve? nn’sna nan ai nn’nE? ,it n’Kaia ana 
.’Vnaaaioa e?kii nna Ve? jiKtiaa niB? nip’ns? maata '’nE?a n^ixa jaV nnam 
,Vina ns?asE? it nap’ jaK aaiVa ,it nana .a’ian nvaE? na nanan ny’aia an’aE?a 

.n’ainnn manaa Ve? anra nip’ns?n Ve? naaian K’n 
■nsipna an ,e?kii tina nian’ niaVinV a’on”nan ,a’siE?Kan a’piasn a’ainsn 
pVna aaiVa .n’ana-oaKaaa .n’aannn naVaan Ve? nniE?Kan nmiKaa a’ian 
atra ’bV — laE? ,e?kii tina nt n’.a n’amn Ve? anra naainam nnissan 


— 208 — 



i3'n nKsnö .on d31t ’bV nií>’np nx’ í)si o’Tin’ n3wmí> iií^wnn — - unsn? 

imö .iTíMvt nőtt? ^33 (’Tin’) "nn,, n^’an to’biö ara mw i 3 laxso 
.m’Tsn nö27 bv n^wiVir pVn xVs n’n inotr ’b ,crsii nna noirn 3 nr 
(n’3’öí»3 míB onDop) ixiwsn misam i’xn nnan m’>33 ntt>a’?r it nsipna 
law ns V3’p ^K^wsn■a .tt?s?na nssin3 noini ’Vnoaaio-.TnaxDtt? ni’n 

.ií>i3 nnan 

mTa nn ,1262 nittra laoa xxaa nxntrxn nnVin bv oniBa nin’33 
’ma^an ixn bv aiiBa mxn D”p loip n’yn nnVina .(ast) lypnKB dí?3 

.(I4'n nsan nioa) ns? nmn’n aw’ laya “r3iao'’3’>D iVan b^ 
tt?nn n’i D’onj’aKn wxa (i493) iiaon p‘)san”üiya o’mn’n nnxV 

.pn^xoai nxívsaai-a niiTn aia^’n ,nsn33 ,nsi3 tn .tyxn nna nsaa naaa 
.D’unn D’3W’ mo’^ nani — naa ián n’^y — 1526 naiya nnsií^ nnnan 
•>3 ,tt-a"D iyi3K’ ,n’yn bv n’Bnjman nana n’ia ,nsmKc> ’aiV .bvab ,i3 
nanpaíy mpa ,nB's aa .i5*n nxaa naa amn’ rn ninnn nyan ■>c?3x ra 
bv "oisnpia„'n n’n iwxnn yirn rman-n’a ;a’miT a”n bv niapy n^ya 

xnxB'a i‘7aVa ^man iíts ,mn’ ssn í?y aa a’ynr las (i327) .ax^ amn’n 
.(•’VnaaaiD’a ’jysn xbit n’niy ’a ,maan nxaa non rn bv ma D"y) ,anB'xí’ 
ninBiaa 49 miann Ci^iBnpio aira) arn bv ’^nDaaio naiBa .x.t a^nac^n nnsa 

.i549*a mmn’ 

.a’ 3 nnn man‘?a naipna laVya aiDt «ini a”mn’ a”n í>3 ,ana 

4 

anp bv yna xb a’amnn manVa nx r’B’xty ’b'73n imái ininn nnx^ 
•pai^xDi rainiTa ax ’b irxn nna Viy inatya .n-n nxaa x^x nmim niV’np 
,a”Timn a^nn iBian inix x’n yamn n’p’npmy ,Tan^ in’a bbo ina 
BT'p WB’my .a’Timn lan ixaa .na’aon ^aa ninm ninn nx tynn^ inna mmr 
a’nn ’3 aaiy nniyy iiyaa aa aaxy nx ixt an .iiaVxa’n aax*? ny winn naira 

.a’anni anaan an’oa nx a’a^ira rn aa aw^ ,rainn-a 
aaixna n^n n’n aarp ."a’Vaoa a’aimn,, na’naa a’tin’n rn ii nsipna 
nB’nn nnnnV naina nn’n anoansi nnnx-’^ya bv ix nia^ipn a’tyn bv aian 
■mT’yw nraa .an^ maana nraix'? ’Vya a”an’yn a’ainnn nxa n’aix’p nxapVi 
nwip axa^ nana ,naV a’BiBX ammaa naipa rn ,anix ií>ao bbo2 i^x mw 
anaa pioyV an^ n’n mox .nianx niap'? amVy noxa .m^a’x bv nixaaa tx 
iVap xV naxVan ’max .moan naiya nnian niÍ7aana nx iVao a’an niaipaai 
l”xa .a’Tyawa a’xana nnoa ix niany nrnpa nipoya oaiBnnV ix^xa ,anix 
nnea ’xana nxxina ,’na^ nniaa ’xniyx nipoya n’ann nn’n a”a’an-’a’ ^aair 
•tmimn nx laa aa a’axn^ ’na niaamnn nx i*?xa laay ’xann .a’in’ ’ir’x 
mniy ’a ,bn laaB’n mya n"n 'biib ^iy insnap nx aDX*? nxn ’n”n ix3 
nnmn axa Vw naiaan inaan nvb„ raoBXTiaa a’aai nVaiyn^ noiaa mia 
X’n a’xann bv n’V‘?3n naiann .tx mtyty a’xann nx man^ cr ,n3ipn nnixa 
— na’i bv naiD^ nnn naipnn nnixa nn’n n’naain) na’iy .mt naVaa : ita 
-xí> a’anpiöo’nx í’iy naatr ,nx3nai nia^ao mon a’naa naaiy (nanan myn 


— 207 — 



n 33 » .mann 'nőni ipöwb o”öipa niTinx ’^s?3 mnx nao® .d^jöik 
,D no'p^ pBiw 83S .D’xoina o’x^pn n’iy naDír ,d’jan3i a’mtx hv naxaisa 
ní»s ...iwVi m ’bV amBJ nmo’ .mnan 'bíjd n’nt o’DiooünB nsn-’cas 
nVayo rp't n'ixa .nBipn nmxa ,nrna3 a^maxn tr’nn mis nx larstr nmo’n 

.(10 'a» ,1912 

wwm .niiaxn Vsn n’inaxn nairnan itbih na ,nBipnnu^ ,x’n na’ssa nax 
HBipna .n’saniBin ds iiBsan u?Bin nnann^ Vnn nai nBipna ,]wxna nanin 
n’as nax bv nta nni' i^’BX ,iinűa noina ninn’n bv 'oss^an nnasa n’.n it 
nnn it nBipna .D”aipan nuiüVírn nona D”i^n rn n’nain ni’naa .lara ia 
xpiinu? ,naiöV f'sV ir’ nVx o’aiss D’xina i^’bx .’nab 2 ;^n 'ranan iiü^s^n 
mns^ nbxa vn imBiiri c^xii nnxa xpin ,nrnan ' 711 ^ ’ansan nspa D’’ü'’^í7n ra 
nnBí^a ’naaa o'rpa (1526) iinBW ’srnnaa p’?n ixsa ,biüKib na .nnbian-’non bv 
,T 3 ips 7 nn tt^íVp’a innn .(D’a’oi b^ n‘7isx‘nxina nni’ nnixa nnaitr) ’Txnnnox 
nssiaÍJ anaa 1686 bnaxa 2-3 ana ,nxiinxu> n’sn Vu? inx ,’trxn nsn rsi' 
.inam ip’J ''jsj /'i^s? D’niin’n„a n”3U7 nias pián'? rutm irp’ai pnaiii? n’sn 
iü ’^57 .niBir’np '>jx”üxa itinn nan anaa ana (7.4) laa nnx*? D’a’ naa 
x’sia (10.7.1687) HBipn nnixa .'iai ipix”üwnia ,nianip ,riinin .’nxi’ixüai brí; 
D’^mn’ D’nai 36’Í7 'a’opVp nijn anaa .rinin ü'>‘7ttn a^xn ,’ix'’ü3 anx innn 
naja,,*? irxii o’na’aa .airn: nt nao^ .an'niau^a o’natia D‘?ia .on^a 'aai 
naa iTí>s ,ninin axn-n^’.np nx id’Í? ?n’a n^a ’a ,nnn’n bv "nanp 

.iina’n 

.'nap naa n’n ninn'.n b'3 oaisn ,ni’aiix Vir D'oiaVx nnon xP 11 naan ,1103 
)"n .t'Po’xn nias "nin'3!s„3 D'a"n i’n ,n3an‘'an aPtsP isPix o'nin'n 
,nsnn bbwP ,npBaP ,nianxn PsaP ".naisn isxn nana,, x'anP D’3"n i'.n ,pnxni 
,n 3 xPan 'Psa bv o'nia’xn laxnP ,D’pinsn 'dbwP ,D’naaP ,'xaiaisnP ,tpbP 
nmn nsa tai ,nannn ix fiB'is ,n'a n'aa bv o'npaa nis-'oa .Pna’an isxnP 

.l'xiis’an ii'isnP nispa 

11 HBipna xpiinu? niaiaP laP Px .nxinrn Psi ras xPx la'x nxi Pa dPixi 
, ni 2?3 D'nnna no’pn 'aaxai O'aninn 'isax .n’saniBn-nnaaipi n'saniBnn 'oaPp i’.n 
(nisi ’avTiB ,iinBW) n'naain bv a’Pinan n’ns i’n it nsipna xpin ,nsnai Ptaa 
i'n 11 HBipna xpnni — D’niiTn win'aa ".nisnp ninnn,, rsa tn'a’a D’a”pa 
naan mp'asai nia’sa latsas? ninnn Psa niPsna ninanan nip'sxn ninBisan 
nxan ssaxa .onö’Pia'DinnP PaPannir nnan 'nin'P nPaaia ni'p ninisBx nxi 
rPiB3 Pinán ainaiBn PPaa np'sa ,n'nin'n anpa isaa D'as-nrna nPnn 17 -n 
Pisa DTsai niaaisn n’ainaPi n'3'sP inna nP’nn .ts"a’ 'ps'aPan bv inanan nnn 
nP’nn .o'amaoann naPaa bv a'nnx a'pPnP nxPn — D'a"ioa niats"nn-'mD'x 

.naiann*n 3 S Ps? D"ansan rnispP aa-ai n'naain bv D"aiBS niiinaP 
PPinan nnwan nx oosa .11 o'nin'-nn'na nnnBa Pina issn xpp .apira 
aaiaw latsn — nP’nn aissi o’a ,nanx dsü laso xP„ :na naxis is’p nnr 

."is’is na PapP 

'a’x ? 1 SXI 1 nmn’ bv n’nioo’nn nP’nn nn’ns; ,11 "niaanon,, nPnann ns’a 

:nxan nnaxn nx n”an Ps niPsnP xPis Pia’ 


206 — 



3 


.DonBöi í>nj íJUT' ,o.Ti’3 Tisn w’sd piitd .ixmx .cr Ve? tisnan tV 
SDöV no’j 33 .lO’pn unVwV .na’ií? ni iiüna D’nisn isi’in i6-n nxi33 ti» 
Dcn srean tinonV ,Dní”n ,i2s i’wn nxp3 nnaip-nn nxia rJn ara 
nn’n nianpon iV’ss .n^iyj ran opas nn’n inVnip ,nisi3n-]ona i’ya n’n 
8^ .nsi’W 11 mianin ai ,i33i .a'>3S3a ays imsnV ii’ii’p idi:?!? ums n8’3a 
.D’msn m33n os? ,DmiDai n^Dins ,1130 x^V o’sna .d'> 3S3 nnra inira iTn 
— nx .í!i'>33sr'mp3 mi 2 i n’n ns’ann-nay .n’yi moa iiíin — ’mian nx3 
ttn^ip !’ity innnn nrinsr ni’mx 3 'oa i’six rinn mya nVnn mm 

n’3 ,iínipa mpa ,nxmxin mm’ nm’3 np’nyn mDian i’n iVx m’mx 

.on^in Twxnn nV’snn 

n’xtns iiir*?3 ,i8 /'iwxn„ ’nn’ imx díd nnnn ]xd D"y3 nmoan ’s^ 
,3Viyiai np ’smn ni n’n .ií?iy mxpiyan-nBiai nanxn ^yn ii’si ,nm’ 
nV’BniT’iT’atym n’yxn iV’j n3‘?a niin iyp’3i ixdV y’m n’yx ’nin’ niyxD 

mtx3 .rmn^ "’jiy I3„ n’n ,npimn n’3maa y’m xm .intyÍJB lyian iV mn x^ 

.D’pma^ D’3”n rn o’nnxn ,D’n'?’ n’^rw^i xuanV ’xtyn mn n33n pn nt 
’^ixi nan no’an n3t xm ,mpa ^dd .i:^iy n’ysn '?iy insa ni n’n niD 
nmyx myi mmon'n’n Vy3 í?ty in3 it nn’n .nxirn^ imx y’miy ,iniya niyn 
ö’3n^ 1 ^ nirBxm ,n'?’snn nyn ,npi3n mytyn ,i3 ,tt’8 np’ n’ryiy ,mimniy 
lani “ixinxirn nxiri xmiy np’yn .i3’‘?3 mn nt’x írn ’^ixi nyaV nysa n’^x 
^sx nni’ myi n’nn'Vyn ^sx nnr x!?x i’yn nyn xV ,’minnn nynm’iy naixiy 
nnBiyan mnann immy nx nxnn im xm ni ni’ax 3pv’ niryiy dm .inn 
mnn nx iB’on ,üx^ üx^ ,131 niBX nsn n’3n ,n’3maa o’nnx ni ixa mnnnnn 

! ’my : nnixn nyi mia ins^ niBia ’nmxn íií>nn ny 


.6 


manVaai n’Diinn ny mmanan manVana nxxinD lamiiy rnxn ’p^n 
,nBm’x ’pVn í?Da 1 x 3 mímnn n’3iyinn .i’oi^3ix3 nx-nx ixVam ,m’3’a^ nra’iB 
T»Vyiy ,ii!rxnn npB’an .n’nm’i n’in’ ,n’ii^o may ’13 pi ,n’nn3a .mnnmaa 
irxii ima nmy ^33iy ,xya3 id .1736 ’xaa 11*3 nyi ,na-m’a3 naob tmi 
nnBira pn mi tn3 , maipa rn .lyBi 600-3 i3”m ,mnBiya 128 ny n’3W’ 18 i’n 
nbvvih ,“iaií’3 — mnBiya 78 ny jimm n’n ni ^ba xxi’i m’nty ix mnm 
,1770-3 mnBira 356 : 13 nnnnn ni ’nVnnn iBoa .imán Vir nnn’n n’snaa 
. 1813-3 3 ny’-maipa 91-3 ninsiya' 598 , 1798-3 n’3iiy’ 85-3 ninsiya 457 
1835-3 .miT’B3i nnTBin iBoa3 ’ii’i^' i’xi öyan mx3n miiy 25 iira3 
19-n nxan n^’nn ’ibV myiy ,3’^^ ixDa .itbi 36oo-d laiVs ,mnBiya 760 im 
.’y 3 ü ’i 3 ’na nxsinD pn ixa minnir mimm ^ly nxi3 i’Vnn isyi 
n’amnn ^ 3 p^ nnioir it nnm ’Vnnnaio iman-i’y xpiniy ,x’n nní’m nyBin 
Dií>p^ nima nn’n x^ it i’y .i84o niiy iy niy 3iy”nní> iiyp’3iy mnmn nx 
n 3 cna-nipa niiy ,tman mnnViy i’.i nxi naiy^ .n’aiiBin mn p ’ixii iV’bx 


— 205 — 



misnn nepn nmxaír D’sn ijx p® ,nnT> nann o^aVaio ,’'?nü 3 moa n’n 
n’flVPTa DmrpV Dnniirin ns ipa’j "ipn mnoVí^ .o’aT omn’ nnan psaa 
inr imsa wsne^ ,"rí’B'>bpoi iionaojo onsaa cmn’n lo^pa la .nnnvan 

.tiDiaoiDa Dmrr’ ni munn 1848 ni2?a .•'Vnoamo paiBí» 
inr oya tx n’nir ,irxn nna noir Vaa rn i 857 mtra iiviít ips’an B"y 
iwaair ,7a ^y rasa nr iBoa .roiVamn ‘7‘?aa tins 2.6 nai^a ,Dnin’ 7640 
■nxiat D”iJ’ty rn x^ — n ni’po nV^nna ir’ixu; anBoa^ nxn^^n — rnn pet 
nxaa nt iini aiiy p’yiv iix .paan 'lann nx iiatyna nnpV ’Vaa pnap d”b 

.1920 Txa m’T> 

ac?nnn^ xVty n^Via’ iix i’x ,n naipna nnn’n Vl?a nnVina o’n iixty nyira 
nvü’^iBm ni’mtxn nviarn Va nVioi nnn’n Vy D’pnan D'’yn’xn nyBtrna 

.n maiy »ipira 

•’^yai m^’sxn niaatrn rn (1740— 1780 ) nna nna nnoViy naipna 
•í>aa nxxina nan pyiia ^ao2? ,iyixn rnin nxt naiy^ .D’oaa aniüB manxn 
ni’iarn mon ,nxanan nnn’n natyn ^y xpm — oa bv íyin no ,m 3 W nan 
nBpttPn bv nooiaa nn’n n mnon ."amn’n pVa nii^aon oa,, nt n’n .D’yyaxm 
n^iyn ^aa nna miry'? ’xiyi xini nVan bv; "ii’Jp,, nn amn’iy ,nn.Dia-’n^an 
oa an’Vy ’m ,D”pnn^ an? itrBxV laia ana o’Vna xin ax .ima ^y 

.11 "naiB„ nnan 

bv “layipí? nan ,mian ráírna nVa n"n nriya miay ana nt xiriia 
naoniB it miay ."lyxn nnaa mi^aon-oa„ atya ,yiT> iimao’ni ’Vnaaaio 

."nnMin-nmn’n n’nTiBon miixn,, bv 1912 niiy^ nniiya 
6 "^ nt 7msl? p^m tyxn nna .a^ty 111110 í’tya’an a’pn nt oa n^ai aty^ 
.ntxniyiix’i ixinxty ,pxii^xotynxii ,nxii’ixoai ,nianip ,pinn :nitina-nn 
rny nayy npa) ’^noaaio tina-nn nx iB’oin 1820 niiy manoa ,iaa mx'? 

.loip n^yni (amn’ miinní’ i^a’ x^ 

npoBin in”aii naa ’b nbv ,1749 “laaaBoa i-a nntyxnV aniinty ,iayy oan 
.nyiT n’ty’xn npiVnn .’ayB-nn nBia-aiao n”ai ay .a’ity nxaV anp mxV pn 
.nniiin mn’ V^aa tinx 3 *a nnii’n lyxn nna nnn’iy ppní" tn’i ixaa 
’ityn i'tv í>ty laio^ty nya pn it nVBx nBipnV nnn niiiyxnn mxn pp 
inai nx nnaV Tusa tyn nt nVa .(1790— 1780 ) nmo nna bv mai ^’aiyan 
■Tiyn naaTyí> nnm-iyBin rnin xin .mo^iyaty ayn ^ty n^niannm n’^aí’an 
nii!?ao nana pin naiVa .aiopnx n’sn^io nx rmn n’m ni’riaai í’aiTnnoni 
n”ipn xtyiia iV’bx piosV iiai^ xsaty ,nniiina iiiyxnn 7Í?an nn xin .nw 
na !?tyai (n’iam) •’niy^'nn o’^iyn mn bbs Tina .nxanan nnn’V ní’atyn 
.’tanan iio^tyn ^ly nixninn nx ysa^ x^iy p’ninnn a”tinan miia^iyn i^nniyn 
nBipna .*iia’sn">’n Vy nanin nx nyaon rtyav Vty n’irspxnn mm 
nxa a"nx .anp-nriV aity ninan bv myan pVnn nan tix’^iBi ÍJty mánián 
n”ii’iy m asn na .roi^ní* '>oo’Di!?ioax í>iyaa ay "niynpn-nnan„ naipn 
a’Tin’^ nip*>n ,’yix nvn'? nyiity nt Pin .i 840 miya "nimn pinn„ laa ,a’^P 
wtuxbV .nna’a nyV bib ,anyn Vaa niaiy”nn-mat ma ,nisoii ni’iat oya 
anoV Tiy ní’a’ xb ’Snoaaio myn aj nt pin B"yty nnaiy ,nxt Vaai aiVa xV 

.mainna laniyn^ ansn nx lyanty amn’^ 


- 204 - 



♦7 


nnöi nvTiiTH m'ij’npn ik mns ,n*nx W2b nsD n noipna 
nnx nn^in T2‘»nn nrra iiTrnaö nií^Mp ♦trKii 

.-nöi3 Tn3 — tnö 



— 203 — 



"mi2> mVj msTö’? 


n’am nnpn npnm “i’si tixtí^ 
n’jsi iTixn ’iasi ’W nnc? niaima 
^’n ’Va ’Dwas .’n-Nc^a niKirii hvtí niaal 
DDtrna maV am.Tn nx/ni^’na 
nsswa BÍ>3 iTKT bv írnnm ma na’xl 
nsma amVs nisVai mssVt nn 
maxm mnaxn i’ní’ bv O’j^n nran ’D’d*1 
.maxiD D’j’ya ,D'’^'?aixn am^^iy í?jí oö’aVa 

nxapi tx a’»n iixn ns'i a^ann n»'?p n'nal 
.rrxiia nnn’n f7’V'i tiin n»'2> — nnsi 

Dina TX Dl iVa^a ,X2 om ,00*1 
DT’-’sna Du^au? nx’a mm aaa ,ix 
D’i’ff üaaa pa o’aaa p’sai mpnn D’nsipa 
!D”na ii’xsxs nx imin :D'>Trpaai d’Í’XW 

myn Tan imr iva wdic? oaa niH 
.msToa Dnx xin di nVim myxa íinntra 

ni’in axp ’^a D’ina nana ninnxa oanaO 
.ni’Du^n Dl IX nno’nn aissm i^ip »aTí?í>i 
D’an aVi — nnaí’T nmapa — minő nairJ 
D’ao mn xin a^ ’maaií’i ,D’Tax ia 
imy ’mx tdwt xasiEi ’xn bv VaH 
mVnp nxD ,miní> Daapi d^t® in’aVn í>yT 

T’P 'vm ’unra aai dtp’i nvn xan ’nO 
?rya T’y Dmxn^ narn mnn^ laip’ ’na 

( (V"5fT ’D’! “iw’D inán) •T"’n ama nam Tnw : nn) 

1^0 w^M sin 


—m 



tí^Kn miD 

(irxn nn»3 m’Dir’mKn rm'7ina) 
ni'ö in OK '?to nBj;a 

— miiTn ^ 2 ? Dr:y nnasr ,msiN‘? ri’o'?? nam mma nnijinn mnan 
pini 1 X 12 ^ 13^3 it ab .Döss? n’Tin’n n'’üB 2 ’a nVs 2 r nnii — d'’ 32 ^ msa i 2 ^a 3 

— 13 iTnxi 03 on xVx ,Dn’’ni''i3t ,Diaya ,D3inD3 ip’y V 2 > noM nVxo' nx 
ffinni p n’'iin''ri n'?Ktyn ntrVi3 i'k : lyia n5?3 ii'>n3n ab lo Di2?ai — pin3 

.''3i'?io’'DS Tiionn Binnn Vk psűwt 

13ia31 ,P3103 ,1X1113 ,^2in ;1M II 01511 012>3a n2^'>V33 ,13'>n3n2> D’OSIOiI 

nii2>3ii ox x’in^ I2ip3 n'^x ,n'’i33inii oniy i’33 i^srs xV on ix , 3 x 11 iBaD 2 i 
,111113 .V ,rBa ■’"5? ni3i5?a noM 13321 ypip3 ,n’aixSi iiiix3n nx 2 i’i 2 iní’i 

niixn 2 iBim oi’idi ii'>ii 2 > opiirn i3 owa .11511 di^ 33X’^'>^ ,.ií’i 3 a ,rp 03 ^iao 
.iiBipnV na’xoa o’inii iii2>Dn x^^ ,n'’i3i3n3 o’iinM itVmp.i nx obo 
D 3aViBn '’n3 ’io’b n'’i33i.i b'<s iiom ’pina inx3 í>3pnii mxB’siaxii pin 

D'’32in.1 : twVn .113 ,.1'’1D01X 057 .112’B.1.1 030.1 n27'>X ’inx 27.12.1867 01’3 

.o’pin.i '73 ...o’nxnn o'’327in^ nri^iam nvniixn o.T>ni'>i3T3 o’iw o.i o’^xio^m 

.".1T3 0’í>03 ,13^ .n'-noo niiai57.i n 111 pB .11 on.ii’a.i 
]1’1127 milipy 1D^P3 X*? r’ll? — 057.1 3ip3 — n’1331.1.1 .lO’OOO 03 03ax 

’pinii '’i3'’27.ia 3‘”nD.i^ ib’di.h n’ii.T-’Dix.i niioao iran.i on .o’ii.tV nrioin 

1in 127573 XÍJI ,0ni.1’ niM^ IBOI.I OIIM.I ’1331.1.1 057.1 ’3’573 .O’II.IM 3X03 
1X1 O’II.IM 13 3Xp.1 nx 1p’>31.1 x'? Ü127B 0.1 .O’IX'IXO O'-OIIXÍ’ IXP tOt 

.o’on^ii o'”a’B’3b "O’ix'ixa,, nixin^ 

3''.13ní> (1866) f1331p3 .10130.1 IHX — .I’IOOIX ^27 10’p.l yí’Xl XII’B 
o^Dix'? ni3 ’X3 noiVa.i ixn jp .i'>xp33iixi.i .o”3t>xio’do31p o’3ip’n 
ox ,n'’1331.1‘11D01X .TBIlia"? .1027X3 .13'’ia.127 ,0.1'’3'’3 030.1 .in27X O’nX'IXO 
.iii’no 27Bin nixxaxo .o^oipioi 0'”iD3a^iB 110^27 0 x 1 O’iix.i ’327^ .i’ai3iDix 
jT'3i3ion ^27 ’ix'ixan p^no x^ ^^331 oVixa . 102730.1 xV n’xipiain 03ox 
n'”aixVn O’Oixon invao . 1 . 1*727 oia’ip oi’i3i Vx ioii!7 1 x 1 xí? n’ü'>V27n nnoxon 
Bnni ^’XB ’3’io ni3 oapn*? oiiio’o 1270271 1 ^x 13 niToxn oVix .’i3i nno i’.i 

.(1883) ...n’a27’D3X.1 n3Í7B0.1 01013 

013273 IP’X.I 110 ^X .101^0.1 n'’311'’X3’3.1 0’013n.1 .11’T3 O’TIM.1 0^X27 
O’Xia OPIOI^’B 013.13 0113130 013X133 0133100 .OOTip.l .1X0.1 bv 70— 80-.1 


—201 — 


13’313 ,131 (1 
r3133 ,1X0 .npr’IB (2 



m’tn TsnaV * 0 ? ’ina bv d’!?! ’n”D’'7is nnir bv nvaw’üasn ní’ií’jnn 

.n’Bn’xn 

nViíD D» nniiinn nrian bv ’Bniixin naipaV nDU ,it rcais^ra nis’sa 
miira *i3 D iTiiuna mw’ü:sn nnainn'? na’on on — na mainym nrn ’anD 

.D"’'!! nxan bv 70— so-n 

■>öiP'>ű3M Dix: nnyn Tpsnn n^Jin üjö'pid n’s niüp’i 'sibítk-^ 

(nbxir) .Txx^Diürx it’k c^an xm .1875 ^nsxa 8‘3 miinn üia^isa ]wxn 

.n nVxa^ •’d'? 3 mna may tmi rn msixa am.T mnn i’jya nViraaV 
13 .irxn *111X3 an nna DiaViD i’s .th — rnv — tr’xn 

iP’n .1867 niira nnxnxan ninan nnir'? oisn D’Dsra laVc^ .nnayt nnsira^ 
ininnann mpa min imiraa nias pso bo x'?Vi dsiii>d ti?’3 pova lanon ma 

.miiTV nxair'? 

nx Vxi:? xin .“inra nmpa nn’n ’siDrx bu; ínyi (1878) iTicin am 
n’^va innD‘7 i’ ü’tt^in*? niaia nninnn n'ptraan Dxn„ (n’ion) no’ü a"“i 

? nrao'rsa — Dmair’nni amayn amn’n 
nx’T’X '?ya na ;n’anx na^an-a nnn’n nx mia xin ininniiai vaixia 
linyn no’a — ’iia’ir nam xin .mri mnsin naixn ’ia ; n’D’í’is'í’X’Sio 
.( 1882 ) n'7DX-no'’üa am nV^Vi; nsipna anin’n nx a’s’aina naiasiu ’aa^’üixn 
nntryi amn’’? na’xn .nranan mn nV’'?y ’mx .mxn nixa nax (’aia’in) xin ai 
.’D’^is ann min'? n'j’nnn txai nciT’xa nmasn nynnn b^ ’Vxiriarx ^bn 
’unnn miana a’Diia n (i884) niina i'?ap a^air^Dixn it nmas .Ti’nxa 

.(n"D a’TS 404 ima) 

amüia^ns ninia ’on’ nansiaa 'd’^is i’ny iTH x^ aiax nj^san ’tírjx^ 
ma nyi anysin n’irxia .n’inn nrsirna nan nn’n anasis; aVix ,tx 7 nnmna 
nx is’sm — yirnam aniVn aniro nx — nmx idd’s n’jwn aViyn nan^a 
710 ’ ’ip Vy ooann 1938 naa’a amn’n na pin aa .nai’Vy maao mpaa amin 

.ní>x 

ixa la^ axai nVx anai “nai*?! nyn'? — mxn nnn’ nnir bv — la’í’V 

inap*?! twn mis trntp nas lanno naucB? 


•’SIBW’X .npiös? (3 
.1882 n’on ’7in’3 nwisn (4 



...pisaai "nsaa 


,n" 0 'i ni "D.TI3X D’:d„ .tnsn niVVin pnx’ omas mn nsoa pap 

.3"mS ,rbpn3-3 OBTJ 


Dnn’xaa nVsn D’-rnxn o’rE^nn miynii lap ’a .nniKi mx óra m’i 
nnirí’ isnü — v"’! — lí^sn D’crnpn niaaai o’s^xn ’s^x iina .niaxn 
nin»a ,n'’m3ai axnxx?-! ’Vnüaaio nípnp nV’np Txn wr nx di 
ijyi nmx iiioi vn D’nVxn d’xt’ ■’irax n’aim ímpn m'7’np .pinx 
oron^ inpVjiP Diüaty jax3 ira ’V iinm .p"sV i"vr\ n: 2 ?a ,mxü'’ia nmx 
1 P 1 TP bv an’an^ ,n^xn ontaxn D’ytran o’pVayn nmx D^’ainbi 
pix nnam no^an-n’aa inxa oVia iBoxnJi in’ nynni oxBn -nx ,DU7n 
xin nnixtp anxV ,V'xi 7"’n pasatyj '7 K''‘oí ai ]ixin aan xin ,xna7 
’JBa viim ,a‘?n nx anaírai D’vaipn D’ínaa ’naia naVix naiirna aiF*? 
,yi’í? nn'? 7nn'?i d.T’íb'?! axam DÍ^in nx dix O’xxain mxi oyn Va 
naíxn^ ,nn'>a'?i nvanV ,n'?xn D’yipnn ’"y ma"? nxu aaa 7^ inxa d^ibít 
T" 7y a"? un’ nxTai naianm n'?nan mxan Dn’JBV nnx ,Díyn c?n’p b)i 
’iBVa x’n mTX ’a ,33*? ain3i nn»ty3 ,iTn mp’n mxan^ y"x ira’i iVap’i 

.iy"an’ 

,ní’nj manVnna nnax? bv nip'i wx 7 ’a riam xa’px-an ’ 7 ’a'?m 
naiDÍ? Diai ,D’ax?aíx u’ax 7 iaaV na laiix ,iin nVnin mxan naxxa d”pÍ’ 

.nxi"? 

,lpn 1 X 3 ,D’ir 3 i no , 7 nxa D^ia axaa naxi ma mxai 7 !X’ in mn 

...txmp ’t’nx 



,'?"r •i'jntstr iian: tou ,o'''wn'3 noisn r's 









n"y3 

: urix mVrV i3t lan’p’ 

"íjro'? min’ b)n^m n p pa n i:px 
mp’ pns’' '1 na ’pt’K nna irax 

: D’trnpn T\mi istí?! 

Dií>ip nov 'T na Vüsa ma in’yn .Tna’ ^xiaip n wnx 

,nintP3 1S0HP ,T''’n ‘?Kna3 ,DÍ>itpa ,DiVtp »iot> :Dna3i 
ama ’Vnoű n n^yai ma larnns nnp’n nairam 
a"M mw> Vsiair ípnpn T>n’n Diai 

.nsj'? aias ffist m a'^na anaa miaa anatr: tan 
.taau^ ,apnr3 ,a3a’o^ : mnBira •>"» ipipia 


n"a 

natpj 

: Dn’iai ,sm na ’?n“l ma intPXI no"n*PJ"l NXinsE? ?3 '“I 

;nnnBirai pns’i ,nira ns ,nns m .iniin’ 

nm ma omnsi 

:Daa laa iVtijw D’ain’m 

,rnpa ns 'i'nxi ,innBtpa Vai irma ^xiair aryVK 'a 

.^D’ 13 a’xa Dnia rntn 
,Vna naaa nnai naaa na Vd’ naa nirta 
.Dm Dmas niai nair na nnai 

! aea aipr asa 

’"i aBaiaiia aryVs la ^siair '"v nsain 
paa ■’ia — ’SaDaiao 


— 197 - 



n "»3 

■vcBi? nneira 
tű’ip’n i:’“nn 
3PÍ?' p D’^n '7KpTn’ 
(ppmsT npD) nö'?» pp» na np3T 
: nniBO tsojtr ht'Hki stik 

(nia’t nnsTO) run 
(ino nnsi2?») nap 
(■)3«i52; nnoc^a) rmna 

rrw 

D«n VspTH’ p TIT 
innsttP oy a^n ^xptn’ p rur 
cr’n VspTn’' la 'tr' 
npBi pp’t nnsipaa D’iynpri anDam 
D’a'>y 3 ni apnxin 
Dtrn nímp b's aiyei noaip 

.aa.sj.a 


n"3 

0*715? 13TV 

mo mp’n ii’as 
3"’n ,DVpa 3"m» aa 
ima la’ax bv imaVx 
.IXa’l*? mta HP p m’JtP nov '1 

,i”n 3Psa ^^y aDDau? 

apamatttsi i’w: pty''j« ,ppTn apxn 
pruwo OS ,'jtpi bBKa ma mnxn 
apD aa tui'j'k ma nípsn 
Bp» mí>p naai 

TP nxpa tíro laajir 

Dpsn nsain 

au’i'? P31 amax 


n"ya 

D*?1S? “IDT*? 

nnoipom potp o^nx*? 

nxb inppi ptttp apB*' 
npan lapai patr rítt® 
pwy na 

DP'JPI 

nxwn iiraa a^p laojtp 
ur"’’ au?n n?mp^ 

.n.3.s.in 


n"3 

natt?3 *'i'7'>j?’7 
; ma px 

•t"p rwias p pp n 
: ’mia ’ax 

p"p pp íwo aa n'?ni?j ap» 

;’atPX 

p'm Bnra» aa nrp «ap apa 

P1P 'ja 

intrxi PX 

P1P p «jpw n 

a»i p'jw 'fiwjas íiVp 
mnasi 'wnsw 

!DOi Dipr Dtrn 

p^'ipüip rmbv ’"y nsnn 
PX11PXTP — pP P3 


— 196 — 



n"n 

idt’? 

nona 

insn nü-ia ^TT ; irax 
nmüp’l nro : mp’n írás 

•>po3'T2?n ri’a^ 

: írns 

tnan ncna ^n ]3 
inán nüPD nn p pna 

: irmnx 

Taín^ii pns’ nVsai ni?*? 
lüpn Diai iixan ‘7isp nVyai mtr 

nppisa 

’xsin D’öin iDu?»a isdí nirs 
mia» minaai 


n"5?a 

“IDT*? 

: n»ittO iBOi» nmnon fi wjn 
3’’7 üij itij? 

— Kipnp xaann nx id’ — 

(ní’iip n’a^) njn fis KÖTI ifitps 

: Dnní” 

fn® 

on ipi^’x iniPKi 
DiTtV’ niran dj; 

px'7p Hin ,’sia ,npii^’N ,npan 

Viip fi’a^ ÍJiiK Hin ’"y noa: mattan 
t"S7n iiiuia mosiai ,‘7njfD IDDX na 

.n.a.x.i.n 


n"ya 

IDT'? 
mp'n u'cm'? 

n’7n’7'’n na nnos 

V't ii’ax bv iniaVs m’a nnsiraa 

D'?n'?’'n in’s;ir’ 

p’niiai D’11 Vnrn lininx 
OiTyr* ja mK iíps 
; Dip npai'i "rm li’nnn 
ara Txa ja '?«iDíy linn 


n"ya 

nb^v ‘IST'P 

íinsjí^a 

ms'ji nwa eiDi' : amnn 

: nnn^’ 

;np’na nnai jinr nia oy ptn '?bb 
; Dpiim npnx in’ym jiani 
;ina Dy ns’siy Vn 
;niya 'jot’ ja pns' 

PSin D’ann natyaa isdí ír 

nira női’ ja nnaiy 

niynpn j^nxa idsíi n’^yV natiy 
.M.s.i.n 


.nASJ.fi 



t 


n" 5 ?i 

nnp’n ist’? 

írninn 

“l’XÖ 

» 

Dí? 

•natn^ií ríVpai n'?! 
npa’D ;\wa ,ínn ; onsan 
'?*1p ' 3 S 13 Dm 3 « n‘?í ?31 ' 7 T'’T 
npra ,mn anDam 
n’ittj aa ÍXT* 
T’Kö aa 
i’xa aa ’rm 

.n«w 3 a'?i 3 isBJty 

.n.a.s.in 


n"ya 

iDVij? “I 3 T ’7 

"isVin nnöiy p “i’xa n"p nras 

pár* n aa '?T'’‘l aaa aatrs oy 

; Dnnr SV , 1 ÍHrXT n"ia : aaa 

;inüan xp’iy aaiia ,an naütr’ laa 
;aa3i latptí oy D”n *1DT n‘''ia ; 0:3 
n‘?y3i ‘l'?’’’’!! n”n nV’S ; aaa 
;ain» 'atr ay ’DTia : didi 

V'wi»3 ,3371 atnnp “jy laaia dVi3 

.axVin iwaiyi mi.T'-naVa? n an’aa •"’v nsjin 


n"ya 

wp' airiy nat'? 

PP 3 íinoí^a 

anvin 

P^P yi’ST pJ 
:ainN.Ti D’nsn 

iT)x'?p D'nV’ni UB'B a’rya sy '7T’*1 

janin 

annb’v pas''? ja n'rya Dy HJI’X 

;’'T 31 ’í>ii 

jnx^pi mia lanVn ^jtmajtn ü’iia 
;amT aaai (pk'?'ji 3 ) ,^plí?PXÖ 

laa ta pas' 
:nTin ansBTai 

nP’K lami p7P n'7X3 
aaai 

aaai aaism í^x'-n n ,a^ya dí nV’^X 
a"’a ,nintt7í laDJtr 


— 194 — 





: D"''aa Dn’a'pnn ds'?3 nor mian b^ iöik: 

jD’ip’ n’TD^r 

D1P3 D3ns ^^3^ 11333 oVdiű 1^231 ,iiiv3 n3nya na’iyö 

.onsas líTN oiT’K imx ’Vis’i 

’P^n3 í?D3iy D’Ta^n ns? n^ijrs 'iiDira mm '’jx Din dx ’3 nixi^ ’V’3ir3 xxis? 
sapirní’ Vimya •’Xi? nirs ,'raxan •’í’s? yir .nKiinni iixnn natya •’mny ’a’ bo 
D’D’iria DDin is’d nain^ ddVu? n’xn opoa ’xk naa? mm nnsirn ixx paxaa 

.T'M nn3’30i ■’SiDaaiD myn nnmna ma aiirn bvaiib DDnaTin m 
•litpnp iDT Dv Din Dnnna ixxto ,11X’1 lyx x'ra n^i 
Dsn^KTP ^y naiiyn nx dd^ írnanVi nai Dsas"? ^irnyx Dnp’ Dn'>a‘?n 

1 naüV iKXD ixdSi yna ,iT1»03 

öisna ii’ntp Dipaa ’3 nnn^ na ,n3itpn nmaon maiy ixa nntn^ ’xixia 
Dmnitt?a D'»'mn'' D’^’n .Daipnn'P nna>sx ‘ 7 a nnn x*? nntaxn msnyn ‘?ia ’ddx 
m’npix^ IDxn ’is^ an iát ix'7ain ,nxiiyn as'? nxinn xaya iimiriy miaa 
nya Da’Vx anpa ’xxi niaaipm uaxV nn ■ia^DX"’x íny^a .nan mnaí’ ,mDn 3 iy 

? T3 ptpx nn iV’x asan Dpm nn ira nxn'? na ,nnx mian 
nisniyxix’ Diya nxap nmya niiiyxan a'iiyn nan' 7 a nsipna Da’ina nm 
Dna iVdxi Dnim 132 nan'?a^ lo^im Dna .iym soon nn Dmnn nm^aix nsoaiy 
^xnty’ ixmÍJiaai rnSn ix’n Din ’nVnm myp lysma’ Dna ami n mpa 

.nintaxa ,133 nmaiy nsi las nan na n'ryin pnn*? ^ai: 

!Dnp’ D’ma^n 

nx nnsin 13 ,ni nso nxsina nxt Da'? annax mm n'^iys 'iina^ bv nnan 
n’apní’ Dn’psn npVn n^iys nimya nini .V"ina o"'’3 Vmaa nima na nn’y nai 
•’’? iipnni .nxiirn nriinn ntypa ainaV niyira anV nnii Da^na ’Vxx na^ty nayjy^ 
aw’ nxipa miy nx'? .ax nira Din ,n3yíy‘? '’nTa'7n b^ wy ns mna nnx yop ddxV 
D’nnvai Dmnx pn ixnn na i3m‘7ia nx anyV ix‘7nmyn ixmn nü’^sn nnxiy ixnxx 
ix’xaiy na ,ixmx y’pm nbv nn’ax nn^ia xixa^ np’ya ixsaxnn .Dipa íjaa 

.mynpn Dm‘?iaa nin'? ama lyxnai nan nnxxa i' 7 ai'> 
D”noxi “xnaa 1942*3 iDxn nsipna ^nnan niDon nma ixn ntn ntan neon 
nim^ 'p'iiana mm n^’ isn i’x neioa la .ann nc’iy nan'ia nnx ixx ixsnxa ixa 
nimya ixnmm nixa lí^x nnso 2 naa xx i^ap .^nsa tnpa nan'7a3 ^bx ntnx ’aix^ 

.nxnyn Danniay Vy npiayn nnin nyanai nViys 
noaa ixninp’ ixany mna'? mysx axn "arnsn,, nnyiaa n^a ^y imra moa^i 
.pina ’xx ana ,D'> 3 iiyn nxa arnsna aarnsa nxann"? nxin ’xx nxt Vaai minaina 
.n"a o"'>33 m nna nxnaa mán D’xty nxna na .apy’ inai xn ixaa pinn x"? 
Dpipx bv ana anaiy aainiy Dn’a'?n nxnV mony aa’XBa nxsna ’xx nan nnxxai 
nwBX ’x nta anp’ nni’ d^ixb .n'?inxn '?xmy'’ nxna ’bv niViaxa Diy-’x natyaa 

.nxní> 

ninins nxnn DiyDiiy Dm'?y D'’'?‘?Dnai mn anaa ixxiy iVx ’a ,niaT'? ix’'?yi 
mom DiTDion nx Dmxn'? í?aixiy D’nn nx ix^ nn nmaaiy an an ,D’nn ninsa 

.jax nman nxn ny ninnn 


— 193 — 



EMLÉKEZÉS 


CSALÁDTAGOKRÓL 


• • 



Kősdbb a Joint küldött támogatást. Ide talált utat és került kiosztásra 
a nagy tétel ételolaj, amit Adler Joel rokona szerzett a kőbányai gyárból 
és ami akkor felbecsülhetetlen értéket jelentett. A vallásos, u.n. „csobi" 
muszosok részére még cicesz és borotvapor is állandóan raktáron volt. 
Különösen bejáratosak voltak ide a sárvári, celldömölki, pápai, szombat- 
hel3rl azon muszosok, akik Pesten vagy környékén voltak a kaszárnyák- 
ban. Az ismertető jel — és egyben ailibi — egy pár rossz harisnya. Ezzel 
jöttek a ,Aic;liensek". 


★ ★ ★ 

Nyugodt lélekkel állítható, hogy a magyar zsidóság és benne a mi 
szükebb vasi községünk minden irányban megtette emberi és zsidó kö- 
telességét. Tisztán és sérthetetlenül, mint a gránitkő, álljon nemes em- 
lékezetük — az Idők végéig ! 


mi sziombathelyi vallásos ifjaink tündököltek. Gondolom, a szombathelyi 
Porgesz-pék fia volt a vezér, de a Buchinger, Welngarten, Hoífmaim Grosz, 
Reich és Fried-fiúk sem maradnak el. 

Porgesz Smuél sziszifuszi miinkát végez, ördöngös ügyességgel, a leg- 
nagyobb vakmerőséggea férkőzik be különböző kaszárnyákba, táborhellyé 
változott templomokba, a munkaszolgálatosok közé, akik most már több- 
nyire Pest körül vannak tömörítve. Osztja a pénzt, becsempészi az élel- 
met, amely sokszor az életet jelenti, jegyzi a elmeket, figyelmeztet a kö- 
zelgő veszélyekre. A vagány fellépésű, eredeti nyilas öltözékben járó, hír- 
hedt újságokkal kitömött zsebü, nagy frizurát hordó, vad tekintetű fiúról 
senki sem tételezné fel, hogy kettős életet él és igazi énje egy bátorlelkű, 
nemesérzésű, jámborszivű és csendes hangú Belzer chaszid. 

8. Schutzpassgyár a kötődében. 

A szombathelyi fiúk igazi bázisa, otthona O p p m a n n bácsiék la- 
kása, illetve most már csak bolthelyisége volt, mert a saját lakásából ki- 
szorult az összeköltözés folytán. Oppmann bácsiról tudni kell, hogy ő 
volt a ,JMunkaszO'lgálatosok ap^" és ezt a nevet kiérdemelte. Csak a lé- 
lekből fakadó igazi zsidó „meszirat nefes" és feiebaráti szeretet átérzése 
képes arra a grandiózusán hősies áldozatkészségre, melyet ez a pesti csa- 
lád hosszú hónapok alatt kifejtett. Tették ezt mindazon üldözöttekkel 
szemben, kik náluk védelmet kerestek. Abban a tudatban is, hogy minden 
pillanatban rajtuk üthet a nyilasok razziája és akkor a Teremtő irgal- 
maz25on nekik, védenceikkel együtt. 

Mi volt kapható Oppmann bácsi üzletében ? 

itt van a búvóhelye, a „mákom pl étája" azon szökevényeknek és 
kvietált mimkaszolgálatosoknak, kiknek hollétéről még a madár sem be- 
S 25 Ó 1 . Ezek között vannak az ifjak is, akiket a teljes árjatípust mutató 
Buchingemé — élete árán — csempészett fel Szombathelyről, amint az 
könyvünk más helyén megírva van. 

Az öreg bolt vastag falai más dolgokat is rejtenek magukba. Az ille- 
gálisan beszivárgó fiatalok, az időnként bejárogató „szakemberek" segít- 
ségével itt gyártják azokat a védleveleket „Schutzpassokat", — amelyeket 
az arra illetékes svéd, svájci, vöröskereszt és egyéb követségek még kése- 
delmeskednek kibocsátani. Hogy bizonyos időben mit jelentett egy üyen 
„Schutzpass" birtoklása, csak az tudja igazán, aki maga is remegve várta. 
Sok esetben még a menetszázadokból is ki lehetett emelni ilyen papírokkal 
munkaszolgálatosokat. Néha azonban a keret leitatásával, mint azt Porgesz 
vagány egyszer, éppen szombati napon, a józsefvárosi pályaudvaron meg- 
tette. 

Itt volt az „ezredkassza" is. Itt történt ugyanis a vallásos muszosok 
heti pénzkiosztása is. Amíg a pénz tartott, Oppmannék a sajátjukat osztot- 
ták, úgyszintén kiosztották a raktáron volt 300 pullovert és 500 sálat is. 


— 190 — 



ról, amely éppen a ml vldéfcUnkröl Indtüt ki és egy befolyásos kormáiiy- 
párti ügyvéd, felsőházi tag révén remélt eredményre jutni a magyar kor- 
mán 3 rzatnál. 

4) Menekülő zsidők a senki földjén. 

Érsekújvártól északra, a rossz emlékű Szlovákia és a magyar határ 
között, többszáz zsidó tengődött a „senki földjén" egy majorban, akiket 
Szlovákia kilökött és a lovagias magyar dzsentri nem akart beengedni. 
Ezek élelmezését néhány hitközség vállalta. Közte vasmegyeiek. 

5) A Stryj-i Emlékkönyv írója — emberileg érthető keserűségében 
— de mégis messze elveti a sulykot, amikor ezeket leírja: 

„. . . mintegy 30 km-nyire Stryjtől, a Kárpátok hegyláncolata, illetve 
a határ magyar túloldalán a zsidók normális életet folytattak és hajuk 
szála sem görbült meg". Ha csak nem nevezzük „normálisnak" azt a nyo- 
morúságot, amelybe ez a dolgos nép belezuhant, 1.939-től iparjogától meg- 
fosztva, állampolgársági és egyéb iratokért „átfésülve", zaklatva csendőrtől, 
finánctól és a második zsidótörvény még a rögöt is kirántotta a lába alól. 

A ruszin zsidóság már 1941 körül a nyomor akut állapotába jutott 
és tudunk egy akcióról — pápai zsidók kezdeményezték — amely vagon- 
ban élelmiszert küldött nekik, babot, hüvelyest. így a hozzájuk menekül- 
teknek is, akik még élelmiszerjeggyel sem rendelkeztek. Tehát a magyar 
zsidóság segítő keze igenis kinyúlt, még ezer kilométer távolságra is. 

6) Akik szlovák zsidó gyerekeket rejtegettek. 

Blérkeztüiüc a kérdés Achilles- sarkához, vagyis azon állításhoz, hogy 
legyes, bizonyára maguk is szorongatott és megzavarodott zsidók, ellökték 
maguktól azt, aki viskójukhoz vánszorogva kért bebocsátást. 

Csak szórványos esetek lehettek. Az a hegyi pásztorember a politi- 
kában nemi volt járatos, az ö világa alig terjedt túl falujának határán, látó- 
köre még szűkebb volt. Csak azt érezte, hogy felette csattog az ostor, 
esetleg azt is tudhatta, hogy idegen honos rejtegetéséért nem három napi 
dutyi, hanem internálás és vagyonelkobzás jár (amit viszont a monográfia 
szerzője nyilván nem tudott) és hát félt, féltette a száraz irháját 

Ilyen esetekről — lehet a itávolság miatt is — eddig konkréten 
nem hallottunk. Ellenben ismerünk tizeket és százakat, akik szlovák gye- 
rekeket rejtegettek, kockára téve a maguk és családjuk szűkös életét. 
Akiknek családi kapcsolataik voltak Burgenlandban vagy Szlovákiában, 
azoknak e micvából bőven kijutott. Hányán szenvedtek éppen emiatt sze- 
lektálást?! Az ö kiontott vérük bizonyára expiálja az említett hegyi pász- 
torok önfeledt vétkét. 

7) Az ifjúság akciói. 

Hiányos maradna felsorolásunk, ha meg nem emlékeznénk arról az 
emberfeletti, heroikus munkáról, amit az ifjúság teljesített és amelyben a 


— 18 Ö — 



honnan? Mikor egyetlen revolver birtoka is teljes veszélyt jelentett volna 
a háznak. 

És mégis volt ellenállás ! A zsidó szolidaritás és önfeláldozás re- 
mekbe szabott példái . . . Ha nem is fegyveres, de a szellem erejével meg- 
vívott. Mint Zecharja hanavi mondja: „Nem erővel és nem vitézséggel, 
hanem Szellemem által!" 

Akik az események tanúi voltunk, a mentési kísérlet^aiek, a segí- 
tésnek, a zsidó szív dobbanásának számos olyan példájával találkoztunk, 
amely kiilön-külön hősköltemény. Csak a vasi példáknál maradjunk és 
idézzük egy vasi chavérunk lajstromát: 

1) A burgenlandi zsidóság tragédiája. 

Tudvalévő, hogy időszerűen nem is Keleten, hanem Nyugaton tört 
ránk a Végzet elsősorban. Már 1938 tavaszán a soproni erdőkben bujdosó, 
honvesztett, imbolygó alakok tűntek fel. Míg a nagyvilágban még a „béke" 
honolt, míg Evianban a köloniális hatalmak krokodilkönnyeket hullattak 
az üldözöttek sorsán, (de nem certifikátot), amíg Chamberlain esernyője 
talán még nem is volt avult, a burgenlandi ősi zsidóság, a „Hétközség" 
és az osztrák hittestvérek sorsa már megpecsételődött. 

Tudomásunk van róla, hogy elébb a soproni zsidóság egymaga, 
erején felül is gondoskodott a menekültekről. Később egy öttagú intéző- 
bizottság állott a dimántuli akció élén. Vezetőjük a boldogult emlékű 
reb Smuél Bodanszky volt. Pápáról, ez a tömör, intakt és klasszikus 
veretű ember és zsidó. Vele kapcsolatban hadd említsük fel azt az utolsó 
üzenetét, mit 1944-ben küldött ki a sárvári internáló táborból: „Jelentse 
a rabbi úrnak, hogy kilenc napja itt vagyok és — Istennek hála — még 
nem ettem idegen kenyeret - pát akim". 

Ennek a férfiúnak fenkölt bátorsága volt ahhoz, hogy az illegális 
akciót vezesse és amikor úgy az ortodox, mint a másik központi fórum 
húzódott a ,ykényes" ügytől, ez a szent ember, igen, átlépte az MCSz ka- 
puját, ahol azonnal megértésre talált és megfelelő kapcsolatra a Nemzeti 
Bank felé. A cél azt volt, hogy két vagon lisztet küldhessünk az akkor 
még formaszerűen létezett bécsi hitközség címére, aminek előfeltétele lett 
volna, hogy a bank a devizamentes kivitelt engedélyezze. A banknál is 
megértéssel találkoztak. Később a kormányzat az ígéretet hatálytalanította. 
(,Afi tán haragudni fog érte"). 

2) E bizottság irányitásával a dunántúli zsidóság képviselői Győrben 
Összegyűltek. Bár itt is sok volt az aggodalmaskodás, mégis ennek nyo- 
mán kialakult egy akció, amely 35 dekás, „minta érték nélküli" húskon- 
zerveket készíttetett és azokat százával, ezrével küldte a Bécsbol kapott 
lista szerinti címekre. Később a magyar posta figyelmes lett erre a vám- 
mentes exportra és egymondatos rendelettel betiltotta. 

3) A Rajka előtt veszteglő hajó ügyében tudomásunk van egy akció- 


-- 188 — 



A TÖRTÉNELEM MÉRLEGSERPENYÖJÉN 

(NEKROLÓG) 


A Törvényházban szokásos, hogy a bizonyítási eljárás befejeztével a 
vád és a védelem összeméri erejét és a bíró rezümmét tart. 

A mi felfogásunk szerint, kik az eseményeknek tanúi voltunk, a vasi 
zsidóság, egyéneiben és összeségében példaadóan megállotta helyét, vér- 
tanúink pedig megdicsöültek, mint ama Metatran szent, „ki tűzzé változott 
húsbór' ~, amint az Machzorunkban olvasható. 

Mégis, a mai kritikai korunkban ismételten felbukkan a kérdés, néha 
már egyenesen vádló .formában: ha hősök voltak, miért nem fogtak fegy- 
vert? miért nem állt ellen éppen az a magyar zsidóság, amelynek már 
tudnia kellett, hogy a passzív megadás útja hova vezet. 

Miután pedig semmi okunk nincs az elhallgatásra, még azt is fel- 
említjük, hogy egyes korábban megjelent évkönyvek és monográfiák (mint 
pl. a stryj-i Jizkor-könyv) , egyenesen részvétlenséggel vádolták a ma- 
gyar zsidóságot, mert — szerintök — nem tettek volna meg mindent a 
menekülők érdekében és csak saját, vélt biztonságukra voltak tekintettel. 

Sem az egyik, sem a másik érvelés nem áll meg a történelem mér- 
legén. 

Am nézzük a dolgot közelebbről. 

★ ★ ★ 

Köztudott — és arra egyik dolgozatunkban rá is mutattimk, — hogy 
az antiszemitizmus magyar formája egyenes vadhajtása volt a „siófoki 
gondolatnak", amely 25 éven keresztül fertőzte meg a magyar közéletet. 
Az ©léggé felületes itélőképességű nagyközönség megszédült az agitáció 
fegyvereitől, a korrumpált sajtó terjesztette slógenektől, amely a revans- 
eszme sztanni óljába volt csomagolva. Ellene a kevésszámú és megfélem- 
lített intellektüellek és szabadgondolkodók mit sem tehettek. Még sokkal 
kevésbé a törpe kisebbséget alkotó zsidóság, amely a legkisebb megmoz- 
dulásnál szemben találta volna magát a kakastollasokkal, a tábori csend- 
őrökkel, akik csak ürügyre vártak, hogy sortüzet adhassanak. 

No meg nem Hollandiában éltünk, ahol a dobra került zsidó va- 
gyonra nem akadt vevő. Itt egy kisebb mezővárosban 500 derék , 4 génylő" 
nevével is találkoztunk, kiknek mind zsidőtől rabolt értékre fájt a foguk. 

A zsidóság színe- java, a munkaképes férfiak, évek óta a munkaszol- 
gálatban sínylődtek, messzi az ismerős táj aktéi. Otthon az asszonyok, a 
gyerekek, az aggok és a betegek szomorkodtak. Ki emeljen fegyvert és 



gyan — a szömjrű kataklizma után — ő fáradott az Emlékek és tradíciók 
megőrzésében — arra alig akad példa. 

önzetlensége. A nagy prágai rabbi, a csodatévő ,3oher Rabbi Löw" 
nevéhez a 2SSidó szeretet és a zsidó ragaszkodás számos legendát kapcsol. . . 

A rabbi csodálatos álmot látott. Látta a saját, kivilágított templo- 
mát, melyben száz gyertya fénye égett, telve híveinek zsúfolt sokaságával. . . 
De ah ! egyszerre kitárul az ajtó, azon belép a Rontás Angyala, széles 
pallosával ütött jobbra, vágott balra és pusztította a drága hívők sorait. . . 

A rabbi felugrott ágyából, magára kapta a Talitot, kezébe a kulcs- 
csomót ... A toronyóra éjfélt kongatott ... A zord idővel mit sem törődve, 
szinte deliriumban rohant a templom felé . . . Éppen jókor! A templom 
fényesen kivilágítva, mint az álomban, zsúfolt hívőkkel. De az Almemor 
közepén ott áUott a Malach Hamavet és egy hosszú tekercs a jobbján . . . 
arról akarta szólítani a hívők neveit. Talitjába burkolva odarohant a rabbi 
Löw, kiragadta a tekercset, csak egy egészen vékony, legfelső csík maradt 
az angyal kezében. Hazaérve, számot vetett a tekercsen álló nevekkel és 
örömmel látta, hogy egyetlen híve sem hiányzik, mind ott vannak a 
kiragadt tekercsen. Vájjon mi állhatott mégis a keskeny felső csíkon? 
Vájjon? 

Hetednapra meghalt a nagy rabbi Löw. Mert mindenkire gondolt, 
csak éppen saját magára nem. Hisz az ö neve állott legfedül. 

Nekünk is van ilyen tekercsünk, nagy és népes tábora az egykori 
vasi zsidóságnak. Nem az élők. Ellenkezőleg! A tiszták, a szentek, a meg- 
dicsőültek névsora. 

Akinek csak megkínzott, meggyötrött testisége volt az, ami megsem- 
misült; de emlékük, tanításuk és erkölcsi hatóerejük változatlanul él szí- 
vünkben és akiknek nevét — végtelen türelemmel, fáradozással és után- 
járással, a saját meggyöngült egészségével mit sem törődve, szinte de- 
liriumos elhivatottsággal, az összes fellelhető helyekről, itt és túl a ten- 
geren, összeszedte, beosztotta és tekercsbe íratta ... a Megboldogult. 

És ezen munkáját elvégezvén, a Tekercs kihullott kezéből . . . 

★ ★ ★ 

— 

lm hát ezek voltak az ő keze munkája, kitárva előttünk élietének 
szőttese, ezek a fonalak, melyekből az ő színes, boldog és tartalmas éle- 
tének szőttesét fonta. 

Most mi rajtunk, árván maradt vasi elszármazottakon a sor, hogy 
emlékét megőrizzük . . . 

HITBEN, REMÉNYŰBEN és SZERETETBEN. 



TÖHÉLBT. Derűs égkék, amely egy boldog családi életet jelent, egy 
rendkívüli férj oldalán. Tiszta, üde, felhőtlen égkék, mint az Ur végtelen 
kárpitja ezen Szentföld felett. Az élet minden változatában, viszontagsá- 
gaiban, jóban és balsorsban összeforrva, egymás lelkiségét egészítette ki 
ez az emberpár. Egy múzeumban láttam egy zsidó sékelt, amelynek egyik 
oldalán, az olajfa körül, férfi és nő volt ábrázolva. Az érme mások 
oldalán az áldozati oltár. Körirata: Star Jiszrael, vagyis Izrael okmánya, 
kezessége, önkéntelenül ez a kép jut eszembe, mikor emlékezem zsidó 
családi életükről, ott Szombathelyen. Életét családjának és gyermekei ne- 
velésének szentelve, valódi 

Anya volt Izraedben. 

És MERT anya volt és MERT a zsidó anyaszív PIROS BIBORJA 
lángolt ereiben, ezért megértő volt minden embertársa iránt, nem tekintve 
származást, fajt és eredetet. Mégis megütötte szívének bíbor j át a zsidó 
n^ külön szenvedése... a világháború után a felnövekvő zsidó ifjaink 
sorsának teljes kilátástalansága ... a hivatalosan, ,íelülrőr' szított és 
táplált antiszemitizmus. így logikusan jutott azon útra, mely az őshaza, 
az Altneuland felé vezetett. Megértette a Költő szavát az új Idők új da- 
láról: „Ti néktek. Ti megcsufolt, kergetett Anyák 

Hirdetem nektek a csendes tanyát." és nevelte gyermekeit Izrael 
S 25 eretetére és vágyakozott ő maga és férje, a kéklő messzi őshazába . . . 

KARMAZSIN. Szó szerint „tollaat sani", vagyis fénybogár. Ez ragyogó 
színű fonalat adott. A sémi nyelvekben kirmiz, ebből származott az angol 
crimson, a magyar karmazsin (Hertz-biblia). 

A zsidó életszemlélet nem a lemondás nihilizmusa, nem is a i)asz- 
szi vitás pesszimizmusa, de sőt az Élet igenlése és felismerése a Végtelen 
Kegyelemnek, a Tervszerűségnek, amely a Világot „a maga dicsőségére 
alkotta". Felismerése annak, hogy az Istenség szellemét hirdeti a végtelen 
égbolt, de azt hirdeti a haimatcsepp, a virágszál is. A hatalmas erők és 
energiák, melyek mind benne foglaltatnak a teremtő Gondolat kohójában, 
és ugyancsak a mikrobiológia parányi, szemmel nem érzékelhető organiz- 
busai, mind, mind, az ő kezének remekelt csodái. Az Élet tehát optimiz- 
mus, Hit és Remény . . . 

A Megboldogult szép és színes életet élt. Mélyen átérzett, vallásos 
és meggyőzödéses hivő volt. 

BISSZUS. Fehér vászonféle, melyet főleg Egyiptomban készítettek és 
csak a legelőkelőbbek, a legnemesebbek viseltek, mint azt József történe- 
tében is olvassuk. (Ibn Ezra.) Vagyis: egyszerűségében is ízléses, nemes. . . 

A bisszus, ivritül: s é s, talán összefügg a sajis szóval, vagyis 
márványfehér. (Hertz-biblia). Mert minden egyszerűsége, sima és megértő 
lénye mellett, tudott ő erős is lenni, szinte kemény és áthatlan: ha szó 
volt a szeretett vaJlásának, zsidó népének és emberi elveinek védelméről. 
Mert ahogyan ő szerette, ve 25 ette és gondozta az ő vasi zsidóságát, aho- 


— 185 — 



EMLÉKBESZÉD 


Braun Dávidné szül. Rose Alice yx árkövének felállításakor, 
1966. március 1-én, a Kirjat-Sauli temfitotoen. 

DHi n*? 3 nn ríH n’ittö fiJ:5nn ntr« :n"3 piDS ,n"*? 

".ttnm nni p:inKrr 

,;és minden bölcsszivű asszony font a kezeivel és elhozta 
a fonottat, az égkékeit, a piros bibort, a karmazsint és a 
bisszust". 


GYÁSZOLÓ OHAVÉROK! 


A meditáló, önmagát vizsgáló és megnyilatkozást kereső zsidó lélek 
szereti magát kifejezni a Szentirás szavaival; 
gyönyörködni annak poézisában ; 
étvenni annak hangulatát ; 
szinte beburkolódzni annak köpenyébe ; 
felvértezni magát annak Gondolataival és 
elmélyedni annak Magasztosságában. 


E hetekben — a puskái vándorlás alatt és még azután is használa- 
tos, — úgynevezett Mozgó Szentély építéséről olvasunk a Bibliában . . . 

,3^észítsenek Számomra szentélyt, hogy közöttük lakozzam" így szól 
az írás és a mi oktatóink ezzel a Szentéllyel, amely viszontagságok és 
gyötrődések között is, mindig kísérte a 2 isidó vándorlást, 

ezzel a szentéllyel hasonlítják össze a zsidó családi életet... 

Ebben a felfogásban minden zsidó család egy mikro^entély és an- 
nak asztala, míintha az Ur oltárának megszentelt formája volna. 

Gyászoló Chavérok ! 

Itt állunk, meghajtott fővel, az Emlék előtt, amelyről egy mindnyá- 
junktól, kik a vasi földből származtunk el, jól ismert, szeretett és 
megbecsült név tekint reánk. Ez a név az ő keze munkájával teljes 
megbecsülést és tisztelétet szerzett viselőjének, úgy a közvetlen kör- 
nyezetében, mint abban a nagyobb családban, melyhez tartozónak 
érezte magát minden vasi zsidó, valamint a nagy zsidó társadalom 
széles rétegeiben. 

Egy igazi Éset Ghajil, egyenes utóda az említett bölcsszivű asszo- 
nyoknak... 

Vájjon melyek voltak azok a fonalak, amelyekből ez a drága Meg- 
boldogult életének szőttesét szőtte volt, mik azok a S2ánek, mik a jelensé- 
gek, melyek életművén át elkísérték ? 


-^184 — 



Dr. Weselnek felhatalmazást adott arra, hogy tagadja meg a németek köz- 
vetlen kívánságainak teljesítését. 

Mészáros polgármester ezt nem volt hajlandó kérdésére igazcdnl. 
Dr. Weselnek ezért kellett itthagynia özvegy édesanyját, feleségét és két 
apró gyermekét. Mészáros polgármester egyetlen szavával megmenthette 
volna . . . 



RABBI JOEL FELLNER 



Az annak idején Szombathelyen élt, rendkívüli vallásosságáról, jó- 
tékonyságáról és vagyonosságától közismert Stadler Károly, a házában kü- 
lön Beth-'Hamidrast és (templomot tartott fenn és annak fennmaradásáról 
meszemenően gondoskodott v^rendeletében is. Vezetését kiváló, több- 
nyire fiatal rabbikra bízta. így még életében felkérte rabbi Jód Fellner-t 
ezen teendőkre, aki 14 évig volt ezen szombathelyi intézmény rabbija. 
Csak az utóbbi apjának halála után vette át örökségét, a beledi rabbi- 
állást, majd Sátoralja-Ujhelyen volt rabbi. így szeretettel emlékezünk 
meg a körünkben töltött évekről. 


— 183 — 


meg pontosan 10 óraJkor úgy, mint eddig a jegyzékekért. Weselre többet 
rá sem nézett, intett, hogy menjenek ki az előszobába. Az esti órákig ül- 
tek mindketten az előszobában, estefelé jött be az előszobába egy SS ka- 
tona és közölte, hogy Farkas bácsi visszamehet a hitközség épületébe. 

Dr. Wesel Imre soha többé nem jött vissza. 

Ahogy kerülöuton értesültünk, — a felszabadulás után a szombat- 
helyi államügyészség tisztviselőitől — (Dr. Weselt a németek bekisérték az 
államügyészség fogházába, ahol azonban bűncselekmény hiányában nem 
fogadták be. Fogházba csak olyanok kerülhettek, akiket valamilyen bűn- 
cselekménnyel vádoltak. így tehát Dr. Weselt nem .adták át a németek 
a fogháznak. 

1945. őszén íPinkafeld-rŐl (Burgenland) Dr. Wesel özvegye anonym 
feladónélküli levelet kapott, amelyben egy pinkafeldi ass25ony Dr. Wesel 
levelét küldte meg özvegyének azzal, hogy ezen magát megnevezi nem 
akaró asszony férje 1944. áprilisában közös cellában volt Dr. Wesellel, ott 
irta Wesel ezen levelet. Férje kiszabadult, de nem merte ezt a levelet 
Wesel özvegyének továbbítani. Mai napig sm volt kideríthető, ki volt ez 
az asszony Pinkafőiden, aki nyilván a német megszállás ideje alatt ezt a 
levelet nem merte Dr. Wesel feleségének megküldeni, 1945-ben már szé- 
gyelte, hogy a levelet nem küldte el, tény azonban, hogy Dr. Wesel 1944. 
tavaszán a pinkafeldi fogházba került. 

Amikor én 1944. július 7-én Auschwitzba érkeztem, hallottam újra 
Dr. Wesel Imréről, sajnos csak annyit, hogy néhány héttel ezelőtt a gáz- 
kamrában fejezte be életét. 

37 éves korában választották meg a 8-ik izr. községkerület elnökévé. 
Elődje, Weiner Károly 97 éves volt. A községkerület fennállása óta 60 éves- 
nél fiatalabb elnöke nem volt. Fáradhatatlan agüitással, nagyszerű or- 
ganizáló képességgel dolgozott és igyekezett a zsidótörvények következté- 
ben existenciájukat vesztett embereken segiteni, Ukrajnában és a fronto- 
kon szolgálatot teljesítő munkaszolgálatosokat, de főleg otthonmaradt 
családtagjaikat támogatni. 

Rendkívüli kulturérzékével segítette azokat a művészeket, színésze- 
ket és muzsikusokat, akiket a zsidótörvények letiltottak a pódiumról. A 
hitközség keretén belül rendezett előadásokat, csak hogy jövedelemhez 
juttassa a zsidó művészeket. 

Gyűjtéseket szervezett és adott sajátjából mindenkinek, aki hozzá 
fordult. Nem várt köszönetét, — az elismerést és hálát magában a jó tett- 
ben találta. Amikor Amdt az első bemutatkozás alkalmával megbízta a 
zsidótanács vezetésével, ugyanígy dolgozott tovább, ahol csak tudott, se- 
gített. ! : ' 

Ha Mészáros polgármesterben egy szikrányi becsület lett volna, csak 
ann5dt kellett volna mondania a telefonbeszélgetés során Amdt-nak, hogy 



A mai jegyzék azonban alkalmasnak látszott, hogy Mészáros pol- 
gármester kijelentései alapján ne teljesítsük az SS kívánságát. Mészáros 
polgármester néhány nappal ezelőtt meg is ismételte, hogy a németek csak 
a magyar összekötő tiszten keresztül érintkezhetnek magyar állampolgá- 
rokkal, nyugodtan tagadjuk meg reá való hivatkozással a németek kíván- 
ságait, — ezek a jegyzékek nem egyebek, mint egyéni túlkapások. Talán 
Amdt nem is tud ezekről. Talán egyes német katonák egyéni kí- 
vánságairól van szó. A német véderőnek nincs szüksége üyen csekélysé- 
gekre. Hiába hivatkoztunk arra, hogy a 70.000 pengő hadisarcot is Amdt 
maga vetette ki, hogy Dr. Wesellel és velem Amdt személyesen közölte, 
hogy alakítsunk egy technikai kommandót és naponta közölni fogja ezt az 
anyagjegyzéket, amire szüksége van és ha azt 24 óra alatt nem szolgál- 
tatjuk be, úgy újabb 24 óra alatt a dupla mennyiséget kell elküldenünk. 
Amdt tehát mindenről tud, ahányszor megjelent, kezét mindig Dr. Wesel 
és az én nyakamra tette azzal, hogy ő már kisebb dolgokért is leültetett 
üyen fejeket . . . 

Amdt mindig a késő délutáni órákban hívta telefonon a zsidó hit- 
községi épület irodáját. Dr. Wesel aznap közölte vele, hogy kívánságai- 
nak nem tehet eleget. Hivatkozott Mészáros polgármester utasítására és 
kérte Amdt-ot, hogy ha a német hadseregnek bármire szüksége volna, úgy 
a magyar összekötő tiszrt;en, Takó ezredesen keresztül forduljanak a pol- 
gármesteri hivatalhoz. Amdt csak annyit válaszolt, hogy másnap, április 
24-én Dr. Wesel is jöjjön be hozzá az SS parancsnokságra. Farkas bácsi 
rendszeresen 10 órakor jelentkezett a német éknél és délfelé már mindig 
visszatért. Nagy izgalommal vártuk aznap vissza mindkettőjüket. Késő 
este lett és Farkas bácsi csak egyedül tért vissza. 

Elmondotta, hogy Amdt magából kikelve üvöltött Dr. Wesellel, kö- 
zölte, hogy ez nyílt sabotage, háborúban élünk, azokkal szemben, akik 
parancsainak ellenszegülnek, nem ismer kegyelmet. Mindkettőjüket a hely- 
színen akasztja fel, példát fog statuálni, hogy elvegye mindekinek a ked- 
vét attól, hogy szembeszálljon a német hadsereggel és parancsait gon- 
dolkodás nélkül azonnal ne teljesítse. 

Farkas bácsi elmondotta, hogy Dr. Wesel rendkívül nyugodt hangon 
hivatkozott Mészáros polgármesterre. Amdt előttük hivta fél Mészárost 
és kérdezte, megfelel-e a valóságnak Dr. Wesel azon állítása, hogy a pol- 
gármester utasítására való hivatkozással tagadta meg a német hadsereg 
tegnapi jegyzékébe foglalt kívánságainak beszerzését. Megkérdezte Mészá- 
ros polgármestert, igaz-e, hogy ő utasította Dr. Weselt, hogy a német igé- 
nyeket utasítsa vissza. A beszélgetés nagyon rövid ideig tartott. Amdt meg- 
köszönte a polgármester válaszát, letette a kagylót, Dr. Weselhez fordult 
és röviden ennyit mondott: 

, Jnkább hiszek a magyar polgármesternek, mint egy zsidónak ! " 

Farkas bácsival közölte, hogy majd távozhat, másnap is jelenjék 



A SZOMBATHELYI ZSIDÓ TANÁCS ELNÖKÉNEK 

MÁRTI RIUMA 


HACKER IVÁN Dr. (Wien) tollából. 


Farkas bácsi, mint minden reggel, ma is meghozta az SS komman- 
dótól a jegyzéket, hogy milyen tárgyakat igényelnek. 

Ma szokatlanul sok és különféle holmit igényeltek. Első helyen sze- 
repelt egy rózsaszín selyemkombiné 170 cm magas, de sovány nő ré- 
S25ére, majd 39-es fekete fűzős női sportcipő, gyermekvasút villanyhajtás- 
sal, több üveg kölni, Odol szájvíz és egy márkás olajfestmény, a leírás 
szerint „félakt" (felső testére meztelen nő). 

Ezek a „kivánságjegyzékek" eddig kb mindig irodai felszereléseket 
vagy legalább is olyan megrendeléseket tartalmaztak, amelyek lAmdt 
Schamführer (őrmester) eredeti utasításának feleltek meg, hogy a zsidó 
tanács köteles gondoskodni az átvonuló német csapatok „szükségleteiről". 
Amdt ugyan hangsúlyozta, hogy diszkrécióra helyezi a legnagyobb súlyt, 
a magyar hatóságokat erről nem szabad értesíteni, mert azok túladmi- 
nisztrálják a dolgokat, Magyarország híres a bürökráciájáról, ezért ő 
közvetlenül szervezi és szerzi be a dolgokat. Amikor Mészáros polgármes- 
ternek, már néhány héttel ezelőtt, diszkréten elmondottuk, hogy a néme- 
tektől naponként rendszeres utasításokat kapunk, hogy müyen tárgyakat 
kell részükre 24 óra alatt beszolgáltatni vagy bes23erezni, ezt a legnagyobb 
felháborodással hallgatta, ugyanúgy, mint amikor elmondottuk a 70.000 
pengős hadisarc történetét. Mészáros polgármester a leghatározottabban 
kijelentette, hogy tagadjuk meg a németek kívánságait, hivatkozzunk reá, 
hogy a németek csak a magyar összekötő tiszten keresztül, tehát Takó 
ezredesen keresztül érintkezhetnek a magyar hatóságokkal és a zsidó ta- 
náccsal. Közvetlenül a németek nem adhatnak nekünk utasításokat. 

Nehéz volt a helyzetünk. Hosszas tanácskozások után úgy határoz- 
tunk, hogy amíg módunkban áll a németek kívánságait teljesíteni, nem 
utasítjuk vissza ezt a közvetlen hozzánk intézett utasítási módot, mert 
attól tartottunk, hogy Mészáros polgármester nem lesz képes bennünket 
megvédelmezni, annak dacára, hogy felhatalmazott bennünket, hogy reá 
való hivatkozással utasítsuk vissza a németek kívánságait. Mészáros pol- 
gármestert általában korrekt embernek tartottuk, aki bizonyára ki fog 
állni érdekünkben, ahogy ezt mindig hangsúlyozta, hisz ő a város polgár- 
mestere és hatásköre sokkal nagyobb, mint Pürdős rendörfogalmazóé vagy 
Palkó javadalmi hivatali vezetőé, mert ezekről eddigi viselkedésük alap- 
ján határozottan tudtuk, hogy a legmesszebbmenően németbarátok és 
zsidógyűlölők. 


180 — 



— 6 tájon mint vessetók működtek és dicsőséget szereztek vallásunknak 
és Izrael népének. 

E gondolat jegyében köszöntjük Stein Mordechaj rabbit, aki éveken 
át a szombathelyi Stadler-féle alapítványi templomban működött és az 
örökkévaló kegyelme megengedte neki, hogy áldásos munkáját most itt 
a Szentföldön végeasheti. 











I 











Benedikt Márk 
(Mordechai Meir) 
Szombathelyi főrabbi 




Weisz Sabtai 
a ,3imonyi Rebe' 


— 17Í) — 


kezett halála a dunántúli- és magyarországi orthodoxia utolsó nagy sereg- 
szemléje volt. Ezrek jelentek meg a kis falusi templomában megtartott 
végső tisztességen. Z.c.l. 

Dr. Zipser Mayer, roboaicí rabbi 


Balassagyarmaton szül. 1615. aug. 14-én, meghalt Rohoncon 1869. dec. 
10. E két dátum közötti életművét igen jelentékeny zsidó- és irodalmi te^ 
vékenys^ töltötte ki. 

Teológiai- és bölcsészeti tanulmányait Prossnitzban és Nikolsburg- 
bán végezte. 1837-ben Óbudán a Goldberger-, majd Borbély családoknál 
nevelösködött. 1844-ben a székesfehérvári hitközség meghitta főrabbinak. 
Itt nagy szervezői munkát végzett, különösen az iskolaügy terén. 1851-ben 
a pesti egyetem doktorrá avatta. Politikai- és reformtörekvéseit itt a 
Bach-korszakban nem tudta megvalósítani és ezért már a kivándorlás 
tervével foglalkozott. 1858-ban mégis Rohonc hitközségének meghívását 
fogadta el, amely közösség — mint azt kiemeltük — vezető szerepet töl- 
tött be a mi vidékünkön. Itt működött haláláig. 

Tanulmányainak nagyobb része a ,Jitteraturblatt des Orients"-ben 
jelent meg s ezek a következők : 

Die jüdiscihen Zustánde un tér dér 150-jaehrigen Türkenherrschaft 


(1846); 

Zűr Biographie des R. Meir Eísenstadt (1846-7); 

Raphael Meldola, Italien zu dessen Zeit (1846-7); 

10 tanulmány a Talmudban és Midrasban foglalt parabolákról; 

A magyar nyelvről a zsidósággal kapcsolatban, a talmudi idegen 
szavakról, a zsidó naptárról, Hillel iskolájáról, a nők öröklésjogáról. 

A Jevish Chronicleba írt cikkei közül kiemelendő a székesfehérvári 
pogrom ismertetése, továbbá 13 tanulmánya a Talmud és az evangéliumok 
címmel, melyet a londoni hitközség külön is kiadott „The Sermon of the 
mount" címmel. Ugyancsak dolgozott Löw Lipót folyóiratába, a Ben Cha- 
nanjába, sokoldalú tanulmányai közül kiemeljük: „A Talmud zoológiája, 
1858", a belgrádi hitközségről írt monográfiáját és i>osthumus művét, 
Josephus PlaVius egyik görög művének fordítását: über has hohe Altér 
des jüdischen Volkes. 


(Források : Reich, Beth-DEn, M. Zs. Lexicon). 


★ 

I&en tanulmány a mi vallási vezetőinkről korántsem tart igén 3 d; a 
teljességre. Sok, itt működött rabbi munkásságáról az egyes hitközségek 
keretében már megemlékeztünk. Azonkívül a hiányos életrajzi adatok is 
gátlóan hatottak. így gondolatban emlékezünk meg mindazokról, akik 
a zsidó vérségi kapcsolat erejénél fogva — az örökkévaló kegyelméből 


— 178 — 



tést kapott, egyben búcsút mondott a rabbi-pályának is. Képzett talmud- 
tudós volt, aki világi műveltséggel is rendelkezett. 

A 48-as szabadságharcban főhadnagyi rangban szolgált Kossuth 
zászlaja alatt. Az emlékezetes kongresszuson ö képviselte a szombathelyi 
hitközséget. 

Művei: Divré Jehuda (Wien, 1868). Tóramagyarázatok, hitszónokla- 
tok. 2iSidó Hit- és Erkölcstan (Buda, 1841). Aggodalmak és Remények (Be- 
köszöntő beszéd, Szombathely, 1865). 

,Jdagyar Izraelita" címen lapja jelent meg 1861-ben, amely 3 éven 
át fennállott. 

Beszédeit kiadta német, magyar és héber nyelven. Cikkei megjelen- 
tek a Ben Chananjában. 

Források : Stein Mayer Miksa, Magyar rabbik, M. Zs. Lexicon. 

Dr. Stier József 

'Szombathely harmadik rabbija. 

Váguj helyen, 1844. április 22-én született. Tanulmányait Pozsonyban 
és Wienben végezte. Az utóbbi egyetemének elvégzése után a breslaui Rab- 
bi-szemináriumban tanult, ugyanott kapta a hatőráját is. 

Szombathelyre 18?!. április 16-án választották meg. Itt közel húsz 
éven át működött és ellátta a főgimnázium vallásoktatását is, a 2 ssidó vo- 
nalon. 1890. szept. 20-án berlini rabbivá választották. 

Tudományos levelezésben állott a Ktáv Szóférral, Pozsony híres fő- 
rabbijával. Számos önálló művel gazdagította a zsidó irodalmat. 

Deák Ferenc. Emlékbeszéd, 1875. 

Festschrift zűr Einweihung dér S 3 magoge in Steinamanger (1880). 

Priester imd Propheten (1874). 

Zunz (1893) . 

Theismus und Naturforschung in ihrem Verháltnisse zűr Theologie. 

Die Éhre in dér Bibéi (1897). 

Die Éhre im Talmud (1912). 

Weisz Sabtai, Nagysimonyi rabbija. 

Iskoláit hírneves jesivákon végezte. Előbb kereskedő volt, majd 
1894. óta — kerek 50 esztendeig — töltötte be a rabbiállást. 

Elmélyülő tudós, a talmudikus és kábbalisztikus hagyományoknak 
egészen kiváló művelője volt, messze felülemelkedve a kis falusi kehilla 
horizontján. Neve így országosan ismert és elismert volt, az orth. Köz- 
ponti Iroda rabbitanácsának állandó tagja. 

Mert, mint ember és mint zsidó egyaránt kimagasló érték volt, mes 2 ^ 
sze vidékekről özönlöttek hozzá a hívek, akik útmutatását és tanácsát 
kérték a zsidó lét egyre nehezebbülő kérdéseiben, ő maga soha nem tar- 
totta magát rendkívüli jelenségnek; ellenkezőleg, szerény és mérsékelt 
volt minden vonatkozásban és segítő készsége egyenesen páratlan. 

Egy Jóvélt kitöltő AVODAT HAKODES után 1944. elején bekövet- 


— 177 — 



Bárha "kö^vették volna tanácsát ! 

Dr. HirscMer Árpád 

1911-ben S25ületett, tanulmányait a pesti Rabbiképzöben végezte 
(1940.) 

Avatása óta Szombathelyen, a congr. hitközségben működött, mint 
segédrabbi és vallástanár. 

Műve: Mózes halála a középkori liturgikus költészetben. (Budapest, 

1939). 

1944-ben mártírhalált halt. 

Jiingreisz Jehosnia Feiwel 

Szombathelyen, az orth. hitközségben működött, mint rabbi 1896 és 
1897 között. Később Nagysallói és Abaujszántó-i rabbi. Fia Aser Amsei, 
Mezőkövesd rabbija. Meghalt 1929. Kiszlev havában. 

KÖragsberger Lajos (Jehuda Léb), Szombathely első rabbija 

1770-ben született. Az akkori idők kitűnőségeinél : a Cahtam Szó- 
femál még Nagymartonban és Benét Mordechaj nikolsburgi rabbiknál ta- 
nult, az utóbbitól nyerte diplomáját (1818). Rohoncon előbb kereskedéssel 
foglalkozott, majd midőn Meisels Szender rohonci rabbi szemevilágát el- 
vesztette, a hitközség — a helyi hatóság engedélyével — a főrabbi helyet- 
tesévé választotta. Még ezen működése idején a Ohatam Szófer a maga 
Hatarájával is megerősítette rabbi oklevelét és a szokásos vizsgát is el- 
engedte neki, mert még ismerte őt nagymartoni bachur korából. 

Szombathelyen a község 1838-ban szerveződött és öt választotta rab- 
binak. Tudós, jámboréletü rabbi volt, aki nagy lelkiismeretességgel vezette 
hitközségét. 1848-ban a hadbavonult zsidó honvédekhez buzdító beszédet 
intézett. Az általa épített mikve kapcsán kisebb kontraverzióba került 
Sommer németujvári, Landesberg nagyváradi, Ungar Joel paksi rabbikkal. 
A kis vidéki mikve ügye, illetve vize ennyi hullámot vert. Ezenkívül más 
körülmény nem zavarta meg szombathelyi áldásos működését és hívei 
1859. chanuka szombatján ünnepelték papi működésének 2il éves forduló- 
ját. Két év múlva halt meg, 5622. Tévét 11, 71 éves korában. 

Löwy Jehuda szombathelyi dajan volt 1861 — 62-ben, Königsberger 
rabbi halála után. Neustadtból származott. Közelebbi adatokat nem is- 
merünk. 

Dr. Rockenstein Lipót (Mordechaj, Jehuda Leéh) 

Szombathely második rabbija. 

1824-ben, Pakson született. Nagybátyjánál, Ungár Jóéi pápai (később 
paksi) rabbi jesiváján tanult. 

Egy éven át báostopolyai rabbi volt, 1852-ben zágrábi rabbivá vá- 
lasztották. Ott 1858-ban lemondott állásáról, majd 1865.február 26-án — 
Brill Sámuel Löw pesti rabbi ajánlatára — Szombathelyre választották 
meg. Itt 5 évig működött, 1870 decemberében lemondott állásáról és a kö- 
vetkező tavasszal el is távozott onnan. A hitközségtől 2000 frt végkielégí- 


— 176 — 





Az égi angyalok létS25áma eggyel szaporodott. Szenes Hannának sors- 
társa támadt. 

★ 

A feladat elé állítva, hogy a mi lokális Jeanne d’Arcimknak tettéhez 
méltó emléket szerezzek, látom, hogy ez hiábavaló törekvés. Nincs szó, 
amely azt kellően kifejezné, nincs gondolat, melynek szárnyaló ereje föl- 
éme Hozzá . . . Segitségül fordultam a Könyvek Könyvéhez. Felütvén a 
bibhát, azt olvasom benne: „és íme, az örökkévaló elhaladt és hatalmas, 
erős vihar, mely hegyeket tép ki és sziklákat tördel, az örökkévaló előtt. 
De az örökkévaló nem volt a viharban. A vihar után földrengés, de az 
örökkévaló nem volt a földrengésben. A földrengés után tűz, de az örök- 
kévaló nem volt a tűzben. És a tűz után csendes, szelíd hang . . . 

Netán a mi mártírjaink végső sóhaja . . . 



VALLÁSI VEZETŐINK 

Régi szokás Izraelben, hogy egy valláserkölcsi vagy kegyeleti könyv 
szerzője, kiváló és elismert rabbik beleegyezését, haszkamáját kérte ké- 
szülő művéhez. Mi itt az országban egy grandiózus műnek vagyunk szem- 
lélői, esetleg igen szerény munkatársai is. Ez a Mű a legnagyobb, mit 
zsidó szív álmodni képes: új életet fakasztani az ősi rögön ! 

Ennek megvalósítását az ö szellemükben óhajtjuk. 

A régiek és az újak: egyaránt az initialé, a díszes címszó voltak a 
mi körzetünk történelmében. Ám a mi nemzedékünk arra ítéltetett, hogy 
a pusztulásnak is tanúi voltunk, amikor szekerce tétetett az Ur erdejére 
és nem volt menekvés. így, a fizikai valóság helyett, a test múlandósága 
árán, csak lélekben fordulhatunk Hozzájuk, régi és újkori Vezetőinkhez, 
bensőségesen kérve az ő haszkamájukat a mi itteni új — ősi életfor- 
mánkhoz. 

íme a névsor : 

Benedikt Márk (Mordechai Meir Binet) a szombathelyi orthodox 
hitközségnek 46 éven át vezetője és rabbija. 

Született 1858-ban, Pakson, a nikolsburgi nagy rabbi leszármazottja- 
ként. A Sévet Széfer tanítványa, tanult Galántán és Miaván is. Ugyanott 
nősült, Bródy Bemát házából, fiatal korában néhány évet ott töltött. 

Elóbb Nagyjóka rabbija. Szombathelyre 1898-ban választották meg. 
Alatta a hitközség tüneményesen fejlődött a kezdeti 150 lélekszámból an- 
nak tízszeresére, negyven év után. Szinte két emberöiltőre terjedő műkö- 
dése alatt pedáns gonddal és hozzáértéssel irányította a hagyományhű hit- 


— 173 — 



feltétlen szükség volt utánpótlásra. Éjnek idején, amikor ez az utca tel- 
jesen néptelen, egy valaki bőröndben leadja az elemózsiát és bő csereér- 
téket kap ruhaneműkben és egyéb értékekben, amit a gettőlakók kényte- 
lenek voltak otthagyni. Ennek kiviteléhez azonban szükség volt legalább 
egyetlen külső segítségre, akit egy személyesen jól ismert szövőgyári 
munkás személyében vélték megtalálni. 

A bimker működni kezdett. Egyik társuk, a gettózárás harmadik 
napján, elegánsan kiöltözködve, éjnek idején az ablakon, majd a gettó 
falán áttomászta magát és sikerült neki, Budapestre jutva, a mentés ügyét 
megszervezni. Szükség volt bizonyos időtálló papírokra és egy mentőan- 
gyalra is. 

A feltűnően csinos, szőke, az idők terminológiáját használva: árja 
típusú, fiatal asszony önként vállalkozott az életveszélyes küldetésre. A 
fiukat egyenként magával felhozni Pestre . . . Akkor már csak Pest volt az 
egyedüli reménysugár. 

A fiatal teremtés hetenként kétszer tette meg a rendkívül fárasztó, 
de még inkább veszélyes utat. Hetenként kétszer Szombathelyre utazott, 
felkereste lakásán a gázgyári munkást, ennek segítségével éjnek csendes 
idején egy-egy bachurt a pinceablakon kiemeltek és uccu! már el is tűn- 
tek a veszélyes helyről. Karonfogva és vígan beszélve sétáltak ki az állo- 
máshoz. Lehet, közben a fogak vacoghattak . . . 

Szerencsésen, mint mondtuk; tizenegy esetben. 

A következő alkalommal, amikor Buchingerné eljött és egy bachurt 
a pincéből felsegítettek, a fiuk lentről még két teli bőrönd holmit adtak 
fel a gázgyári munkás részére. Hirtelen megzavarták őket siető járókelők. 
Az asszony és újonnan szerzett barátja egérutat vettek, de a munkás — 
zavarában — futni kezdett. Ez volt a legrosszabb, amit az adott helyzet- 
ben tehetett. Betörőnek nézték, lefülelték, rendőrség, hekusok. Másnapra 
mindent „töredelmesen" bevallott. Jelzem, a fogás nem volt nagy, mert 
a fiuk is tüzet fogtak, még az éjjel elhagyták a bunkert. Ketten a közeli 
Vép falu állomására gyalogoltak és ott felszálltak az éjjeli gyorsra. A har- 
madik, még nagyobb vagány, egyenesen a Kovács-szállóban bérelt lakást 
és reggel elutazott, az is szerencsésen felért a fővárosba. 

Sajnos, kevésbé szerencsésen alakult Buchingerné sorsa. Mit sem 
sejtve az egészről, megint eljött és folytatni akarta a mentést. Gyanútlanul 
állított be a gázgyári munkás lakására. Persze, csak a feleség volt otthon 
és rögtön hívja a férjét a szomszédból. Ez a szO'ms2iéd az őrszoba volt 
és közölte, hogy Buchingerné ott várakozik a lakásában. Több sem kellett 
a hekusoknak . . . 

Letartóztaitás, börtön, Markó-utca . . . 

Nyirkos, hideg börtön, priccs, vallatás, makacsság . . . 

Betegség, vesemedence-gyulladás, deliriumos láz, majd a megváltó 
halál ... 


— 172 





IZRAEL SZENT FÖLDJÉBEN 


pihenik álmukat chavéraink, akik a felszabadulás után távoztak az 

örökélet honába : 

MARTON EDE, kora ifjúságában már a cioni eszmének eljegyezve. Ered- 
ményes szervezői munka után a magyar KKjL főtitkára. Allij ázása 
után itt és Londonban különböző teendőkkel bízták meg, majd a KKL 
angolszász osztályának élén buzgó és értékes munkát fejtett ki. 

MARTON MIKLÓS, Edének testvéröoose, aki fáradhatatlan volt a mene- 
kültek segítésében, később a brichában és minden egyenes és becsü- 
letes mozgalomban ; mindkettőjüket fiatalon vesztettük el. 

HACKBRNÉ LÖWTNGER JULISKA, a magyar Rachel Morpurgő, aki meleg 
szívének minden vágyódásával fordult Cion felé és zokszó nélkül 
tűrte a rendkívüli fáradalmakat és megpróbáltatásokat, célja eléré- 
sében. Már az óhazában a WIZO országos alelnöke volt. Itt az Or- 
szágban a munkát csak folytatta. Példaadó zsidó életet élt. 

KAUPERNÉ SPIEXjrEL ELLA, a zsidó nagyasszony. Háza Pesten közismert 
volt, hogy félelmet nem ismert és nála a meghajszoltah meleg ott- 
hoiift találtak, tekintet nélkül a saját biztonságára. Ajtaja nyitva volt 
mindenki számára, ki hozzá fordult — és ilyenek sokan voltak. Meg- 
érhette még hó vágyát és itt a Szentföldön tanúja lehetett az Idők 
megújulásának. Mély vallásosság párosult lényéban, a tiszta segítem 
akarással. Ennek szellemében vezette házát. 

BRAUN DÁVID és neje, szül. ROiSE ALIOE. Egyetlen lányuk Lili és annak 
férje, dr. SCHÖNPELD Avraham gyermekorvos. 

Ez a család a mi vasmegyei életünk büszkesége volt és az maradt az 
ős-új hazában. Braunné kimagasló mimkája a mártirtekercsek szer- 
vezése is. Könyvünk külön megemlékezést szentel az ő példaadóan 
nemes életüknek. 

Dr. KAUDERS FERENC. Élete a zsidó közügy szolgálata. Ismertük őt kora 
ifjúságától fogva, mint a cioni gondolat lelkes hívét, emelkedni láttuk 
ót a közbecsülésben, az OMZSA jogügyi osztályának vezetőjeként, 
küzdelmét a kistarcsai internáltak érdekében, majd az itteni fényes 
közszereplését. Mindig megkülönböztetett figyelemmel és szeretettel 
fordult az ő vasi földijei felé és odaadással vezette ügyeinket. 

MANDLER BÉLA a régi szép sárvári Barisszáa (60 ifjú) Rosh-Rishonja, 
alij ázása után itt az Országban folytatta munkáját. 

LÖWIINGEÍR REIZSó, a zsidó közügyeknek fáradhatatlan munkása, neve az 
egyik elbeszélésünkben is előfordul. Munkás életét itt Jerusolajimban 
folytatta. 

SINGER MIHÁLY kőfaragó-mester (Celldömölk), itt a Kfar Massaryk 
kibbutz tagja. 


— 169 — 



Schl&nger Mária 
Schwarz Jenoné 
Schwarz Iréné 
Stadler Ferenc dr-né 
Stein Ágoston 
Stein Ágostonná 
Weisz Ferenc 


Weisz Ferencaié 
Weisz Györgyné 
Weisz Tamás 
Weisz Mária 
Windholz Pál dr. 
Windholz Pál dr-né 
Várnai Margit 


Veszprénii Etelka dr. 
Wahl Mária 
Wolf Ernő 
Wolf Ferenc 
Wiener Jenő dr-né 
Wiener Jenő dr. 
Wiener Júlia 





Hacker Dávid II. 
Holzer Vilmosné 
Klapfer Károly 
Klopfer Károlyné 
Klopfer László 
Klopfer Lászlóné 
Krausz Samuné 
Krausz Ma^da 
Krausz Rózsi 
Koréin József 
Koréin Józsefné 
Koréin Sándor 
Koréin Kató 
Koch Jenő 
Koch Jenőné 
Krausz Béláné 
Lessing^er Ernő 
Lessingfer Emőné 
Lessinger Dávid 
Lessinger Károly 
Lessinger Károlyné 
Lessinger László 
Lessinger Márta 
Leszner Benőné 
Leszner Péter 
Löwy Jenő 
Löwy Jenőné 
Löwinger Berta 
Nussbaum Dezső 
Nussbaum Dezsőmé 
Nussbaum Gyuri 
Nemes József 
Nemes Józsefné 
Nemes István 
Nemes Anna 
Nemes Endre 
Nemes Lajosné 
Pártos Károly tanító 
Pártos Imre 
Pártos Sándor 
Pártos Lajos 
Pártos Gyula 
Pfeiffer Ignác 
Pfeiffer Ignácné 
Pfeiffer Jenő 
Pfeiffer Aladár 
Pfeiffer Fanny 
Polatschek Hermaiiin 
Polatschek Jósefné 


Polatschek Andor 
Polatschek László 
Polatschek Lászlóné 
Polatschek Éva 
Polatschek József 
Polatschek Józsefné 
Polatschek László 
Polatschek Szerafin 
Pollák Kálmán 
PoUák Kálmánné 
Pollák Julianna 
Preis Henrik 
Pollitzer Sándor 
PoUitzer Sándomé 
Rehberger Dezső 
Rehberger Dezsőmé 
Rehberger Erika 
Rehberger Jenő 
Rehberger Jenőné 
Rehberger Jakab 
Rosenthal Kálmán 
Rosenthal Kálmánné 
Rosenthal IHke 
Rechnitzer Aladár 
Rechnitzer Aladámé 
Rechnitzer Dezső 
Rechnitzer Dezsőné 
Rechnitzer Bözsi 
Rechnitzer Feri 
Rechnitzer Lipót 
Rechnitzer Ilonka 
Rechnitzer Éva 
Rechnitzer Ignácné 
Rechnitzer László 
Rechnitzer Jenő 
Rechnitzer Jenőné 
Rechnitzer István 
Rechnitzer Imre 
Rechnitzer Anna 
Rechnitzer Sarolta 
Rosenberger Jenő 
Rosenberger Jenőné 
Rosenberger Nelly 
Rosenthal Kálmán 
Rosenthal Kálmánné 
Rosenzweig Józsefné 
Rothauser Béla dr. 
Rothauser Béla dr-né 
Rothauser Márta 


Rosenberger Margit 
Schwarz Jenőné 
Schwarz Jenő 
Schwarz Károly 
Schwarz Judit 
Schwarz Adél 
Schwarz Dávid 
Schwarz Dávidné 
Schwarz József 
Schwarz Jenő 
Schwarz Sándor 
Schwarz Miklós 
Schlesinger Sándomé 
Schwarz Miklósné 
Schlesinger Nelly 
Schlesinger Piroska 
Schönbach Illésné 
Schönberger Viktomé 
Schönberger Pali 
Schönberger Juliska 
Singer Mór 
Singer Mómé 
Singer Józsefné 
Singer Sándor 
Singer Julianna 
Singer Attila 
Singer Sándomé 
Singer Erzsébet 
Singer Gyula 
Singer Zsigmondné 
Singer János 
Spitzer Jenőné 
Steiner Samu 
Steiner Irén 
Steiner Mómé 
Steiner Jenő 
Steiner Bemát 
Steiner Bemátné 
Steiner Imre 
Steiner Lászlóné 
Steiner Sándor 
Steiner Sándomé 
Steiner Mihály 
Steiner Pálné 
Steiner Józsi 
Steiner Margit 
Steiner Zsigmond 
Steiner Zsigmondné 
Steiner Helén 


— 165 — 




Lengyel Irénke 
Lázár István 
MüUer Mómé 
MüHer Adél 
Schöniagh Béláné 
Schöntagh G3iirika 
Schön Jenő 
Schön Jenőné 
Schön Gyuri 
Schwarz Józsefné 
Ungar Márton 
Ungar Mártonná 
Vas Gyuláné 
Waldhauser Crézáné 
WaJdhauser Géza 
Weisz Mór 
Weisz Mómé 
Weisz Ferike 
Weisz Zsuzsika 


SÖMJÉNMIHÁLYFA 


Deutsch Mómé 
Deutsch Lajosné 
Fischer Vümosné 
Rotschild Márkné 


V A S V A R és VIDÉKE 


Auerbach Albert 
Auerbach Albertné 
Auerbach Mihály 
Auerbach Vera 
Bencze Jenő dr. 

Benedek Béla, Szemenye 
Benedek Béláné, „ 
Benedek Ignácné, Rirni 
Benedek Ignác, Rum 
Bass József 
Bass Józsefné 
Bass Dávid 
Bass Dávidné 
Bass Klára 
Bass Magda 
Bass Hermina 
Biró Ai^d dr. 


Biró Árpád dr-né 
Biró Péter 
Biró Gyuri 
Breiner Lipótné 
Breiner Béla 
Breiner Béláné 
Breiner László 
Breiner Lászlóné 
Breiner Sanyi 
Bauer Józsefné 
Bauer Gyuri 
Cikk Sándomé 
Cikk József 
Cikk Benő 
Csillag lUésné 
Deutsch Béla 
Deutsch Béláné 
Deutsch Pál 
Deutsch Pálné 
Deutsch Imre 
Deutsch Gyula 
Deutsch István 
Deutsch Mór 
Deutsch Mómé 
Deutsch AMce 
Deutsch Erika 
Deutsch Márta 
Deutsch Elvira 
Dénes Mór dr. hitk. elnök 
Dénes Mór dr-né 
Deutsch Irén 
Deutsch Samuné 
Deutsch Pálné 
Deutsch Bélus 
Eckstein Vümosné 
Engel Gyuláné 
Engel Rózsi 
Feig Lázár 
Feig Lázámé 
Feig Karolin 
Feig Rozália 
Feiglstock László 
Feiglstock Lászlóné 
Feiglstock Kató 
Feiglstock Vilmos 
Feiglstock Szidónia 
Feiglstock Péter 
Femer Józsefné 
Femer Eklit 


Femer G3n]la 
Freund Piroska 
Freund Miklósné 
Freund György 
Frisch Gusztáv 
Frisch Gusztávné 
Frisch Kálmánná 
Frisch István 
Frisch Emőné 
Frisch Gyula 
Frisch László 
Farkas Mómé 
Farkas József 
Fischer Lajos 
Fischer Lajosné 
Geiszler Ignác 
Geiszler Ignácné 
Gteiszler Miksa, Csipkerek 
Geiszler Miksáné „ 
Geiszler Zoltán 
Geiszler Zoltánná 
Geiszler Edit 
Geiszler Zsuzsi 
Geiszler Ignác 
Gottlieb Adolf 
Gottlieb Adolfné 
Gottlieb Klára 
Gottlieb Lipót 
Geiszt Miksáné 
Hirschenhauser Gyula 
Hochstadter Sándomé 
Hochstadter Sándor 
Hochstadter Marika 
Hochstadter Hermanné 
Harasztos Gusztáv 
Hamburger Pál 
Hamburger Pálné 
Hamburger Sándor 
Hamburger Tibor dr. 

és neje 

Hamburger József 
Hamburger Józsefné 
Hamburger Endre 
Hamburger György 
Hamburger Imréné 
Hamburger György 
Hamburger Tibor 
Hacker Dávid 
Hacker Dávidné 





Kerpel Dávid 
Keipel Dávidné 
Kerpel Imike 
Kei^l Kornélia 
Kerpel Arthur 
Klein Izádorné 
Klein Béla 
Klein Béláné Lenke 
Klein István 
Klein Bandika 
Klein Márton 
Kluger Manó 
Kluger Manóné 
Kluger Szera 
Kluger Mómé 
Kluger Zsuzsika 
Kluger Béláné 
Kluger Mikiké 
Kluger Juditka 
Kluger Gyurika 
Krausz Lőrinc 
Krausz Lörincné 
Krausz István 
Krausz József 
Krausz Ödönné 
Krausz Háni 
Koréin Fülöp 
Kosztolitz Adolf 
KosztO'litz AdoKné 
Kosztolitz Béla 
Kosztolitz Regina 
Kosztolitz Regina 
Kosztolitz Irén 
Kosztolitz Mór 
Kosztolitz Mómé 
Kosztolitz Sándor 
Kosztolitz Gábor 
Kosztolitz Miksa 
Kosztolitz Endre 
Kosztolitz Manó 
Kosztolitz Manóné 
Kürschner Samu 
Kürschner Samuné 
Krausz László 
Krausz Lászlóné 
Kövesi Istvánná 
Kövesi Lili 
Kövesi Ferencné 
Kövesi Paula 


Lázár Jenőné 
Lázár Zsuzsika 
Leitner Sándomé 
Lessinger Ottó 
Lessinger Ottóné 
Lessinger József 
Lessinger Miklós 
Lessinger Pál 
Löwinger Elmil 
Löwinger Emilné 
Löwinger Ernőné 
Löwinger Palika 
Löwinger Mártika 
Lusztig Mártonné 
Lusztig Ilus 
Lusztig Ferenc 
Lusztig Ferencné 
Lusztig Zsuzsika 
Lusztig Lajos 
Mandler Károlyné 
Mandler Miklós 
Mandler Éviké 
Mayersberg Ferenc 
Mayersberg Ferencné 
Marton Izidor 
Marton Izidomé 
Marton Imréné 
Marton Éva 
Marton László 
Marton Elza 
Marton Erzsébet 
Marton Gábor 
Marton Rudolf 
Marton Ferenc 
Marton Ferencné 
Marton Klára 
Marton Pál 
Marton Pálné 
MüUer Oszkámé 
MüUer Imre 
MüUer Aronné 
MüUer Aranka 
MüUer Ignác 
Neumann Károlyné 
Neustadt Samu 
Neustadt Samuné 
Neustadt Henrik 
Neustadt Henrikné 
Neustadt Veruka 


Neustadt Emőke 
Neustadt Jenőke 
Neustadt Jenő 
Neustadt Jenőné 
Neustadt Zsigmond 
Neustadt Ghaimka 
Neustadt Vilmoska 
örlei Márton 
örlei Mártonné 
Politzer Jenő 
Politzer Jenőné 
Pscherhoffer Jenő 
Pscherhoffer Jenőné 
Pscherhoffer Béniké 
Pscherhoffer Veruka 
Pscherhoffer Dávidka 
Pscherhoffer Izidorka 
Popper Sámuel 
Popper Sámuelné 
Popper József 
Popper Dezsőké 
Rákosi Jenőné 
Rákosi Éva 
Remete LUi 
Regős Endréné 
Regős Péterke 
Regős László 
Rechnitzer Ernő 
Rechnitzer Emőné 
Rechnitzer Éviké 
Rewitz Lajosné 
Rewitz Miklós 
Rewitz Tibiké 
Rewitz Mártonka 
Rewitz Juditka 
Rosinger Szidónia 
Rosenthal Józsefné 
Rosenberger Miksáné 
Roth Izidor 
Roth Izidomé Etelka 
Roth E^Ua 
Roth Dusi 
Roth Ida 
Roth Dezső 
Roth Dezsőné 
Roth Adolf 
Roth Béla 
Roth Sándor 
Roth Ede 


— 161 — 




Brandl Zsuzsi 
Blettler Pálné 
Blefctler István dr. 
Blettler István dr-né 
Blettler Péterke 
Blettler László 
Blettler Lászlóné 
Blettler Palika 
Brandl Fülöpné 
Brauer Samu 
Breuer Samuné 
Breuer Miksa 
Breuer Ernő 
Dömölki József dr. 
Dömölki József dr-né 
Dömölki Jánoska 
Dömölki Sylvike 
DömöUd László dr. 
Deutsch Miksa 
Deutsch Lenke 
Deutsch József 
Deutsch Mór 
Deutsch Mómé 
Deutsch Jenő 
Deutsch Jenöné 
Deutsch Zoltán 
Deutsch Zoltánné 
Deutsch Margitka 
Deutsch Istvánka 
Deutsch Alizka 
Deutsch Évike 
Deutsch Nándomé 
Deutsch Veruka 
Deutsch Béla 
Deutsch Béláné 
Deutsch Andor 
Farkas Lászlóné özv. 
Farkas Gábor 
Farkas Ignácné 
Farkas Istvánka 
Faragó Györgyné 
Faragó Katóka 
Fehér Károly 
Fehér Károlyné 
Fehér Marica 
Feigelstock Izidomé 
Feigelstock Sanyika 
Fischer Józsefné 
Fischer Ferenc 


Fischer Emilné 
Fischer Ági 
FiScher Juliska 
Fischer Magda 
Fürszt Crézáné 
Fürszt Juditka 
Fürszt Vilmosné 
Fürszt Ilonka 
Fürszt Esztike 
Friedmann Salamon 
Friedmann Salamonné 
Friedmann Gizi 
Friedmami Kató 
Friedmann Ági 
Friedmann Vilmos 
Fierdmann Vilmosné 
Friedmann Zsigmond 
Friedmann Babuci 
Gábori Ernő dr. 
dr. Gábori Ernöné Ilonka 
Gábori Kató 
Gábori Évi 
Guttmann Adolf 
Guttmami Adolfné 
Günsberger Miksa 
Günsberger Miksáné 
Grünstein Dávid 
Glück Hennann és neje 
Grosz Lázamé 
Grosz Erika 
Grosz József 
Grünberger Ábraháinné 
rabbi özvegye 
Goldschmied Kádi 
Gottlieb Izidor 
Gottlieb Izidomé 
Gottlieb Olga 
Gottlieb Ilonka 
Gottlieb Margit 
Gottlieb Klára 
Gottlieb Rezső 
Gottlieb Rezsőné 
Gottlieb Veruska 
Gottlieb Juditka 
Gottlieb Andorka 
Gottlieb Simele 
Gottlieb Lévike 
Hámos Margit dr. 

Hahn Pál 


Hahn Pálné 
Hahn Pálné 
Hellein Sándomé 
Heiniler Lajosné 
Heimler Zoltán 
Heimann József 
Heimann Józsefné 
Heimann Szilárd 
Heimann Géza 
Heimann Gézáné 
Herzfeld Istvánná 
Herzfeld Zsóka 
Herzfeld Marika 
Herzfeld Györgyné 
Herzfeld Péterke 
Herzfeld Sándor 
Hirsch Mór 
Hoffmann Mór 
Hoffmaim Mómé 
Hoffmami Jenő 
Hoffmann Jenőné 
Hoffmann Noémi 
Hoffmann Samu 
Hoffmann Samimé 
Hoffmann Sándor 
Hoffmann Sándorné 
Hoffmann Jolán 
Hönig Sámuelné 
Hönig Erzsébet 
Jávor Sándor 
Jávor Andor 
Katz Lázámé 
Katz Gabika 
Katz Zsuzsika 
Katz Mártika 
Katz Miki 
Katona Fülöp 
Katona Fülöpné 
Kábán Lászlóné 
Kahán Istvánka 
Kálmán Mómé 
Kálmán Emőke 
Kálmán Magdika 
Kálmán Tibiké 
Kálmán Jenőke 
Klapper Fülöp 
Klapper Fülöpné 
Klapper Jenő 
Klapper Judit 


I 




160 — 



Polgár Imre dr. 

PoUák Pál 
Pollák Pálné 
Pollák Adél 
Rechnitzer Jenő 
Rechnitzer Jenőné 
Reclmitzer Zoltán 
Rechnitzer Ilus 
Rechnitzer Miksa 
Rechnitzer Miksáné 
Rechnitzer Rózsi 
Rechnitzer Imre 
Rechnitzer Laci 
Rechnitzer Feri 
Reichenfeld Erzsébet 
Reményi Pál 
Reményi Pálné 
Ritscher Miklós 
Ritscher Andor 
Ritscher Sári dr. 
Rosenthal Mátyás 
Rosenthal Mátyásné 
Rosenthal Iván 
Rosenthal Sándorné özv. 
Rosenthal Lajos 
Rosenthal Lajosné 
Rosenthal Samu 
Rosenthal Samuné 
Rosenthal Zsigmondné 

özv. 

Rosenthal Zsigmond 
Rosenthal Zsigmondné 
Rosenthal József 
Rosenthal Sanyi 
Rosenthal Ibolya 
Rosenthal László 
Rosenberg Pál 
Rosinger Róza 
Rosenheim Sándor 
Rosenheim Sándorné 
Rosenheim Jenő 
Rothmann Mihályné özv. 
Rothmann Lajos 
Rothmann Lajosné 
Salgó József 
Salgó Józsefné 
Salgó Ernő 
Salgó Mici 

Schlesinger Henrikné özv. 


Schlesinger József 
Schlesinger Józsefné 
Schlesinger Jancsi 
Schlesinger Jenő 
Schlesinger Jenőné 
Schlesinger Erzsébet 
Schiffer Lászlóné özv. 
Schiffer Erzsébet 
Schreiner Ármin 
Schwarz Sanyi 
Schwarz Mór 
Schwarz Zseni 
Schwarz Jenő 
Schwarz Jenőné 
Schwarz Éli 
Schwarz VUma 
Schwarz Béla 
Schwarz Manó 
Schwarz Manóné 
Scheiber Mihály 
Scheiber Mihályné 
Singer Béiáné 
Spitzer Hermann 
Spitzer Hermanné 
Spltz Adolf 
Spitz Adolfné 
Steánberg Ignác 
Steinberg Ignácné 
Steinberg Ernő 
Steiner Jakab 
Steiner Jakabné 
Steiner Ferencné özv. 
Steiner Juliska 
Steiner Lajos 
Steiner Gyula 
Steiner Gyuláné 
Steiner Ági 
Steiner Zsuzsi 
Steiner Sándor 
Szilassi Lajosné 
Stern Albertné özv. 
Stem Viktória 
Stem Lenke 
Stem Olga 
Stern Henrikné özv. 
Stem Juliska 
Stern Sándor 
Steiner Jenő 
Strauss Samu 


Strauss Samuné 
Spielmann Emőné 
Szántó Gyula 
Szántó Miklós 
Szántó Kató 
Szirtes Gyula dr. 

Szirtes Gyula dr-né 
Walder Mómé özv. 
Weisz Julianna 
Weisz Henrik 
Weisz Zsigmond 
Weisz Zsigmondné 
Weisz xllfréd 
Weisz Dezső 
Weisz Béla 
Weisz Béiáné 
Weisz Jenő 
Weisz Frigyes 
Weisz Frigyesné 
Weisz Erzsébet 
Weisz Edit 
Weisz Berta 
Weinberger Simon 
Weitzen Béla 
Weitzen Béiáné 
Weiner Helén 
Weltinger Jenőné 
Weltinger Sándorné 
Weltinger Palika 
Vidor Miksa 
Vidor Miksáné 
Widder Sándorné 
Widder Péter 
Widder Marika 
Hausnemé özv. 

CELLDÖMÖK 

Bass Vilmos 
Bass Vümosné 
Bácher Ármin 
Bácher Árminné 
Bácher Tommika 
Buchsbaum Béiáné 
Brandl Sándor 
Brandl Jenő 
Brandl Jenőné 
Brandl Miklós 


— 159 — 



Breier Sándor 
Breier Sándomé 
Breier Ibolya 
Breiner Dezsőné özv. 
Davidovitfi Manóné 
Deutsch Bemát 
Deutsch Bemátné 
Deutsch Vilmosaié özv. 
Deutsch Miksáné özv. 
Eppinger Izidomé özv. 
Femer Gyula 
Femer Samuné özv. 
Femer Sándor 
Femer Sándomé 
Femer Évi . 

Femer Zoltán 
Femer £mö 
Femer Kálmán 
Fleis2sig László 
Fleischmann Andomé 
Fleischmann Jutka 
Fodor Bemátné özv. 
Fodor Róbert 
Freisager József 
Freisager Lajosné özv. 
Freisager József né 
Friedrich Gusztáv 
Friedrich Gusztávné 
Frimm Pálné özv. 
Fiimm Géza 
Frímm Sándor 
Frimm Sándomé 
Fiimm Ferenc 
Fritz Ödönné özv. 
Fritz Gyula 
Fritz Gyuláné 
özv. Fritz Miksa dr-né 
Fritz Edéné özv. 

Fritz Miklós 
Fritz Miklósné 
Fritz Mica 
Fleischer Mihály 
Fleischer Mihályné 
Fleischer Klára 
Füredi Jenőné 
Füredi Pista 
Füredi Pál 
Fürst Zseni 
Fürst Sándor 


Fürst Sándomé 
Fürst Károly 
Fürst Éva 
Fürst Erzsébet 
Fürst Mómé ozv. 

Fürst Elrzsébet 
Fürst József 
Fürst Józsefné 
Gergely Béláné 
Glück Gyuláné 
Glück Bella 
Glück Károly 
Glück Anna 
Glück Ágnes 
Grosz Jenő 
Grünwald Simon 
Grünwaid Simonné 
Grünw^ald Sándor 
Hacker Samu 
Hacker Samuné 
Hacker Erzsébet 
Hafner Ferenc 
Hafner Ferencné 
Havas Imre dr. 
Heriinger Rezsőné özv. 
Hirsch Józsefné özv. 
Hirsch Ignácné özv. 
Hirsch Sándomé 
Hirsch Livia 
Hirsch Ferenc 
Hirsch Endre 
Hirschler Sándor 
Hirschler Miklós 
Hunyadi Andrásné özv. 
Holzer Vilmos 
Holzer Vilmosné 
Holzer Pál 
Holzer Hermina 
Josepovits Irma 
Kálmán Jenő 
Kálmán Jenőné 
Kemény Jenő dr. 
Kemény Ági 
Klein Miksa 
Klein Miksáné 
Kohn Sámson 
Kohn Sámsonné 
Kohn Adél 
Kohn Jutka 


Kohn öcsi 
Kohn Regina 
Krausz Ignác dr>né 
Krausz Dánieliié özv. 
Krausz Zoltán 
Krausz Józsefné 
Krausz Bandi 
Langsfelder Dezső dr. 
Lebovits Ignácné özv. 
Lebovits Chadm 
Lendler Kálmánné özv. 
Lengyel László 
Lengyel Lászlóné 
Lengyel Zsuzsi 
Lengyel Sanyi 
Löwi Samu 
Löwi Samuné 
Marton László id. 

Marton Lászlóné 
Marton György 
Marton Fólöp 
Marton Fülöpné 
Marton László if j. 
Marton Piroska 
Marton Jenő 
Marton Jenőné 
Marton Éva 
Marton Károlyné 
Marton Péter 
Marton Julika 
Maschansker Samu 
Maschansker Samuné 
Márkus Ferencné özv. 
Mayersberg Sándomé 
Mayersberg Hilda 
Mérő László 
Mérő Lászlóné 
Mayer Irma 
Neményi Ignácné 
Nemesmiliticsi Györgyné 
Neu Ignác 
Nen Ignácné 
Neu Rezső 
Páski Ferencné 
Perlus Ernő 
Perlus Elmőné 
Pintér Mómé özv. 

Polgár Ignác dr. 

Polgár Ignác dr-né 


— 158 — 



ZoUner József Bruckner Samuelné 

Zallner Józsefné Bruckner Jenő 

Zollner Piri Fischer Netty 

Zollner Béla liebenau Lajos és neje 

ZoUner Dezsőné Liebenau Berta 

Rubinstein Józsefné Liebenau Gyula 

Rubinstein Miklós Liebenau Gyuláné 

Roth Benőné Liebenau Jenő 

Roth Lívia Liebenau Henrik 

Roth Tibor Liebenau Henriimé 

Roth Hedvig Krausz Fáni 

Klein Gáspámé 
*^***^^^******** Krausz Simonné 
KÁPTALANF A Kohii József és neje 


Krausz Lipót 
Krausz Lipótné 
Krausz István 
Krausz Istvánné 
Krausz Tibor 
Roth Ferencné, 

Krausz Honiba 

NAGYSIMONYI 

WEISZ SIMON (Sabtai 
Sefti) néhai főrabbi, a SI- 
MONYI REBE, a magyar 
zsidóság büszkesége, rö- 
viddel a deportálás előtt 
hunyt el. Követte őt fia: 
Rav M o r d e c h a j, mint 
rabbi és elpusztult m 
szolgálatban. Úgyszintén 
a két rabbi feleségei a 
deportálásban pusztultak 
el. 

Braim Jakabné 
Braun József 
Braun Béla 
Braun Gizella 
Braun Mariska 
Braun Sándor 
Breiner Károiyné 
Bruckner Mómé 
Bruckner Hermina 


Kellner Albert 
Kellner Albertné 
Kellner Rézi 
Krausz Vilmos és neje 
Krausz Pál 
Krausz Jónás 
Krausz József 
Krausz Mariska 
Krausz Béla 
Krausz Sándor 
Kőim Adolf 
Sclunerz Mór 
Scheiber József 
Scheiber Józsefné 
Scheiber Imre 
Steuer Lipót 
Steuer Lipótné 
Steuer Imre 
Ungar László 
Ungar Jenő 
Ungar Jenőné 
Ungar Anna 
Ungar Gyula 
Ungar Gyuláné 
Ungar Vilmos 
Ungar Vilmosné 
Ungar Anna 
Ungar József 
Ungar Józsefné 
Ungar Ágnes 
Ungar Jakabné 
Ungar Sándor 
Ungar Sarolta 
Ungar Teréz 
Weiner Sándor 


Weiner Sándomé és 

gyermekeik 
Weiner Leopoldné 
Weisz Benő 
Weisz Benőné 

és kislányuk 
Weisz Mirjam 
Weisz Benjámin 
Morgenstein Chaim 

Hersch 

Morgenstein Árminné 
Morgenstein Szarah 
Morgenstein Avram 
Morgenstein Smuél 
Morgenstein Moseh Joszéf 
Morgenstein Mirjam 
Morgenstein Dávid 
Morgenstein Jitzchak 

Naftali 

Morgenstein Eszter 
Morgenstein Oser 

KÖRMEND és VIDÉKE 

Krausz Ignác dr. főrabbi 
Adler Izidomé özv. 
Altmann Jenné 
Altmann Zsuzsi 
Altmann Emmi 
Angyal Ignácné özv. 

Angj al Rózsi 
Bauer Róza 
Benedek Jenőné özv. 
Benedek Zsigmond 
Benedek Zsigmondné 
Benedek Samuné 
Benedek Béla 
Benedek Pál 
Benedek Ernőné 
Blaustein Auguszta 
Breier Ignác 
Breier Ignácné 
Breier Rezső 
Breier Magda 
Breier Albert 
Breier Mihály 
Breier Jenő 
Breier Edit 


— 157 



Löwinger Mór 
Löwinger Olga 
Löwinger Rózsi 
Löwinger Sándor 
Löwinger Manci 
Lnsztig Dezsőné 
Lusztig Ede 
Magyar Lászlóné dr. 
Magyar István 
Markovits Hermann 
Markovits Hermanné 
Markovits Lüi 
Markovits Feri 
Marton József 
Marton Józsefné 
Marton Kálmán 
Marton Kálmánná 
Márkusz Istvánná 
Márkusz Miklós 
Márkusz Anikó 
Neubrunn Hugó 
Fóliák Mór 
Pol ák Mórná 
Fóliák Marika 
Rrclinitzer Sándorná 
Reif Dezső 
Reif Dezsőná 
Rcif László 
Reif Margit 
Reiner Naftali 
Reiner Naftaliná 
Rosenthal János 
Rosenthal Fáni 
Rosenthal Ferencná 
Rosenthal Jenő 
Rosenthal Jenőná 
Rosenfeld Fanni 
Rosenfeld Judit 
Rosenthal öcsi 
Ruhinstein Bahi 
Rosner Ferencná 
Roth Bemátná 
Roth Teráz 
Roth Flóra 
Sámuel Emánuel 
Sámuel Gyuláné 
Sámuel Márta 
Sámuel Renáe 
Sámuel Elvira 


Sámuel Hedvig 
Sámuel Herhert 
Sámuel Noámi 
Sámuel Marianna 
Sámuel Ervin 
Sámuel Edit 
Sámuel Valária 
Sándor Imre 
Sándor Imráná 
Sándor Fái 
Sándor József 
Sándor Jenőná 
Sándor János 
Salzherger Mómá 
Salzherger Rezső 
Salzherger Rezsőná 
Salzherger Bözsi 
Schlesinger Rudolfná 
Schlesinger Samu ás 
unókája: Vera 
Schwarz Imre 
Schwarz Imráná 
Schwarz Sándor 
Schwarz Adolf 
Schwarz Fái 
Singer Emil 
Singer Emilná 
Singer Hane 
Singer Éva 
Singer Chajim 
Singer Sándor 
Singer Sándomé 
Singer Manci 
Steiner Ignác 
Steiner Jenő 
Steiner Jenőná 
Steiner Sári 
Steiner Baha 
Steiner Ignác 
Steiner Etta 
Steiner Fálná 
Steiner Ottó 
Stern Ferenc 
Stern Ferencná 
Stem Etta 
Stern Adolf 
Stem Lajos 
Stem Lajosné 
Stem Iván 


Stern Kati 
Stern Miksa 
Stem Irán 
Stem Rózsi 
Stem Simon 
Stern Simonná 
Steiner Ervin 
Süss Zoltán dr-ná 
Süss Tamás 
Steinherger Jenőná 
Steinherger Laci. 
Steinherger István 
Steinherger Sándorná 
Szabó Antalná 
Szabó Lenke 
Szabó Zoltán 
Szabó Edit 
Szabó Livia 
Szabó Eszter 
Szápligeti Miklós 
SzépÜgeti Lenke 
Tausz Józsefná 
UUmann Bella 
UUmann Ottó 
Ullmann Ottóná 
UUmann Zsuzsi 
Weisz Aranka 
Weisz Báláná 
Weisz Katus 
Weisz Rózsi 
Weisz Hús 
Weisz Ignácná 
Weisz Jenőná 
Weisz Adolf 
Weisz Tibor 
Weisz Jenőná 
Weisz György 
Weisz Zoltán 
Weisz Sándor 
Weisz Sándorná 
Weisz Katus 
Weisz Ignácná 
Weisz Józsefná 
Weisz Zsigmond 
Wessely László 
Winkler Ferenc 
Winkler Ferencná 
Winkler Maigit 
Winkler Karcsi 


— 156 



Buksz Imréné 
Buksz György 
Buksz Márkuszné 
Buksz József 
Deutsch Jenő 
Deutsch Jenőné 
Deutsch Sándor 
Deutsch Imre 
Deutsch Károly 
Deutsch Károlyné 
Deutsch József 
Deutsch Vilmos 
Deutsch Vilmosné 
Deutsch Margit 
Deutsch Rózsi 
Deutsch Piri 
Deutsch Magda 
Deutsch Jenő 
Falczer La jos 
Falczer József 
Falczer Józsefné 
Falczer Péter 
Fischer József dr. 
Fischer József dr-né 
Fischer Mór 
Fischer Mómé 
Fischer Jozefin (Pepi) 
Franki Ernő 
Franki Imre 
Franki Pál 
Franki Jenő 
Goldstein lipót 
Gáspár Józsefné 
Gáspár Gitta 
Gőtzl Béla 
Götzl Gyula dr. 
Hajnal István 
Hajnal Istvánné 
Halmos Henrikné 
Havas Imréné 
Havas Julika 
Hirsch Izidor 
Hirsch Izidomé 
Hirsch Mór 
Hirsch Mómé 
Hoffmann Adolfné 
Hoffmann Irén 
Hoffmann Szidi 
Holzer Ferenc 


Holzer Henrik 
Holzer Henrikné 
Holzer Juci 
Holzer László 
Holzer Lászlóné 
Holzer Róbert 
Holzer Ödön és neje 
Holzer Pál 
Holzer Pálné 
Holzer Miksa 
Holzer Margit 
Holzer Irma 
Holzer Irma 
Holzer Mária 
Hoffmann Ili Mimi 
Hoffmann Mirjam 
Kastl Gyula 
Kastl Samu 
Kastl Sándor 
Kastl Andomé 
Kastl Marika 
Kastl Péter 
Kaufmann Berta 
Kámpler Araold 
Kámpler Arnoldné 
Kálmán Béla dr-né 
Kanitz Ignácné 
Kanitz István 
Klein Béla 
Klein Béláné 
Klein Miklós 
Kl ein Laci 
Klein Gyula (Keléd) 
Koch Lajosné 
Koch Kati 
Koch Mihály 
Koch Mihályné 
Koch Sándor 
Koch Sándoraé 
Koch Ignácné 
Kohn Hugó 
Kohn Erzsébet 
Kohn Rózsi 
Kohn Ilonka 
Kohn Hermann 
Kohn Hermanné 
Kohn Lajos 
Kohn Lajosné 

és 3 gyermekük 


König Jakabné 
König Karola 
König Bella 
König Flóra 
König Rózsi 
König Ottóné 
König György 
Kovács Imre dr. 

Krausz Béla 
Krausz Jenő 
Krausz Jenőné 
Krausz Jenő (E. Hettye) 
Krausz Jenőné ,, 
Krausz Gyula 
Krausz Miklós 
Krausz Miksa 
Krausz Miksáné és nővére 
Krausz Pál 
Krausz Pálné 
Krausz Tibor 
Krausz Kató 
Krausz Sándor 
Krausz Vümosné 
Krausz István 
Leipnik Antal 
Leipnik Antalné 
Löwi Károly 
Löwinger Adolfné 
Löwinger Dénes 
Löwinger Alfrédné 
Löwinger Elvira 
Löwinger Emllné 
Löwinger Edit 
Löwinger Dezső 
Löwinger Márta 
Löwinger Hédi 
Löwinger Vali 
Löwinger Ignácné 
Löwinger Jenő 
Löwinger Jenőné 
Löwinger Éva 
Löwinger Alajos 
Löwinger livia 
Löwinger Évi 
Löwinger Lajos 
Löwinger Lajosné 
Löwinger Kati 
Löwinger Magda 
Löwinger Feri 



Steuer Gyuláné 
Steuer József 
Steuer Margit 
Steuer Regina 
Steuer Fái 
Steuer Valéria 
Steuer Jenő 
Steuer Jenőné 
Steuer Rózsi 
Steuer József 
Steuer Irma 
Steuer Zoltán 
Steuer Irén 
Steuer Miklós 
Steuer Évá 
Sulzbeck Rudolf 
Sulzbeck Rudolfné 
Számét Márton 
Számét Mártonná 
Számét Jolán 
Számét Simon 
Számét József 
Számét Éva 
Számét Sándor 
Számét Jenő 
Székely József 
Székely Dezső 
Schück Irén 
Schück Lajosné 
Schück Lívia 
Schück Aser 
Trebitsch Sándor 
Trebitsch Sándomé 
Trebitsch György 
Ullmann Zsigmondné özv, 
Vogel Béláné 
Vogel Manó 
Vogel Manóné 
Vogel Sándor 
Vogel Erzsébet 
Wassermann Simonné 
Wassermann Jenő 
Wassermann Ervin 
Wassermann Klári 
Wassermann Piroska 
Wassermann Mózesné 
Wassermann Simon 
Weinberger Malvin 
Weiner Sándor 


Weiner Sándomé 
Weisz Miksa 
Weisz Miksáné 
Weisz Imre 
Weisz Márkusz 
Weisz Márkuszné 
Weisz Sándor 
Weisz Sándomé 
Weisz József 
Weisz Károly 
Weisz László 
Weisz Lászlóné 
Weisz Anika 
Weiner Jenő 
Weltner Jenőné 
Weliner Éva 
Wieder Imre 
Wertheimer Izidor 
Wertheimer Izidomé 
Wertheimer Lili 
Winckler Oszkárné 

Blanka 

Winckler Tamás 
Winckler Pinkászné 
Winckler Regina 
Wolff Géza dr. 

Wolff Géza dr-né 
Wolff Sándor 
Wolff Ferenc 
ZoUschan Józsefné 
Zollschan Jenő 
Faragó Éva 
Faragó Tamás 
Faragó Judit 
Fiseber Márta 
Gold Lea 

Goldschmied Józsefné ifj. 
Günsberger József 
Günsberger Ráchel 
Günsberger Ágnes 
Günsberger Endre 
Günsberger Gyula 
Günsberger Jolán 

Günsberger Tamás 
Günsberger Róbert 
Günsberger Ehnil 
Mayer Sámuel 
Stein Aronné 


JANOSHAZA 

Rubinstein József főrabbi 
Roth Benő hitk. elnök 
Binder Hermann metsző 
Löwinger Adolf tanító, 

hitk. jegyző 
Weisz Jenő főkántor 

Barna Sándor 
Barna Sándomé 
Barna István 
Benedek Ferenc 
Benedek Imréné 
Benedek Laci 
Benedek Zsigmond 
Benedek Zsigmondné 
Benedek József 
Benedek Magda 
Benedek Éva 
Benedek Imre 
Benko Pálné 
Benko Marika 
Binder Hermanné 
Binder Béla 
Binder Blumi 
Binder Jenő 
Binder Etta 
Binder Anna 
Binder Judit 
Bloch Lajosné 
Bloch Gyula 
Bloch Laci 
Bloch Margit 
Bloch József 
Bloch Rudolf 
Bloch Sári 
Bloch István 
Braun Adolf 
Braun Adolfné 
Braun Klári 
Braun Etta 
Buchinger Jakabné 
Buchinger Eldit 
Buchinger Vera 
Buchinger Ferenc 
Buksz Imre 


— 154 — 



PoUák Dezsőné 
PoUák Alice 
PoUák Aladárné 
PoUák Gábor 
PoUák Berta 
PoUák Ibolya 
PoUák Edit 
PoUák Jenő 
PoUák Jenőné 
PoUák Teréz 
PoUák Károly 
PoUák Miksa (25) 
PoUák Ma^da 
PoUák József 
PoUák József né 
PoUák Miksa (41) 
PoUák Miksáné 
PoUák Andor 
PoUák Károly 
PoUák Judit 
PoUák Béla 
PoUák Éva 
PoUák Sára 
PoUák Mária 
PoUák Simonné 
Rácz Imre dr. 

Rácz Imre dr-né 
Rácz György 
Rácz Hanna 
Rácz Miklós 
Rechnitzer Samu 
Reclmitzer Samuné 
Rechnitzer JuUska 
Rechnitzer Noémi 
Rechnitzer Ernő 
Rechnitzer Hugó 
Rechnitzer Zsigmondné 
Reichmann Mómé özv. 
Richter Salamon 
Richter Salamonné 
Richter Anna 
Richter Jolán 
Rosenthal Gábor 
Rosenthal Gábomé 
Rosenthal Dezsőné 
Rosenthal József (6) 
Rosenthal Ignácné 
Rosenthal Róbert 
Rosenthal Zsuzsa 


Rosenthal Ferenc 
Rosenthal Béla 
Rosenthal Béláné 
Rosenthal Miklós 
Rosenthal Rózsi 
Rosenthal Irén 
Rosenthal József né 
Rosenthal György 
Rosenthal Lőrinc 
Rosenthal Lörincné 
Rosenthal József (15) 
Rosenthal Ignác 
Rosenthal Éva 
Rosenthal Miksa 
Rosenthal Lajos 
Rosenthal Zsigmond 
Rosenthal Sándor 
Rotschüd Géza 
Rotschild Gézáné 
Rotschild Róbert 
Rotschüd Sándomé 
Rotschild Ervin 
RotscliUd György 
Schimmel Mómé özv. 
Schlesinger Samuné 
Schlesinger Sándomé 
Schlesinger László 
Schlesinger Gyuri 
Schlossberger Irén 
Schönfeld Bemátné 
Schnabl Béla 
Schnabl Béláné 
Schnabl László dr. 
Schwarz Adolf volt eíLnök 
Schwarz Izsák 
Schwarz Izsákné 
Schwarz Salamon 
Schwarz Éva 
Schwarz Erika 
Schwarz Sára 
Schwarz Salamonné 
Schwarz Róbert 
Schwarz Andor 
Schwarz Imre 
Schwarz Józsefné Debora 
Schwarz Antal 
Schwarz Antalné 
Schwarz Géza 
Schwarz Dávid 


Schwarz Béla 
Schwarz Lipótné 
Schwarz Samu 
Schwarz Mórné özv. 
Schwarz Sándor 
Schreiber Pülöpné 
Schreiber Szerén 
Schreiber Éva 
Schreiber Judit 
Schreiber Salamon 
Singer Henrik 
Singer Henrikné 
Singer Géza 
Singer Mórné Jolán 
Singer Ibolya 
Singer Miklós 
Singer Gabriella 
Singer Imre 
Singer Andor 
Sommer Róza 
Spiegel Henrikné 
Spiegel Marica 
Spiegel Walter 
Spitz Mór 
Spitz Mómé 
Spitz Sándomé 
Spitz Éva 
Spitz Erzsébet 
Spitz Mária 
Spitzer József 
Spitzer Vümosné 
Spitzer AUce 
Spitzer Márta 
Stein Áron 
Stein Zoltán 
Stein Emil 
Stein Ferenc 
Stein József 
Steiner Zoltán 
Steiner Zoltán if j. 
Steiner Zoltánné ifj. 
Steiner László 
Steininger Mór 
özv. Stem Gyula dr-né 
Stem Alfréd 
Stem Hugó 
Stem Izsákné özv. 
Steuer Cilka 
Steuer Gyula 


— 153 



Klein Gusztávné 
Knall Mátyásné 
Kohlmann Fülapné 
Kahlmann Károly 
Kohlmann Ernő 
Kohlmann Jakab 
Kohlmann Jakabné 
Kohlmann Magda 
Koppéi József 
Kohn Benő 
Kohn Mór 
Kohn Mómé özv. 

Kohn Róza 
Korda Samu dr. 

Korda Samu dr-né 
Korda Zsófia 
Kohn Dezső 
Kohn Dezsőné 
Kohn Magdolna 
Kohn Ágnes 
Kohn Erzsébet 
Kosztolitz Dezső 
Kosztolitz Dezsőné 
Kosztolitz Éva 
Kosztolitz László 
Kosztolitz Róbert 
Kosztolitz Ag^es 
Koth Ármin 
Kovács Lászlóné 
Kovács Endre 
Kovács György 
Krausz Lajos 
Krausz Béla (82)) 

Krausz Béláné 
Krausz József 
Krausz Mórné 
Krausz Mór (53) 

Krausz Sándor hitk. eln. 
Krausz Sándor tanító 
Krausz Lajos 
Krausz Lajosné 
Krausz Péter 
Krausz Simon 
Krausz Simonné 
Krausz Emil 
Krausz Sándor 
Krausz Jenőné 
Krausz Béla (6) 

Krausz Mór (5) 


Krausz Márta 
Kupfer Izsákné özv. 
Kupfer Jenőné 
Kupfer Edit 
Kupfer Lea 
Kupfer Sári 
Kupfer József 
Ladányi Gábor 
Láng Imréné 
Liebenau Henrik 
Liebenau Henrikné 
Liebenau Mátyás 
Liebenau Mátyásné Eszter 
Liebenau Zsiga 
Liebenau Manci 
Leipniker Rezsöné 
Leipniker Vera 
Leipniker György 
Leipniker Judit 
lichtenstein Márkusz 
Lichtenstein Márkuszné 
Lichtenstein Sarolta 
Lichtenstein Anna 
Lock Ferdinánd 
Lock Ferdinándné 
Lock Jenőné 
Lock Edit 
Lock Ármin 
Lock Imre 

Lóránt Gyula és neje 
Lóránt Mihály dr. 

Lóránt Mihály dr-né 
Lóránt Judit 
Löwin Adolf né özv. 
Löwin József 
Löwinger Adolfné özv. 
Löwinger Dávid (65) 
Löwinger Dávidné (57) 
Löwinger József (33) 
Löwinger László 
Löwinger Rózsi 
Lövidnger Éva 
Löwinger Rezsőné 
Löwinger Sándomé 
Löwinger Noémi 
Löwinger Ignácné özv. 
Löwinger Jakab 
Löwinger Jakabné 
Löwinger Imre 


Löwinger Dezső 
Löwinger Dezsdné 
Löwinger Hermin 
Löwinger Róza 
Löwinger Andor 
Löwinger Veronika (12) 
Löwinger József né özv. 
Löwinger Mihály 
Löwdnger Mihályné 
Löwinger József (9) 
Löwinger Dávidné if j. 
Löwinger Marika 
Löwinger József (39) 
Löwinger József né 
Löwinger Veronika (1) 
Löwdnger Rella 
Lugemé Rechnitzer 

Juliska 

Mandler Ignécné özv. 
Mandler Károlyné 
Marton Mómé 
Mauthner Oszkámé 
Mauthner Gyula 
Mauthner Gyuláné 
Mayer Gyula 
Mayer Gyuláné 
Mayer Ignác 
Molnár Mária dr. 

Neu lipót tanító 
Neu lipótné 
Neumann Mór 
Neumann Mómé 
Neumann József 
Neumann Dezső 
Neumann Pál 
Neumann Sándorné 
Neumann CheUa 
ötvös Sándomé 
ötvös Gábor 
ötvös Dénes 
Pammer Henrik 
Pammer Henrikné 
Pammer Irén 
Pammer Hilda 
Pammer Zoltán 
Pammer Éva 
Pammer József 
Perl Mómé Bandi Mariska 
Plesch Károlyné 


— 152 





Eckstein Jenő 
Eckstein Jenőné 
Eibenschiitz Emil dr. 
Eibenschütz Emil dr-né 
Eibensehíitz Zsuzsa 
Erdős Imre 
Erdős Imréné 
Erdős György 
Faragó Jenő 
Faragó Jenőné 
Farkas Hermann 
Farkas Ella 
Federer Regina. 

Fellner Ignácné 
Fellner Rezsőné 
FeUner Endre 
Fellner György 
Figdor Adolfné özv. 

Fisch Nátán 
Fisch Nátánné 
Fisch Ottó 
Fisch Éva 
Fisch Zsuzsanna 
Fischer Ernő hitk. elnök 
Fischer Emőné 
Fischer József né özv. 
Fischer Irma 
Fischer Tóbiásné özv. 

bőid. főrabbink özvegye 
Fischer Sámuel 
Fischer Sámuelné 
Fischer Tibor 
Fischer Erika 
Fischer Ilona 
Fischer Miklós 
Fleischmann Simon 
Fleischmann Simonné 
Fleischmann Irén 
Fleischmann Judit 
Fleischmann Mór 
Flesch Salam o n 
Flesch Henriimé 
Flesch Erika 
Friebert Lajos 
Friebert Pál 
Friebert Margit 
Friebert Rezső 
Friebert Rezsőné 
Friebert Lái^ó 


Friebert Sándor 
Fried Lipót 
Fried lipótné 
Fried István 
Fried Sándomé 
Friedmann Gizella 
Friedmann Jakabné 
Friedmann György 
Friedmann Miksáné 
Galandauer Lipótné 
Galandauer Tibor 
Galandauer Imre 
Gandl Edit 
Goldschmied József 
Goldschmied Józsefné 
Goldschmied Henrik 
Goldschmied Dávid 
Goldschmied Salamon 
Goldschmied Éva 
Goldschmied Veronika 
Goldschmied Judit 
Goldschmied Miklós 
Goldschmied Manóné özv. 
Goldschmied Salamon 
Goldschmied Mihály 
Goldstein József 
Grauer Lipótné 
Grauer Hermann 
Grauer Lajosné 
Grauer Márta 
Grauer Imre 
Grauer Ernő 
Grauer Anna 
Groser Alfréd 
Groser Alfrédné 
Gross Antal 
Gross Antalné 
Gross Miksáné 
Grünberger Benőné 
Grünberger Felice 
Grünberger Alice 
Grünberger Erika 
Grünhut Simon 
Grünhut Imre 
Grünhut Imréné 
Grünhut Ágnes 
Grünwald Izsó 
Grünwald Izsóné 
Günzler Irén 


Guth Sándor 
Guih Sándomé 
Guttmann József 
Guttmann Józsefné 
Guttmann Hedvig 
Guttmann Béla 
Guttmann Éva 
Guttmann Jenny 
Günsberger Ernő 
Günsberger Irén 
Günsberger Hermin 

Haár Regina 
Hamburger László 
Heinüer Jakabné özv. 
Hajdú Miklós 
Hajdú Miklósné 
Hajdú livia 
Hajdú Éva 
Hecht Samu 
Hecht Samuné Flóra 
Hecht Gerta 
Hecht Judit 
Hecht Vera 
Hecht Tibor 
Hecht Miklós 
Herstein lizdomé 
Herstein Endre 
Hesz Alfréd 
Hesz Alfrédné 
Hoffmann Béla 
Hoffmann Béláné 
Hoffmann Lidit 
Hoffmann Imre 
Hoffmann Dezső 
Juszt Ferenc 
Juszt Ferencné 
Katz Dávidné 
Katz Tibor 
Katz Márta 
Katz Vera 
Kaufmann Dezső 
Kaufmann Dezsőné 
Kaufmann Péter 
Káldor Györgyné 
Káldor Veronika 
Kelemen Alfrédné 
Kelemen Mihály 
Kiss Zoltán 
Klein Gusztáv 


— 151 — 



EGYHAZAS HETYE 


Schwarz Sáiulor 
HOSSZUFALU Schwarz Ferenc 

■■■■■■■■■■■■■■ Krausz Ehnőné 

Schwarz Dávid Krausz Sándar 

Schwarz Dávidné 



Krausz Gyula 
Krausz Dezső és neje 


SÁRVÁR ÉS VIDÉKE 

E felsorolásban — sajnos — nem szerepelnek a Sárvárott „működött" 
ZSIDÓ INTEHINÁLT TABO'R (hivatalos nevén: magyar királyi 2. számú 
kisegítő rendőrségi toloncház) több mint 2000 mártirja, kiket zárt szál- 
lítmányokban küldtek a pusztulásba. A zsidó Végzetben osztoztak az 
alantiak : 

FISCHER Menachem főrabbi WINKLER Pinkász főkántor 

KUPFER Jenő (Jónah) titkár 


Adler Miklősné 
Adler Márta 
Adler Ibolya 
Adler Endre 
Adler Éva 
Amstein Emőné 
Amstein Sándor 
Amstein Eszter 
Amstein Judit 
Amstein Mirjam 
Bader Bertalan 
Bader Bertalanné 
Bader Magda 
Back Frida 
Bandi Adolf 
Bandi Adolfné 
Bandi Ágnes 
Banli Vilmos 
Bandi Vilmosné 
Bass József 
Eláss József né 
Bass Sámuel 
Bass Sámuelné 
Bass Pál 

Bencze József dr- né 
Berger Márkusné özv. 
Berger Sándor 
Berger Sándomé 
Berger Éva 


Berger Vera (18) 
Berger Edit 
Berger József 
Berger Jenő 
Berger Jenőné 
Berger Vera (8) 
Berger Róbert 
Berkovits Miklósné 
Berkovits Mirjam 
Berkovits Lea 
Berkovits Lajos 
Berkovits György 
Berkovits Judit 
Berkovits Noémi 
Berkovits Antal 
Blum József 
Blummenthal József né 
Blumenthal Tibor 
Braun Arminné 
Braun Kató 
Braun Ignác 
Braun Ignácné 
Braun Jenőné 
Braun Ibolya 
Braun Magda 
Braun Éva 
Braun Zsigmondné 
Braun Jakab 
Braun Jenő 


Braim Jolán 
Breiner Mór 
Breiner Ferenc 
Breiner Erzsébet 
Breiner Pál 
Breiner Jenő 
Breiner Miksa 
Breiner Miksáné 
Breiner György 
Breiner Ernő 
Breiner Sarolta 
Breiner Adolfné özv. 
Breiner Os^ámé 
Breiner Kató 
Breiner Ilona 
Buchalter Miksáné özv. 
Bálint Lajos 
Deutsch Anna 
Deutsch Jenőné özv. 
Deutsch József 
Deutsch Emsébet 
Deutsch Miksa 
Deutsch Miksáné 
Deutsch Samuné özv. 
Deutsch Sándomé 
Deutsch Ernő 
Deutsch Dezső 
Deutsch Béla 
Domer Dánlelné 



URAIUJFALU BEJCGYERfrYAN 


Kovács József 
Roth Adolf 
Roth Adolfné 
Síeuer Oszkár 
Steuer Oszkámé 


PÓRLADONY- 

NEMESLADONY 


Kollmanii Fülöpné 
KoUmami Károly 
Kollmann Ernő 
Kollmann Jakab 
Kollmann Róza 
Kollmann Magda 
Fürst József 
Fürst József né 
Fürst Zoltán 
Schlesinger József 
Schlesinger Géza 
Schlesinger Jolán 
Schlesinger Sarolta 
Berta Károly 
Schönfeld Bernátné 
Schossberger Irén 


RABAKOVACSI 


Juszt Mór 
Juszt Dezső 
Juszt Mómé 
Juszt Andor 
Juszt Karóim 


NAGYSITKE 


Hirsohenhauser Dávid 
Hirschenhauser Béla 


PORPÁC 


Erdős Imre 
Eh’dős Imréné 
Erdős Edit 


Rosenthal Károlyné özv. 
Rosenthal Mihályné Lenke 
Rosenthal Magda 
Rosenthal Zsuzsa ^ 

Schwarz Ignác 
Schwarz Ignácné 
Schwarz Renée 1 


KEMÉNYEGERSZEG 


Ziffer Adolf 
Ziffer Gézáné 
Ziffer Kató 
Pollák Ignác 
Pollák Ignácné 
PoUák Miksa 
Pollák Jutka 
Schwarz József 
Schwarz Józsefné 
Schwarz Gyula 

R U M - i mártírok, kik- 
nek nevei hiányoznak a 
vasvári listából 


Feig Salamon 

Benedek Ella 

Benedek Ferenc ( 

Erdész Rózsi 

Erdész Vera 

lichtmann Irén 

Rosenthal Margit 

Pollák Mariska 

Ungár Ödön 

Ungár Ödönné 

Ungár István 


FELSŐPATY és 
SZELESTE 


Schwarz Józsefné 
Steiner Fülöpné 
Steiner József 
Steiner Edit 
Steiner Béla 


Steiner László 
Steiner Dezső 
Weber Sámuel 
Weber Sámuelné 
Weber Zoltán 
Weber Simon 
Weber Rózsi 


K A L D 


Benedek Sándor 
Benedek Sándomé Irén 

RABAHIDVÉG 

Deutsch Aladár 
Deutsch Aladárné 
Schwarz Lajosné 
Schwarz Adolfné 
Schwarz Olga 
Schwarz Erzsébet 
Kuppermann Tódor 
Kuppermann Tódomé 
Kuppermann Béla 
Kuppermann Jenő 
A többi név a vasvári 
tekercsben ! 


N Y Ö G É R 


Rosenthal Rudolf 
Rosenthal Rudolfné 
Rosenthal Lajos 
Rosenthal Magda 
Rosenthal Klári 
PoUák Judit 


G É R C E 


Rosenthal 

Rosenthal 

Rosenthal 

Rosenthal 

Rosenthal 

Rosenthal 

Rosenthal 

Rosenthal 


Jenő 

Jenőné 

Béla 

Ferenc 

Ferencné 

Miklós 

Mihály 

Mihályné 



Weisz Lajosné 
Weisz Lix>ót 
Weisz lipótné 
Weisz Lívia 
Weisz Miksáné özv. 
Weisz Mómé özv. 
Weisz Mira 
Weisz Ödön 
Weisz Ödönné 
Weisz Rella 
Weisz Róbert 
Weisz Szabina 
Weisz Samu 
Weisz Samimé 
Weisz Sándor (1868) 
Weisz Sándor (1931) 
Weisz Sándor (1933) 
Weisz Sándor (1943) 
Weisz Sándomé (1877) 
Weisz Tamás 
Weisz Teréz 
Weisz Vilmos 
Weisz Vilmosné (1865) 
Weisz Vilmosné (1891) 
Weisz Zoltán 
Weisz Zoltánná 
Weiszkorn Müdósné 
Weltlinger Kató 
Weltlinger Mihály 
Weltlin^er Mihály né 
Wilhehn Amold 
Wilhelm Sándomé özv. 
Winkler Dávid 
Winkler Frigyes 
Winkler Samu 
Winkler Samuné 
Winkler Tibor 
Wittmann Emö 
Wittmann Ernőné 
Wittmann László 
Wittmann Sándor 
Wittmann Sándomé 
Wolf Erzsébet 
Weltlhiger Mór 
Wtltlinger Mómé 
Weiner Imréné 
Wolf Izsóné özv. 

Wolf Sándomé özv. 
Wolstein Béla 


Wolstein Béláné 
Wolstein Ervin 
Weltlinger Sándor 
Weitner Emília 
Weltner Mór 
Weitner Mómé 
Weltner Samu 
Weltner Samimé 
Weltner Simon 
Wemdorfer Henrikné 
Wemdorfer József 
Wemdorfer Rudolf 
Wesel Józsefné özv. 
Wesel Jakabné özv. 
Wiener Emil 
Wiener Jenő dr. 

Wiener Jenő dr-né 
Wiener Juha 
Wiener Sándor 
Wiener Sándomé özv. 
Wolstein Izidor 
Wolstein Judit 
Wolstein Noémi 
Wosner Andor 
Wosner Emilné 
Wosner Marika 
Wosner Ernő 
Wosner Éva 
Wosner Jánosné özv. 
Wosner Judit 
Wosner Miksáné 
Wosner Tibor 
Wosner Zoltán 
Weisz Éva (Selzer unoka) 
Zolschein Mina 
Zollner József 
ZoUner Bella 
Zollner Margit 
Zollner Vüma 
ZoUner Kamilla 
ZoUner EUvira 
ZoUner Klári 
ZoUner Samuné özv. 


P Ó S F A község 


KoUmann Adolf 
KoUmann Adolfné Regina 


KoUmann Dezső 
KoUmann Ignác 
KoUmann Ignácné 
KoUmann Pál 
Löwinger Jakab 
Löwinger Jakabné 
Löwinger Tibor 
Löwinger Ferenc 
Löwinger Ignác 
Löwinger Ignácné 
Löwinger Andor 
Löwinger Ignác 
Löwinger Ignácné 
Löwinger Jolán 
Hoffmanné Löwinger 

Sarolta 

Hoffmann Áron 
Hoffmann Mose Simson 


HEGYFALU 


Lichtenstadter Mór 
Lichtenstadter Mómé 
Lichtenstádter GizeUa 
Lichtenstadter Rózsi 
Lichtenstádter Edit 
Lichtenstádter Ilonka 
Lichtenstádter Irén 
Schönfeld Bernátné 
KnoU GizeUa 
KnoU Berta 
Knoll Károly 
Schwarz Gyula 
Schwarz Gyuláné 
Schwarz Éva 
Schwarz LUi 
Schwarz Bözsi 


IKERVÁR 


Meer Sámuel 
Messinger Káhnánné 
Messinger János 
Messinger László 
Messinger Sándomé Éva 



— 148 



Ung^ár Sándor (1909) 
Ungár Sándor (1871) 
Ungár Sándomé (1912) 
Ungár Sándomé (1881) 
Ungár Tamás 
Ui^^ár Tivadar 
Ungár Walter 
Ungár Zsuzsanna 
Vadas Adolf 
Vadas Adolfné 
Vadas Erzsébet 
Vadas Klára 
Vadas Margit 
Vadász Aladár 
Vadász Ilona 
Vadász Pál 
Vajda Edit 
Vajda György 
Vajda Imre dr. 

Vajda Pál 
Vajda Samu 
Vajda Samimé 
Vajda Sándor 
Varga Józsefné 
Varsányi Iván 
Varsányi Pál 
Vályi Irén 
Vámos Ármin 
Vámos Ámíinné 
Várady Judit 
Várady Mané 
Várady Manóné 
Várady Pál dr. 

Várady Pál dr-né 
Várnai József 
Várnai Józsefné 
Várnai László 
Várnai Salamon 
Várnai Salamonná 
Várnai Ödön 
Várnai Ádámné özv. 
Vereknyei Mór dr. 
Vereknyei Mór dr-né 
Vereknyei Vera 
Vermes Antal 
Vermes Győzőné 
Vermes Kálmán 
Vértes György 
Vértes Rezső 


Vértes Rezsöné 
Vértes 2^uzsa 
Vidor lipót 
Vidor Lipótné 
Viola Gyula 
Viola Gyuláné 
Viola László 
Vogl Ernő 
Vogl Ernőné 
Vogl Ferenc 
Vogl László 
Vörös GizeUa 
Vörös Ignácné özv. 
Vörös Hona 
Vörös Margit 
Vörös Mária 
Wahl Ernő dr. 

Wahl Ernő dr-né 
Wald Miksa 
Wald Miksáné 
Wald Szidónia 
Waltersdorfer Mihály 
Waltersdorfer Mihályné 
Wátzler Adolfné 
Weber Ilona 
Weber Saiamonné 
Weil Iván 
Weü Sándor 
WeU Sándomé 
Weil János 
Weiler Jakab 
Weinberger Samuné 
Weinberger Gábomé özv. 
Weinberger Samu 
Weiner Frigyes dr. 
Weiner Frigyes dr-né 
Weiner Gyula 
Weiner Gyuláné 
Weiner Samirné 
Weiner Jenő 
Weiner Jenőné 
Weiner Miklós 
Weiner Miksáné özv. 
Weiner Mómé özv. 
Weiner Nándor 
Weiner Nándomé 
Weiner Vümos 
Weiner Vilmosné 
Weisz Alice 


Weisz Andor 
Weisz Arthur 
Weisz Artumé 
Weisz Benőné 
Weisz Benőné 
Weisz Benőné özv. 
Weisz Berta (1909) 
Weisz Berta (1938) 
Weisz Béla 
Weisz Béláné 
Weisz Dávidné özv. 
Weisz Dezső 
Weisz Edit 
Weisz Ervin 
Weisz Éva (1933) 
Weisz Éva (1933) 
Weisz György 
Weisz Györgyné 
Weisz Gyula 
Weisz Gyuláné (1884) 
Weisz Gyuláné (1901) 
Weisz Gyula Dávid 
Weisz Hermanné özv. 
Weisz Hona 
Weisz Imre (1884)) 
Weisz Imréné (1884) 
Weisz Imre (1902) 
Weisz Imréné (1904) 
Weisz István 
Weisz Jakabné özv. 
Weisz János 
Weisz Jánosné 
Weisz Jenő (1905) 
Weisz Jenő (1935) 
Weisz Jenő (1920) 
Weisz Jenőné (1901) 
Weisz Joilán 
Weisz József (1918) 
Weisz József (1939) 
Weisz Judit 
Weisz Hanna 
Weisz Sándor (1941) 
Weisz Aranka 
Weisz Kató 
Weisz Károly 
Weisz Károlyné 
Weisz Klára (1925) 
Weisz Klára (1942) 
Weisz Lajos 


— 147 — 



Stern Mária 
Stem Márton 
Stem Mártonná 
Stem Miklós (1927) 
Stem Miklós (1935) 
Stem Mór 
Stem Mómé 
Stem Sándor (1935) 
Stem Klára 
Stem Renée 
Stem Samu 
Stem Sándor (1927) 
Stem Sándomé (1897) 
Stem Sándomé (1897) 
Stem Tibor 
Stern Zsuzsi (1925) 
Stern Zsuzsi (1930) 
Stem Zsuzsanna 
Strasser Alice 
Strasser Endre 
Strasser Géza 
Strasser Gézáné 
Strasser Judit 
Strasser Margóit 
Strasser Mór 
Strasser Mómé 
Sugár Dezső 
Sugár Elvira (1902) 
Sugár EUvira (1905) 
Sugár György 
Sugár Imre 
Sugár Jolán 
Sugár Kornélia 
Sugár Lajos 
Sugár Lajosné 
Sugár Manó 
Sugár Manóné 
Sugár Sándor 
Sulzbeck Ignác 
Sulzbeck Irén 
Sulzbeck Juliska 
Svéd Arminné 
Svéd Magdolna 
Svéd Miklós dr. 

Svéd Mór 
Svéd Mórné 
Szalpéter Lajos 
Szalpéter Lajosné 
Szarnék Miksáné özv. 


Szarnék Zsigmond 
Szarnék Zsigmondné 
Szántó Amoldné özv. 
Szántó Izsó 
Szántó Izsóné 
Szántó Sándor 
Szántó Józseíné 
Szegő Dóra 
Szegő Erzsébet 
Szegő Manó 
Szegő Manóné 
Szegő Mór 
Sz^ő Mórné 
Szegő Tibor dr. 

Szemő Sándomé özv. 
Szende György 
Szende Lászlóné 
Szende Mihály 
Szende Miksáné özv. 
Szenes János 
Szente Lajos 
Szente Lajosné 
Székely Bódogné 
Székely Ernő 
Székely Emöné 
Székely Erzsébet 
Székely Ferencné 
Székely József dr. 
Székely MiMósné 
Székely Nándor 
Székely Nándomé 
Székely Vilmosné özv. 
Szénás! Anikó 
Szénási Tibor dr. 
Szénás! Tibomé 
Szigeti Károly 
SzUassi László 
Szilassi Sándor 
Szilassi Sándomé 
Szilágyi Gyula 
Szilágyi Gyuláné 
Szilágyi Imre 
Szilágyi Imréné 
Szilágyi Tódor 
Szilágyi Tódomé 
SzöUösi György dr. 
Szöllösi György dr-né 
SzöUösi Gyula 
SzöUösi Gyuláné 


Szűcs Aladámé özv. 
Szűcs Anna 
Takács András 
Takács István 
Takács Istvánné 
Takács Pál 
Takács Zsuzsanna 
Tauber livia 
Tauszig Olga 
Teatelbaum Edit 
Teitelbaum Ervin 
Teitelbaum Hugó 
Teitelbaum Martoniié 
Teitelbaum Tibor 
Tennnenbaum Kálmán 
Tennenbaum Kálmánné 
Timár Endre 
Tímár Elndréné 
Timár Éva 
Timár Ödön 
Timár Ödönné 
Tolnai Gyuláné 
Trebitsch Vilmos 
Trebitsch Vümosné 
Türk Mihályné 
UUmann Ignácné 
UUmann Mór 
UUmann Zsigmond dr. 
Ungár Boríska 
Ungár Elek 
Ungár Elekné 
Ungár Ervin 
Ungár Ferenc 
Ungár GizeUa 
Ungár Ilona 
Ungár Ingeborg 
Ungár Imre 
Ungár Imréné 
Ungár Izidorné özv. 
Ungár József 
Ungár Józsefné özv. 
Ungár Károly 
Ungár Lajos 
Ungár László 
Ungár Lászlóné 
Ungár Miksáné 
Ungár Nándomé (1875) 
Ungár Nándomé (1910) 
Ungár Samu 


— 146 — 



Spiegel Vümos 
Spiegler Béla (1904) 
Spiegler Béla (1891) 
Spí^ler Béiáné (1894) 
Spiegler Blemér 
Spiegler Erika 
Spiegler Géza 
Spiegler Gézáné 
Spiegler László 
Spiegler Livia 
Spiegler Odón 
Spiegler odóimé 
Spieimnnn Anna 
Spieimann Béiáné ózv. 
Spielmaim Henriimé 
Spieimann Jenő 
Spieimann József 
Spieimann József né 
Spieimann Miksáné 
Spielmaim Teréz 
Spitzer Adolfné ózv. 
Spitzer Antalné ózv, 
Spitzer Gyórgy 
Spitzer ímréné ózv. 
Spitzer Jenő (1903) 
Spitzjer Jenő (1871) 
Spitzer Jenőné (1883) 
Spitzer Jenőné (1907) 
Spitzer Lajosné ózv. 
Spitzer Rudolf 
Spitzer Sámuelné ózv. 
Spitzer Sándor (1875) 
Spitzer Sándor (1926) 
Spitzer Médi 
Spitzer Sándorné 
Spitzer Tibor 
Spitzer Ernő 
Spitzer Emőné 
Stadiler Ferenc 
Stadler Gyórgy 
Stadler Gyula 
Stadler Gyuláné 
Stadler Izidor dr. 
Stadler Izidomé ózv. 
Stadler János 
Stadler Jenő 
Stadler Jenőné 
Stadler Lajosné ózv. 
Stadler LásaJó dr. 


Stadler Sándor 
Stadler Sándorné 
Stark £Wt 
Stark Erzsébet 
Stark Gizella 
Stark Jakab 
Stark József 
Stark lipót 
Stark Margit 
Stark Márta 
Stark Márton 
Stark Mártonné 
Stark Mózes 
Stark Mózesné 
Stark Sarolta 
Stark Szerén 
Stark Vilma 
Síéin Ilonka 
Stein Judit 
Stein Károly 
Stein Móricné 
Stein Róza 

Steinberger Zsigmondné 

ózv. 

Steinberger János 
Steiner Adolf 
Steiner Béla 
Steiner Béiáné 
Steiner Dávid 
Steiner Dávidné 
Steiner Ede 
Steiner Edéné 
Steiner Ella 
Steiner Erzsébet 
Steiner Gizella 
Steiner Gyula 
Steiner Gyuláné 
Steiner Gyuláné ózv. 
Steiner Irén 
Steiner József (1897) 
Steiner József (1900) 
Steiner Katalin (1890) 
Steiner Katalin (1920) 
Steiner Lajosné ózv. 
Steiner Lipót 
Steiner Lipótné 
Steiner Mór 
Steiner Mómé 
Steiner Nátán 


Steiner Nátánné 
Steiner Olga 
Steiner Oszkár 
Steiner Károly 
Steiner Adél 
Steiner Ottó 
Steiner Rezső 
Steiner Rudolfné ózv. 
ózv. Steiner Samuné 
ózv. Steiner Salamonné 
Steiner Samu és neje 
Steiner Sándorné 
Steckler Erzsébet 
Stern Adolf 
Stern Adolfné 
Stern Adolfné ózv. 

Stern Anikó 
Stern Edit 
Stern Ernő 
Stern Ernőné 
Stern Éva (1929) 

Stern Éva (1930) 

Stern Éva (1939) 

Stern Ferenc (1895) 
Stern Ferenc (1924) 

Stern Ignác 
Stern Ilona 
Stern Imre 
Stern Iván (1929) 

Stern Iván (1937) 

Stern Jakab 
Stern Jakabné 
Stern Jenő (1896) 

Stern Jenő (1901) 

Stern Jenő (1905) 

Stern Jenőné (1906) 
Stern József (1893) 

Stern József (1895) 

Stern József (1900) 

Stern József (1908) 

Stern Józsefné (1900) 
Stern Józsefné (1906) 
Stern Józsefné (1902) 
Stern Józsefné (1909) 
Stern János 
Stern Judit 
Stern Lajos 

stern Lipótné ózv. (1894) 
Stern Lipótné ózv. (1877) 


— 145 — 



Schiller Gertrud 
Schiller Imre 
Schiller Jenő 
SchxUer Jenőné 
Schimmel Alfréd 
Schimmel Károly 
Scliimmel Lajos 
Schimmel Mór 
Schimmel Mómé 
Schlang^er Antal 
Schlanger Antalné 
Schlanger Jenő 
özv. dr. Schiejfer Edéné 
Schleifer Sándor dr. 
Schlesinger Ilonka 
Schlesinger Jenő 
Schlesinger Jenöné 
Schlesinger József né özv. 
Schlesinger Károly 
Schlesinger Károlyné 
Schlinger László 
Sclimideg Hermann 
Schmideg Hermamié 
Schönberg György 
Schönberger Salamonné 

özv. 

Schöiifeld Andor 
Schönfeld Antalné Adél 

özv. 

Schönfeild Ervin 
Schöníeld Gyula 
Schőnfeld Imre 
Schöníeld Imréné 
Schőnfeld Márton 
Schöníeld Márta 
Schőnfeld Miksa 
Schőnfeld Miksáné 
Schőnfeld Milán 
Schőnfeld Milánné 
Schőnfeld Nándomé özv 
Schőnfeld Samimé özv. 
Schőnfeld Tivadar 
Schőnfeld livadarné 
Schöntagh Gyula 
Schöntagh Ignác 
Schöntagh Ignácné özv. 
Schöntagh Irma 
Schöntagh Jenő 
Schöntagh Jenöné özv. 


Schöntagh József 
Schöntag Karolin 
Schöntag Lajosné 
Schöntag Liirót 
Schöntag lipótné 
Schöntag Márta 
Schöntag Samuné özv. 
Schöntag Róza Feigel- 
stockné 5 gyermeké- 
vel a németek áttet- 
ték a határon és rög- 
tön megölték 
Schubert Emilné özv. 
Schwarz Aliz 
Schwarz András 
Schvi^arz Antal 
Schwarz Benő 
Schwarz Benőné 
Schwarz Bertalan dr. 
Schwarz Bertalan dr-né 
Schwarz Dávidné özv. 
Schwarz Dezső 
Schwarz Dezöné 
Schwarz Dóra 
Schwarz Éva 
Schwarz Ferenc 
Schwarz Gábor 
Schwarz Géza 
Schwarz György 
Schwarz Sándor 
Schwarz Gyuláné özv. 
Schwarz Ignácné özv. 
Schwarz Imre 
Schwarz Iniréné 
Schwarz Jenő 
Schwarz József (1923) 
Schwarz József (1902) 
Schwarz József (1923) 
Schwarz József (1883) 
Schwarz Józsefné (1906) 
Schwarz Kálmán 
Schwarz Káhnánné 
Schwarz Lajos 
Schwarz Lajosné 
Schwarz Lajosné özv. 
Schwarz László 
Schwarz Mária 
Schwar Márta 
Schwarz Miklós 


Schwarz Miksáné özv. 
Schwarz Ottó 
Schwarz Ödönné özv. 
Schwarz Samimé özv. 
Schwarz Sándor (1909) 
Schwarz Sándor (1903) 
Schwarz Sándor (1932) 
és még 2 gyermek 
Schwarz Sándomé özv. 
Schwarz Bándomé (1904) 
Schwarz Sándorné (1908) 
Schwarz Simon 
Schwarz Simonné 
Schwarz Hilda 
Schwarz Zsigmondné özv. 

(1873) 

Schwarz Zsigmondné özv. 

(1888) 

Schwarz Zsigmondné özv, 

(1891) 

Schwarz Zsuzsa 
Sebesi Ferencné 
Sebestyén Izidomé 
Selzer Miksa 
Selzer Miksáné 
Selzer Sándor 
Siklós László 
Silbermaiin Henrik 
Silbermann Henrikné 
Silbermann László 
Singer Edit 
Singer Ernő 
Singer Hermáim 
Singer Hermanné 
Somos Manóné 
Sörnyei Ferenc 
Sörnyei Ferencné 
Sörnyei Benő 
Sonnenfeld Izabella 
Sonnenfeld Móric 
Sonnenfeld Miklós 
Spiegel Ervin 
Spiegel József 
Spiegel Józsefné 
Spiegel Mór 
Spiegel Mómé 
Spiegel Ottó 
Spiegel Róbert 
Spiegel Samu 


144 — 



Rechnitzer Pál 

Rosenberg Imre 

Rottmann Pálné 

Rechnitzer István 

Rosenberg Margit 

Salamon LLpótné 

Rechnitzer Manci 

Rédei Imre 

Salamon Mór 

Rechnitzer Samu 

Reisner Margit 

Salamon Mómé 

Rechnitzer Samimé 

Rosenberg Márton 

Salamon Sári 

Rechnitzer Vümo® 

Rosenberg Mártonné 

Salzer Mómé 

Rechnitzer Vilmosné 

Rosenberg Sándor 

Salzer Samu 

Rehbei^r Jena 

Rosenberg Pál 

Sauer Sándor 

Rehberger Jenőné 

Rosenberger Béla (1913) 

Sauer Sándorné 

Kövesiné Rehherger 

Rosenberger Béláné 

Sauer Izidor 

Margit 

(1918) 

Sági Anna 

Kövesi Lajos 

Rosenberger Béla (1880) 

Sági Imréné 

Kövesi Robi 

Rosenberger Béláné 

Sági János 

Kövesi Éva 

(1888) 

Sági József 

Reich Mór 

Rosenberger Dávid 

Sági Józsefné 

Reich Mómé 

Rosenberger Dávidné 

Sándor Zsigmond 

Reich Róza 

Rosenberger József 

Sándor Zsigmondiné 

Reinfeld András 

Rosenberger József né 

Sásdy Lenke 

Reinfeld Katalin 

Rosenberger Károly 

Schey László 

Reisz Adolfné özv. 

Rosenberger Lajos 

Schey Lászlóné 

Reisz Hona 

Rosenberger Lajosné 

Schik Kálmán 

Reisch Alajos 

Rosenberger Péter 

Schik Kálmánné 

Réti Jenő 

Rosenberger Viktor 

Schiff Adolf 

Réti Károlyné 

Rosenstingel Elza 

Schiff Anna 

Révész Antal 

Rosenstingel Vüma 

Schiff Gábor 

Révéin Antalné 

Rosenfeld Margit 

Schiff Judit 

Révész Gyula 

Rosenthal Dávidné özv. 

Schiff Klára 

Ragendorfer Jenöné özv. 

Rosenthal Dezsőné özv. 

Schiff Leóné 

Rechnitz Henrikné özv. 

Rosenthal Endre 

Schiff Miklós 

Rechnitzer Zoltán 

Rosenthal Erzsébet 

Schiff Regina 

Rechnitzer Zoltánné 

Rosenthal Ferencné 

Singer Ignác 

Rechnitzer Anna 

Rosenthal Irén 

Singer Imre (1900) 

Rechnitzer Gyula 

Rosenthal Judit 

Singer Imre (1912) 

Rechnitzer Gyuláné 

Rosenthal Károly 

Singer Imoréné (1904) 

Rechnitzer Katalin 

Rosenthal László 

Singer Jakabné 

Rechnitzer László 

Rosenthal Magda 

Singer Judit 

Ritscher Endre 

Rosenthal Mihály 

Singer Lajos 

Rltscher Endréné 

Rosenthal Mihályné 

Singer Lajosné 

Robicsek Olga 

Rosenthal Miklós 

Singer Miklós 

Róna Bemátné dr. 

Rosenthal Samuné özv. 

Singer Mómé özv. 

Róna Henrik 

Rosenthal Sándor 

Singer Péter 

Róna Henrikné 

Rosenthal Sándorné 

Singer Piroska 

Rosenbaum Ekléné özv. 

Rosenthal Zsigmond 

Singer Zoltán 

Rosenberg Boriska 

Rosenthal Zsigmondné 

Somló Béla 

Rosenberg Ernő 

Rosenzweigné Buchinger 

Somló Sándor 

Rosenberg Lily 

Izabella 

Somogyi Béláné öarv. 

Rosenberg Róza 

Roth Ede 

Somogyi Márkné özv. 

Rosenberg Erzsébet 

Rottmann István 

Schiff Zsófi 

Rosenberg Gyuláné özv. 

Rottmann Pál 

Schiller Berta 


143 — 



Ormos Marienna 
Ormos Vilmos 
Ormos Vilmosné 
Orosz Dáiiielné 
Pagit Béla 
Pagit Béláné 
Párezer Géza 
Párezer Gézáné 
Párezer Mária 

és még egy gyerme- 
kük, született és 
meghalt a gettóban 
Paskusz Adolfné 
Paskusz Sándor 
Paskusz Vera 
Paskusz Igiuáené özv. 
Paskusz Sámuelné 
Pauk Dávid 
Pauk Ignáe 
Pauk Ignácné 
Pauk Uona 
Pauk Jakab 
Pauk Jakabné 
Pauk Manó 
Pauk Manóné 
Polgár Andor 
Polgár Bertalanné özv. 
Polgár Gerta 
Polgár Henrik 
Polgár Henrikné 
Polgár Izidor 
Polgár Izidomé 
Polgár László 
Polgár lipót 
Polgár lipótné 
Polgár Miklós 
Polgár Pál 
Poli'tzer Katalin 
Politzer Vilmos 
Politzer Vilmosné 
Polák Adolfné özv. 
PoUák Aranka 
PoUák György (1^31) 
PoUák György (1942) 
PoUák Györgyné 
PoUák Gyuláné özv. 
PoUák Hermanné özv. 
PoUák Imre 
PoUák Imréné 


PoUák Juliska 
PoUák Lajos (1895) 
PoUák Lajosné (1902) 
PoUák Lajos (1904) 
PoUák Lajosné (1913) 
PoUák Marianna 
PoUák Mátyás 
PoUák Mátyásné 
PoUák Péter 
PoUák Sándor (1903) 
PoUák Sándor (1906) 
PoUák Sándor (1926) 
PoUák Sándomé özv. 

(1874) 

PoUák Sándomé (1905) 
PoUák Sándomé (1916) 
PoUák Zoltán 
PoUák Zsigmond (1873) 
PoUák Zsigmond (1904) 
PoUák Zsigmondné (1879) 
PoUák Zsigmondné (1895) 
PoUák Zsigmondné (1905) 
PoUák András 
Popper EUa 
Popper Jenő 
Popper Jenöné 
Popper Károly 
Pörgetsz Aranka 
Porgesz Blanka 
Porgesz Edit 
Porgesz Ernő 
Porgesz Fülöp (1937) 
Porgesz Fülöp (1915) 
Porgesz Fülöpné 
Porgesz Helén 
Porgesz Hermann 
Porgesz Ignáe 
Porgesz Izrael 
Porgesz Jakab (1916) 
Porgesz Jakab (1935) 
Porgesz Jakab (1943) 
Porgesz Jakabné (1916) 
Porgesz Jolán 
Porgesz József (1908) 
Porgesz József (1942) 
Porgesz Józsefné 
Porgesz Klára 
Porgesz lipót 
Porgesz lipótné 


Porgesz Mihályné 
Porgesz Ráehel 
Porgesz Sándor 
PorUtz Lipótné 
Preisz Andor 
Preisz Hona 
Preisz Miklós 
Preisz Miklósné 
Preiszler ‘ János 
Preiszler Károlyné 
Prine András 
Prine Miklósné 
Pápai Hugó dr. 

Pápai Hugó dr-né 
Pásztó Lajosné 
Perényi Ferenc 
Perényi László 
Perényi Miklós 
Perényi Samu 
Perényi Samuné 
Perlbefter AdoUné özv. 
Pető Árminné özv. 
Petschauer Ilona 
Petschauer Irén 
Petschauer Mómé özv. 
Phüip György 
Philip Hermin 
Pintér Mária 
Pintér Gyuláné 
Pintér Lajosné 
Pintér Lajos 
Raab Klára 
Radó Dezső 
Radó Salamonné özv. 
Radó Tamás 
Radó Viktor 
Ragendorfer Lajos 
Ragendorfer Jenő if j. 
Ragendorfer D. Dezső 
Ragendorfer Ferenc 
Ragendorfer Ferenené 
Ragendorfer Imre 
Ragendorfer Imréné 
Ragendorfer Rózsi 
Ragendorfer Berta 
Ragendorfer Sarolta 
Ragendorfer KataUn 
Ragendorfer Irén 
Ragendorfer Jakabné özv. 


— 142 — 



Lukács Lászláné 
Lukács Sándomé özv. 
Lusztig Gyuri 
Lus^g Sándor 
Lusztig Vilmos dr. 
Macher Antalné özv. 
Magyar Ferenc 
Magyar Ferencné 
Magyar Miksa 
Magyar IVIiksáné 
Magyar Sándor 
Magyar Sándomé 
Magyar Zsuzsanna 
Malcsiner Judit 
Malcsiner Tibor 
Malcsiner Tiborné 
Mandler György 
Mandler Jenöné Margit 
Mandler Ottó 
Mannheim Gyuláné özv. 
Mannheim Róza 
MarcM éld Artumé 
Markovlts Hugó 
Markovits Hugóné 
Markovits Lajos 
Mayer Gyuláné 
Mayer Irma 
Mayer Jolán 
Mayer József dr. 

Mayer Józsefné 
Mayer Lajos 
Mayer Lajosné 
Mayer Margit 
Mayer Miksáné özv. 
Mayer Rózsi 
Mayer Sándor 
Máté Béláné özv. 

Máté Janka 
Máté Jolán 
Melczer Dezső 
Melczer Ignác 
Melczer Ignácné 
Melczer Kálmán 
Melczer Lajos 
Melczer Tibor 
Msrmelstein József 
Mermelstein Józsefné 
Mermelstein Jebosua Rav 
Mezősi Izidor 


Mezősi Izidorné 
Mérei Ármin 
Mérei Árminné 
Mészáros Iván 
Mészáros József 
Mészáros Józsefné 
Mészáros Mór 
Mészáros Mórné 
Mihály Leó 
Mihály Leóné 
Mihály Noémi 
Mihály Judit 
Mike György 
Mike György, né 
Molnár Sándor 
Molnár Sándomé 
Morvái Irén 
Moskovits Gyuila 
Moskoviis Hermaniié 
Moskovits Inna 
Moskovits József 
Moskovits Miksa 
Moskovits Rezső 
Moskovit Sándor 
Pflosonyl Dezső dr. 
idosonyi Dezsőné 
Muszka Rezső 
Muszka Rezsőné 
Müller Andor 
MüUer Anna 
Müller László 
Nagy Béla 
Nemes Lipótné özv. 
Neufeid Lajosné özv. 
Neuhauser Lipót 
Neuhauser Lipótné özv. 
Neumann Aladár dr-né 
Neumann Andor 
Neumann Ágnes (1932) 
Neumann Ágnes (1944) 
Neumann Béla 
Neumann Béláné 
Neumann Dávidné 
Neumann Edéné 
Neumann Emil 
Neumann Emilné 
Neumann Gézáné 
Neumann Győző 
Neumann Győzőné 


Neumann Hermanné 
Neumann Ignác 
Neumann Ignácné 
Neumann Jenő 
Neumann Jenőné 
Neumann József (1928) 
Neumann Rózsa 
Neumann Etel 
Neumann Géza 
Neumann József (1942) 
Neumann Magda 
Neumann Márta 
Neumann Miklósné 
Neumann Zoltán 
Neusehloss Mirjam 
Neustadt Alice 
Nsustadt Andor (1924) 
Neustadt Andor (1937) 
Neustadt Dávid id. 
Neustadt Dávid ifj. 
Neustadt Dávidné id. 
Neustadt Dávidné ifj. 
Neustadt Dezső 
Neustadt Edit (1932) 
Neustadt Edit (1942) 
Neustadt Ernő 
Neustadt Ervin 
Neustadt Henrlkné 
Neustadt Ibolya 
Neustadt Emil 
Neustadt József 
Neustadt Judit 
Neustadt Klára (1935) 
í Neustadt Klára (1943) 
Neustadt Magda 
Neustadt Márta (1938) 
Neustadt Márta (1941) 
Neustadt JVIlklós 
Neustadt Mir jam 
Neustadt Róbert 
Neustadt Róza 
Neustadt Sándor 
Neustadt Sándomé 
Neustadt Zslgmondné özv. 
Ney Béláné özv. 

Németh Gábomé 
Németh Kálmánné 
Orgel Izraelné özv. 

Ormos Judit 





Kupferschmied László 

Lessinger Géza 

Löbl Lajosné 

Kupferschmidt Sámuelné 

Lessinger Gézáné 

Löbl Oszkár 

Kurz Miklós 

Lessinger József (1879) 

Löbl Oszkárné 

Kurz Mórné 

Lessinger József (19^7) 

Löbl Sándor 

Kremsier József 

Lessinger Klára 

Lörincz Elemér 

Kremsier József né 

Lessinger László 

Lörincz Elemérné 

Kremsier György 

Lessinger Zsuzsanna 

Lörincz Jenő 

Lakós Rezső 

Leuchter Manó 

Lörincz Klára 

Latzer Ferenc 

Leuchter Bubi 

Lörincz Tibor 

Latzer Lidia 

Lévai Lajos 

Löwe Anna 

Latzer Lipót 

Lévai Lajosné 

Löwe Berta 

Latzer Lipótné 

Lévai Samuné 

Löwensohn Géza és i>2je 

Latzer Miksa 

Lichtig Gyula dr. 

Löwensohn Jenő és neje 

Latzer Miksáné 

lichtig Magda 

Löw^enstein Gáborné 

Laufer Izsó 

Liebenau György 

Löwenstein György 

Laufer Izsóné 

Liebenau Lipótné özv. 

Löwensteln Lajosné öz\^ 

László Ignác 

Liebenau Pálné Szerén 

Löwenstein Mihály 

László Ignácné 

Liebenau Pál 

Löwenstein Mihályné 

László József né özv. 

Liebenau Juliska 

Löwy Pál 

Lebensfeld Júlia 

Liebenau Adolfné 

Löwinger Emőné 

Lebovits Adolf 

Liebenau László György 

Löwinger Frida 

Lebovits Adolfné 

Liebermann Éva 

Löwinger Júlia 

Lebovits Fáni 

Liebermann Ilona 

Löwinger Juliska 

Lebovits Jaltab 

Lieberman Izsó 

Löwinger Pál 

Laki Aladár 

Liebermann László 

Löwinger Richárd 

Laki Edit 

Liebermann Leó 

Löwinger Richárdné 

Laki Magda 

Liebermann Leóné 

Löwinger Róbi 

Lefkovics Manóné özv. 

Liebermann Valéria 

Löwinger Vilmos 

Leininger Szerén 

Lilientlial Flóra 

Löwinger Vilmosné | 

Leitner Adolf 

Linzbauer József né 

Löwinger Zsigmond 1 

Leitner Jenő 

Lipschütz Vilmos 

Löwi Adolf 1 

Leitner Oszkár 

Lipschütz Andor 

Löwi Bemátné 

Leitner Oszkámé 

Lipschütz Andorné 

Löwi Dávid 

Leitner Sándor 

lápschüíz Anikó 

Löwi Gusztáv 

Leitner Sándomé 

Lipschütz Béla 

Löwi Gusztávné 

Lendvai Lajos 

Lipschütz Béláné 

Löwi Jolán 

Lendvai Ottó 

Lipschütz Félix 

Löwi Józsefné 

Lendvai Ottóné 

Lipschütz Judit 

Löwi Pál 

Lengyel Ákos 

Lipschütz Livia 

Löwi Tibor 

Lengyel Béláné özv. 

Lipschütz Miklós 

Löwi Sarolta 

Lengyel Dezső 

Lipschütz Ottó 

Löwi Sándor 

Lengyel Dezsőné 

Lipschütz Vilmosné 

Löwi Sándomé | 

Lengyel Henrik 

Lobi Manó 

Löwi Zsigmondné 

Lengyel Henrikné 

Löbl Izidor 

Löwi Dezső 

Lengyel Magda 

Lorschy Béláné 

Löwi Mór 

Lengyel Mátyásné 

Lorschy Géza 

Lóránt Henrik 

Lessinger Andor 

Lorschy Pál 

Lukács István 

Lessinger Dávid 

Lorschy Vilma 

Lukács lózsef 

Lessinger Elmil 

Löbl Lajos 

Lukács Jüzsefné 


— 140 



Kahn Juliska 
Kohn Kálmán 
Kohn Kálmánné 
Kohn Sándor 
Kohn Juliska 
Kohn Károlyné özv. 
Kohn Lajos 
Kohn Lajosné 
Kohn Lászlóné özv. 
Kohn Lenke 
Kohn Lána 
Kohn Margit 
Kohn Mária 
Kohn Miklós 
Klein Miklós 
Kohn Miksáné 
Kohn Móiicné özv. 
Kohn Mómé özv. 
Kohn Noémi 
Kohn Ödön 
Kohn Ödönné 
Kohn Pinkász 
Kohn Pinkászné 
Kohn Róza 
Kohn Rózsi 
Kohn Sándor (1917) 
Kohn Vera 

Kohn Zsigmondné özv. 
Kohlman Bertalan 
Kohlman Bertalanné 
Kohlman Erzsébet 
Kohlman Jenő 
Kohlman József 
Kohlman Józsefné 
Kohlman Pál 
Komlósi György 
Komlósi Olga 
Konrád Anna 
Kopstein Gábor 
Koppéi Dezső 
Koppéi Dezsőné 
Korányi Izsóné özv. 
Korda András 
Korda Márton 
Korda Mártonné 
Komfein Dávid 
Komiéin Dávidné 
Komfein Gizella 
Komfein Samu 


Kosztolitz Samumé özv. 
Kosztohiz Adolf 
KosztoUizAdolfné 
Kosztolitz Gábor 
Kosztolitz Ábrahám 
Kosztolitz Ábrahámné 
Kosztolitz Erika 
Kosztolitz Izraelné özv. 
Kosztolitz Róza 
Kosztolitz Sándor 
Kosztolitz Sándorné 
Koth Alfréd 
Koth Ernő 
Koth livia 
Koth Mózes 
Koth Mózesné 
Koth Ottó 
Koth Róbert 
Koth Salamonné 
Kosztolitz Erzsébet 

UUmanné 

Kovács Dávid 
Kovács Dezsőné özv. 
Kovács Ferenc 
Kovács Ferencné 
Kovács Jenő 
Kovács Jenő id. 

Kovács Jenőné 
Kovács Károlyné özv. 
Kovács Pál dr. 

Kovács Róza 
Köves Béla 
Köves Oszkár 
Köves György 
Köves László 
Köves Oszkámé 
Krammer Bernátné özv. 
Krammer Endre 
Krammer Ferenc 
Krammer livia 
Krausz Aranka 
Krausz Béla 
Krausz Béláné 
Krausz Dezsőné 
Krausz Erika 
Krausz Ernő 
Krausz Emőné 
Krausz Hermanné özv. 
Krausz Ignácné özv. 


Krausz Ignác 
Krausz Ignácné 
Krausz Imre 
Krausz Jenő 
Krausz Jenőné (1886) 
Krausz Jenőné (1907) 
Krausz Józefa 
Krausz Jozefin 
Krausz József (1898) 
K)rausz József (1905) 
Krausz József (1939) 
Krausz József né (1900) 
Krausz Józsefné (1904) 
Krausz Juliánná 
Krausz Lajosné özv. 
Krausz Magda 
Krausz Maiianne 
Krausz Márta 
Krausz Miklós (1940) 
Krausz Pál 
Krausz Ró^sa (1881) 
Krausz Róza (1864) 
Krausz Miklós 
Krausz Miklósné 
Krausz Adolf 
Krausz Adolfné 
Krausz Salamonné 
Krausz László 
Krausz Samu 
Krausz Samimé 
Krausz Sándor 
Krausz Sándorné 
Krausz Sándorné özv. 
Krausz Valéria 
Krausz Zsigmond 
Krausz Zsigmondné 
Krausz Zsuzsanna 
Kremsier Józsefné 
Kremsier Róbert 
Kritader Bemát 
Kritzler Bernátné özv. 
Kritzler Ottó 
Kugler Andor 
Kugler Ekie 
Kugl^ Jenő 
Kugler Nándor 
Kugler Nándomé 
Kugler Noé 
Kupferschmied Éva 



— 139 



Katz Ma^da 
Katz Margit 
Katz Rózsi 
Kallus Alfréd 
Kallus Andar 
Kallus József 
Kallus Mihály 
Kallus Müiályné 
Kallus Sándor 
KaUus Zoltán 
Kalmár Ármin 
Kalmár Árminné 
Kalmár Gyula 
Kalmár Katalin 
Kandi Róbertné 
Katzburg Edit 
Katzburg EmU 
Katzburg Klára 
Katzburg Salamonné 
Kaufmann Józsefné özv. 
Kaufmann Veronika 
Káldor Arthur dr. 
Káldor Arthur dr-né 
Káldor Győző 
Káldor Győzőné 
Kármán Vilmosné 
Kende Mómé özv. 

Kell Gyula 
Kell Gyuláné 
Kellner Ágnes 
Kellner István 
Kellner Józsefné (1912) 
Kellner Józsefné özv. 

(1882) 

Kellner Pálné 
Kellner Sándor 
Kellner Sándorné 
Kellner Károly Ernő 
Kandi Salamonné 
Kemény György 
Kemény Györgyné 
Kemény Miklós 
Kemény Miklósné 
Kemény Sándor 
Kemény Sándorné 
Kemény Zoltán 
Kemény Zoltánné 
Kerekes Janka 
Kerpen Jenő 


Kerpen Jenőné 
Kerpen László 
Kerpen Malvin 
Kei^n Olga 
Kertész Gyula 
Keszler Lajos 
Keszler Lajosné 
Keszler László 
Kirz Artumé özv. 
Kircz Edit 
Kircz LiÜ 
Klauber János 
Klauber Marianne 
Klauer Zsigmondné 
Klein Andor (1930) 
Klein Etel 
Klein Antal 
Klein Béláné 
Klein Frigyes 
Klein Gábor 
Klein Gyuláné özv. 
Klein Ignác 
Klein Ignácné 
Klein Ilka 
Klein István 
Klein Izidomé özv. 
Klein Izsóné özv. 
Klein Jakab Miksáné 
Klein Jenő 
Klein Jenőné 
Klein Józsefné 
Klein Lajosné 
Klein László 
Klein Manó 
Klein Manóné 
Klein Márton 
Klein György 
Klein Ilonka 
Klein Pálné 
Klein Pál 
Klein Mór és neje 
Klein Mómé özv. 
Klein Zsigmondné 
Klein Edit 
Klein Márta 
Klein Gabriella 
Klein Gertrud 
Klein Andor 
Klimberger Károly 


Klimberger Károlyné 
Klimberger József 
Klimberger Józsefné 
Klimberger Pál 
Klimberger Vilmosné özv. 
Kluger Adolf 
Kluger Emő 
Kluger Emőné 
Kluger Gyula 
Kluger Henrik 
Kluger Hona 
Kluger Sándor dr-né 
Kluger Vera 
Kluger Vilmos 
Kluger Vilmosné 
Knöpfler Éva 
Koblenzer Szibyll 
Koch Imre 
Koch Imréné 
Koch Iván Tamás 
Koch Jenőné özv. 

Koch Sándor 
Koch Sándorné 
Kohn Aliz 
Kohn Andor 
Kohn Andomé 
Kohn Ádám 
Kohn Dávidné özv. 

Kohn Ede (1895) 

Kohn Ede (1932) 

Kohn Edéné (1898) 

Kohn Ella 
Kohn Ernő 
Kohn Erzsébet 
Kohn Éva 
Kohn Ferenc 
Kohn Fülöp 
Kohn Fülöpné 
Kohn Henrik (1876) 
Kohn Henrik (1888) 
Kohn Henrikné (1897) 
Kohn Henrikné (1887) 
Kohn Ignác 
Kohn Ignácné 
Kohn Imre 
Kohn Jenő (1925) 

Kohn Jolán 
Kohn Jenő (1905) 

Kohn Jenőné 


— 138 



Hoffmann Emil (1927) 
Hoffmann Erika 
Hoffmann Emü (1928) 
Hoffmann Endre 
Hoffmann Ernn (1925) 
Hoffmann Ervin (1941) 
Hoffmann Éva 
Hoffmann Henrikné öz^^ 
Hoffmann Ibolya 
Hoffmann Ilona (1928) 
Hoffmann Ilona (1938) 
Hoffmann Istvánné 

és kislánya, kit a 
vagyonban szült 
Hoffmann Izrael 
Hoffmann Izsóné özv. 
Hoffmann Jenő (1861) 
Hoffmann Jenő (1886) 
Hoffmann Jenöné (1874) 
Hoffmann Jenő (1941) 
Hoffmann Jenőné özv. 

(1887) 

Hoffmann József né özv. 
Hoffmann Judit 
Hoffmann Lili 
Hoifmann Julika 
Hoffmann Kálmán 
Hoffmann Klára 
Hoffmann Lajos 
Hoffmann Lajosné 
Hoffmann Mária 
Hoffmann Mihály 
Hoffmann Mihályné 
Hoffmann Miksáné 
Hoffmann Róbert (1926) 
Hoffmann Róbert (1930) 
Hoffmann Sámuel 
Hoffmann Sándor 
Hoffmann Sándorné 
Hoffmann Teréz 
Hoffmann Viktor 
Hoffmann Viktomé 
Hoffmann Vilmos 
Hoffmann Vibnosné 
Hoffmann Zsigmondné 
HoMánder Adolf (1895) 
Hollánder Adolf né (1896) 
HoHánder Adolf né (1904) 
Hollánder Dávid 


Hollánder Edit (1942) 
HoMánder Ernő 
Hollánder Éva (1933) 

HoMánder Éva (1939) 

HoMánder GabrieUa 
HoMánder Irén 
HoMánder Jenő (1935) 
HoMánder Jenő (1941) 
Hollánder József 
HoMánder Judit 
Hollánder Lívia 
Hollánder Mária 
HoMánder Márta 
HoMánder Miklós 
HoMánder Mór 
HoMánder Mórné 
HoMánder Sándor 
HoMánder Sándorné 
HoMánder Zita 
Holzer András 
Holzer Anikó 
Holzer Anna 
Holzer Bemát 
Holzer Bemátné 
Holzer Berta 
Holzer Béláné özv. 
Holzer Dezsőné 
Holzer Erika 
Holzer Ernő 
Holzer Emőné 
Holzer Ervin 
Holzer Ferencné 
Holzer Gertud 
Holzer Henrikné özv. 
Holzer Jenő 
Holzer József 
Holzer Józsefné 
Holzer Lajosné 
Holzer Mariska 
Holzer Matild 
Holzer Márton 
Holzer Mártonná 
Holzer Miklós 
Holzer Mómé Julianna 
Holzer Pál 
Holzer Samu 
Holzer Sándorné özv. 
Holzer Sándor 
Holzer Sándorné 


Holzer Vilmos 
Holzer Vilmosné Adél 
Horowitz Adolfné 
Horváth Andor 
Horváth Andomé 
Horváth Ág^es 
Horváth Lajos 
Horváth Lajosné 
Horváth László 
Horváth Lászlóné 
Horváth Péter 
Horváth Zsuzsa 
Haberfeld József 
Jakubovits József 
Jakubovits Józsefné 
Jakubovits Károly 
Jakubovits Márton 
Jakubovits Sarolta 
Jakubovits Sándor 
Jakubovits Zsuzsanna 
Jalovits Izidomé 
Jámbor Adolfné özv. 
Jámbor Győző 
Jámbor Gyözőné 
Jámbor Magdolna 
Jávor Lajosné dr. 

Jónás Henrik 
Jónás Henrikné 
Jungreisz Ignác 
Jungreisz Mayer 
iMés Árminné özv. 

Kardos Andor 
Kardos György 
Kardos Jakabné özv. 
Kardos Ferenc 
Kardos Ferenc dr. 

Kardos Lajos 

Kardos Lajosné 

Kardos Samuné özv. 

Katona András 

Katona György I 

Katona Sándor 

Katz Ábrahám 

Katz Raehel nevelőnője 

Katona Viktorné 

Kis Ignácné 

Katz Ábrahámné 

Katz Edit 

Katz Izsák 


— 137 — 



Grünfeld József 
Grünfeld József né 
Grünfeld Katalin 
Grünfeld Kornélia 
Grünfeld Samuné 
Grünwald Árpád dr. 
Grünwald Gyula 
Grünwald Gyuláné 
Grímspan Helén 
Győri Miklós 
Grünfeld Margit 
Grünfeld Szera 

Haberfeld Izabella 
Haberfeld Jenő 
Haberfeld Jenőné 
Haberfeld Judit 
Haberfeld Pinkász 
Haberfeld Sándor 
Haber Henrik 
Haber Henrikné 
Haber Lenke 
Hacker Ferenc 
Hacker Frigyes 
Hacker Henrik 
Hacker József né 
Hacker M. János 
Hacker Pál 
Hacker Vilmos 
Hajdú László 
Hajduska Sándor 
Hajduska Sándorné 
Hajós Amold dr-né 
Hajós Jenő 
Hajós Jenőné 
Halász Ágnes 
Haberfeld Edit 
Haberfeld Irén 
Halász Judit 
Halász Karolin 
Halász Lajos 
Halász Oszkár 
Hamburger Fiida 
Hamburger Ilona 
Hamburger Irma 
Hamburger József 
Hamburger Józsefné 
Hamburger Margit 
Hamburger Róza 


Hamburger Sarolta 
Handler Ilka 
Handley Arminné özv. 
Handley Jenőné 
Handley Péter 
Hartstein Rózsi 
Hausner Gáborné 
Hausner Ilka 
Haut Gizella 
Haut Jenő 
Haut Margit 
Haut Salamon 
Haut Sámuelné 
Havas Ferenc 
Havas Ferencné 
Havas Valéria 
Hegedűs Ignác 
Hegedűs Ignácné 
Himler Béla 
Heimler Béláné 
Heimler Ernő dr. 
Heimler Ernő 
Heimler Erzsébet 
Heimler Ferenc 
Heimler Gabriella 
Heimler Gyula 
Heimler Gyuláné 
Heimler Ilka 
Heimler Ilonka 
Heimler Jenőné 
Heimler Márta 
Heimler Mór ifjú 
Heimler Samu 
Heimler Samuné 
Heller Sámuel 
Heltai Jakab 
Hermann József 
Hermann Lajos 
Hermann Lajosné 
Hermann Miksáné özv. 
Herskovits Éliás 
Herskovits Béla 
Herskovits Izidor 
Herz Bemát 
Herzl Dezső 
Herzfeld Ferenc 
Herzfeld Henrik 
Herzfeld Henrikné 
Herzfeld Imre 


Herzfeld Páiné özv. 
özv. dr. Heumann M-né 
Hidi livia 
Hidi Margit 
Hidi Rózsi 
Hídvégi Pál 
Hídvégi Pálné 
HiUmayer Albert dr-né 
HiUmayer Ede 
Himler Éva 
Himler Dezső 
Himler Dezsöné 
Himler László 
Himler Lászlóné 
Himler Miklós 
Hirsch Zsuzsanna 
Hirschenhauser Ida 
Hirschenbauser József 
Hirschenhauser Sándorné 
Hirschl Samimé özv. 
Hirschler Árpád dr-né 
Hirschler Jenő 
Hirschler Ferenc (1915) 
Hirschler Ferenc (1936) 
Hirschler Ferencné (1918) 
Hirschler Gizella 
Hirschler Gyula 
Hirschler Gyuláné 
Hirschler Henrik 
Hirschler Henrikné 
Hirschler János 
Hirschler Jánosné özv. 
Hirschler József (1887) 
Hirschler József (1928) 
Hirschler Józsefné (1888) 
Hirschler Judit 
Hirschler László 
Hirschler Dezsőné 
Hirsch Róza 
Hirschler Salamon 
Hirschler Salamonné 
Hirschler Tibor 
Hirschler Zoltán 
Hódos Györgyné 
Hódos János 
Hoffmann Alfrédné özv. 
Hoffmami Abrahám 
Hoffmann Bemát 
Hoffmann Edit 


136 — 



Gestettner Salamon 
Gesteittnor Samu (1875) 
Gestettiner Samuné (1884) 
Göstettner Samu (1886) 
Geistettner Samuné (1893 ) 
Geistettner Sándor 
Gestettner Zsuzsanna 
Geszner Imréné dr. 
Gewürtz lipót 
özv. dr. Glück Gyuláné 
Glück Imre 
Glück Imréné 
Glück Pál 
Glück Pálné 
Gold Jenő 
Gold Jenőné 
Gold József 
Goldberger Andor 
Goldberger Egon 
Goldberger Ernő (1904) 
Goldberger Ernő (1943) 
Goldberger Emőné (1911) 
Goldberger Frigyes 
Goldberger Irma 
Goldberger Jakabné özv. 
Goldberger Jenő 
Goldberger Jenőné 
Goldberger Judit 
Goldberger Miklós 
Goldberger Pál 
Goldberger Rózsi 
Goldberger Zsigmond 
Goldberger Zsigmondné 
Goldmann Albert 
Goldmann Albertné 
Goldmann Jenőné 
Goldschmied Amold 
Goldschmied Amoldné 
Goldschmied Elek 
Goldschmied Elekné 
Goldschmied Ervin 
Goldschmied Ferenc 
Goldschmied Gusztáv 
Goldschmied Gusztávné 
Goldschmied Gyula 
Goldschmied Gyuláné 
Goldschmied Jenő 
Goldschmied Jenőné 
Goldschmied József 


Goldschmied József né 
Goldschmied Vilmos 

(1915) 

Goldschmied Marianna 
Goldschmied Miklós 

(1917) 

Goldschmied Miklós 

(1916) 

Goldschmied Pál dr. 
Goldschmied Pál dr-né 
Goldschmied Liza 
Goldschmied Salamonné 
Goldschmied Zsigmond 
Goldschmied Szidónia 
Goldschmied Vilmos 

(1920) 

Gottesmann Szerén 
Guttman Jenő 
Guttmann Jenőné 
Guttmann Ottó 
Guttmann Ottóné 
Guttmann Margit 
Goldstein Alfréd 
Goldstein Béla 
Goldstein Béláné özv. 
Goldstein Dávid 
Goldstein Dávidné 
Goldstein Ervin 
Golstein Éva 
Goldstein Gabriella 
Goldstein Jenő 
Goldstein Jenőné 
Goldstein Klára (1892) 
Goldstein Klára (1922) 
Goldstein Klára (1930) 
Goldstein Lenke 
Goldstein Márton 
Goldstein Mártonné 
Goldstein Miklós 
Goldstein Miksáné 
Goldstein Oszkár 
Goldstein Ottó 
Goldstein Tibor 
Goldstein Vilmos 
Götzl György 
GöM Imre 
Götzl Imréné 
Götzl János 
Götzl JÓ 2 ^ (1871) 


Götzl József (1889) 
Götzl Józsefné (1896) 
Götzl Judit 
Götzl Lajos 
Götzl Mómé özv. 
Graumann Frigyes 
Graumann Sándor 
Graumann Sándomé 
Gráf Erzsébet 
Gráf Ida 
Guttmann Jenny 
Goldschmied Feri 
Grübler Róbert 
Gránitz Géza dr. 
Grosz Ármin 
Grosz Eklit 
Grosz Erzsébet 
Grosz Ferenc 
Grosz Ferencné 
Grosz József 
Grosz László 
Grosz livia 
Grosz Mór 
Grosz Mómé 
Gutthárd Margit 
Gutthárd Zsigmond 
Gutthárd Zsigmondné 
Guttmann Adolf 
Guttmann Adolfné 
Guttmann Oszkár 
Günsberger Ádám 
Günsberger Gyula 
Günsberger Béla 
Günsberger Géza 
Günsberger Imre 
Günsberger Imréné 
Günsberger Jenő 
Günsberger Jenőné 
Günsberger Margit 
Günsberger Miksa 
Günsberger Miksáné 
Günsberger Pálné 
Groi^ Pálné özv. 
Grün Jenő 
Grün Jenőné 
Grün Klára 
Grünfeld Adolf 
Grünfeld GizeUa 
Grünfeld Ibolya 


135 — 



FranM Klári 
Franki Mikiás 
Franki Oszkár 
Franki Oszkámé 
Franki Sándor (1898) 
Franki Sándomé (1900) 
Franki Sándor (1932) 
Freund László 
Freund Kata 
Freund Simon 
Freund SimOínné 
Frey Sámuel 
Frey Sámueiné 
Frey Artúr 
Frey Arturné Irén 
Frey Jiczhak Zwi 
Frey Róza 
Frey Malka 
Frey Bracha 

és még 4 kis gy. 
Fr^ Salamon 
Frey Salamonné 
Frey Sári 
Frey Berta 
Frey Sándor 
Frey Sándomé 
Frey Anikó 
Frey Borbála 
Frey Emó 
Frey Éva 
Frey Károly 
Frey Magdolna 
Frey Miklós 
Frey Renée 
Frey Tibor 
Freiberger Lajos dr. 
Fried Andor 
Fried Abrabámné 
Fried Dezső 
Fried Erzsébet 
Fried Hermin 
Fried Jenő 
Fried Jenőné 
Fried József (1922) 
Fried József (1932) 
Fried Mihály 
Fried Miksa 
Fried Róza 
Fried Sarolta 


Fried Sándor 
Fried Zoltán (1923) 

Fried Zoltán (1941) 
Friedmann Ábrahám 
Friedmann Farkas 
Friedmann Mária 
Friedmann Miksáné özv. 
Friedmann Sámuel 
Friedmann Sári 
Friedrich Hermin 
Pritz Dezső 
Fritz Dezsőné 
Fritz Zsuzsa 
Fröhlich Edit 
Fröhlich Kálmán (1890) 
Fröhlich Kálmán (1893) 
Fröhlich Miklósné 
Fuchs Sándomé 
Führenberg Samu 
Führenberg Samuné 
Fürst Antal 
Fürst Antalné 
Fürst Béla (1894) 

Fürst Béláné (1894) 
Fürst Béla (1922) 

Fürst Dezső 
Fürst Dezsőné 
Fürszt Éva (1928) 

Fürst Éva (1940) 

Fürst Imre 
Fürst Imréné 
Fürst Jakabné özv. 
Fürst Jenő (1886) 

Fürst Jenő (1890) 

Fürst Jenőné özv. 

Fürst Kamilla 
Fürst László 
Fürst Lászlóné 
Fürst Lívia 
Fürst Maiéit 
Fürst Miksa 
Fürst Miksáné 
rarsi Samu 
Fürst Samuné 
Fürst Zoltán 

Galambos Andor 
Galambos Andomé 
Galambos Béláné 


Galambos Mihály 
Gang Márta 
Gang Mártonné özv. 
Garai Éva 
Garai Jenő 
Garai Jenőné 
Garai Katalin ' 

Garai László 
Gábor Albert 
Gábor Albertné 
Gábor János 
Gábor Olga 
Gábor Zsigmondné 
Gábor Zsuzsa 
Gábor Éva 
Geiringer Viimosné 
Geiszt Jenőné 
Geiszt Lipótné özv. 
Geiszt Tamás dr. 
Geiszler Ágnes 
Geiszler István 
Geiszler Istvánná 

és gyermekei 
Geiszler Miksa 
Geiszier Miksáné 
Geiszler Sándor 
Geiszler Sándomé 
GeUért Nándor 
Gellért Nándomé 
Gere Zsigmond dr. 

Gere Zsigmond dr-né 
Gere Imre dr-né 
Gere Imréné dr. 

Gerő Béla és neje 
Gerő Éva 
Gerő János 
Gerő Manóné 
Gerő Manó 
Gestettner Alfréd 
Gestettner Artúr 
Gestettner Edit 
Gestettner Eszter 
Gestettner Gusztávné 
Gestettner Harry 
Gestettner Klári 
(gestettner Márta 
Gestettner Márkusz 
Gestettner Márkuszné 
Gestettner Róbert 


134 — 



Feiglstock József 
Feiglstock József né 
Feiglstock Lajosné özv, 
Feigls'tnck László 
Feiglstock Miklós 
Feiglstock Pvíiksa 
Feldmann Gyiiláné özv. 
Feldmann Jenőné özv. 
Feldmann Renée 
Fellner Ánninné özv. 
Fellner Ede 
Fellner Gusztávné 
Fellner György 
Fellner Harry 
Fellner Judit 
Fellner Leontin 
Fellner Miklós 
Fellner Rafael 
Fellner Szidónia 
Fellner Viimosné 
Feuerlicht Mómé özv. 
Filip Emil 
Filip Frigyes dr. 

Filip Frigyes dr-né 
Filip László 
Filip Oszkár 
Fischer Adolf 
Fischer Albert 
Fischer Albertné 
Fischer Andor 
Fischer Artúr 
Fischer Bemát 
Fischer Bemátné 
Fischer Berta 
Fischer Dezső 
Fischer Dezsőné 
Fischer Emil 
Fischer Eniilné 
Fischer Ernő 
Fischer Ernőiné 
Fischer Erzsébet 
Fischer Éva 
Fischer Ferenc 
Fischer Ferencné 
Fischer Flóra 
Fischer György (1922) 
Fischer György (1935 
Fischer Ignác (1891) 
Fischer Ignác (1922) 


Fischer Ignácné (1892) 
Fischer Ilonka 
Fischer István (1943) 
Fischer István (1921) 
Fischer Jenő 
Fischer Jenőné 
Fischer József (1897) 
Fischer József (1905) 
Fischer József né '6zv, 

(1878) 

Fischer Józsafné (1904) 
Fischer Judit 
Fischer László 
Fischer Magda 
Fischer Margit 
Fischer Márkusz 
Fischer Márkuszné 
Fischer Pál 
Fischer Pálné 
Fischer Regina 
Fischer Renée 
Fischer Rózsa 
Fischer Samu 
Fischer Samuné 
Fischer Sándor 
Fischer Tamás 
Fischer Tibor 
Fischer Veronika 
Fischhof Adolf 
Fischhof Adolfné 
Fischhof Aliz 
Fischhof Aurél 
Fischhof Aurélné 
Fischhof Emanuel 
Fischl Béla 
Fischl László 
Fischl Lászlóné 
Fischl Péter 
Fischl Róza 
Fischl Samuné özv. 
Fleiner Aladár 
Fleiner Aladámé 
Fleiner Ervin 
Fleiner György (1921) 
Fleiner György (1939) 
Fleiner Jenő 
Fleiner Jenőné 
Fleiner Jolán 
Fleiner Róza 


Fleiner Sándorné 
Fieischer Fülöp 
Fleischer Jakab 
Fleischer Jakabné 
Fleischer Jolán 
Fleischer József 
Fleischer József né 
Fleischer Lajos 
Fleischer Rezső 
Fleischer Sándor 
Fleischer Sándorné 
Fleischer Zoltán 
Fleischma.nn Izidor 

(Pozsony) 

Fleisclnnann ízidomé 

(Pozsony) 

Fleischmann Igiiácné 
Fleischman Emő és neje 
Fleischmann György 
Fieischmann Gyuláné 
Fleischma.nn Ervin 
Fleischmaim Iván 
Fleischmann Ivánná 
Fleischmann Izrael 
Fleischmann Izraelné 
Fleischmann Janiba 
Fleischmanin Judit 
Fleischmann Miklós 
Fleischmann Miklósné 
Fleischmann Sári 
Fleischmann Simon 
Fleisclnnann Simonná 
Fleischmann Zsuzsa 
Fodor Anni 
Fodor Emőné özv. 

Fodor Imre 
Fodor Imréné 
Fodor Zsigmondné özv. 
Földes Sándor 
Földes József dr. 

Földes József dr-né 
Földes László 
Földes Lászlóné 
Földes Miklós 
Földes Miklósné 
Földes Róbert 
Földes Tamás 
Franki Ig^ácné özv. 
Franki Gyula 



— 133 — 



Deutsch Samu 
Deutsch Samuné (1878) 
Deutseh Samuné (1883) 
Deutsch Samuné (1884) 
Deutsch Sándor 
Deutsch Sándomé (1865) 
Deutsch Sándomé (1878) 
Deutsch Sándomé (1873) 
Deutsch Sándomé (1885) 
Deutsch Sándomé (1913) 
Deutsch Tamás 
Deutsch Vilmos 
Deutsch Vilmosné (1875) 
Deutsch Vilmosné (1895) 
Deutsch Vilmosné (1915) 
Deutsch Zsuzsanna 
Dénes Juliska 
Déri Sándor 
Déri Sándomé 
Dirnfeld Lipót 
Dimfeld Lipótné 
Dirnfeld József 
Dimfeld Benő 
Dimfeld Miksa 
Dirnfeld Zelma 
Dimfeld Sifra 
Dimfeld Sámuel 
Donath Jehuda 
Donath Rafael 
Donath Bódog 
Donath Gyula 
Donath Gyuláné 
Donath Judith 
Donath Mária 
Donath Miklós 
Donath Róbert 
Donath Félix 
Donath Salamon 
Donath Salamonné 
Donnehaum Walter 
Dózsa Magda 
Dózsa Sándor 
Dózsa Sándomé 
Drach Jenny 
Dukesz Ferenc 
Dunajecz Ernő 
Dunajecz Ernőné 
Dunajecz Aurél 
Dunajecz Ervin 


Dunajecz Györgyi 
Dunajecz Mir jam 
Ebenspanger Dezső 
Eckstein Pál 
Ehrengruber Pál 
Ehrengruber Pálné 
Ehrmann Dezső 
Ehrmann Ilona 
Ehrmann Károly 
Ehrmann Salamon 
Ehrmami Salamonné 
Ehrmann Sára 
Ehrmann Simon 
Eiland János 
Eiland Dezső 
EÜand Ilona 
Eiland Jenő 
Eiland Jenőné 
Eiland József 
Eiland Irén Ábrahámiié 
fia Gyurika 
Eiland László 
EÜand Lászlóné 
Einhom Ármin 
Einhom Edit 
Einhom Fülöp 
Einhom Judit 
Einhom Judit ikertestv. 
Einhorn Lajos 
Einhom Lávia 
Einhorn Margit 
Einhom Márta 
Einhom Simon 
Einhom Simon, né 
Einhorn Simonné 

2 kis ikerlánya 
Einhom Teréz 
Eisenstádter Sándor 
Eisinger Mómé 
Eisler Iván 
Eisler Leó 
Eisler Tamás 
Elek Aladár 
Elek Aladárné 
Elek Ottóné 
Engel József né özv. 
Engel Lásadó 
Engel Lipótné özv. 
Engel Ödön 


Engel Magda 
Engel Pál 
Elngel Manci 
Engel Pálné 
Engel Sámuel dr-né 
Engel Tibor 
Engelmann Andor 
Engelmann Károly 
Engelmann Károlyné 
Engelmann Miklós 
Erdős Antal 
Erdős Dezső 
Erdős Dezsőné 
Erdős Endre 
Erdős Endréné 
Erdős György 
Erdős István (1915) 
Erdős István (1936) 
Erdős Lajos 
Erdős Lajosné 
Engel Zsigmond 
Erdős Péter 
Erdős Rezső 
Erdős Rezsőné 
Ernyei Ignácné özv. 
Fáik Károly 
Fáik Ferenc 
Fáik Ferencné 
Fáik Márta 
Farádi Erzsébet 
Farádi Eszter 
Farádi Ferenc dr né 
Farkos András 
Farkas Andrásné 
Farkas Araold 
Farkas Ignác 
Farkas Ignácné 
Farkas Tamás 
Fehér Béla 
Fehér Béláné 
Fehér Lajos 
Fehér Lajosné 
Fehér Lajosné özv. 
Fehér Mihály dr. 

Fehér Mihály dr-né 
Fehérvári Frida 
Feigelstock Adolfné özv. 
Feiglstock Gáspár 
Feiglstock Jenő 


132 



BrüU Anna 
BruU Mómé 
Buchesiter Unna 
Bucliing<er Albert 
Bucbiinger Albertné 
Buchinger Elek (1897) 
Biichlnger Elekné (1898) 
Bu chinger Aliz 
Bucbinger Andor 
Buehinger Dániebié 
Bucbinger Edit (19^2) 
Buchingecr Edit (1942) 
Bucbinger Elek (1911) 
Bucbinger Endre 
Bucbinger Erika (1938) 
Bucbinger Ernő (1914) 
Bucbinger Ernő (1916) 
Bucbinger Emőné 
Bucbinger Ervin 
Bucbinger Éva 
Bucbinger Irén 
Bucbinger Iván 
Bucbinger Izidorné 
Budiinger Judit (1937) 
Bucbinger Judit (1338) 
Bucbinger Klára 
Bucbinger lipótné 
Bucbinger Márta 
Bucbinger Ottó 
Bucbinger Zsigmondné 

(1917) 

Bucbinger Zsigmond 
Bucbinger Zsigmondné 

(1882) 

Bucbinger Jenő 
Bucbinger Jenóné 
Bucbinger Erika (1934) 
Bucbinger Kató 
Bucbii^er Aser 
Bucbwald Győző 
Bucbví^aki József 
Bucbwald Józsefné 
Bunczlauer Dezső 
Bunczlauer Dezsőné 
Bunczlauer Edit 
Bücbler János 
Bücbler Jánosné 
Bürger Andor 
Bürger Andomé 


Bürger Dezső 
Bürger Dezsőné 
Bürger Éva 
Bürger István 
Bürger Mómé 
Bürger Simon 
Ciignon Lajosné 
Cziffer Ágota 
Cziffer Ella 
Cziffer Ignácné 
Cziffer Lázár 
Cziffer Livia 
Cziffer Miksáné 
Cziffer Rezső 
Cziffer Róbert 
Csillag Ármin 
Darvas Sándomé 
Davidovits Dávid 
Davidovits Rózsa 
Davidovits Simon 
Davidovits Sünonné 
Davidovits Szerén 
Dániel Elmő dr-né 
Dános Emil dr. 

Dános György dr-né 
Dános József dr. 
Dános József dr-né 
Dános Pál 
Deutscb Aladámé 
Deutscb Albert 
Deutscb Albertné 
Deutscb Ágnes 
Deutscb.Bencéné 
Deutscb Berta 
Deutscb Béla 
Deutscb Béláné 
Deutscb Erzsébet 
Deutscb Endre 
Deutscb Elndréné 
Deutscb Ernő 
Deutscb Emőné 
Deutscb Ferencné 
Deutscb Frida 
Deutscb Gábor 
Deutscb Géza 
Deutscb Gézáné 
Deutscb Gizella (1875) 
Deutscb Gizella (1921) 
Deutscb György 


Deutscb Györgyi 
Deutscb Gyuláné (1873) 
Deutscb Gyuláné (1889) 
Deutscb Henrik 
Deutscb Henrikné 
Deutscb Márton 
Deutscb Ignác 
Deutscb Ignácné 
Deutscb Imre (1927) 
Deutscb Imre (1943) 
Deutscb Izsóné 
Deutscb Jakab 
Deutscb Jakabné 
Deutscb János (1900) 
Deutscb János (1942) 
Deutscb József (1877) 
Deutscb József (1898) 
Deutscb József (1925) 
Deutscb József (1929) 
Deutscb Józsefné (1879) 
Deutscb Józsefné Szerafin 
Deutscb Judit (1939) 
Deutscb Judit (1937) 
Deutscb Károly dr. 
Deutscb Károly dr-né 
Deutscb Károlyné (1900) 
Deutscb Klára (1914) 
Deutscb Klára (1919) 
Deutscb Lajos dr. 
Deutscb Lajos dr-né 
Deutscb László (1912) 
Deutscb László (1933) 
Deutscb László (1942) 
Deutscb Lea 
Deutscb Magda 
Deutscb Márta (1922) 
Deutscb Márta (1940) 
Deutscb Márton (1908) 
Deutscb Márton (1922) 
Deutscb Mártonné 
Deutscb Miklós 
Deutscb Miksáné 
Deutscb Pál 
Deutscb Péter 
Deutscb Ricbard dr. 
Deutscb Ricbard dr-né 
Deutscb Rozália 
Deutscb Rózsi 
Deutscb Salamon 



Benedek Gyula 

Brandl Józsefné 

Boglár Jenő 

Benedek Gyuláné 

Brandl Tamás 

Boglár Jenöné 

Benedek Ignác 

Bemát Ödön dr. 

BoUa Hermann 

Benedek Ignácné 

Békefi László 

BoUa Hermanné 

Benedek Jenőné 

Buchinger Frigyes 

Bonyhádi Antal 

Benedek József 

Bader Ferenc 

Bonyhádi Antalné 

Benedek Józsefné 

Bader Ferencné 

Bonyhádi Eta 

Benedek Judit 

Bader Antalné 

Bonyhádi Györgyike 

Benedek László 

Bérezi Mómé 

Bonyhádi Ignácné 

Benedek Kata 

Bérezi Veronika 

Bonyhádi Müdós 

Benedek Klára 

Biedermann Magda 

Bonyhádi Miklósné Böske 

Benedek Kárely 

Biel Alfréd 

Bonyhádi Miksa 

Benedek Ilona 

Biel György 

Bonyhádi Ignác 

Benedek Mária 

Biel lipót 

Böhm Zsigmondné 

Benedek Márta 

Biel Lipótné 

Breuer Mómé 

Benedek Miklósné Böske 

Biel Rezső 

Braun Frida 

Benedek Samuné 

Biel Rezsőné 

Bruszt Margit 

Benedek Sándor 

Binéth Paula 

Brandl Samu 

Benedek Zsuzsánna 

Binéth Róza 

Brandl Samuné (1888) 

Benedikt Adolf 

Binéth Soma 

Brandl Samuné (1869) 

Benedikt Andor 

Biró István 

Braun Jakab 

Benedikt Lyvia 

Blau Ágnes 

Braun Jakabné 

Benedikt Mayer 

Blau Gábor 

Braun Ferencné 

Benedikt Mayerné 

Blau Gyula 

Braim Margit 

Benedikt Márkné Lea 

Blau József 

Braun Miksa 

Benedikt Miklós 

Blau Józsefné 

Braun Lászlóné 

Benedikt Róbert 

Blau Judit 

Braun Sándor 

Berényi Mártonná 

Blau Lászlóné 

Braun Vera 

Berger Andor 

Blau Láa 

Braun Zsigmond 

Berger Béla dr. 

Blau MUiályné 

Braun Zsigmondné 

Berger Endre 

Blau Miksáné Tubi 

Breiner Andor 

Berger Ervin 

Blau Kálnii 

Breiner Gizella 

Berger Gyuláné 

Blau Judith 

Breiner Gusztáv 

Berger József 

Blau Lea 

Breiner Gusztávné 

Berger Józsefné 

Blau még egy kisfiú 

Breiner József 

Berger Lajos 

Blau Nátánné 

Breiner Juliska 

Berger Lajosné 

Blau Róbert 

Breiner Mómé 

Berger László dr. 

Blau Tibor 

Breiner Rózsi 

Berger Miksa dr. 

Blau Vera 

Breznitz Aliz 

Berger Mór 

Blau Zsigmondné 

Breznitz Géza 

Berger Mómé 

Blitz Endre 

Breznitz Grézáné 

Berger Noénü 

BRtz János 

Breznitz József 

Berger Oszkámé 

Blitz Sándomé 

Breznitz Józsefné 

Berger Péter 

Blitz Zoltán 

Breznitz Imre 

Berger Róbert 

Blitz Zoltánné 

Brucker Erika 

Berger Zoltánná 

Blum Ferencné 

Bmcker Pál 

Bergsteln Ödön 

Blum György 

1 

Bmcker Pálné 

Bergstein Ödönné 

Bodanszky Ignácné 

Bmckner János 

Bergstein Kató 

Boglár Ernő 

Bruckner Jánosné 


— 130 — 



1 

i 

1. SZOMBATHELY MÁRTÍRJAI 

BENEDIKT MARK főrabbi 

Dr. WESEL 

IMRE, a Zsidót, elnöke 

GESTETTNER GAVRIEL rabbi Dr. HIRSOHLER ÁRPÁD rabbihelyettes 

HAUSNER GÁBOR hitoktató GÁBOR ALBERT iskola igangaio 

BUCHINGER DÁNIEL hitk. titkár HOROWITZ ADOLF hitk. titkár 

BONYHÁDI IGNÁC iskola-igazgató LÖWY BERNAT sochét 

Adler Ferenc 

Altstádter Miklós 

Bauer Henrikné 

Adler Ferencné 

Antal Mór 

Bauer Ignácné 

Adler Ede 

Aszódi Jolán 

Bauer Jenőné dr. 

Adler Aranka 

Adler Mózes 

Bauer Katalin 

Adler Flóra 

Adler Mózesné 

Bauer Lajosné 

Adler Jenő 

Bader József 

Bauer Márta 

Adler György 

Bader Józsefné 

Bauer Milísáné 

Adler Edit 

Bader Mária 

Bauer Pál 

Adler Simonné özv. 

Balázs József 

Bauer Róbert 

Adler Elek 

Balázs Józsefné 

Bauer Rózsi 

Adler Mekné 

Baranyai Jenő 

Bauer Sándor 

Adler Józsefné 

Baranyai Róza 

Bauer Sándonié 

Adler Gyula 

Báron Jakabné 

Bauer Tamás 

Adler Gyuláné 

Barta Kornélné 

Bauer Vümos 

Ausch Mózes 

Barta Tamás 

Bálint Lajos 

Ausch Mózesné 

Basch Andor 

Bálint Lajosné 

Ausch Gábor 

Basch Ernő 

Bárdos Ignácné 

Ábel Gabriella 

Basch Emőné, Szidónia 

Bárdos Imre 

Abrámovits Éva 

Basch Edit 

Bársony György dr. 

Alexander Frigyes 

Basch Judit 

Bársony Sándor 

Alexander József 

Basch Tibor (1928) 

Beck Katalin 

Altmaim Éva 

Basch Tibor (1943) 

Bellák Albert 

Altmaim Jenő 

Bass Albertné 

Bellák Albertné 

Altmaim Jenőné 

Bass Béláné 

Bellák András 

Altstádter Imre 

Bass Ignác 

Bellák József 

Altstádter lAjosné 

Bass Ignácné 

Bellák Józsefné 

Altstádter Miklósné 

Bass Irma 

Bellák Jenő 

Ágoston Zoltánné 

Bass József 

Bellák Jenőné 

Antal József 

Bass Klára 

Bellák Zoltán 

Antal Józsefné 

Bass László 

Bellák Zoltánné 

Antal Lajos 

Bass Magda 

Bergstein Róbert 

Antal Lajosné 

Bass Miklós 

Bencze Éva 

Aszódi Adolf 

Bass Róza 

Bencze Imre 

Auerbach Józsefné 

Bass Samuné 

Bencze Imréné 

Abrámovits Márta 

Bass Sándor 

Benedek Béla (1918) 

Alexander Gyula 

Bauer Anna 

Benedek Béla (1936) 

Alexander Józsefné 

Bauer Edit 

Benedek Ernő 

Altmann Györgyi 

Bauer Emőné 

Benedek Eszter 

Altmann Jenő 

Bauer Éva 

Benedek Éva 

Altmann Salamonné özv. 

Bauer Ferenc 

Benedek Ferenc 

Altstádter Lajos 

Bauer Ferencné 

Benedek Ferencné 


— 129 — 



A Mártírok névsora 


Ji. négy égtájról jer oh Szellem, hogy lelket 
lehelj ezen Megölöttekbe, hogy éljenek". 

Jechezkiél banari 37. 


★ 

Itt fekszik előttünk a maga döbbenetes valóságában, végtelen osz- 
lopsorokat alkotva, a HAJDANI VASMEGYEI ZSIDÓSÁG. Minden egyes 
név, mintha vádlóként emelkedne fel a hangtalan sorokból, a jeltelen 
sírokból ... 

Hosszú évek fáradságos, önfeláldozó munkája nyomán, számos or- 
szágra kiiterjedő levelezéssel, utánjárással és kutató tevékenységgel hozta 
össze ezt a névsort a mi Nagyasszonyunk, Braun Dávidné és azt 

fontos életcélnak tekintette. Könyvünk egy más helyén olvasható az a 
szinte deliriumos megszállottság, amellyel e feladattal foglalkozott élete 
utolsó éveiben is, mit sem törődve saját hanyatló egészségével. A mü el- 
készülvén — a tekercs kihullott elfáradt kezeiből. 

A névsor összehozásában lelkes segítő gárda is résztvett. így a mi 
szeretett Ragendorfer chavérunk és a hölgyek közül Götzl Rózsi, Marton 
Lili és Éva, Wilhelm Margit és nővérei és még mások. 

A tekercsek bibliofil pergamentra vannak írva, melynek speciális 
anyagát is — hosszas körültekintés után — Franciaországból hozatta 
meg Braunné. A kivitelezés főleg Stein Jiczhak bné-braki tanitó (a pápai 
Stein kántorcsaládból) és Schwarz Jószéf volt szombathelyi chavérunk ke- 
zemunkája. A neveket tartalmazó tekercsek egy díszes fémtokban vannak 
elhelyezve, melynek tervezése Lessinger Jószéf mérnök chavért dicséri. 

A tekercsek sorsáról csak annyit, hogy az — az idei Azkaránk után 
— a jerusolajimi Jad v’Sém Intézetnek lesz átadva, méltó kegyeletes meg- 
őrzés végett. 

★ 

A mártírok névsora nagyjában alfabetikus sorrendben és gettók sze- 
rint van csoportosítva. Csupán a falvak volt lakóinál nem mindig érvénye- 
sül ez az elv és egyes faluk mártír zsidósága külön szerepel, községenként, 
így példának említjük, hogy a megyeszerte közismert és becsült Benedek 
Ignác családja (Rum) a vasvári csoportban, míg sógora: Geiszler Miksa 
és neje, Csipkerek, a szombathelyi listában szerepel, viszont az érdemes 
Benedek Sándor család ,JCáld" község alatt. Ilyen esetben több helyen 
kell a névsort forgatni. 

★ 

ilme, elöttnk a seregszemle, melynél szebbet, jobbat, maradandóbbat 
nem nyújthatunk az utókornak. Mert „nem az hal meg, kit eltemetnek, 
csak az hal meg, kit elfelednek". - Mi pedig enúékezni és emlékeztetni 
akarunk ! 


128 — 



— Pá25om ... — feleli, és vacog a foga. — Egy takarót . . . 

Egy takarót. De honnan? Ami takaró a termekben volt, már mind 
lehoztuk. Az ápolónők takaróit elkértük. Az orvosokét elloptuk. Most már 

nincs takaró, sem égen, sem földön. 

De ez az ember fázik. Annak mindenképpen takaró kell. Szaladok 

fel a csigalépcsőn, hátha akad még egy valahol. Nincs. 

Egy tizedes, aki a folyosón fekszik, ébren van. Cigarettázik. Hátha 

ideadná a takaróját? 

- Tizedes úr, alázatosan . . . Egy baj társa lent az udvaron nagyon 
kér egy takarót . . . Nem nélkülözhetné ? 

Mosolyog. Miért mosolyog ez az ember? Megtudom. 

Fellibenti a takarót magáról. Fehér kötéstömeg a két combja tájé- 
kán. Mindkét lába hiányzik. 

Megyek le, vissza az udvarra. Levetem a felöltöm, majd azzal taka- 
rom be a szerencsétlent. Már majdnem egészen világos van. 

Ódáink a fejéhez, hogy onnan borítsam rá a kabátot. (Reggel 
majd úgyis hoznak takarókat a másik kórházból, és akkor visszaveszem 
a kabátomat.) 

Amikor ráterítem, emberem meglátja a kabát bal ujján a sárga 
karszalagot. Felnéz rám, a szemembe. Furcsán mosolyog: 

— Munkaszolgálatos? — kérdi alig hallhatóan. 

Bólintok, hogy igen. Nagyon meg vagyok hatva, majdnem, hogy 
azt mondom: csak semmi hálálkodás . . . De nem hálálkodik, hanem azt 
mondja : 

— A Dnyeperbe kellene fojtani magukat . . . 

így. Halkan mondta, de nagyon határozottan. Talán ez tartotta benne 
a lelket, hét óráig. Akkor felvehettem a kabátomat újra, mert meghalt. 

(Izráeli Szemle.) 


127 — 



Három óta tájban végez az utolsó kocsi. Nem Jön tóbb sebesült. 
Parancs: forró {eketét kell vinni a betegeknek. OBakdácsolunk a forró edé- 
nyekkel a hordágyak között. Sötét van. Légisötétség. Reggel hat óra óta 
vagyunk talpon. Lábaink roskadoznak, karunk majd leszakad a helyéből. 
Mindegyikünk fogyott 15—20 kilót négy hónap alatt, nem lehetünk jó 
erőben. 

A műtőben lassan megy a dolog, ezért a torlódás. Ez természetes. 
Sok a súlyos operáció. Egy orvos két műtőasztalon dolgozik egyszerre! A 
két asztal között áll, egyszer jobbra hajol, egyszer balra. Olykor int az 
ápolónőknek: lehet kötözni. Aztán az ápolónő int nekünk: lehet vinni. Már 
a kórházfolyosók is tele vannak. A műtőből vissza, le az udvarra, visszük 
szegényeket. 

Dr. Sch. nem birja nézni az orvosok emberfeletti munkáját. Vigyázz- 
ba áll az egyik előtt: 

— Százados úr, alázatosan jelentem, sebészoperatőr vagyok. Tanár- 
segéd voltam a Szent István kórházban. 

Az orvoszázados felnéz. Homlokáról csurog a víz. 

— Mosakodjék be és álljon ide ! 

Sch. vérvörös arccal ugrik. Kezet mos. Egy ápolónő köpenyt ad neki. 
Sch. épi>en bújik bele a köpenybe, amikor a kórházparancsnok őrnagy or- 
vos belép. A századoshoz fordul, és Sch.-ra mutat: 

— Ki ez az ember? 

— Munkaszolgálatos sebész. 

Az őrnagynak vörös lesz a képe, kidagadnak az erek a homlokán : 

— Nem munkaszolgálatos! Nem sebész! Zsidó! Mars az anyád is- 
tenit ! 

Sch. leveti a köpenyt. Visszaáll a hordágy elé. 

Fél öt. Még sötét van. A falhoz dőlve állunk tizen-húszan. Hallga- 
tunk. Még a szóhoz is fáradtak vagyunk. A sebesültek, ott, végeláthatatlan 
sorban a lábunk körül szintén hallgatnak. Nagyrészük elaludt. Braunnak 
van egy marhahuskonzervja, azt esszük kilencen, kézzel vájkálunk a hideg 
faggyúban és tömjük magunkba. 

öt óra. Lassan-lassan szürkülni kezd. Arra gondolok, hogy otthon 
ilyenkor már járnak a tejeskocsik, a viceházmesterek seprik az utcát, és 
a kávéházakban reggel az emberek egykedvűen olvassák a német távirati 
iroda hadijelentéseit, meg azt, hogy mire mutatott rá legújabban a Wil- 
helmstrasse szóvivője. Erre a töméntelen vérző emberre, kellene rámu- 
tatnia egyszer ... 

Valahonnan nyöszörgést hallok. Fülelek, honnan? Elindulok a hang 
irányába. Meg-megállok. Újra hallom a nyöszörgést. Végül odaérek. A fél- 
homályban látom, hogy sovány, borostás állú fiatalember fekszik ott. Sap- 
kája alól kilóg fekete haja, szemei lehunyva. 

— Mi a baj? — kérdem suttogva, hogy az alvókat fel ne keltsem. 


— 126 — 



termed értendék. De benne van a meleg sárgaborsó is. Ez enyhíti a dolgot. 

Egyébként szívjunk el egy-egy Leventét lopva, a latrinák mögött. 
Kockázatos dolog. Dr. B.-t tegnap rajtakapták, hogy dohányzik. Két órára 
kikötötték és véresre verték. 

Kétórás álldogálás az egész napi munka után felfrissíti a társaságot. 
Nyolc órakor jelzik, hogy a sebesült-vonat megérkezett. Mentőautók hoz- 
zák az embereket a pályaudvarról a kórházig. Onnan kell hordágyon vinni 
a szerencsétleneket. Negyed kilenckor megérkezik az első autó. Utána féL 
perces időközökben a többi. Amelyik kiürült, megy vissza a pályaudvarra. 
Azt mondják, sok a sebesült. A d . . .-i áttörés áldozatait hozzák. A front 
mögött csak ideiglenes kötést kaptak, itt Kievben veszik ápolás alá őket. 

Végtelen áradatban jönnek az autók. Könnyebb sérültek, halódók 
vegyesen. Eltorzult arcú roncsok, vérben úszó törődött testek, félkarúak, 
féllábúak. Hörögnek, sírnak, jajgatnak, átkozódnak, sóhajtanak. És vannak 
csendesek is. örökre csendesek. 

Negyvenen hordjuk őket. Én Zoltival vagyok párban. Bivalyerős, szí- 
vós, velem egyformán magas fiú. Jó partner. De a többiek is, mind nagyon 
jó partnerek. Valami különös megszállottsággal dolgozunk. Érezzük, hogy 
ez a munka értelmes munka: embereket mentünk. Apákat, fiukat, testvé- 
rekét. Még csak négy hónapja vagyunk itt kint, még nem tudták kipofozni 
belőlünk a humánumot teljesen. 

Pedig a munka nem egyszerű. A hordágyak nehezek. Legtöbbjén ott 
van a sebesült csomagja is. És nagyon szűk csigalépcsőn kell felmenni ve- 
lük. Emiatt félóra alatt véresre verjük ökleinket a falban. Érdekes, aztán 
már nem is fáj ann 3 ára. 

Nagyobb baj is van. Nem lehet győzni a kirakodást. Az autók gyor- 
san fordulnak, de a hordágyak nehezek és a csigalépcső nagyon szűk. A 
sebesülteket adminisztrálni is kell. Az első szobában letesszük, adatfelvé- 
tel. Felemeljük, visszük tovább. Vetkőztetés, fürdetés, utána visszük to- 
vább. Műtő. Asztalra fektetni. Gyors kötözés, aztán a kórtermekbe. És 
már rohanni is az üres hordággyal le, mert közben 5 — 6 autó is befutott 
és a szakaszvezető már torkaszakadtából ordít. 

Éjfélkor már tele van minden kórterem, hiszen régi betegek is fek- 
S 25 enek ott. De tele van a műtő is, a fürdő is, az iroda is. Már nem lehet 
felvinni őket. 'Le kell tenni a hordagyakat a betonudvarra, ez a parancs. 
Az udvar hatalmas nagy, ott elférnek. Hajnali kettőre megtelik az udvar 
is. És az autók csak jönnek, jönnek. Fordulnak, mennek, jönnek. Egy sz.-i 
ezred sebesültjeit hordozzuk. A tiszteket külön keH fektetni. 

De az éjszaka nem ismer sarzsit. Mindegyik egyformán fázik. Derült 
az égbolt, csillagsereg szikrázik, nagyon hideg van. Amíg takaró akad a 
kórtermekben, kisebb a baj. Lehozzuk, betakarjuk őket. De aztán elfogy 
a takaró is. ügy fekszenek ott, vértől ázott zubbonyukban. Némelyik ciga- 
rettázik. 


— 125 — 



Schiller és én még a poklok országút j át jártuk meg. Illetve ott legalább 
fútenek de mi őrülten szenvedtünk a fagytól. A nagy hóban kegyetlenül 
hajtottak éjjel-nappal, néha 80 km-t is róva nagy, otromba facipókben. 
Aki lemaradt, azt könyörtelenül elintézték. Azóta nem tudok Schiller tár- 
samról se. Jómagam is azon a ponton voltam, hogy lemaradok vagy felké- 
redzkedek a mellettünk elhaladó szekerek egyikére. Mint később kiderült, 
azokban mind k á p ó k ültek. 

A nagy hajsza után még pár lágert vészeltem végig. Lefogytam 36 
kilo testúlyig, valóságos roncs, mikor — 45 áprilisa — az amerikaiak fel- 
szabadítottak. Ekkor ugyan szabad voltam, de menni nem tudtam, csak 
négykézláb mászni és éppen ez volt a menekvésem is: Nem tudtam részt- 
venni a lucullusi lakomákban, mint sokan mások, kik halálra ették ma- 
gukat. 

•Kórházba tettek, lassan-lassan ébredeztem és megtapogattam ma- 
gamat: mindezek dacára életben maradtam. Ezért hálát adok a 
jó Teremtőnek. 


TABI LÁSZLÓ : 


30 ÉVVEL EZELŐTT 


EGY KI ÉVI ÉJSZAKA 

(EOMLÉK) 


Kievben történik 1942. szeptemberében . . . 

Bal-jobb, bal-jobb. egy-kettő, egy-kettő! Bal-jobb I 
Vonulunk a kievi utcán negyvenen. Ma jó napunk volt. Egy istálló- 
ból fuvaroztunk ganajt, délben pedig ebédet is kaptunk, a keretlegények 
kiosztották közöttünk a maradék káposztát. Mert az ebéd, amit magunk- 
kal vittünk, bizony szerény volt: negyedliter keserű fekete és két embernek 
egy keménytojás. A Zsitomir->laktanyában, ahol lakunk, sárgaborsófőzelék 
vár, ma kenyérosztás is lesz, az alkonyat kellemesen langyos. Ma jó na- 
punk volt. Bal- jobb, bal-jobb, egy-kettő, egy-kettő! 

íDe mi az? Miért fordulunk be? His25en a laktanyához vezető út nem 
arra van! ügy látszik különmunka van, fuccs a sárgaborsónak. Puccs bi- 
zony. Már fordulunk is be az 1/1 -es tábori kórház hatalmas vasajtaján. 
Hatalmas, szürke, komor ^ület. Kolostor volt, most lépett elő kórházzá 
a háborúban. Bent megállunk. — Sorakozó ! 

— Sebesültszállító vonatot várunk! kiáltja egy feketeparolis sza- 
kaszvezető. — Pelhordják a sebesülteket, aztán mehetnek haza. Most hat 
óra. Ha jól dolgoznak, nyolcra otthon vannak. 

„Otthon!" — Ez alatt a Zsitomir-laktanya sötét, hideg fapriccses 


— 124 



Addig a transzport el sem indult, míg mindhármunkat, kik a barakok 
között bujkáltunk, el nem csíptek. Nosza lett hadd-el-hadd, megkaptuk a 
kellő kenetet. Dühükben kékre-zöldre vertek bennünket és ilyen letört ál- 
lapotban, sajgó fájdalmakkal, minden testrészünkben reszketve, kö25el 10 
kilométert kellett gyalogolni az I.G. Farbenindustrie óriási kiterjedésű 
gyártelepére, melyet mimkahélyül szabtak ki részünkre. 

3. AZ ÓRÁSMESTER 

Teltek-multak a napok, szomorú egyhangúsággal. 

Két SS őr kísért bennünket a munkára, egy alkalommal az egyiknek 
megállt az órája. Leállította a menetet és harsány hangon ordítani kezdett: 
„Wer ist hier Uhrmacher?" Egyelőre mély csend, senki sem mert jelent- 
kezni. Nekem eszembe villant, hogy néha otthon, kedvtelésből szoktam az 
órámat babrálni, ha megállott és néha meg is indult. Hátha most is si- 
kerül! Úgyse sokáig bírom ezt a rettenetes hideget, robotmunkával fű- 
szerezve, ilyen legyöngült habitusomban. Előugrottam és jelentkeztem, hogy 
órás vagyok. Barátaim arcán láttam a megrökönyödést és már előre 
eszkompálták a gyászos következményt, ami hazugságomból ered majd. 

Ezek után a menetet továbbindították, engem a két őr bevitt az 
örszobába, amely, jelzem, jótékony meleget árasztott, ott az egyik sa- 
rokba vonultam és kezembe nyomták a renitens órát. Szakértelmet mi- 
méivé nekiláttam a reparálásnak. Szers 2 sámom nem lévén, egy hegyes tű- 
vel piszkálgattam, teljes erőmből belefujtam - ha nem néztek oda - 
még ráadásul jól meg is ráztam. És íme, ketyegni kezdett a Lechó Dódi- 
kereke, az óra megindult. Boldogan adtam vissza a tulajdonosának. Azon 
nap már nem küldtek munkára, sőt az ebédnél nekem is adtak, ami va- 
lóságos királyi lakoma volt részemre és a tarisznyámat is megtömték 
kenyérrel. Barátaim, akik lélekben már feladtak engem, ugyancsak tágra 
nyitották szemüket, mikor viszontlátták Rotschildot, az órást. 

4. AZ OBSIT 

Nem mindig papsajt és nem lehet mindig órát reparálni. A fárasztó 
munkát és a tél hidegét nem birtam elviselni és éreztem, hogy közel va- 
gyok az összeomláshoz. Ezt elkerülendő, végül is beteget jelentettem. Sze- 
rencsém volt, egy cseh orvos megkönyörült rajtam és bent fogott szoba- 
ügyeletesnek. Nem sokkal azelőtt Holzer és Schiller barátaim is kórházba 
kerültek. Ez volt a helyzetünk, a visszavonulás napjáig, január 6-ig. Lett 
egyszerre nagy mozgolódás. Kihirdették, hogy mindenki aki csak menni 
tud, a saját érdekében jól teszi, ha az Appelplatzon jelentkezik. Viszont 
azt suttogták, hogy életével játszik, aki visszamarad, mert a kórházat fel 
fogják robbantani. 

iMindennek pont az ellenkezője következett be. Azok jártak jól, akik 
visszamaradtak, mert másnap felszabadultak. Holzer társunk is. Viszont 


— 123 — 



ROTSCHILD SANI>OR : 


IRÁNY : A POKOL TORNÁCA . . . 


1. EOüINDíüLAS 

Még most is, közel 30 év ködlö távlatából, még most is borzongás 
fog el és átfut rajtam a hideg, ha arra az időre visszaemlékszem. Amikor 
a volt sárvári selyemgyár omladozó épületeit kijelölték zsidók internálá- 
sára és összezsúf olására. Különösen emlékezetes az a baljóslatú nap, ami- 
kor a csordaként összeterelt szerencsétlen tömeget a marhavagonokba 
lökdösték. Az irány : Auschwitz ! 

Szivettépö volt végignézni, amint válogatás nélkül idős embereket, 
karjaikban csöppségeket cipelő anyákat és szoknyáikba kapaszkodó siró- 
rivó apróságokat a szuronyos csendőrök és korbácsos pribékek kegyet- 
lenül hajtották a teherkocsik irányába és jobbra-balra ostorcsapásokat osz- 
togattak a megriadt emberek hátába, hogy gyorsabb mozgásra bírják őket. 
Közülünk többeket kegyetlenül megvertek, így a mellettem haladó Sulz- 
beck Rudolf baj társunkat (idősebb talmudtudós), akit valósággal félholtra 
ütlegeltek, mert a szaladás közben leesett kalapját akarta felemelni. 

A maximumig agyongyömöszölt vagont kívülről lezárták, élelem és 
víz nélkül hagyván bennünket abban a pokoli tüzkatlanban, ahová lelketlen 
bitang gyilkosaink betuszkoltak és átadtak bennünket a végső kétségbe- 
esésnek. Szardinia módjára voltunk összepréselve és a Pokol kínjainak 
minden változatát éreztük, testünkben, lelkűnkben. Mire az ajtót végre 
kinyitották, csak akkor láttuk igazán, mennyi a halott közöttünk. A fél- 
holtaknak is nagy volt a száma, úgyszintén az őrülteké és eszelősöké. 
Hiába, az idegek nem birták ki a szörnyű utazás borzalmait. 

Történt pedig mindez a mi napjainkban, a „civilizált" Európa szívé- 
ben, a fejlődés és a technika csodálatos századában ! 


2. A FELAVATÁS 

Auschwitzba való megérkezésünk után néhány napot még a szelek- 
táló táborban töltöttünk, majd Holzer Dezső és Schiller Jenő barátaimmal 
együtt kiemeltek a sárvári ismerősök közül és külön csoportba osztottak 
be. E^t a fordulatot rossz ómennak vettük, mert akkor már derengő tu- 
domásunk volt, hogy a legyengült és beteges egyéneket a krematóriumba 
viszik. Magunkban mi gyengének éreztük magunkat, viszont élni szerettünk 
volna. Elhatároztuk, hogy nem fogunk másnap reggel a kijelölt helyen 
megjelenni, lesz ami lesz, de a biztos haláltól meg fogunk menefcedni. Ám 
erre a vállalkozásra alaposan ráfizettünk. Adolféknak hiányoztunk a reggeli 
névsor-olvasásnál, riadót fújtak és -tűvé tették értünk az egész környéket. 


— 122 — 



gok. Már nagyon régen volt, amikor az életben ilyen valódi arculütéses 
pofont kaptam. Leginkább akkor, amikor valami nagy kihágást követtem 
el. Sajátságos, hogy egy ilyen kihágás — amire emlékszem — éppen ilyen 
idötájban volt. Háborús idő volt akkor is és svuot este. Tizenegy éves 
lehettem. Mint a többi jánosházi gyerekek, én is a két km-re tévő Ke- 
menespálfa faluból hoztam a tejet. Hazafelé a falu végén leálltam játszani 
a paraszt gyerekekkel. Eljátszottam az időt. Imádkozás végén érkeztem a 
templomba. Az akkori pofonok évforodulóját fogom mindjárt megünne- 
pelni . . . 


II. ünnepek és szombatok. 

Jóm Kipur reggel a munkaelosztásnál reb Lipe elvágódott, össze- 
esett. „Azonnal vissza kell vinni a körletbe!" — volt Timár szolgálatvezető 
parancsa. Persze ez a patent csak egy embernek lehet fenntartva. 

Küenc melós lett valami nehéz munkára beosztva. Nagyon messze 
helyre lehetett a vezénylés, a munkavezető kísérővel eg 3 rütt 10 személyre 
szóló élelmezési jeggyel. Telve bitachonnal indultam a vonat felé, tudtam, 
ha Kraemer velünk van a csoportban, akkor biztosan lehet majd imád- 
kozni és böjt ölni. Van-e most ennél égetőbb problémánk ? 

Természetes, hogy a naponta egyszer közlekedő tábori vonatban mi 
az utolsó, hozzácsatolt tehervagonban utaztunk. Ugyancsak természetes, 
hogy a kísérőnk olyan kupét választott ki magának, ahol bárisnyák is van- 
nak. így magunkra maradtunk. Volt azonban valami, ami nem tűnt olyan 
természetesnek . . . Nismatnál tartottunk, amikor történt valami. Az üt- 
közőlánc kikapcsolódott vagy eltörött? és hogyan történt ez? a kedves ol- 
vasó fantáziájára bízom. 

íme nyilt pályán áll a lemaradt vagon szent Jom-Kippur napján, 9 
imádkozó zsidóval. 

A legmagasabbrangú Felettesünk volt a Tizedik: minjanunk kiegé- 
szítője. Maga a felséges Sómér Jiszraél, akinek jelenlétét éreznünk kellett 
ott, a végtelen kiterjedésű, lakatlan, kopár orosz mezöségen, a szabad ég 
alatt. 

Jóm Kippur kimenetelekor jött értünk a mozdony a munkafelügyelő 
nagy mentegetődzésével. Kért bennünket, higyjük el neki, hogy ő nem 
hibás abban, hogy egész nap étlen-szomjan kellett maradnunk. — Elhittük... 

Szükesz ünnepén is volt sátor a körlet egyik sarkában. 

A tél beálltával elváltak útjaim Kraemertől, így a többi ünnepről 
és kiemelkedő napokról nincs sok feljegyezni valóm. Valószínűleg a vissza- 
vonulás napjaival estek egybe. így a ,3^raemer — szederről" is csak hallo- 
másból tu d ok ... 



— 121 — 



BIASZ JÓZSEF : 


A NAGY KALAND NÉHÁNY RÉSZLETE... 

(Szemelvények az illusztris szerzőnek „'Ez pedig az én harcom" c. 
művéből) 


I. A tábodi csendarök bemutatkozása Kievben. 

Melegen’ sütött a nap, mikor a kievi állomásra érkeztünk. Lemosa- 
kodtimk és vártuk a parancsot. Bőven volt időnk a találgatásokra vájjon 
hova visznek bennünket és hol fogunk először munkaszolgálatosokkal ta- 
lálkozni, akiktől valamit megtudhatunk a nagy titokzatosságból, mert a 
frontról jövő honvédektől nagyon rossz híreket hallottunk. Már esteledni 
kezdett. Éppen nyugodtan lakmároztunk a bő hazai elemózsiáből, amikor 
orkánszerű lárma hallatszott a mozdony irányából. „Mindenki azonnal a 
vagonba! Szerelvényt fogj! Semmisem maradhat a kocsiban a szalmán kí- 
vül! A vonat előtt az összes holmival szakaszonként vonalban sorakozó ! 
Tetves, rothadt, büdös zsidók, még mindig nem áll a század ? . . . Tíz perc 
alatt együtt áll! Magatok elé kiraktok mindent, ganaj, kommunista zsidók!" 

Az első szakasz irányából hallatszottak ezek a bátor, pattogó szavak. 
Én század második végén, a negyedik S2^kaszban voltam, amikor a mel- 
lettem álló reb Lipe Groszmann miskolci dájen (jelenleg Petach-Tíkván 
lakik), a várakozási időt kihasználva imádkozott. Eszembe jutott, hogy 
odahaza most Svuot ünnepünk első estéjén szintén együtt vannak a temp- 
lomban otthonmaradt apáink. 

Valahol messze, szépen megterített asztalnál, bánatos zsidó asszony 
arcát kezeibe rejtve ímádkozhatik most a gyertyalángok mellett. Ez alatt 
két gyermek aggódva néz az üresen maradt asztalfőre. A kisebbik, meg- 
törve a szomorú csendet, odasugja: „Verukám, hányat kell még aludni, 
amíg apuka hazajön?" 

A harci zaj egyre közeleg. Már hallom a káromkodást és kísérő 
zenéjét, csattanásokat és nyöszörgésieket. Nini, már közelről látom, igen 
Ők azok ... a tábori csendőrök. 

Nagy halmokban szaporodik a zsákmány. Pokrócszámra gyűlik a sok 
konzerv, szalonna, S2salámi, szardínia, bicska, öngyújtó, óra, gyűrű, zseb- 
lámpa, zokni, fehérnemű, cipő, stb. stb. 

Az előttem álló kirakatra néztem és tekintetem megpihent a frissen 
készült lekváron, amit drága jó anyám adott és a nagyrúd kosher szalá- 
min, mit gondos apám hozott a putnoki búcsúzóra. Az időből tellett, hát 
gondolkodtam. Elmélkedtem a pofonokról, amiket nemsokára kapni fo- 


— 120 — 



EMLÉKÉRE 

AZ ICAIAKNAK 
É/ JÁMBOROKNAK 
KÖZ/ÉGÖN K NAGY 

ZÖMÉNEK, ANYÁK 
GYERMEKEIKKEL^ 

I FJ Ú É/ AGGA/TYÁN 
KIK meghaltak 
/ZENT NEVEDBEN 
A U/CH Wl T Z 

BORZALMAIBAN 

É/ E GYEBÖTT. 

AZ I9WAÍCYÁ/ZÉVEKBEN 










<yWMii*lWWi^<»OP» 


>^««<icŐc:^ 








A celldömölki emlékmű. 

Singer Mihály kőfaragó chavér z.l. alkotása 


A szentgotthárdi mártírjaink 
emlékműve. 


A ceUdömolki congr. templom a szombathelyinek kicsinyitett 
mása, remekmű, szintén a vandál pusztítás áldozata. 





— Ugyan már, — hebegtem és éreztem, hogy elpirulok. 

~ ... mert tudom, hogy megígérted neki, hogy vigyázol rám. 

— Persze, a babuskának pelenkát. 

— Ne játszd a cinikust. Szeretném, ha otthon találkoznánk. Nálimk. 
Az én templomomban. Mert én visszajutok oda . . . akármint is . . . de én 
még imádkozom ott. Határozottan érzem . . . 

összeszorult a torkom, képtelen voltam megszólalni. A sötétben 
megkerestem a ke2sét és szó nélkül megszorítottam. Ha bírtam volna, 
sem beszélhettem. Nem mondhattam meg, hogy elmegyek, mert a század 
részére menleveleket kell S 2 ierezni, talán azok még segítenek rajtunk, 
ugyanis Varsányi, tudta már, hogy Németországba akarnak hurcolni ben- 
nünket. 

Ez volt az utolsó kézfogásunk. Másnap, egy ismerős, szökésben levő 
tiszt teherautóján elszöktem. Elfogtak a nyilasok. Valami különös szeren- 
csével onnan is sikerült megs2iöknöm, az utolsó pillanatban. Mielőtt a 
Dunához hajtottak volna. Közben az oroszok bekerítették Budapestet, az 
ostromlók gyűrűjén nem sikerült visszabujnom, ottrekedtem. 

Átvészeltem az ostromot. Amikor a magyar határon bélül már nem 
voltak urak a nyilasok s a megveszett germán vadat osztrák területen 
szorongatták, az első alkalommal igyekeztem Sárvárra. Pár, testben-lélek- 
ben agyonkínozott zsidót találtam ott. Tőlük és néhány hízelkedő gójtól 
hallottam Kohn Rezső szomorú sorsáról: Mikor Ausztria félé hajszolták 
őket, valahol Vasmegyében megszökött és elvergödött Sárvárra. Magas 
lázzal, súlyos betegen vánszorgott be a németek által istállónak használt, 
kiür'itett, meggyalázott templomba. 

Vájjon látta-e még a megszentségtelenités förtelmeit ? 

Talán nem. 

Biztosan megállt az üres, beszennyezett frigyszekrény előtt, hogy 
hálaadó imát énekeljen. 

Énekelt ? 

ilnkább csak a szívében 2senghetett a fohász, de szavak már nem 
hagyták el az ajkait . . . , de akihez szóltak, így is megértette . . . 

Eljutott oda, ahová visszavágyott. Onnan már egyenesen a Megte- 
remtőjéhez vitte az útja . , . Az övéihez . . . 



-. 117 - 



zikai megerőltetéshez azelőtt nem szokott ember csodálatosan, talán mind- 
annyiunknál keményebben tartotta magát: Edzette az akaratát a vágy, visz- 
szajutni a kényszerből elhagyott szerény kis templomába. Sárvárra. Ahol 
nem túlerős, de kellemes baritonja közvetítette azok imáját, akik fedett 
fejet hajtottak a frigyszekrény előtt. Vissza a templomába és ismét együtt 
élni a családjával a maga módján, a csend, a nyugalom áldott békéjében. 

Ezekről beszélgetett mindig, menet közben is, meg esténként, amikor 
hullafáradtan rogytunk le a nedves szalmára vagy a gémberedett ujjakkal 
összekapart szij ácsra és nemi egyszer az átázott, hideg földre, a sárba. 

Az előretörő orosz haderők néha majdnem megközelítettek bennün- 
ket. Ilyenkor rettenve gondolt arra, amire pedig majdnem mindannyian 
vágytunk, a fogságba esésre. 

A Dunától baloldalra eső Oroszi közs^ben megállapodott a század. 
A cukorgyár adott munkát. Viszonylag jó szállást kaptunk az iskola tan- 
termeiben és sok tiszta, száraz szalmát derékaljnak. Már ideje is volt, a 
szüntelen esőben sokan átfáztak, betegek lettek. 

Talán egy hét múltán, egyik este, — miután befejezte a soha el 
nem mulasztott imáját és elnyúlva, csendben élveztük a szalma melegét, 
a tetőt a fejünk felett, a majdnemember voltunkat, — halkan megszólalt: 

— Ha nem alszol, mondanék valamit. 

— Nem alszom. 

— Ne haragudj . . . Valamit . . . Vagy talán nem is kellene ... — 
tusakodott magával. 

— Ejnye, de titokzatos lettél, ~ nevettem rá, csak azért, hogy át- 
segítsem a gáton, ahol akadoztak a gondolatai. 

— Nem vagyok titokzatos, anem te . . . Éppen erről ... Az az érzé- 
sem, hogy hamarosan elválunk . . . 

Riadtan ültem fel, a sötétben meresztgettem rá a szemeimet. Mi ez? 
Tudna valamit ? Honnan ? Kitől ? Lélek sem volt a közelünkben, amikor 
pár nappal azelőtt megbeszélésre találkoztam Varsányi Ivánnal, 
a volt katonatiszttel, a szombathelyi Weisz épületanyag kereskedő fiával, 
a század „öregzsidajával". Én senkivel sem beszéltem a megállapodásunk- 
ról, Varsányi meg, — jól tudtam, — kemény legény volt bélőle ugyan 
még préssel sem lehetett volna kiszorítani egy szót sem. Legjobb lesz, — 
gondoltam — mellébeszélni. 

— Elválunk? — kötekedtem, — meguntad a barátságot? Avagy netán 
Szálasiék kineveztek munkaszolgálatosügyi referensnek? 

ügy tett, mintha nem hallotta volna. Vagy tényleg nem hallotta? 

— Nem tudom mikor találkozunk megint, vagy egyáltalán . . . 

— Leszel szíves abbahagyni? 

~ . . . látjuk-e még egymást ? Ezért most megköszönöm neked . . . 

— Tudod mit? Inkább aludjunk. 

— ... a feleségemnek tett ígéretedet . . . 


— 116 — 




A sárvári congr. templom, belső nézet. 


SPITZ SÁNDOR: 


AKI VISSZAJUTOTT... 

Napok óta vonszoltuk magunkat. A késööszi esőben, csontig ható 
hideg szélben, 40 — 50 kilométereket gyalogoltunk. A sűrű egymásutánban 
robogó német teherautók leszorították a századot az útról, az árok túlsó 
partján, elhanyagolt szántások sarát dagasztottuk. Hosszan elnyúlt a szá- 
zad, kettesével-hármasával mentünk, persze parancsra. Lapp főhadnagy pa- 
rancsára, aki gyanakodva nézegette az autózó németeket, nem bízott az 
emberségükben, hallotta már, hogy az autókról belelövöldöztek a ván- 
szorgó zsidókba. így legalább, ha puskáznak is, nem tömegbe találtak volna. 

Kohn Rezső — mint mindig, mióta együtt voltunk, mellettem 
lépegetett. Minden holmija megvolt még, nem hagyott el semmit, mint a 
legtöbben, amikor már roskadoztak a fáradtságtól. A vékony, sovány, fi- 


115 — 



Mint egy földöntúli látomás! Aaontul eltűnt az ídege?i-a_köflseiünkböl, 
még csak színét sem láttuk. A hely, a hely pedig ... ez volt Mezerits, ahol 
a nagy álmodó, a Bál Sém Táv hirdette a megújulást Izráel fáradt né- 
pének ... , 


iik 1 1 I 


Me25eritsböl tovább, tovább. Most már vagy 40-en verődtünk össze 
és sorrendben, felváltva vittük a Tórát, mintegy tiszteletként. A neológ 
fiúk is. Kax>edlit tettek a fejükre és csókkal vették át, ha a sor rajtuk 
volt. Vonultunk rendületlenül. Az éjszakák elég hűvösek voltak, ám a 
nappal sokszor perzselöen meleg. Mégis a Széfer jelenléte erőt adott és 
szinte „vitte a hordozóit" 


Végtelen, 600km-es gyaloglás után karantén- táborba kerültünk, itt 
már voltak zsidó fiúk. Mikor megtudták, hogy Széfer Tóra van velünk, 
megkülönböztetett szeretettel és gondoskodással vettek pártfogásukba. In- 
nen Erev Ros Hashanakor (1944) már vasúton vittek a japorozsjai orosz 
fogolytáborba, amely egy nagyüzem volt. Itt kb 800 zsidó is volt és sok 
megbecsülést kaptunk, éppen a Széferünk miatt. Többek között egészen 
külön barakkot. Sajnos, a rövidesen fellépett tifusz eléggé megtizedelte a 
tábor lakóit, zsidó társainkat is. Amenn 3 nre lehetséges, igyekeztünk nekik 
tisztes, zsidó temetést adni. A tifusz megszűnte után munkára vittek. Itt 
orosz zsidókkal ismerkedtünk, akik magas csereértéket ajánlottak fel a 
mi Széferünkért. Természetes, hogy nem adtuk. 

Telt az idő. 45-ben az első, megdöbbentő hírek jöttek Magyarország 
felől, amik rosszabbak voltak Hiób megpróbáltatásánál. 46 elején kezdték 
a tábort szelektálni és lassanként felszámolni. Magam és Ohajim az el- 
menök közé kerültünk beosztva, így a négylevelü lóhere kétfelé vált. Ám 
mi történjék a Széferrel?! 

Nem találtunk más megoldást és nagy tanítónk, a boldogult Si- 
monyi Rebe útmutatása szerint ilyen nehéz kérdésben sorsot huztunk, 
így a Széfer a két visszamaradt chavérunknál maradt. A további útjáról 
így most már csak közvetve tudok. 

Szinte megkerülte az egész földtekét. Elébb — rendkívüli áldozatok 
árán - magukkal hozták a magyar határon át. Rövidesen kiderült, hogy 
itt a zsidóságnak nem maradt talaja. Tovább vándoroltak. Mébb Bécsbe, 
onnan tovább Ausztráliába. Mindig, mindenütt a Széferrel együtt. 

Mikor chavérunk látogatóban Erecban volt, hosszas rábeszéléssel 

sikerült meggyőzni, hogy a Széfemek itt a helye a Szentfoldön. I9e7-ben 
ide hozták Erecbe. 


Hosszas vándorút végén így ^^yesült a Tan és a Föld. Most a Raab 
és Stampfer magyar zsidóktól alapított Retach Tikván, a Chatam Szófer 
nevét viselő Beth Hamidrasban van elhelyezve és áll őrséget az ő örök 
népe felett, örök időkre ! 



— 114 



ritva. Mi négyen, kéz a kézben, tapogatódzva kenestük az utat vissza a 
körletbe a vaksötétben, mert a Széfért nem hagyhattuk cserben. Meg kel- 
lett mentenünk, ezt éreztük. A reggel felhasadt, kitűnt, hogy nem is va- 
gyunk messze a falutól. Am a körlet szinte üres volt, mindenki menekült 
úgy gsralogszerrel, ki merre tudott, a felszerelést is hátrahagyva. így ta- 
láltuk viszont a Széfer Tóránkat ! 

A pánik a német és magyar csapatoknál óriási volt, még a műszó- 
sokat sem értek rá kínozni. Mi összeverődtünk, úgy 17-en és az öntevékeny- 
ség terére léptünk. Ha lehet, gazdát cserélünk. Magunkra hagyatva ban- 
dukoltunk, így érkeztünk el egy igen hosszú hídhoz. A nevére nem emlék- 
szem és az idő sem volt éppen alkalmas a földrajzi ismeretek gyarapítá- 
sára. Egyébként a híd alá volt aknázva, a szalmacsutakok már égtek alatta, 
füst és lángfelhő. De választás nem volt. Éppen az utolsó chavér futott át 
«és karjaiban a Széfer. Azután nagyot nyekkent és robbant a híd, mi sér- 
tetlenek maradtunk. 

A szó szoros értelmében így jutottunk a két tüzvonal közé, egy el- 
hagyott major lugasában húzódtunk meg. Repeszdarabok és földtúrás hul- 
lott ránk, fölöttünk a két tüzérség enyelgett egymással. Mi négyszöget 
formálva hasmánt feküdtünk, középütt állott rendületlenül a Tóra, mint- 
egy Vigyázzban mindnyájunk felett. Este hatkor fogságba jutottunk. Kitűnt, 
hogy orosz szabadítóink az egész nap alig 100 méterre voltak tőlünk. 

Ezres csoportokat formálva, gyalog indítottak útnak. Kolomea, Nad- 
voma, Sztaniszlau, Huzatin, Cortkov voltak az állomások. Az egész utón 
zsidó nevekkel találkoztunk, elfakult cégtáblákkal. Sajnos, az anyag tiíléli 
az embert . . . 

Mi, zsidók lehetően összezárkózva, együtt meneteltünk. A krónikus 
éhségen, a test szükségletein kívül állandóan foglalkoztattak bennünket a 
zsidó lét kérdései, népünk nagy tragédiája és a sötét jövő. Tipp- topp, 
tipp- topp, masíroztunk és dagasztottuk az útmenti sarat. Néha újabbb arcok 
is csatlakoztak hozzánk. így ma hajnal óta egy sötéthaju, szép, zsidós kül- 
sejű fiatal férfi, aki azonban eddig meg sem szólalt. 

Erőltetett éjjeli menet után reggelre egy más községbe érkeztünk. A 
falu végén kis tisztáson rövid pihenő. Reggeli ima, amúgy sebtiben. Egyik 
chavér a tachnum ima közben — szinte felsírt: „Tekints le az Egekből, 
gimy és megvetés tárgya lettünk a népeknél, mint nyáj a pusztulásra 
szánva" . . . 

Ekkor először szólalt meg az idegen, zengő, mély baritonon és tiszta 
ivrit kiejtéssel. Szavai mintegy balzsamként hatottak égő sebeinkre . . . 

„És az ő — áldott legyen a Neve — Széferje van veletek? Nézd és 
olvasd ! Hanisztorim ... az Elrejtettek az örökkévalónál maradnak. A Ki- 
nyilatkoztatottak ellenben a miénké és nemzedékeinké, örökkön örö'kké. 
Hogy teljesítsük minden igéjét ennek a Törvénynek". És rámutatott Szé- 
ferünkre . . . 


— 113 — 



SCHÖNTAQ ALEX: A Ml ÖRÖK UTITÁRSUNK . . . 


Az emlékezyetes 44 tavaszán századunk ó-Dörögd pusztán különböző 
munkáknál volt foglalkoztatva. Minden megszakítás nélkül már két éve 
róttuk a melót és ettük a kincstári kosztot — már aki egyáltalán megette. 
Sorsunk alakulása Jó gazdáink" szeszélyétől és a véletlen játékától függött. 
Pészach táján három század volt ott, mind a szombathelyi hadtesthez 
tartozó 103 per 3, 4 és 5 munkaszázad. Ekkor minden eddiginél komorabb 
gondfelhö borult fölénk, az Ég mintegy lezakadni látszott ... A gettósitás . . . 


Otthoni hozzátartozóink sorsa katasztrófális lett, azoké, akik minden re- 
ménységünk, minden gondolatunk voltak . . . 

A változás külső jelekben is megnyilvánult. Megszigorít ották a ke- 
retet, az eltávozás majdnem lehetetlenné vált. Nagynehezen sikerült Cha- 
jimnak 24 órára a szombathelyi gettóba ellátogatni és szorongó szívvel 


vártuk vissza. A valóság meghaladta a képzeletet. 

Ez a chavérunk az esti órában érkezett, hogy feltűnést ne okozzon 


és magával hozott egy Széfer Tórát. A deportálás előtt, a végső kétségbe- 


esés órájában bízta rá az ortodox hitközség gabéja. Menteni, ami ment- 
hető ... A zsidó ilyenkor is a Tórára gondol. Lángoló bizonyitéka ősi hi- 
tünknek, hogy Izrael és a Tóra összefonott egységet képeznek. 


A Széfért a község néhai tagja, a boldogult emlékű Fischof adomá- 
nyozta és Íratta pedig a híres pápai Teri szófér által, annak kalligrafikus 
gyöngyírásával. Azontúl a mi vigaszunk volt a megpróbáltatás nehéz hetei- 
ben. A most Brooklynban élő pápai Grünwald rabbi még Sevuot két napján 
abból „lajnolt". Ám május végén mindhárom századot a frontra vezényel- 
ték, amely akkor Galicia véráztatta földjén volt. Előzőén a hozzáértő asz- 
talos chavérok jó erős ládikát ácsoltak össze. Külön gond volt a Széfer 
elszállítása. Ez csak a konyhaszemélyzet 1—2 jobbérzésű beosztottjának 
segítségével történhetett. Végre is a Széfer a konyhavaggonban volt. 

Várpalota állomáson rakodtunk be, az emlékezetes napon, amikor 
az USA légiflotta hatalmas támadást hajtott végre. De a Tóra velünk 
volt, senki közülünk nem sérült meg. Fájó szívvel ugyan, hogy a hazai 
tájaktól búcsúznimk kellett, de nyugodt lélekkel tettük meg a 3 — 4 napig 
tartó utat. Tlsmenitznél rakodtunk ki. Fájóan emlékezetes maradt ez a 
név. Itt ugyanis, pár nap múlva 3 muszost akasztottak az elvetemült pribé- 
kek, állítólagos szökési kísérlet miatt. 

Gyaloglás után, nyomott hangulatban, egy folyón átkelve, elérkeztünk 
rendeltetési helyünkre, vagyis egy falu határában futóárkokat ástunk, az 
első vonalban. Itt ért bennünket — nem is váratlanul — az oroszok 


frontális támadása. Előző napon ugyanis hangszórón bejelentették. A visz- 
szavonuJás fejvesztett meneküléssé alakult és tartott éjjel-nappal. Tankok, 
tüzérségi fogatok dübörögtek el mellettünk, bennünket az árokba leszo- 


— 112 



falához, hogy hallhassák a barakből kiszűrődő mély, halk, ismert és régi 
melódiákat. Szemlehimyva, nekidölve a barak falának imádkoznak és sír- 


nak. Régi dallamok, ezernyi ismert különböző hangoknak egységes könyör- 
gésbe olvadó szimfóniája. Ezt a képet soha elfelejteni nem lehet. Uj pa- 
naszba!, új siratóifal. Eszembe jutnak azok a régi képek, amelyeket még 
otthon, a jerusolájemi panaszfalról láttam. Szótlanul, némán hajtják fe- 
jüket a barak falára, ezek az elcsigázott, fiatal aggastyánok. Behunyt sze- 
mük mögött éléiúcen rajzolódnak ki az otthoni kis imaházak, a szülők, 
nagyszülők, feleség és gyermekek, a terített asztal és . . . kicsi dombok, a 
kis temető . . . Valóban uj siratófal . . . 


Fényesen ragyognak a csilagok, a több hétig tartó eső után. Csodá- 
sán tiszta a levegő, a barakban kisértetiesen lobog az apró kis gyertyák 
fénye, örök talány marad, hogy hol tudtak a foglyok ebben a nincstelen- 
ségben két kis gyertyát szerezni. Még a nyáron alsónadrágokat osztottak 
a táborban. Ezeket taliszokból szabták és varrták a németek. Auschwitz- 
ban elvett taliszokból. Ezekből az alsónadrágokból összeállított darabok- 
ból születtek újra a taliszok . . . 

Az égen különös fénnyel világit az esthajnal csillag, a biblia szerint 
a pusztában vándorló nép vezér csillaga. Könnyes, fátyolos szemmel nézik 
a foglyok a csillagot. Anélkül, hogy beszélnének, talán egyforma a gondo- 
latuk. Mellettem egy volt lapszerkesztő nézi az eget és kitalálta gondola- 
taimat. „Mindenki ugyanezt a csillagot nézi, — talán felesége, gyermeke 
újév előestéjén valamelyik táborban, valahol Németországban vagy Ukraj- 
nában ugyanezt a csillagot nézi. Égi összekötő, isteni kapcsolat az emberi 
gonoszság által széjjelszakított családtagok között". Ez a rabtársam elta- 
lálta gondolataimat. 

Az ősi melódiák halkan, nagyon halkan, hogy az őrség meg ne hallja, 
de annál bensőségesebben hangzanak. Talán még sohasem voltak imaszö- 
vegek ennyire valódiak és ilyen reálisak. Sohasem jött ennyire szívből az 
a kérdés, mit hoz az ujesztendő. Mit Írtak be a sors könyvébe. Mintha ne- 
künk Írták volna ezeket az ezeréves imákat. „Ed marad meg az uj eszten- 
dőben és ki távozik az élők sorából? Mi voés, umi bamajim, — kit emészt 
el a tűz, és kit a víz? Kit talál el a fegyver és ki fog éhenveszni? ..." Nem 
hiszem, hogy ezek a kérdések valaha aktuálisabbak lettek volna. A ba- 
rakban a két kis gyertya már csonkig égett. Talán észre sem vette senki, 
hogy mély sötétség borult a barakra. Az elöimádkozó is lehunyt szemmel, 
fejére húzott talisszal kisértetiesen mondja és a gyülekezet halkan imád- 
kozza : „Urunk Királyunk, bocsásd meg a mi vétkeinket". 

A drótkerítés reflektorfényben úszik, a külön felszerelt villanylám- 
pákat mozgatja a szél, árnyékuk imbolyog, mintha élő lények árnyai vol- 
nának. A barakból csikosruhás alakok vánszorognak vissza a többi barak 
felé. Alig van különbség az élők és az árnyékok között, a koncentrációs 
tábor újesztendejének ezen az első éjszakáján . . . 


111 



vább életveszélyes tervüket. ,Jí tizes barakban Imádkozni fogunk". Egye- 
nes szabotázs^ lázadás a tábor rendje, vagy talán az egész rendszer ellen. 
Biztos, hogy akit rajtakapnak, annak 25 vagy talán 50 botütés jár, nyilvá- 
nosan, elrettentő példakép az egész tábor előtt. Ha azonban a gyülekezést 
lázadásnak minősítik, úgy esetleg a tábort meg is tizedelhetik. Lengyel 
foglyok, akik már három-négy éve vannak a táborban, mesélték, hogy a 
lengyel táborokban ilyen „lázadásokért" minden tizedik embert kivégeztek. 
Az SS gonoszság kiszámi thatatlan. Ha Müller táborparancsnoknak kedve 
kerekedik, úgy egyszerűen kivégeztet néhány száz embert. 

Pedig csak imádkozni szeretne ez a másfélezemyi fogoly, ma még 
emberi lény, imádkozni a boldogabb új esztendőért, amelyben hozzátarto- 
zóikkal találkozhatnak, békés, boldogabb életért ... a jövő évben Jeruso- 
lájimban . . . Tényleg lázadás. Lázadás a zsarnok hatalommal szembe, a- 
melynek nem ez a célja. Felebbezés a magasabb hatalomhoz a hitleri 
rendszer, a fasizmus ellen. 

„Ha Appel után a raportführer kimegy a táborkapun és az SS el- 
hagyja a tábort, a tizes barakkban!" Ez volt a jelszó ,^A tizes barakkban", 
suttogják szájról-szájra és adják tovább a tervet. 

Bekövetkezett a nagy pillanat, a raporthführer, a koncentrációs tá- 
bor korlátlan kényura és kísérete után bezárult a villannyal telitett drót- 
kapu. Éjjel nincs SS a táborban. Ha az SS elhagyta a tábort, úgy a kaput 
lezárják, a fényszórók megkezdik működésüket, az őrtornyokban meg- 
élénkül a mozgás, de a táborba az éjjeli órákban már SS nem szokott 


bejönni. A rácson kívül a deszkapallón kopog a porosz őrcsizma, az őrtor- 
nyokból egykedvűen ásít a golyószőró csöve, a fényszórók csóvái pedig 
nappali világosságot árasztanak a drótkerítésre. 

A távolból élesen sikoltott a vonatfütty, annak jeléül, hogy a táboron 
kívül folyik a normális élet, magára a táborra ráborul a sötétség, körül- 
véve a reflektorfényben úszó, villannyal telített drótkeritéssel. Ezt csak 


légiriadó esetén oltják el. 

A tábor sötétjében, barakról-barakra imbolyognak csikosruhás ár- 
nyak, a tizes sátor felé, életveszélyes kalandjukra, imádkozni őseink Urá- 
hoz, Rosch Haschana előestéjén. 

Suhannak az árnyak, gyorsan megtelik a kis barak, csendesen, köny- 
nyes szemmel ölelkeznek a csikós ruhák, szorítanak kezet és kívánnak 
egymásnak „boldog új esztendőt". A könnyes ölelések, ezek a néma baráti 
csókok forróbbak és égetőbbek még a krematórium tüzénél is, amely azo- 
kat a hitveseket, gyermekeket és szülőket nyelte el, akiknek csókját he- 
lyettesíti ez a baráti ölelés. 

A szűk sátor már teljesen zsúfolva van. Nem fér be már senki. De 
mégis jönnek és jönnek ezek az emberi roncsok, agyonhajszolt és tönkre- 
vert páriák. Friss sebeikben ég a puskatus nyoma és a munkafelügyelők 
rúgása. Egy lélek sem fér már be, kívülről szorítják oda fejüket a barak 


— 110 — 



Dr. HACXESt IVÁN : 

ROSCH HÁSCHÁNA (ÚJÉV) A KONCENTRÁCIÓS 

TÁBORBAN * 


A komor, sötét felhökárpit kissé felhasadt. Napok óta elsötétült ég- 
boltozaton kis résen átsütött a nap. A szünet nélküli eső ritkult, mintha 
az ég még néhány könnycseppet ejtett volna, majd ez is megszűnt, talán 
megbánta az ég a könnyeket. Nem érdemű meg ez a romlott föld, hogy 
könnyezzenek érte. Néhány perc, a rés tágul, a lenyugvó nap kíváncsian 
kandikált ki a felhők mögül, - talán keresett valakit az elfáradt arcok 


között. Egész héten át ömlött az eső, járhatatlanokká váltak az utak, 
patakokban folyt a víz a közeli havasokból, a folyók megdagadtak, hara- 
gos tajtékkal ömlöttek és a mély, ki vájt medreket szinültig töltötte a víz 
és hordalék. 

A papirsátrak teljesen beáztak. Nemcsak az utakon, hanem a sátrak- 
ban a foglyok fekhelyén is magasan állott a víz, megfosztotta őket még 
pár órai nyugalmuktól is, álmaiktól, ezektől az édes álmoktól, amelyek- 
ben hozzátartozóikkal lehettek együtt. 


Napokon keresztül bőrig áztak a foglyok a munkahelyeken, csikós 
vászonruhájuk nem száradt meg, alsóruhájuk már nagyon régen nem volt. 
Talán néhány fogoly viselte még a rongyokat, az alsóruha maradványait. 
Az előző napon átázott ruha a nedves fekhelyen éjjel sem száradt meg, 
nedves ruhában szenvedtek a hajnali, órákon keresztül tartó „Apper'-okon, 


ahol ok nélkül álltak és az eső szüntelenül esett. 


Víz a munkánál, víz 


az 


Appelokon, víz a fe'khelyen alvás közben, nedvesség, tüdőgyulladás, víz, 
víz és újból víz. Szisztematikus lassú halál, egymás között úgy hivtuk, — 


nedves krematórium. 

Az Appelplatz-on (a tábor gyülekező tere) magasan állott a víz, a 


lenyugvó nap sugarai, mintha tó vizében tükröződtek volna. A felhők kö- 


zötti rés egészen kitágult, láthatóvá vált a kék égbolt, pompás levegő 
áradt, az ég különös vörös fényben égett. A közeli havasokon vörös csíkos 
fények látszottak. Mintha odafenn is ünnepre készültek volna, a Zugspitze 
havas bérceinek fehéren terített asztalán. A bevonuló, munkáról visszatérő 


csoportok a mosdóbarakk előtt tolongtak. Kérdés, hogy van-e tiszta viz, mert 
ilyenkor ez volt a leglényegesebb, hogy pár csepp üde vízhez jussanak, 
szomjukat olthassák és legalább kezet moshassanak. Alapos mosakodásról 
szó sem lehet, ehhez sem hely, sem tiszta, víz nincs. Ma nagyobb a tolongás, 
nagyobb a mozgás, de szokatlanul kisebb a lárma, sőt azt lehet mondani, 
valahogyan hangtalan, csendes a tömeg. Legtöbben némán várják, hogy 
friss vízhez jussanak, az elfásult arcokat ma talán még szörnyűbb gondo- 
latok kínozzák, mint máskor. Különös nyomasztó csend uralkodik. 

Csikós rabruhás alakok támolyognak barakról barakra és adják to- 


* Részlet a szerzőnek „Via Auschwitz" c. készülő művéből. 





Fischer Menachem főrabbi z.c.l. 


A barokk stílusú sárvári orth. zsinagóga 


Annak híres kántora, 
Winckler Pinchasz, 
34 évig működött 


Kupfer Jóna a hitközségi 
jegyző 





pííí%: 




■ÍW'ÍCs 


|- 3M'a-3Tj 
: ■■Íl'»«á» ta s ■?S3» 
I :;. tr» 

■ í*?^ XÍ'S^ 

\^m7‘H'í^ 


Iví;a!'. 


XvX 






::Xx!xy 


;v.- 




A Brigád által felállított sírkő 
Belsen-Belsenben. 30.000 zsidó 
mártír emlékére 


A jánosházai mártírok emléke 




A mártírok tekercse 





E pontnál az óra erősen berregett és felébredtem. Az egész utat 
csak gondolatban tehettem meg, többek között nincs is útlevelem. Meg 
hát honnan a pénz a kiutazási adóra ? 

Úgy tűnik, az egészet a Te leveled okozta, Szerkesztő barátom, mely- 
ben a vasi zsidóság felöl írtál és amelyben kéziratot kértél tőlem. Közben 
elnyomott a jótékony álom és hát — a film tovább pergett . . . 

A zsidó GULLIVER 



A vasvári zsinagóga, előtte az emlékmű 




Jerusolajimban egy pompás templomot építtetett, amely még most is 
hirdeti emlékét. 

Hova tűntek a fényes nevek, a nagy életpályát befutott, kiemelkedő 
egyéniségek ? Az egész szergényi GBISZT család — László dr. és Jenő — , 
kik még néhai Ferenc József királytól kapták a nemesítést. És akiket 
egy élet munkája nemesített meg: WEÜHER Károly, ki puritán egyszerű- 
séggel szolgálta ki vevőit, de amiellett a 8-ik községkerület érdemdús el- 
nöke volt, egészen a 90 éves korban bekövetkezett haláláig. Utóda — 
egészen fiatalon — dr. WBSEL Imre volt az elnöki székben, aki példaadó 
magatartást tanúsított a vész idején. DEUTSOH J. József megbecsült 
szombathelyi posztókereskedő volt az apósa. FELDMANN D. T., DEUTSCH 
Samu és a cégek hosszú sora . . . 

Szombathely a Dunántúl legnagyobb aprómag piaca is volt. Ez és 
a magtisztító ipar tisztán zsidó initiativából eredt. A Deutsch-család, Wei- 
ner-testvérek, OBader Jóska, Rehberger Jenő, Graumann, Weiner Vilmos és 
felesége (Hacker-leány), Sonnenfeld Ferenc, Horváth Andor és sokan má- 
sok. Hallottam, hogy a nagynevű Hollánder-családnak két tagja maradt 
életben. Mones (Manó), aki Antwerpenben gyáriparos és Rav Amram 
Jitzhack, aki két vaskos homiletíkai művel gyarapította a rabbinákus iro- 
dalmat, amelyet világtekintélyek is méltatnak. Legfiatalabb öccsük, Moseh, 
tudvalévőén résztvett a belzi cadiknak Budapestre való szöktetésében a 
Soah idején. 

A régi Urárüa-udvarban a sok-sok emlék szinte megrohant. A cha- 
szidok, akik a nagy ünnpeken innen indultak közvetlen járatú busszal 
Belzbe, hogy ott a caddik Bét-Hamidrasában imádkozhassanak. A Stem- 
fivérek üzlete. Hátrább a Hermann-papirgyár, Bunzllauer Dezső külföldi 
ügynöksége, Adler Elek kávéüzlete. A főtéri front két oldalán meg az En- 
gelmann porcellánüzlet és Ragendorferék festékboltja állt őrséget. 

No meg a Kőszegi utca! Svéd Ármin bádogossága és mellette az 
Eiland déligyümölcs importcég törzsháza. Most csak a fiatalabb nemze- 
dékből maradtak meg, Eiland Böske, aki Wienben él és csodákat mesél- 
nek arról a segítő készségről, mellyel minden zsidó ügyet felkarol. Unoka- 
öccsei Izraelben élnek. Miklós, a jeruzsálemi penicilin-gyár igazgatója, 
öcsi helyettes államtitkár és Jancsi alezredesi minőségben szolgál a déli 
hadtestnél . . . 

Még a neolog templomba szerettem volna ellátogatni. Erről lebe- 
széltek, mondván, hogy körül van véve állványokkal, építenek, úgy sem 
engednek be. Most van átalakítás alatt. A gyönyörű 'templom, egyike az 
ország legszebb tornyos zsinagógáinak. Most a „célszerűen kialakított és 
berendezett épület" a zeneoktatást fogja szolgálni. Hm! Célszerűen... 

★ ★ ★ 


— 105 



Kalauzra nem volt szükségem. Bár az utcák elnevezése nagyrészt 


megváltozott és a házakról eltűntek az ismerős cégtáblák, lábaim szinte 
maguktól vittek az ismerős tájak felé . . . ahol az ifjúság álmait szőttük . . . 


Fülembe cseng Turgenyev (orosz költő) verse: „Ifjúság hajnali, Ti mo- 
solygós reggelek, TAVASZ HULLÁIVIAI, hová tüntetek?!" 

így az első utam a Brenner és Thököly utcák sarkára vitt, a volt 
ortodox körzetben . , . Ahol az iskola állott, ahol Klein Gyula, Bonyhádi 
Ignác majd — megkülönböztetéssel legyen mondva — BERÖER Oszkár 
tanítottak. Az utóbbi ugyanis Amerikában él és fejt ki tevékenységet, zsidó 


vonalon is. 

Az udvarban szolgálati lakás volt, ott a mindenkori kántorok lak- 
tak. Elébb az öreg Marton bácsi, majd Selzer Mordechaj. Emlékemben 
felötlöttek a boldog órák, miket Fried Jechiel és Berkovits kántorok szár- 
nyaló nigunjai okoztak. No meg a Talmud tanulásának ősi ritmusa, a 
néhai Goldberger, Müller és Hausner Gavriel melamedok tanítása nyomán. 

Az alma nem esik messze a fájától, szokták mondani. Úgy hallottam, 
hogy Berkovits Beuven, a mi kántorunk fia az angliai Manchester váro- 
sának hires főkántora . . . Vajon mi lett Löwinger Ernő sorsa ? Aki az 
ifjúsági egyletünkben, a Tif eresz Bachurimban hallatta érces hangját a 
Tóra felolvasásában . . . Nálánál jobb Baal-Kore nem is volt a mi vidé- 
künkben . . . örömmel hallottam, hogy Torontóban él, Jenő öccsével — 
és hát irigylem érte az ottaniakat . . . 

Há már a Tiferet Bachurimct említem, úgy könnyes szemmel em- 
lékszem annak fénykorára és Holzer Sanyira, az elnökünkre. Márton bá- 
csinak, a híres Herényi Műmalom tulajdonosának volt a fia. Mindketten 
kiváló malomipari szakemberek, minthogy a szombathelyi malomipar ti- 
pikusan zsidó alapítású iparág volt. 

Csak egy ugrásnyira, a Torna-utcában volt a congr. iskola, ahol 
Kardos és Gábor Albert igazgató-tanitók működtek. Errefelé jártamban 
szoktam találkozni Petschauer baal-tefilla, Löwy kántor, Laufer kántor 
hitközségi alkalmazóit takkal is . . . Mindez, sajnos, a multté . . . 

Onnan a sikátoron keresztül a Főtérre fordultam be. De hol vannak 


a közismert cégtáblák? Ahonnan egy Hoffmann Samu (polgárlevelét még 
Horváth Boldizsár városi főjegyző, a későbbi híres igazságügyminiszter 
irta alá) egy Eisinger Mór, egy Báron Jakab, Kardos J., Mayer József köz- 
becsült cége tekintett alá ? És hol vannak a régi híres ügyvédeink réz- 
táblái ? A mi derék Heimler Ernőnké, dr. iStadler Izidoré, Dános ügyvédé, 
no meg az örökifjú Dénes Imréé ? 

A belsikátorban vajon áll-e még akár a ház is, ahol a néhai Gerson 
STADLER által alapított külön Beth-Hamidras állott, olyan kiváló rab- 
bikkal, mint a néhai rabbi Joel FELLNER, majd a néhai rabbi Menachem 
FISCHER és — megkülönböztetéssel — a most Izraelben élő és 
működő STEIN Mordechaj rabbi. Stadler annak idején a Mea Searimban, 


104 — 





:• •■ ' >:>^•^ 

m 

^ 1 
„ =■ ■ i 

^•• ■■■•-' I 

'' ^ 




■m 




I '^ p- 


m :. ■ ■■ 


t * ■■ ‘.■y/ií' ;■■■■■ ■ ■■:■ 

’;-®iís 




í: í : 


m 


l§ 

• ^ 


^ ^ g ^ 

g 5^gp$ > ? J 


lí 

1./JÍV.V>AWVW^.., 


l'iiU 




miííií^jís 


"Sí;*'- ■■ 

i' 

Ü? I": 

i-- 

Wf f' 


■:' ■'■■ím 

■ i 

'=■ #s- é 


s ^'d • ^ . 

' ^ '' '^ i.' 






■ " 


áíí-::^i 


A Schöne bécsi műépítész atlal ter- 
vezett szombathelyi c. templom. 
Egyike volt az ország legszebb 
tornyos zsinagógáinak 




i íXf'afííágyííiíílvY'' í>í"< a^a.íSöáíiííf{ í^íj- '''■ 4j.»-'<ííáí''Ö^í5 Hs- 

o^íi^,Miií-íCat S:Z <<irh tin<viH'Tí TAi.i'eék4kí iiymt- 

-■ íöűaí'^í B^r^éh' BéUi, 

•g'|iyK''ír? jc^í^av-áj^; t^X'-'íihWta;? ■si'^tíyk-ííiaiíí. efein^s 
w müki^^k^v:-npymbt*i 't>íni1 Hl a 

bang'ví^í-íví^srt 


.Célszerűen' 


A FILM TOVÁBB PEREG... 


- LEVÉL A SZERKESZTŐHÖZ ^ 


Eutazásom előtt ígéretet tettem, hogy utam minden állomásáról, de 
különösen annak főcéljáról beszámolok. Vagyis: rögzíteni fogom a mai 
életet, hogy mivé alakult szülővárosunk, Szombathely, 30 év távlatából. 

Lenyűgöző, de egyben leszorító, fájdalmas érzés járni az utcákon, 
róni az utakat, mik számunkra kietlenné, meddőkké, céltalanokká váltak. 
Ami bennök hiányzik: a lüktető, pezsgő élet, mel 3 niek minden szerep- 
lője ismerős volt . . . Az otthon, az iskola, a templomudvar, a főtér, a 
korzó, mind-mind, beleszámítva még a sarki rendőrt és a levélhordót is. 
Niem mintha a forgalom, a nyüzsgés hiányozna . . . Talán több is kelleténél, 
de az minden egyéb csak nem: ZSQCDó ÉLET ! 


I 










III. 


Ami a vidéki levéltárakat illeti, ez alkalommal csak a je- 
lenleg Keszthelyen őrzött és rendezés alatt álló nagyhirű és 
hatalmas körmendi levéltárról óhajtanék röviden megemlékezni, 
melynek újra rendezése illetve kiválogatása során a középkortól 
egészen a múlt század közepéig terjedöleg sok-sok száz Judaicum 
került elő, amelyek közt jiddis nyelven és héber hetükkel irt 
darabok is előfordulnak. Ezek az oklevelek és iratok a Dunán- 
túlon fekvő Babócsa, Bonyhád . . . Ják . . . Köpcsény (az itteni 
zsidók privilégiuma is megvan) Körmend,... Németuj vár, 
Rohonc, Szalónak, iSzentgotthárd, Szentmárton, Szombathely 
(és ennek egy külön részét képező, de ma már a várossal egy- 
beolvadt iSzőkeföld) . . . városokban és helységekben, továbbá a 
Dunánitülon kivül . . . élt és működött zsidók múltjával foglal- 
koznak. 

Feadatunk, hogy a zsidóság rnuttj ának középkori ada- 
tait némüeg kiegészitsük. 

A regeszták a következők : 

I. 

Év nélkül, (XIII. század) Kőszeg. Birói oklevél, mely sze- 
rint a körmendi polgárok, zsidók és Johanka falunagy a per- 
döntő bajvivás helyett öt lóban, a bajnok dijában és a tanuk 
elővezetés! költségében egyezkednek. — Az Orsz. Levéltárban. 

8 . 

1449. szeptember 9. Buda. Garai László nádor a Bathhyány 
György fia László fia János kezében lévő több rendbieli okleve- 
let, melyeket Farkas budai zsidótól szereztek vissza . . . átirat- 
ban kiadja s azután az eredeti okleveleket László fia Jánosnak 
visszaadja. — Eredetije a körmendi levéltárban. 


Részlet az LVCrT 1948. évi Évkönyvében Iványi Béla 
történész által ismertetett körmendi levéltár anyagá- 
ból (50 kivonat.) 

Éppen az első okmány körmendi zsidókat emlit (meg- 
nevezés nélkül), de a XIII. századból. Ilyen korai vas- 
megyei okmány egész kivételesen volt eddig ismere- 
tes. (Pl Vasvár). 

A korábban a gróf Batthyány-iStrattmann család tu- 
lajdonában őrzött levéltári anyagot a rezsimváltozás 
után egyesítették a gróf Festetich-f. keszthelyi Heli- 
kon-könyvtárral. 





li. 


Rohonc, 17Q4. január 18. II. Rákóczi Ferenc hadsere- 
gének Rohoncot megszálló egyik osztagának vezérei a rohonci 
és szalónaki zsidóknak nembántási biztositó-levelet állítanak ki. 


,Ji4i az ide alább subscribáltak Méltósághos Fejedelem 
fölső vadászy Rákóczi Ferencz Urunk eö Naga ki adott Párán- 
csolatyához alkalmaztatván magunkat, hogy tudni illik Magyar 
Hazánkban, a kik ekkoraigh hamissan éltek és továbbra is 
Méltósághos Fejedelemre és utána minden Magyar Nemzetnek 
karára látatnak és tapasztaltatnak, azok országunkból távoltas- 
sanak, tudni illik Sidok, Ráczok, Németek és Olaszok. Azon eö 
Fejedelemségbe parancsolatyához alkalmaztatván magunkat j öt- 
tönk ide Rohoncra szálva. Egy csoport Sidok találtának, akik 
vévén észre az Méltósághos Fejedelem parancsolattyát, melyet 
véghben is akarunk vinni, de a Sidok remendvén és más ke- 
resztyén böcsületes emberek is inerponálván magukat, velőnk 
kedvet keressete és Conteltáltak benőnket. Azt hozá tévén, 
hogy az minemü cselégyek Szalonakon vadnak ide Rohonczhoz 
tartozandók, azokra is ezen levelönk sonaltatik és telleséggel 
absol váltatnak kegyelmes Urunk eö Fejedélemséghe ki adott 
Edictumától. Dátum Rohonc, die 18 Januarii 1704. 

Gorám me Francisco Szombathely Capitaneo. 

Gorám me Martino' Dubnitzky. 

Gorám me Andrea Tulok. 

Gorám me Stephano Kovács". 

(A budapesti zsidó múzeumban, 778 sz. a.) 


Részlet rohonci őseink mozgalmas múltjából. 
M. Zs. Oklevéltár, II. kötet, 375.0. 


— 100 — 



I. 

Rohonc, 1687. julius 10. Gróf Batthyány Ádám védlevelet 
ad a területén letelepedett zsidóknak. 

Wir Adam, Gráf von Batthyány, Erbherr auf Güssing, 
Schlaining, Rechnitz, Poschendorf, Körment imd Neuhaus, Herr 
dér Herrschaft Bemstein, des römischen Kaiserreichs Rath, 
Kammerer des Königreiches Hímgarien, oberster Truchsesz, 
diesseits dér Donau imd gégén Kanizsa vorwarts liegenden 
Grenzen bestellter General bekennen hiermit, dasz wir nach- 
folgende Juden sammt dero Weib und Kindern zu unseren Un- 
erthanen auf — und angenommen und mit denselben hernach 
befindlichen Schlusspunkte aufgerichtet habén: 

1. Wolf Abraham, 2. Michel 'Simon, 3. Joel József, 4, 
Sámuel Meier, 5. Abraham Meier, 6. Natan Meier, 7. Götzl Lemel, 
8. Moses Lemel, 9. Marx Moses, 10. Éliás Scheuer, 11. Moses 
Abraham, 12. Jákob Hecht, 13. Michael Salamon, 14. Leb Meier, 
15. Haim Schalom, 16. Éliás Meier, 17. Philip Salom, 18. Sala- 
mon Lazarus, 19. Salamon Moyses, 20. Marx Flesch, 21. Lemel 
Balisch, 22. Sámuel Lazarus, 23. Jákob Lewi, 24. Abraham 
Barich, 25. Josef Simon, 26. Schaftel Abrahám, 27. Löwy Frankéi, 
28. Simon Schalom, 29. Löw Meier, 30. Löw iSchálom, 31. Sa- 
lamon Abraham, 32. Wolf Wállisch, 33. Joachim Hirschl, 34. 
Handel Áron, 35. Hansel Sámuel, 36. Marx Simon. 

1. iSoll ein jeder dieser verspecificirten Juden uns sechs 
Gulden gébén, reichen und bezahlen, den halben Theil zu Georgi, 
den übrigen halben Theil aber zu Michaeli; das Jahr und die 
Zeit soll vöm ersten Januar 1687 anfangen und am letzten 
Dezember desselben Jahres endigen. 

2. Damit ausserhaJb üirer kein frembder Jud in unserer 
Herrschaft mit den Christen handeln, und ihnen Juden einigen 
Eintrag thun darf, daher versprechen und sollen sie eingangs 
bemeldete Juden uns jahrlich zwanzig Gulden aus dér ganzen 
Gemeinde . . . 

3. Gébén wir ihnen Juden Macht und Erlaubnisz, dasz sie 
jahrlich unter Ihnen einen Richter und Geschworene aus ihrer 
Mitte erwahlen dürfen . . . 

8. Ist Ihnen unverwehrt, üire Kirchen imd Schulen nach 
ihrem Gebrauche ungehindert zu haltén, auch auf den ihnen 
vorgezeichneten Friedhof nach ihrer Manier ihre Todten zu 
begraben, bei welchem allém wir sie und die Ihrigen zu schützen 
und zu schirmen versprechen. Schloss Rechnitz, 10 Juh 1687. 

Gráf Adam Batthyány m.p. 


KIVONAT a Ben Chananja 1864.évf..410— 411 hasábjain először is- 
mertetett, majd a M.Zs. Oklevéltár II. kötetének 147 — 149 lapjain közzé- 
tett rohonci védlevélből. 


- 99 - 




Amikor még a kedély huiláinzoit . . . 

A szombathelyi őrt. hitközség tanácsitermében megtartott 

Purimspil. Az évszám: 11929 . 


98 






A soproni Uj-utcában (ez volt a Zsidó-utca az 1526-os kiűzetés előtt) 

újabban feltárt ősi zsidó templom. 

Számos vasi család őse e falak között imádkozhatott. 


— 97 — 




Az időben még zsidók lakták a falusi kocsmákat és a sótonyi koma 
beinvitálta kis „franoefu"-ra. Csak nem megy ed zsidó ház előtt?!" 

Mondom, a mi emberünk is hajlamos volt egy kis partira. Előke- 
rült a kisüsti, rövidesen a megviselt 32 lapos biblia és tartott az ütközet 
a déli harangszóig. Na, ebédután csak 1 — 2 leosztás, azután útnak... De 
minek szaporázzuk a szót? Eltelt bizony az egyik nap a másik után, csü- 
törtökön már igazán nem érdemes a messzi vidékre és melyik zsidó hagyná 
asszonyát egyedül a szombaton át ? 

A mi jó emberünk is megfordította a szekér nidját és visszakoco- 
gott Nyögérbe. Ez alkalommal úti baleset néilkül. 

Illetve, a baleset csak most következett. Alig fordult be a kapun, 
már kíváncsian várta az asszony, kezeit csípőre téve. Röpke pülantás a 
szekérre és már sötét felhők kezdtek tornyosulni. Rögtön kitör a zivatar . . . 

A krízis nehéz percében a mi zsidónknak mentőötlete támadt: 

„Vászte vasz fórgét? Cirl iz gestorbn !" 

Ez több volt a kelleténél! Az asszony sírva fakadt... ,^ebach, azok 
a szegény árvák . . . Most lesznek igazán árvák ! " 

Ki gondol ilyenkor a saját dolgaira, a rut anyagiakra ? 

Besólem elmúlt a szép szombat, némi kaláccsal, némi hüppögéssel. 
A gazda elővette a szagos fűszert és havdalát csinált . . . 

Egyszerre látja, hogy az asszony előkotorja a sifonérból a fekete 
csipkés blúzt és a tollas kalapot. Ezek nyilván úti előkészületek. De hová? 

,,No hallod, csak nem maradhatok le a Círl temetéséről. Korán reg- 
gel kell indulnom, biztos holnap viszik a Simonyi temetőbe ..." 

A mi emberünk csak most igazában kezdte megvakami a füle tövét. 
Kínjában. E drámai feszültségben újabb mentőötlete támadt . . . 

„Talán nem is viszik Simonyiba . . . Talán .... éppen . . . nem ... is . . . 
halt meg. Hiszen a mai minjennál egyenest azt beszélték, hogy csoda tör- 
tént. Az utolsó percben jobban lett. Meg hogy már egészen jól érzi ma- 
gát I " 

hasém !" 


★ ★ ★ 


Makkegészséges, kedélyes ember volt a Számi-bácsi, csak késő öreg- 
ségében támadta meg a kór, amikor is kórházba került és megoperálták. 

Mikor nagysokára megint találkoztunk, bágyadtan, de mindig de- 
rűsen csak annyit mondott : 

,;Nem élet ez a mű-élet, fiam! Csak addig jó, amíg az ember olyan, 
mint ahogyan kijött a bába kezéből. Mihelyt javítanak rajta, az már 
csak rontás". 

Többet azután nem találkoztunk . . . 

■ 


— 98 — 



tendeje élünk együtt". És hozziáfűzte: „Csak egyet nem tudok m^amnak 
megbocsátani. Már egy évvel korábban ismertem és már éppen végeztem 
a katonasággal. Mégis mért vártam még egy évet . . 

„A Számi-bácsi mit sajnál? Az egyet vagy a 49'et?" 

,yNe bolondozzon öcsém! Tudja meg, egy zsidónak három dologra 


van szüksége". 

„S mi volna az ?" 

„iHát: Díre noe, ise noe, szüsze noe". 

In hoc signo, ezek jegyében élt Számi bácsi. Ha már a kettőt em- 


lítettem, a harmadikról sem feledkezhetem meg. 

Fogatai nem voltak, csak egy lova, de ez a R á r ó volt 1 Erre ru- 
házta még fölös szeretetét, mi megmaradt a család és az emberek után. 
A Báró mindent tudott, mit a helyzete megkívánt. Ismerte a Hegyhát 
girbe-görbe utalt, ostor alkalmazása valóságos blaszfémia lett volna. Is- 
merte gazdájának szándékait. Talán nem volt annyira intelligens, mint a 
nagy francia csúfolódó, Anatole Francé pinguinjei, mert vallása nem volt, 
iletve ha volt is, az csak a jó Hatos szénára és az abrakra szorítkozott. 

E háromság jegyében élte Számi bácsi — mint mondottuk — az ö 


elégedett, boldog életét. Néha-néha bekocogott a városba, illetve bekocog- 
tak együtt, mert az erdei nagy kapatónál leszállt és baktatott gyalogosan 


lova mellett, a Bárót kímélendő. A hosszú utón ismerősökkel találkozott. 
Mindenki szeretettel köszöntöitte, némelyik a hogylétéröl érdeklődött. Számi 


bácsi tréfásan válaszolt: 

,;Ká lechem in bájisz, ká mósz in kisz, 

Dalesz is grajsz, dóz is gevisz". 

Kifogyhatatlan volt az adomákban, amik a korábbi időkre utaltak, 
mikor még nem száguildtak a vasutak, csak a zsidó és lova döcögtek a 
göröngyös utakon, de néha a sárba süppedve. Mégis azok voltak az Idők! 
Mindenki ismerte, mindenki megbecsülte egymást . . . 

Egyik ilyen derűs epizód volt a nyögéri zsidó esete, aki nagyon 
szerette az ördög bibliáját... Más szóval: „Círl iz gestorbn . . ." 

★ 


Círl özvegyasszony volt a közeli Asszonyfán. Szegről-végről rokon, 
amolyan igazá ,jridische Mame", nehéz létküzdelemben néhány kiskorú 
csemetével, akik itt maradtak, árván, apa nélkül. 

Történt pedig, ahogy történt. A hét elején a mi nyögéri balbózunk 
felrakta a csekély rendijét vagyis árukészletét, az ekhős szekérre, felesé- 
gének „psiszchem"-et mondott és elindult üzle tezni, asszonyokkal csere- 
berélni, a „gáj"-ba. (Gau) Az út 3-4 napra volt tervezve. 

Nyögértől csak kődobásnyira van Sótony, ha valaki nagyot kurjant 
Nyögérben, azt meghallják Sótonyban. 


— 95 — 



csoda, hiszen lö évesnél ali^ volt idősebb. Azért mégis a legjobb tudása, 
buzgalma és szorgalma árán, aránylag rövid idő múlva, megtanultunk élég 
jól írni, készséggel olvasni, a négy alapművelettel számolni, kitünően 
imádkozni, a bibliát németre fordítani. Egyéb tárgyaknak hirét se hallot- 
tuk. De annál nagyobb buzgósággal bifláltatta velünk a ,43eutsche Sprach- 
lehre"-t, pedig mint hegyháti gyerekek ehhez a nyelvhez körülbelül annyit 
értettünk, mint a kínaihoz . . . 

Szép idők, az ifjúság hajnali! így az emlékezés minden régi, kedves 
helyet bejár: „Cserebogár, sárga cserebogár!" 


SZÁMI BÁCSI . . . 

Elöljáróban is elnézést kell tőle kémem. 

Nem szerette a publicitást, meg a hasonló mű-anyagokat. Hogy a 
sok kedves hegyháti közül éppen öt tűztem volna a karóra? Hiszen akarva 
sem találnék nálánál egyenesebb, jókedélyü, zamatos földit, vagyis egy 
igazi vasi, falusi zsidót . . . 


★ 

Állottunk ott a platón, a táj S2iemléletében lenyűgözve. 

A plató az egy kis, természet-alkotta fensík volt, a Számi bácsi be- 
cses háza mögött, tulnan a gyümölcsös kerten, túl a szőlőn. Ott, ahol a 
bejei zöhem végződik és a gyertyánosi síkra ugrat ki. A fundus végén 
ágfonta kerítés, azontúl nagyott lejtett a gránic, valóságos szakadék. 
Alatta feküdt a műút. Azontúl a végtelen tájkép, a kéklő távolban ka- 
nyargó Rába, az ikervári Keresztárokkal. Jó időben be lehetett látni egé- 
szen Szombathelyig. Jobb kézről pedig, amott a sarokban, két új ágasko- 
dott az Ég felé. A sárvári cukorgyár kettős kéménye. Közel-távol zöldelő 
mezők, üde rétek, berek, víz és madárdal . . . 

A sok szépségtől gyökeret vert a lábam. 

Jelzem, nem volt dominium a gazdasága, éppen ellenkezőleg! Csak 
pár hold köves szántó a határban, otthon a magamivelte szőleje a gyer- 
tyánosi kis ház mögött. Az se valami szagos muskotály, csak amolyan 
hegyháti lőre, de hát Számi-bácsi önkeze munkája, a kapálás, a metszés, 
a kötözés, a permetezés — no meg a szüret. Volt is ,4?:asa" bora, télen- 
nyáron, egyaránt. 

Éppen az említett rabvallatóból ittunk egy „lechájimot", mikor is 
vallatóra fogtam a Számi bácsit: 

,A-d mea vöeszrim, mennyi idős Számi bácsi, hogy — nuberufen ! 
— olyan jól tartja magát?" 

Nem közvetlenül, körülirással felelt: 

,, Kiszámíthat ja! A feleségemmel — cu gútn — negyvenkilenc esz- 


94 — 



mi többiek is talpon vagyunk. Most következik rám a teljes , ^csípés", 
ünn^i díszbe öltözhetem. öcsémmel együtt apánkat a templomban is- 
mételten meglátogattuk; minden ember, tetőtől talpig fehérben. Alig is- 
mertük fel apát. Zsongott-bongott a sokaság, hajlongva, zokogva, sírva. 
Nem csekély ámulatot keltett bennünk, hogy abból a kis vékony jószágbői 
(Séf ár) olyan hatalmas hangokat lehet kicsalni, melyek a templom abla- 


kait is megremegtetik. 

A délutáni rövid ima után nagy seregben tódulunk a Rábához, szinte 
tarkállott a part a sokaságtól. Asszonyok és férfiak buzgón imádkoztak. 
Sokat hallom körülöttem a „Taslachmachen" szót, de egyelőre az egész 
szertartásból csak annyit értek, hogy a kifordított zsebekből a halakat 
kell etetni, mit a többi gyerek után én is hűséggel megcselekszem. 

Másodnap délután már lessük, mikor jön értünk a szomszéd. Az est 
beálltával csakhamar — velünk együtt — ismét minden a kocsira kerül. 
Hazatérésünk csak egy alkalommal volt meglehetősen kalandos. A szom- 
széd csak a Sárgát foghatta be, egyesben, mert a másik megsántult. Út- 
közben — még hozzá távol a falunktól — eltörött a kocsink egyik kereke. 
De a szomszéd nem esett azért kétségbe. Kivette a kocsikasban heverő 


baltát, kellő szakavatottsággal az ott elterülő berekben egy alkalmas csap- 
tatófát vágott, amelyet apa segítségével a kocsi tengelyéhez erősített ke- 
rék helyett. A kocsi ezen csúszott hazáig. A szülők és a szomszéd a kocsi 
mellett gyalogoltak, a lovat kímélendő. 

Növekedett a család, súlyosbodtak jó szüléink gondjai is, különösen 
a kellő iskola hiánya miatt. A hegyháti zsidók ezen bajához még egy má- 
sik is járult. A jó BrüU bácsi, ki az egész környéknek tiszteletbeli saktere 
volt, majort bérelt, majd meg is vette. Méltatlan kívánság Brüll bácsit 
nagy elfoglaltsága mellett a sakterség teendőivel tovább is terhelni. No 
meg a Hegyhát hét zsidó csemetéje is alaposan rászorul egy kis oktatásra, 
tanításra. Közös erővel egy fiatal embert felfogadnak sakter-tanitőnak. 
Fizetés: ellátás és 45 kemény forint egy zemanra (félév). így jött létre 


a hegyháti zsidó vándor-iskola, miniszteri engedély nélkül, melynek párját 
bizonyosan keresni kell a zugiskolák történetében. Hót tanuló, mindegyik 
külön osztályú és 4 falu zsidó jainak sarjai. A tanítás Döröskén, Perner 
bácsiéknál az őszi ünnepek után meg is kezdődött, a korcsmaház parádés 
szobájában, amely tanítónk lakószobájául is szolgált. Két hónap múlva 
a mozgóiskola hozzánk került, majd a hátralévő két hónapra Szarvas- 
kendre, Brüllékhez. Minden tanulóra egy-egy hónap jutott. A döbörhegyi 
Marczin bácsi — mint a hetediknek atyja — némi mész- és edénnyel való 
házalással tartotta fel magát és igen szerény jövedelme miatt fel volt 
mentve az iskolatartás alól, csak a ráeső készpénzt fizette. 


Tanítónknak persze az elemi- és némi héber ismereteken kívül hiány- 
zott minden módszertani- vagy egyéb pedagógiai tudománya és egyedül 
a józan észre támaszkodhatott. Az bizony néha megbicsaklott, de nem is 


93 — 



zatérését vártuk türelmetlenül, ki előtte való este már a városba ment, 
hogy a „szchorberesznél" jelen lehessen. De 9 — 10 órára már biztosan ott- 
hon volt, majd elvégezte a csekély üzleti megbízásokat egy arra alkalmas 
embernél, hogy távollétünk alatt dohány hiánya miatt ne panaszkodjék a 
failu ... 

Itt van végre az indulás perce: „szomszéd uram" már befordult ud- 
varunkba, a ,, Szürke" és „Sárgával". Apa még idegeskedik, azaz dehogy : 
akkor még nem tudták, hogy milyen fán terem az idegesség! Apa tehát 
kiabált egy kicsit, nem haragból, csak siettette anyát, nehogy későn ér- 
kezzünk a városba. Mi gyermekek nagy buzgósággal cipeljük • az elviendő- 
ket a kocsihoz. Felteszik az egyik ládát, melyben az ünnepi ruhák vannak; 
a másikat, amelyben az elemózsia. Ezeken ülünk majd az utón. Hátul a 
széna fölé kötik az ágyi ruhát, melyen majd alsz^unk. Kosár, gyümölcs- és 
húsneművel. Tej és bor, hogy az ünneplés alatt semmiben se szenvedjünk 
hiányt. Most felülünk a kocsira. Anya az utolsó. Még előbb átszalad a 
szomszédasszonyhoz, hogy ő is „vigyázzon a házra"! Indulunk. Anya még 
e közben is visszakiált az otthon maradt szolgálólánynak, hogy jól vi- 
gyázzon mindenre, mint a szeme fényére. Repül a Sárga és a Szürke, mint 
a szélvész. Mi gyermekek pedig egyre kitörő ujjongásbán adunk végtelen 
boldogságunknak kifejezést. Most fordulunk be a postautra, ahol több ha- 
sonlóan megrakott kocsit érünk el. Ezek is falusi zsidók: némelyik 8 — 10 
mérföldnyi utat tett meg, hogy Körmenden ünnepelhessen. 

A helyszínre érve, özvegy nagynéném — Isten njnigasztalja még haló 
poraiban is — kinél rendesen megszálltunk, már a kapuban fogad azon 
kijelentéssel, hogy későn érkeztünk. Már a víz is forr, hogy a vacsora 
el ne késsék. Apa száll le először, majd segít anyának is a leszállásnál és 
sorban lerak minket is. 

Következnek a kölcsönösen szokásos üdvözlések. Illő módon én is 
a nénihez közeledem, annak rendje-módja szerint jó csattanósan a mar- 
kába csapok és jó cuppanósat csókolok a keze fején; viszont ő is végig- 
csókolja a ,vfálusi bugrist" — amúgy szeretetből. Leraknak a kocsiról 
mindent és a szomszéd pipára gyújt, csettent az ostorával és Szürke— 
Sárga ismét hazafelé vágtat. Csak én nézek utána habozó gondolattal . . . 

Az est közeledtével jó apám fiatalos üdeséggel a templom felé tart, 
egyik kezével kis öcsémet, másikkal engem vezet. Én, a nagyobbik, vihe- 
tem a fehér kendőbe kötött csomagot, halotti ruha, machzor, a szokásos 
kellékek. Jó anyám lassú léptekkel jön utánunk. A boldog megelégedett- 
ség az ünnepi komoly hangulattal vegyülve ül ki jóságos arcára. Elsimul- 
nak a gondok, ahogy a templomba érünk és a jóságos Istenbe vetett 
csendes áhítattal lépjük át az imaház küszöbét. 

Az istentisztelet után kellő ünnepélyességgel ülünk az asztalhoz, 
majd elpihenünk. Kinek ágy nem jut, annak a földre vetnek. 

Apa reggel, alig hogy kivilágosodik, már ismét templomba siet. De 


— 92 — 



Benő most már nem ,^ólecolni" jött Pali báesi üzletébe. Markoviccsal, 
Weisz kántorral, Löwinger tanítóval a térképet nézegették. Hová kellene 
kivándorolni? Palesztina ? Fiataloknak való. Madagaszkár ? Azért sem ! 
Rhodézia! Ez az! A világ egyik nyugodt i>ontja. 

Mi fiatalok a „nagyoktól" vártuk az útmutatást. A nagyok az „oko- 
sokban" bíztak. Az okosok pedig részben a felső vezetőségbe, részint a 
legfelsőbb Mindenbatóba vetették hitüket. 

Lelkipásztorunk, a kitűnő Rubinstein rabbi, gondterhelt lépésekkel 
rótta a templomudvart Sámuel bácsival, a nagy talmud chachammal. — 
Nem lesz már ideje a „jemach smonak" az ő nyáját is szétszórni. Köze- 
lednek az oroszok . . . Elérik mindjárt a Kárpátokat . . . Megindul az in- 
vázió . . . Churchill megígérte ... A londoni rádió ( Istenem ! Mint valami 
mennyei muzsika: ,Jt is London cailing") kitartást kér a megmaradt zsi- 
dóságtól . . . Nem . alszik Izrael Istene . . . 

Negyvenhárom öj^zén erősen bizakodtunk. Tárgyaltunk az esélyek- 
ről. Honnan jön a megváltás? Keletről avagy nyugatról, oroszok-e vagy 
angolok hozzák majd a szabadulást? Vártunk. 

De várt a várutcai söpredék is. A korszellemtől áthatott fenegyere- 
kek. Bicskával a zsebükben. A szadista demagógok nyomorúságos tettre- 


készségével. Vártak. 

Mi pedig — az akkori ifjúság — lázas előkészületek után megültük 
a chanukaestet. Az utolsót a galut viharfelhős fekete ege alatt. Liebeléből 


démoni megszállottsággal ömlött Szabolcsi Lajos elégiája: „A kezdet sok, 
a vég csak egy lehet! Szeressétek hát egymást emberek! Halljátok-e? 
Jiszgadal, vöjiszkadas". 

Innen az örökkévalóságig csak egy rövid f élesztendő volt az út. 
Drága szent mártírjaink: Legyen örökké áldott emlékük ! 


FALUSI ZSIDÓ ÉLET VASMEGYÉBEN 

(Szemelvény az IMIT 1904. évi Évkönyvéből, NAGY József tollából.) 

Az ünnepek közül főleg a Ros-hasónó és Jom-Kippur, a mi változást 
hozott a mi egyhangú, falusi életünkbe, amelyet ma is még mint gyermeki 
boldogságom többé már utólórhetetlen álmának tekintik . . . 

Már hetekkel! előbb kezdetét vette az előkészület és mi gyermekek 
e közben i)éldás magaviseletét tanúsítottunk, szót fogadtunk, mindenféle 
munkában ellentmondás nélkül segédkeztünk a szülőknek, hogy mi is 
„ünnepelni mehessünk" a városba, Körmendre. 

Végre elérkezett a várva- várt Ros-hasonó előtti nap. Jó anyánk már 
kora hajnalban keit, hogy minden kellő időre elkészüljön. Volt sürgés- 
forgás: a háznak apraja-nagyja kitett magáért. Különösen jó apánk ha- 


— 91 — 



Hegyesorni cipőjében a patikus. Mindig sietett. Akkor is, ha sétált 
a gesztenyefák alatt, hogy elkapja Reinert, a Ohevra Kadisa-gabet, sérel- 
meit orvosolni. Az apósa sirhelye sokba került; sok a kultuszadó; kevesebb 
maceszt kapott, mint rendelt. Szegény Reiner Naftali ! Mindig leszerelte 
válaszaival: ,J>oktor úr! Tanuljon egy blatt gemoret, mindjárt megnyug- 
szik!" — A gemoret magának adom. Az enyém a politika" — mosolygott és 
továbbsietett. 

A S 25 egényeket Singer Adolf istápolta. Voltak saját termésű és ,,ven- 
dégajrachjai". A vendégeket az esti ima közben látta el. A háziakat pedig 
Kovács doktorhoz adresszálta. ö volt — a felejthetetlen Kovács doktor — 
szegényeink mecénása. Singer bácsi hűséggel istápolta kapcsolatait mind- 
két féllel; saját és a doktor úr aj lom habó- ja érdekében. Csak egyszer 
akart megválni felelősségteljes hivatásától. Háta mögött intézkedtek. 
Ugyanis Holczer Pali éjjel három óralcor f elzörgette a vörös Reisinger 
nénit, érdeklődvén, hogyan is hívták anyai nagyapját, mert negyed órával 
ezelőtt fia született és róla akarja elnevezni. Jól van Pali — mondta az 
örökké kedélyes Reisinger néni — reggel gyere be, kapsz egy fazék zsírt 
s egy zsák kukoricát. 

Az aranyos Löwinger Sanyi örökké tele volt anekdótákkal, segitő- 
készséggel és isteni mimikával. Lehetetlen volt purimspileket nélküle si- 
kerre vinni. Előzőleg tiszteletét tette Kampfen néninél, ő volt a mikve- 
kezelő. Azaz elsőosztályú hírforrás. Aztán Sanyi a dobogóra lépett. Köny- 
nyekig nevettette a khilét. 

ünnepeink erkölcsi fényét apáink meltóságos magatartása keretezte. 
És vártuk a khila vendégeit. Szenes nénit Anikóval és Gyurkával. Kegye- 
lettel párosult büszkeség fog el, hogy gl óriás hősünk egy picit a miénk is 
volt. Hazajöttek a kiházasitott fiatalok, fiúink a jesivából és az idegenbe 
elkerült családtagok. Odor Sanyi pedig hozta a postát — ünnepi jókíván- 
ságok jöttek a londoniaktól. Ez Gestetner Dávid volt, a ,jiagy baal ce- 
doke". Mert, hogy ezen kívül világszerte ismert irodagép-zseni, nálunk a 
khileban kisebb jelentőséggel bírt. Száli néni a temetőkapuban évről-évre 
várta a „lord urat", jön majd ,kéveroveszra" és ezzel egycsapásra meg- 
szűnik majd a nyomorúsága, amit az Isten osztályrészéül juttatott. 

Mintha a világ eseményei mit sem zavarnák életük folytonosságát. 

Aztán beborult. S a homályban elveszett az út . . . 

Hitler őrjöngött a berlini sportpalotában, nagyapa rádiójában. Szi- 
getvári Elemér egy csomó „ébredővel" masírozott szombat délután, félre- 
érthetetlenül követelvén a zsidómentes hazát. Német Vendel bor- és 
vérgőzös kocsmájában összeröf fentek a hazafiak, melyik zsidó kerül majd 
sorra, ha üt az óra. 

Megérkeztek az első zsidó névre szóló behívók. Meg az első mene- 
kültek Bécsből . . . 

Emberi és zsidó kvalitásban felülmúlhatatlan „rasekólunk", Roth 


— 90 — 



A Scheiber professzor által közzétett Bér Prenk alkotás minden- 
esetre olyan szép, finom munka, hogy egykori csíny jeit mindenki megbo- 
csáthatja ennek a nagyszerű magyar-zsidó művésznek, akit sajnos, teljesen 
elfelejtettek és tudomásom szerint, mint művészt soha nem is méltattak. 

III. 

A rohond mohél-könyv Baján került elő. 

A kétszer tizenegy centiméteres méretű rohonci mohel-könyv, ame- 
lyet Scheiber prof. a cincinnatü folyóiratban ismertet és amelynek 40 
lapjából nyolcat fényképmósolatban be is mutat, a műkincsek gyakori 
jellegzetessége szerint sokáig lappangott. Gleichman Emü rabbi, Scheiber 
professzor tanítványa, aki jelenleg Izraelben él, bajai segédrabbi korában 
hi veitől kapta a kéziratos könyvet; ő juttatta el a kis műkincset hivatott 
feldolgozójához. 

A hitközségi mohéi sok helyen vezetett jegyzéket az Ábrahám szö- 
vetségébe való bevezetésekről. Amolyan anyakönyv-féle ez a jegyzék, de 
gazdagabb hitközségeknél az is előfordult, hogy az egyébként ügyviteli 
könyvecske díszes, művészi formát kapott. így volt ez, persze, Rohoncon 
is, ahol, amint láttuk, kedvelték a vallási előírások keretébe beilleszthető 
művészetet. 

A könyvet 1828 — 1840 között használták bejegyzésekre. Szép illusz- 
trációi között az egyik Jeruzsálem félé igyekvő gyalogost ábrázol, mögötte 
sötét hátteret határoló kapuval, maga előtt pedig az eső után felhőkből 
kibontakozó, szőlőhegyre épült Jeruzsálemmel. Ez a művészi motívum 
nyilván előfordul más zsidó könyvekben is, de Rohoncon és a XIX. század 
elején talán a Cionért és Jeruzsálemért rajongó korszellemre és Szófer 
Mózes rabbi ilyenirányú magatartására is utal, 

Scheiber Sándor professzor újabb nagy szolgálatot tett a magyar 
zsidó tanulmánynak a rohonci mohel-könyv ismertetésével. 


(L. MIRON ESZTER cikke) 

Szegény, drága Hoffmann liebele! Negyvenhárom chanukáján bőgve 
búgta a tanácsterembe: „Halljátok-e, hogyan zeng, hongyan zúg, hogyan 
száll, hogy muzsikál a ködben a halál?!" 

Hallottuk! De csak Liebelet. Az előadás végén hazakísérem nagy- 
apát. „Nagy gewüreja van annak a kislánynak" — mondotta nagyapa. De 
most már itt vannak az oroszok. Nem lesz ideje a róse gómérnak." 

Leírhatatlan gyorsasággal torlódnak emlékeim. 


89 — 



tartozik ma is, de fénykorában a magyar zsidóság egyik f^egvárának 
tekintették s így a yele kapcsolatos történeti kutatás a magyar zsidó 
történeti irodalom állományához tartozik. Zipser Mayer, a hitközség híres 


rabbija és dr. Bemstein Béla mártirhalált halt nyíregyházai főrabbi ku- 
tatási eredményeinek köszönhetjük, hogy aránylag sokat tudunk erről a 


zsidó községről. A tudós szerzők alapvető munkám kívül néhány 


apróbb, 


részlettanulmány is foglalkozik Rohonc zsidó életével. 

Igen örvendetes, hogy a zsidó tudományos világban nagytekintélyű 
amerikai folyóiratban találkozunk uj adatokat feltáró, értékes tanulmány- 


nyal Rohoncról. 

II. 


Prof. Scheiber Sándor, 

igazgatója, illusztrált rohonci 
Kollégium zsidóságtudományi 


a budapesti Országos Rabbiképző Intézet 
mohel-könyvröl értekezik a cincinnatü Héber 
folyóiratában. (Studies in Bibliography and 


Booklore) . 

A rohonci zsidók művészetkedvelö emberek voltak. Í718-ban épült 
templomukat szép falfestmények díszítették, illusztrált Haftara-könyvük 
is híres volt és gyönyörű Oievra-könyvük címlapja Bér Frenk pozsonyi 
metsző elnyomott, de minduntalan előbukkanó művészi alkotási vágyának 
dicsérete. Scheiber professzor helyesen teszi, hogy nemzetközi fórumon 
közli ennek a Chevra-könyvnek szép címlapját. A zsidó élet jeleneteit 
ábrázoló tíz rajz értékes adatokat szolgáltat a korabeli zsidó kultúrtörté- 
nethez. Ez a Frenk Jiszachar Bér nevű művész a nagytekintélyű pozsonyi 
rabbi, Szófér Mózes (Chátám Szófér) rabbisága idején működött. Titkos 
művészkedésével kapcsolatban, rabbijával való bensőséges viszonyáról ta- 
núskodó anekdóták is őrzik emlékét. Régi pozsonyiak sok ilyen anekdőtát 
tudnak. Egyet ide iktatok, úgy, ahogyan azt Smuel Weingarten Hakohen, 
jeles jeruzsiálemi történésztől hallottam: 

Bér Frenk titokban lerajzolta rabbiját és az általa sokszorosított 
porté példányait ugyancsak titokban elküldözgette a rabbi tisztelőinek, 
némi kis ajándék reményében. így elvitte a posta a finom miniatűrt Eger 
Akiba poseni rabbinak, Szofér Mózes apósának is. A szokatlan dolog nyil- 
ván meglepte a poseni tudóst. Am udvarias lember lévén, köszönő' levelet 
írt Pozsonyba, veje urának, abban a feltevésben, hogy tőle érkezett az 
arckép. A Chátám Szófer mű bölcs szerzője pers 2 ie nyomban kitalálta, mi- 
ről van szó és maga elé rendelte a miegszeppent művészt egy kis dorga- 
tórium meghallgatására. Bér Frenk mindent beismert. Férjhez adandó lá- 
nyom van, mondotta védekezésként. A pénzt, amit így kaptam, kiházasi- 
•táshoz gjmjtögetem. Azért küldtem kis ajándékokat azoknak, akiktől pénzt 
akartam kapni, mert nem volt képeaii csak úgy egyszerűen kérni. Úgy, 
hangzott a megértő válasz. iSzóval, magának nem volt képe a lánya hozo- 
mányához hozzájárulást kérni, hát kölcsönvette az én képemet. 


— BS ^ 



Adófizetők: 


Holczer Bernát füszerk. 
Holczer Ignác korcsm. 
Holilánder József bélkeresk. 
Hollánder Mór bélyegzőkész. 
Kallus Vilmos festékk. 
Kaszer Éliás ügynök 
Klein Ignác ügynök 
Koch Jenő textilk. 

Kohn Fülöp szabó 
Kohn Károly gépker. 

Kohn László gépk. 

Kosztelitz Adolf halk. 
Kosztelitz Izrael földb. 
Kosztelitz Jakab faker. 
Kosztelitz Samu bork. 

Koth Mór bőrker. 

Krausz Ignác marhakor . 
Kugler Nándor szemfedőkész. 
Kurz Mómé késámunkaüzl. 
Latzer Lipót szabó 
Leichter Manó ruhakor. 
Lipschütz Vilmos bork. 

Lobi Izidor divatáru 
Löwinger Vilmos marhaker. 
Marton Dávid divatáru 
Marton Ede rövidáru 
Mermelstein József halk. 
Markovits Hugó festékk. 
Moskovits Hermann füs2jerk. 
Müller Salamon ügynök 
Neumann Bemát füszerk. 

Ifj. Neustadt Dávid rövidá. 
Pollák Dávid textilk. 

Porgesz Lipót pék. 
Ragendorfer Jenő festékk. 
Ragendorfer Lajos f estéidé. 


Rehberger Jenő ügyn. 
Rosenberger Jakab ügynök 
Rosenstingl Károly régiségk. 
Rosenthal Miksa bérlő 
Sauer Sándor vask. 
Schönberger Samu ügynök 
Schimmel Mór cipész 
Schwarcz Albert földbirt. 
Schwarcz Benő bőrk. 
Schwarcz Dezső zsákk. 

Singer Dániel divatáru 
Spiegel Henrik textük. 

Spitzer Albert földbirt. 
Spitzer Sámuelné földb. 
Stadler Izidor borkor. 

Stark Márton ügynök 
Stark Mózes rövidáruk. 
Steiner Henrik rövidáruk. 
Steiner Lipót paszománygyár 
Steiner S-alamonné rövidáruk. 
Stem Jakab rövidáruk. 

Stem Mór rövidáruk. 

Ungár Miksa földbirt. 

Ungár S. földbirt. 

Unger Izidor könyv-, papirk. 
Wachsler Ignác ügynök 
Weller Jakab edények. 

Weiner Gyula rőfösk. 

Weisz Dávid bodega 
Weisz Imre szappan-gyertyak. 
Weisz Sándomé füszerk. 
Wilheim Sándor rőfösk. 
Winkler Dávid bérlő 
Dr. Winkler Mór orvos 
Wittmann Sándor ügynök 
Wosner Jánosné divatáru. 


MŰVÉSZET A KEHILLÁKBAN 


Márton Lajos, a magyar-zsidó törté- 
nelem ismert kutatója másutt megje- 
lent cikkét — vasi vonatkozásánál fog- 
va — teljes egészében közöljük. 

I. 

A rohonci hitközség évszázadokon át egyike volt a legtekintélyesebb 
zsidó hitközségeknek. Amikor az első világháború után Vasmegye észak- 
nyugati részeivel Rohoncot is Ausztriához csatolták, a híres zsidó község 
már jóval virágkora után volt. A városka Rechnitz néven Burgenlandhoz 


— 87 — 



SZOMBATHELY 


Az orthodox hitközség elöljárósága és 


adófizetői, 1928. 


Főrabbi : 
Rabbi : 
Elnök : 
Alelnök : 
Pénztámok: 
Ellenőr : 
Elöljárók : 


Benedikt M. Márk, ab orth. rabbitanács tagja. 
Einhom Ábraliám 
Steiner Ed© fakereskedő. 

Eiland Lipót déligyümölcsk. 

Weiner Jenő rőíösk. 

Dr. Heimler Jenő ügyvéd 
Pischer Márk ruhaker. 

Prey Sámuel, földb., az orsz. 100-as biz. t. 
Günsberger Jenő fák. 

Holczer Márton malomt. 

Hollander Márkusz zsákk. 

Neustadt Dávid cukorkagyáros, az orsz. lOO-asbiz. t. 
Paschkusz Ignác, Talmud-Tóra eln., bérlő 
Tomche Dalim : Neustadt Zsigmond rövidáruk. 


Adófizetők: 


Adler F. kézimunka 
Bauer Lajos ruhaker. 
Benedek Imre pék 
Benedikt Mayer butorker. 
Blau Mihály röfösk. 

Blau Náthán röfösk. 
Bodánszky Dávid röfösk. 
Braun Dávid textilk. 

Bresnitz József textiik. 
Breuer Mór bizt. ügynök. 
Buchinger Elek terményk. 
Buchinger Zsigmond füszerk. 
Burger Mómé cipöker. 

Csillag Adolf fia röfösk. 
Davidovitsch Simon füszerk. 
Deutsch Jakabné üveg-porc. 
Deutsch József textilk. 
Dimfeld Lipót tejkeresk. 
Eiland Jenő déligyüm.k. 
Eiland László déligyüm.k. 
Ehrmann Salamon füszerk. 
Engelmann Jenő üveg-porc. 
Engeilmann Károly üveg-porc. 
Fellner Manó festékk. 

Fischer Bernát cipész 
Fischhof Adolf butork. 
Fischof Manó butork. 
Fleischer Fülöp ügynök 
Fleischmann Simon ügynök 
Friebert József üveg-porc. 


Fürst Jakab ügynök 
Galandauer Ábrahám élesztők. 
Geist S. utóda röfös 
Gestetner Sándor szikvizüzem 
Gewürtz Lipót emyöker. 

Gold Jenő marhak. 

Goldberger Sámuel röfösk. 
Goldmann Jenő rövidáruk. 
Goldschmied E. terményk. 
Goldschmied Gusztáv edényk. 
Goldschmied Gyula marhak. 
Goldschmied Jenő marhak. 
Goldschmied Salamon gépk. 
Goldschmied Zsigmond gépk. 
Goldstein Dávid edénykeresk. 
Götzl József röfösk. 

Götzl Lajos röfösk. 

Götzl Ödön ügynök 
Grosz Dávid könyv- és papirk. 
Haberfeld Pinkász cipők. 
Heimler Gyula börk. 

Heimler Samu ruhaker. 
Heimler Simon börk. 

Heitler Simon bork. 
Hirschenhauser Sándor földb. 
Hoffmann Alfréd bőrk. 
Hoffmann Jenő füszerk. 
Hoffmann Mihánly bork. 
Hoffmann Mór ügynök 
Hirsch S. röfösk. 


86 — 



sorban említve dr. Vese (Wesel) Imrét, a gettó vezetőjét. Aki a hazug 
és hitegető német parancsnoknak megtagadta az engedelmességet a gettó 
lakosságának kiszolgáltatása ügyében. Bár módjában lett volna az életét 
megmenteni, ezért a merész és bátor kiállásáért fiatal életével kellett 
lakolnia. 

Az ezernyi emlék kavargó tohuvabohujából szinte félelmetesen csen- 
dül ki egy hang, Berkovits főkántor széles baritonja, amint Jom-Kippur 
napján az Unszane Tókefet énekli harsányan. A férfiak könnyes sóhajtása, 
az asszonyok zokogása kíséri: ki éljen, ki haljon, ki magas korban, ki 
fiatalon, ki vízben, ki tűz által, ki kard, ki vadállat által, ki éhségben, ki 
szomjúságban . . . 

Ki tudja, vájjon tudat alatt nem-e siratta meg mindenki előre a 
szombathelyi zsidóság szomorú végzetét. 


HITKÖZSÉGI ÉLET SZOMBATHELYEN 

(Közös, majd azután congr. ágazat.) 
A) Hitközségi elnökök névsora : 


Grünwald Ignác 1836—41. 
Landesberger M. 1841 — 43. 
Grünwald Lajos 1843 — 55. 
Salamon Miksa 1855 — 58. 
Hochsinger Henrik 1858 — 60. 
Neuherr Henrik 1860 — 61. 
Neumann Albert 1861—62. 
Rechnitzer Salamon 1862 — 63. 
Fleischner Miksa 1863 — 64. 
Pick Bemát 1864 — 69. 


Peldmann D. T. 1869 — 70. 

Franki Lajos 1870 — 71. 

Deutsoh I. M. 1871 — 72. 

Singer Albert 1872 — 73 (V.) 
Deutsch I. M. újból 1873 (V.)-74 
Rosenberg Áron 1874—75. 

Spitzer Adolf 1875-77. 
Lackenbacher F. 1877—86. 

Dr. Goldschmied V. 1886 — 98. 
Deutsch Samu 1914. 


(B) Ghevra Kadisa elnökei : 

Wiener József 1858—66. Deutsch I. M. 1879 — 84. 

Singer Albert 1867 — 73. Peldmann D. T. 1885 — 94. 

Weisz Márkusz 1873—79. Dr. Viola Ödön 1894-től. 

Forrásmunkák: Dr. Bemstein Béla, a vasmegyei zsidók története ; 

Peldmann D.T.: a szombathelyi congr. izr. hitközs^ 
Chevra Kadisa-egylet története (Szh. 1893) 

-- 85 ^ 



egyébként minden ténykedésében híres, öltözködésében is megmutatkozik 
és formás cilinderrel a fején, igazán imponáló. Felemelő látvány nézni, 

m 

amint a kis menet ünnepélyesen elvonul a középső padsorok között, majd 
jobbra fordulva folytatja útját a frigyszekrény melletti díszes emelvény 
felé. Lassú, kimért léptekkel halad a főrabbi és jóságosán sugárzó tekin- 
tetével, könnyed fejbólintásaival melegen viszonozza a tiszteletteljes üd- 
vözléseket. Éles szeme rögtön észreveszi, ha vendég van a községben, 
akit szívélyes „sólem aJéchemmel: üdvözöl és néhány barátságos szót vált 
vele. Mi gyermekek versenyt futva szaladunk eléje és csókoljuk kezét, ahol 
csak érjük és boldogan törtetve vissza a helyünkre. Nagy büszkeség hatja 
át azt a szerencsést, akinek arcát a rabbi bácsi barátságosan meg is csip- 
kedte. 

I 

Ám a boildog emlékeket más, kaleidoszkop-szerűen elvonuló képek 
is kísérik. 

Szombathely városát, amely a római időben a Sabaria nevet viselte, 
később egy hatalmas erejű földrengés romba döntötte. A város német 
neve: Stein am Anger, szintén ezt bizonyítja. Ezt megerősítik az ásatások 
alkalmával felszinnre került régi római leletek, kőoszlopok, síremlékek, 
szarkofágok és márványai, melyek az ottani múzeumban láthatók. Akarat- 


lanul is párhuzamot vonok a régmúlt és a közelmúlt nagy földrengése 
között, értve alatta a zsidóság egyetemességét ért végzetes hitleri kataszt- 
rófát. Teljes erejével tombolt ez a vihar a nyugati végeken. Szombathely 
és környékén a burgenlandi határhelyeken, Sopron vidékén, Harkakóphá- 
zán. Fertőrákoson, Kőhidán — vulkánikus erővel. Az elpusztult munka- 
szolgálatosok ezrei mai napig is ismeretlen tömegsírokban nyugosznak. 

Szombathely város zsidóságára visszaemlékezve, még egy jelentős 
megállapítást kell felemlíteni. Gondolok arra az ideális békére' és egyetér- 
tésre, amely az ott élő és különböző felfogású zsidóság között uralkodott. 

Míg más hitközségekben hallani lehetett pártok és csoportok vülon- 
gásairól és nézetei téréseirő'l, sokszor egészen a tettlegességig — Szombat- 
helyen e téren mindig a legnagyobb béke honolt, úgy az orthodoxia, mint 
a neoiogia, valamint a két vüágháború közötti időben egyre szaporodó 
chaszidok körében. 


Hogyan volt ez elérhető ? 

A harmonikus együttműködés annak tudható be, hogy mindkét hit- 
községben — a főrabbik irányítása mellett — feladatuk magaslatán álló 
gárda működött. Ide iktatom a nevüket is: Gestettner rabbi, Steiner Sa- 
lamon és Ede, Braun Dávid, dr. Stadler Izidor, Stein rabbi. Marton Dávid, 
Holzer Márton, Frey Sámuel, Hirschenhauser Sándor, Trebits Vilmos és 
Sauer Sándor az egyik oldalon, míg szergényi Geist Lipót kormányfőta- 
nácsos, Weiner Károly, Hoffmann Samu, Báron Jakab, Deutsch posztós, 
Mayer Jakab, dr. Granitz Géza, dr. Dénes Imre, dr. Káldor Artúr és Vik- 
tor, dr. Hacker Iván, dr. Hacker és dr. Haimann fogorvosok és nem utolsó 


— 84 — 



küzd a megélhetésért. Komor tekintetű, robusztus termetű ember lengő 
szakóllával Jeremiás prófétára emlékeztet. 

Elegáns, ruganyos léptekkel jön Goldschmidt Zélig, a Kapuvárról 
idekerült uj balbósz, a mindig fölényesen és titokzatosan mosolygó, kiváló 
baal-tfüe, baal-kajre és szónok. Aki halottá ót egyszer is, nehezen tudja 
elfelejteni kellemesen csengő tenorját. 

A modem és mindamellett szigorúan vallásos , korrekt kereskedő 
igazi típusát lehetne megrajzolni a szilárd, magabiztos léptekkel érkező 
Marton Dávid csipkekereskedőről, kinek rendkívüli jellembeli tulajdonsá- 
gai, mintha nemesvonalú arcára volnának rögzítve. Ragendorfer Jenő ta- 
nár, iskolaszéki elnök, a Makkabea megalapítóinak egyik lelkes tagja jön 
meg most, élénk diskurzust folytatva az ifjúsági mozgalom egyik legtehet- 
ségesebb szervezőjével. Marton Edével és Bergstein Palival. 

A kis Stark, Szombathely és vidékének koronázatlan pénzügyminisz- 
tere foglalja el most helyét az alsó sorokban. S tarkot titokban még Kiskos 
polgármester, sőt az antiszemita érzelmű rendőrkapitány is felkeresi, ha 
dollárra vagy sillingre van szüksége. Unger Izidor könyvkereskedő érkezik 
ezután. Kezében nagy hallócsövével, élénk taglejtésekkel kisérve magya- 
rázza' az oldalán jövő Kohn Károlynak a heti szidra egyik szép szakaszát. 
Wilhelm bácsi törékeny alakja jelenik meg ezután, Eiland Laci és Jenő, 
Koch Mór érkeznek Bonyhádi tanitó társaságában. 

Ezután már csapatosan érkeznek a hívők. Kimagaslik közöttük Stei- 
ner Ede hosszú, sovány alakja, elmaradhatatlan kobakjával a fején. Tré- 
bits Vilmos borkereskedő siető léptekkel csinál magának, udvariasan, he- 
lyet. Rosenstingl Károly régiségkereskedő, Breuer Mór, a Phönix-biztositó 
vezérügynöke, Frey Sámuel a Chevra Kadisa elnöke, Holzer Márton pén2í- 
táros, a Herényi Műmalom tulajdonosa, aki Dunajecz Ernő könyvelőjének 
és Schwartz József raktárnokának kíséretében érkezik. Dr. Heimler Ernő 


ügyvéd és a fiatal, jónevü Neumann Aladár orvos, a csajtai Ungár földbir- 


tokos, három derék szál kétméteres 


fiával. 


a sorban jövők közül különö- 


sen kiemelkednek. 


A középső nagy templomajtó, amely eddig zárva volt, hirtelen fel- 
tárul. 


Komfein samesz szigorú pisszegéssied hallgattatja el az ajtó közelé- 
ben egymás mellett ülő, mindig tréfás dolgokkal traktálgató Lipőt kö- 
szörűst és Salzer Mór inkasszánst. A nehéz függöny széjjelrebben, utat 
engedve Benedikt főrabbinak és a vele érkező elölj ár ósági tagoknak. A 
morajlás és zaj pillanatok alatt elül. Kivétel nélkül mindenki feláll a he- 
lyéről, némán meghajlik az előtte elhaladó főrabbi előtt. Bámulatosan 
lenyűgöző jelenség ez a kistermetű ember, kiről csak úgy sugárzik az ér- 
telem. A hatalmas domború homlok rögtön sejtetni engedi, hogy az illető 
a pozsonyi jesiva egykori legkitűnőbb tanitványa, ros j esi váj a, aki kivé- 
telesen nagy tudománnyal rendelkezik. Az a ragyogó pedantéria, amiről 


— 83 — 



1937-ben már kéziében volt az orvosi diploma, ügy látszik, Amerikában 
összetalálkozott valakivel, akitől megtudta, hogy élek és miután kinyo- 
mozta elmemet,, felkeresett soraival. 


Nagy élv^ettei olvastam a hosszú, tartalmas levelet, amelyben a 
régi, szép emlékeket idézi. Három unokatestvér kivételével, sajnos csak 
egyedül maradtam meg nagykiterjedésű, szombathelyi familiánkből és így 
érthetően összeszorult a szivem, amikor a levél végén a hiányzó öt testvér, 
a többi rokonok, jóbarátok és jóismerősök után érdeklődik, akik már 
nincsenek. Éppen a héten, Tamuz 17-ik napján volt az auschwitzi Jahr- 
zeitunk, melyet a Cion hegyen tartottunk meg. Ezért fokozott mértékben 
hatott a róluk való megemlékezés. 

Olvasom és újra olvasom a leh elet, amely olyan közvetlen és szere- 
tetteljes hangon szói, ahogyan csak egy igazi jó barát írhat, aki hosszú 


idő után talál rá elveszettnek vélt gyeiTnekkori jóbarátjára. Az emlékezés 
során a múlt megelevenedik. Látom magam mint gyermeket, kis bará- 
taimmal együtt a frigyszekrény előtt, a gondosan leszónyegezett lépcsőze- 
ten ülve. Az áldástosztó kohaniták részére fenntartott, a frigyládához ve- 
zető magas lépcsózet volt a legkedvesebb összejöveteli helyünk az imád- 
kozás alatt, mert apáink ülésénél csak szorongva juthatott hely számunkra. 


Péntek este van. Komiéin sameszünk az utolsó simiitásokat végzi a 
már különben ragyogó, tisztára kisepert és rendbehozott, nagyméretű 
templomban. A gyertyák is égnek már, úgyszintén a templom közepén 
lévő hatalmas rézluszter, az összes oildallámpák, minden tündöklő fény- 
árban úszik. Szerettünk ilyenkor korán lenni a templomban, mert az imád- 
kozás előtt megbeszélhettük a hét eseményeit és elkészíthettük a jövő hét 
programmját. Az imádkozás alatt nem igen bieszélhettünk, hacsak csen- 
desen suttogva. Mert jaj volt annak, aki hangoskodni mert és magára 
vonta mindnyájunk legnagyobb rémének, Komiéin samesznak figyelmét, 
aki hiuz szemekkel őrködött a csendre és a rendre. Komfein könyörtelen 
volt; a „szemtelen frátert" az egész hitközség szemeláttára f ültövön ra- 
gadta és kivezette a templomból. Ritkán fordult elő üyen épületes jelenet, 
mert mesterünknek, Hausner rebbenak villámokat lövelő, szúrós tekintete 
— a középső sor hatodik padjából — már csírájában elfojtott minden 
esetleges zavargásra irányuló akciót. 


A hívek egymás után érkeznek. Fényes cilinderrel a fején Schönber- 
ger bácsi érkezik meg elsőnek és elfoglalja a baloldali sor első helyét. 
Sietve ugrálunk eléje és kivesszük kezéből a szokása szerint részünkre 
elkészített promincli-cukrot. Szeretjük nagyon ezt a derűs, kedélyes tréfa- 
csinálót, a chaszének és összejövetelek felvidítöját, aki éltes kora dacára 
egész fiatalosan tartja magát. Korát egyébként hiába kérdeznők tőle, mert 
sokat sejtöen azt felelné, hogy már sok „afikojmant" evett meg életében. 

Ezután érkezik Háberfeld Pinkász, aki kicsi cipoüzletében nehezen 


82 



genbsn taníttatták, egyik másik a jesivára is eljutott vagy magasabb vi- 
lági k^zettséget is elért. 

Érdekes, hogy éppen ezen kis községben a cioni eszme hű követőkre 
talált. így pl. a már emhtett Lessinger-család 7 gyermeke közül hatnak 
családja Erec felé gravitált és váltak itt oz Ország hasznos építőivé. 

Bárcsak ugyanezt jelenthetnék Uraiujfaluről vagy Répcelak felől. 
(Müyen érték lett volna az ország számára egy ujfaJusi dr. Bencze József, 
aki ember, orvos és tudós volt egy személyben! Mennyi az elkallódott és 
még több, ami elpusztult a falvak derék zsidóságából. 

Végezetül itt következnek a már említett demográfiai adatok kb. 


l<850-ról : 


lélekszám 


Vasvár 

55 

Vármellék = Sárvár 90 

Torony 

8 

Tilaj 

4 

Telekes 

8 

Szergény 

8 

Tőt Szt. Péter 

8 

Szt. Ivánfa 


és U. Újfalu 

18 

Szt. György 

8 

Felső Szeleste 

11 

Német Szecsöd 

14 

Szalonak 

600 

Sennye 

15 

Söpte 

7 

Kis Somlyó 

28 

Nagy Sitke 

5 

Zsenye 

8 

Simonyi 

151 

Salfa 

14 

Ság 

8 

Rohonc 

1038 

Pinkafő 

80 


lélekszám 


Felső Paty 

20 

Felső őr 

10 

Nyögér 

14 

Német Újvár 

526 

Nick 

10 

Nádasd 

8 

Mindszent 

20 

Mihályfalva 

29 

Meszlen 

20 

Megyes 

13 

Mártién 

4 

Mártonfa 

20 

Nemes Magasi 

30 

Pór Magasi 

4 

Lak (Répcelak) 

44 

Rába Kövesd 

14 

Köcsk 

14 

Kiskölked 

12 

Körmend 

480 

Rába Kovácsi 

10 

Kisbér 

12 

Keresztur 

14 

Kenyéri 

13 


lélekszám 


Kám 

16 

Káld 

30 

Jánosháza 

127 

Ják 

23 

Högyész 

38 

Hosszufalu 

10 

Hetye 

18 

Rába Hidvég 

79 

Györvár 

12 

Német Gencs 

6 

Gércze 

19 

Duka 

55 

Iván Egerszeg 

12 

Rum 

Nemes Dömölk 

43 

Döröske 

10 

Csönge 

20 

Búcsú 

28 

Bagota 

5 

Bej ez 

13 

Baltavár 

5 

Ostffy Asszonyfa 

35 

Andrásfa 

6 



SZOMBATHELYI EMLÉKEK 

Irta: RAGENDORFER SMUÉL, Bné-Brak 


'Nagypecsétes, amerikai levelet hozott a minap a posta. Nézem a 
szép címert, majd a feladót és felcsillan a szemem az örömtől. 

Kibontom a levelet, sietve átfutok néhány sort és már tudok min- 
dent. Legjobb gyermekkori barátom, a Müller Jaszi irt, akit több nunt 
húsz esztendeje nem láttam, mert szüleivel együtt hirtelen Pestre költöz- 
tek, onnan rövidesen Zürichbe utazott. Müller Jaszi mar a jesivában is 
eszes, erósakaratú fiú volt, Svájcban is gyorsan befejezte tanulmányait. 


— 81 



fejlődésére és a maga egyszerű, szjerény, hűséges és tevékeny munkájával 
S250lgált’a az 'Ur dicsőségét. 

A falvak zsidóságáról kell még szólanunk. A falusi szatócsról, korcs- 
márosról, kisgazdáról, az ii>arosról. Akinek kezét — jóllehet — megcser- 
zette a fizikai munka, de érzéseiben egyenes és jellemes volt. Aki soha 
nem élt a zsidóságból, de annál inkább a zsidóságnak, minden tettével és 
gondolatával. 

Nem elhanyagolható tényező. Igaz ugyan, hogy a fejlődés vonala 
más irányt vett és a múlt század második felében megkezdődött a falvak 
népének nagy feltörése az empóriumok felé. A század közepén azonban 
még falvakban lakott a zsidóság többsége és ott kereste a megélhetését. 

Fényes Elek történész a „Magyarország Geográfiai Szótára" c. mü- 
vében (Pest, 18Ö1) közölte a zsidó lakóság létszámát Vasmegyében az ak- 
kori adatok szerint és a falvaknak korhű elnevezésével. Ezt e cikk alján 
ismertetjük. Ebben a két város (Szombathely és Kőszeg) nem foglaltatik, 
viszont tartalmazza az akkori, nagyobb megye adatait, tehát az idővel el- 
csatolt részeket is. A mai szemmel nézve, szinte érthetetlenül állunk egyes 
falvak magas létszámát tekintve. 

Nincs mód arra, hogy — az akkor szinte község méreteit elérő — 
Rábahidvég, Nemeskolta, Pinkafő vagy Ostffy-Asszonyfa történetét külön- 
külön ismertessük, bár az sok esetben tanulságos volna a történelmi fej- 
lődés szempontjából. A falvak iránti tisztelet és megbecsülés jeléül csak 
^^■G'gy példát említhetünk fel. 

Isy pl Rum községet, 12 kilométerre Vasvártól, a Szombathely — 
Rumi helyi érdekű vasút végállomásán. A vidék gazdaságának mintegy 
központja és híresek voltak vásárai (Rümbener Marék). 

Hogyan nézhetett ki e falvak zsidó élete belülről? 

Mindössze 3 — 4 zsidó család lakta, hétközben azok is elszéledve 
a megélhetés göröngyös utjain. A szombat és az ünnepnapok összehozták 
őket. Mindenki fontos volt a ,3/Iinjan" szempontjából is. Rumban ez tra- 
dicionálisan a Lessinger-családnál történt, ahol külön helyiség volt szen- 
telve ennek a célnak. Ez csak egy részlete volt a zsidó áldozatnak. Gon- 
doskodni kellett a metszőről, aki rendszeres időpontban megjelent és a 
környékbeli zsidók számára a baromfit levágta. De nemcsak a sochet, ha- 
nem a közel- és távoli szegények (ajrachok) is megtalálták oda az utat 
és a i>énzbeli segélyen kívül meleg zsidó vendégszeretetet is élveztek. 

Külön gondot jelentett a gyermekek taníttatása. 

Iskola volt ugyan helyben, de annak szelleme zsidó szempontból nem 
volt különösen lélekemelő. így pl. Rum önálló választókerület központja 
volt, mindig erős katholikus „n^párti", vagyis antiszemita beütéssel, egy 
időben azzal a kétes dicsőséggel, hogy a hírhedt zsidófaló Istóczy volt a 
képviselője. így a rumi zsidók — ha csak tehették — gyermekeiket ide- 


80 — 



A község a kongresszus idején nem csatlakozott egyik árnyalathoz 
sem, hanem megmaradt a status-quo alapon. Végzete azonos volt a vasi 
zsidóságéval, csak már korábban következett be. Ausztriának a nácik ál- 
tal történt lerohanása után (11908) minden közösségi élet tragikusan fel- 
bomlott. 

VÁROSSZ ALÓNÁK (SCHLEINING) 

Egyike a legrégibb községeknek. A hagyomány szerint szintén tele- 
pedtek ott le zsidók a közeli Stájer kiűzés után, 1496. 

A konkrét tényeket tekintve, egy 1827-es okirat igazolja, hogy több 
mint száz éve áll fenn a szalónaki hitközség. Ezt egy más irat is alátá- 
masztja, 1701. évi kelettel. 

Az 1756-ban a Batthyányi grófi család védlevele szerint 39 családból 
állott a hitközség. Az 1770-es megyei összeírás viszont 57 családot sorol 
fel, 209 lélekkel. 1780-ban uj temetőt kérnek a gróftól. 1791. június 10-én 
megveszik az addig csak bérelt temetőt, a mészárszéket és a kórházat, 
1400 forintért. 

Az említett védelem árnyékában a kehilla fejlődött. 1795-ben már 62 
család, 1796-ban 65, 1813-ban 80 és 1801-ben 126 család 

Mint szalónaki rabbik ismeretesek: 

Rabbi JákO'V Mi-Bród, 1770 körül. 40 évig működött. 

Rabbi Pinchasz Mi-Leipnik, a Chatam Szófer tanítványa, 1813 — 1819. 
Ezen idő után, 15 éven át, csak rabbiülnököt (dajan) alkalmaztak. Majd 
1804-től 36 éven ét tanított és lelkészkedett r. Moseh Weinrebe. Követte 
öt Heinrich Jónás rabbi, aki később beteg lett, nyugdíjba ment és hiva- 
talát Blau B. rabbi vette át, 1902. 

A századforduló hanyatlást jelentett az ottani zsidóság életében. 
Újabb megpróbáltatást a vüágháború hozott a mindinkább gyérülő szaló- 
naki zsidóságnak. A rövid ideig tartó nyugalmi állapotot drasztikusan 
szüntette meg az Ausztriában is fellépett antiszemitizmus (IJollfu&éra) , 
majd a végső csapás bekövetkezett Ausztriának a náci csapatok általi 
megrohanásakor (1908. márciusa). 


A FALVAK ZSIDÓSÁGA 



V' .f' ‘v ■' 


ff 


Haszal szidur sel Korban Peszach' 


a pészach- áldozat sorrendje 


befejeződött. A hely engedte rövidséggel foglalkoztimk Vasmegye volt ke- 


hilláival, a múlt közös dicsőségével. 

Ám nem volna teljes a kép, ha nem említenénk meg a zsidó élet 
egy üde, tápláló forrását, amely pozitiven hatott az említett központok 


79 



cioni ftSCTnp fejlődését. Am ez főleg a Vajdaságra vonatkozik, míg Mura- 
szombat zsidósága nyelvében magyar és felfogásában asszimilans volt. 
Ennek dacára éppen a magyar körök részéről érték súlyos atrocitások, 
amikor ez a vidék - átmenetileg az 1941-44 években - ismét magyar 
uralom alatt volt. Különösen a közigazgatás jeleskedett e téren, ami 1944- 
ben az elhurcolásban kulminált. 

A bennünket ért tragédia mellett is dicséröleg kell megemlékeznünk 
Benko József ottani húsáru-gyárosról, aki élelemmel és lakással látta 
el a üldözötteket. Sajnos, ö maga, a rezsimváltozás után, egy súlyos félre- 
értés áldozata lett. 


NÉMETUJVÁR (GÜSSING) 

A hitközség a miilt század közepéig virult, azután hanyatlásnak in- 
dult és e század elején már csak tengődött. Tagjainak nagy része elhalt, 

sokan elköltöztek és újak nem jöttek. 

Feltehetően a zsidóknak Stájerországból való kiűzése után (1496) 
jelent meg az első zsidó a közeli Németujvárott. A városka 1524 óta, szá- 
zadokon át a Batthyányi-család úri birtoka. Azt is tudjuk, hogy ez a fa- 


milia megtűrte 


és védelemébe vette a saját zsidóit. Mindazonáltal ez a 


korai település csupán feltevésen alapszik. 

Biztosabb adataink vannak az újabb zsidó életről. Legalább is a 
18űk század elején volt már ott hitközség, bizonyára a rohonci fiókja. Az 
1789-i összeirás már 47 családot emlit. 1793-ban, a kerülettel együtt, 54 
család, 1795-ben 52. A 18-ik század fordulóján itt működött rabbi József, 
bővebbet róla nem tudunk. 


A század elején a temető már akkor száz éves volt, itt nyugszik 
egy ismert rabbi, Jakov Pollak. 1804-től rabbi Toviah Hakohen ismeretes, 
öt a Chatam Szófer responzuma 1817-ben mint a n. újvári rabbit említi. 
Később Verpelétre költözött. Utóda a Ch. Szófer kiváló tanítványa, rabbi 
Wolf Tercisz. Ez időben a hitközség kétségtelenül a zeniten állott. A temp- 
lomot kibóvitik 1833-ban, alig pár év múlva már újból szűk és 183i9-ben 
más helyen építették fel az uj zsinagógát, mely mindvégig használatban 
maradt. 


Elemi iskolát 1855-ben létesítettek. Az 1848-as megyei összeírás ki- 
emelkedően 634 létszámot említ. Ám a múlt század második felében meg- 
kezdődtek az elköltözések, a zsidóknak feltörése a városok felé és ennek 
nyomán az ottani közösségnek lassú sorvadása. Mint rabbik ismeretesek 
még: Sommer Sándor, a már említett PoUák rabbi és a szintén nagyon 
érdemes Grünfeld Jakab. E rabbinak öt orvos fia volt; az egyik ott, N. 
Újvár ott praktizált. A hitközség vezetésében az Alexander, Latzer zsidó 


ügyvédei és mások vettek részt. 


— 78 — 



állott fenn. Anyagi okok és tanulók hiánya miatt az iskolát megszüntették 
és a polgári iskola céljaira adták bérbe. 

A magasfokú hitéletnek, amely a közület zsidóságát eltöltötte, lé- 
nyeges bizonyítéka még a számos ereklye, kegytárgy, felajánlás is, vala- 
mint ősrégi kéziratok és dokumentumok. A rohonoi tempilom kegyszerei 
antikvitásuk révén jelentős értékűek voltak. A már említett 1649-ből szár- 
mazó parócheton (frigyszekrény- takaró) kívül a legrégibb ereklye 1727-ből 
volt. További dusszövésű függönyök 1751-ből, majd 1794-ből. Antik ser- 
legek, tóravértek, tóratomyok és tóraköpenyek tömege díszítette a temp- 
lomot. Az irattárban számos okirat és kézirat, amely muzeáEs feldolgo- 
zásra várt. 

Mindez alámerült az Idők örvényében, amikor a lelketlen nácihor- 
dák lerohanták Ausztriát és mindent megsemmisítettek, főleg ami zsidó 
szépség volt. 

Nekünk, volt vasiaknak külön fájdalom a nagynevű rohonci zsidó- 
ság pusztulása, abol valamikor a vasi zsidóság bölcsője állott ! 


MURASZOMBAT 

Mint hitközség, kétségtelenül egyike a legfiatalabbaknak. 

Az 1727. év november '24-i helytartó-tanácsi rendelet szerint Mura- 
szombaton is fennáll azon „anomália", hogy a vámot zsidó bérli. Ez azon- 


ban nem bizonyítja, hogy ott zsidó állandó jelleggel tartózkodott. Lehetett 
az idegenben lakó zsidó is, mint azt Kőszeg esetében is láttuk. A megyei 
összeírás a 18-ik században nem említ zsidót Muraszombaton. Azonban a 
19-ik század elején már vannak: ISOG-ben 4, 1813-ban 5, 1822-ben 13. Nem 
világos az utóbbi esetben, hogy családokról vagy csupán lélekről van szó. 
Ezen első település feltehetően a városszalónakí közület fiókja volt, mert 
tagjai már 1818-ban oda fizették a türelmi-adót. 

Mint a község első rabbija ismeretes: dr. Frank József, később fiu- 
mei rabbi. Működési ideje Muraszombaton hét év, 1897-töl 1904-ig. Azután 


csak rabbihelyettes volt. Uj temploma 1908-ban épült fel. Ezen évben őr. 
Schweiger Albert lett rabbiként megválasztva, ki három évig működött. 
Utóda 1941-töl dr. Kis Henrik. Külön zsidó iskola hiányában a hitoktatás 


elég gyenge. Mindazonáltal hitéleti vonatkozásban a község szám ott évö. 
Vezetésében részt vettek a Heimer, Frimm, Vályi ügyvéd, Kohn Samu, 
Koch Gyula stb. családok. 

A világháború sok terhet és szenvedést jelentett a nagyrészt szerény 
megélhetésű zsidóságnak. Annak befejezése után a Muravidék (Prekomurje) 
Jugoszláviához került, annak 921 főnyi zsidóságával, akik Muraszombaton 
kívül még két községben éltek. Ezen uralom türelmet és megértést mu- 
tatott a zsidóság felé, a Balfour-deklarációt üdvözölte és nem gátolta a 


— 77 



rég elhunyt nagy tudósunk, dr. Richtmann Mózes professzor is foglalko- 
zott. Nagyatyja a híres Maharam Asch volt. ö maga levelezésben állott 
Landau Ezékiel prágai orsz. főrabbival. Több hedyen megválasztják rabbi- 
nak. Ugyanő volt az, akinek a körmendi rabbival halachikus ügyben kon- 
fliktusa támadt, amit azon helyen már ismertettünk. 

Követte őt a rabbi tisztségben r. Áron Holics (Schönfeld). 

17Ö2-től működött, két évtizeden át. Majd a Szentföldre megy, ott 
is hal meg, magányosan, egyedül, mert felesége nem követte. 

R. Alexander MaisÜs. Kb 1800-ban foglalta el a rabbiszéket. Levele- 
zésben állott a Ohatam Szóferral. Később megvakult és helyettese azon 
Königsberger Lajos, akivel majd mint első szentmártoni (szombathelyi) 
rabbival találkozunk. 


Maislis rabbi 1819-ben hunyt el. 

Némi interregnum után (1822) r. Gavriel Englmami Hakohén lett 
megválasztva. 

1771-ben Vágujhelyen született, 14 éves korában már halachikus 
előadásokat tartott. 18 évesként megnősült. Később sorscsapások érték. 
Már Vágujhelyen, mint dajan működött, onnan jött Rohoncra. Számos mű 
szerzője, 29 évi áldásos működés után, 1851-ben halt meg. 


A közület ezen időben a 


fejlődés zenitjén állott. Az 1848-i 


vi- 


harai némileg elkerülték Rohoncot (nem úgy, mint pl Szombathelyt), az 


akkori összeírás szerint Rohoncon 209 zsidó család élt. 


A már említett dr. Mayer Zipser 1854-ben jött Rohoncra. 


1815. aug. 14-én, Balassagyarmaton született, kora ifjúságában kitűnt 
már éles eszével. Mint 15 éves, Prossnitzba ment tanulni, onnan Nikols- 
burgba. Titokban műveli a világi tudományokat is, németül, angolul, fran- 
ciául tanul. Személyével és működésével e könyv külön fejezetében (lásd: 
Vallási vezetőink) részletesen foglalkozunk. 

Még tevékenyen részt vett az 1868. évi országos kongresszuson, majd 
a következő évben elhunyt. 

Ehrlich Mór lett az utóda, a körmendi rabbi fivére. A hitközség a 
congresszusi (neolog) irányhoz csatlakozott. A gazdasági átalakulás, a 
faluból a városba való feltörés, kivándorlás és átköltözködés következté- 
ben a közület számbeli ereje folyton csökkent. A századfordulón már csak 
60 — 70 család élt Rohoncon, mintegy 170 lélek. 


1825 óta a rabbiállás betöltetlen volt és a vallási funkciókat Glück 
József kántor és hitoktató végezte. 

Megemlékezvén a hitközség szellemi vezetőiről, az iskolaügy alaku- 
lásáról is számot kívánunk adni. A rohonci község mindig is súlyt helye- 
zett arra. Már az 1736. évi megyei összeírás négy magyar származású ta- 
nítót sorol fel, ugyancsak 1770-ben is. Négy évvel később a tanítók száma 
már 6. A múlt század közepén négyosztályos iskolát építettek, ez 1923-ig 


— 76 — 



megváltásért 75, maga a védelmi-díj 1116, régi kivetés átlag 200, egyéb 
300, ez összesen 3011 forint. Ezenkívül a kegyuraságnak évi ajándék 13 
arany, 2 süveg cukor, 4 font kávé, 3 tucat narancs, 3 tucat citrom, 2 lúd. 
A tiszttartónak 6 frt, 1 lúd. Az urcdalmi lmoknak 1 lúd, 1 font bors. 
Ugyancsak a gazdának is. Szóval borsos volt a számla. Fizettek még a két 
keresztény papnak, a vásárbirőnak, a kisbirónak, minden céhmestemek 
és m^ a községi juhásznak is. Ezek volnának a helyi hatalmasságok. 
Ezen rohonciakon kívül még a vidéki uraknak, alispánnak, szolgabirőnak, 
ügyésznek, szombathelyi és kős^gi bíráknak, a kántornak orgonapénzt 
és a toronyóra világitását is. 

Xdindezt pedig fizette az akkortájt — mint említettük — 200 csa- 
ládból álló zsidóság, melynek csak fele lakott Rohoncon, a másik fele 
meg a kerületben, vagy állandó mozgásban Németujvár, Körmend, Vas- 
vár, Sárvár, Kanizsa, Szentgrót, Egerszeg, Tapolca és Keszthely irányá- 
ban. Ehhez járult még - 1749 után - a fiscusnak is fizetendő, országos 

jellegű türelmi adó. 

Nem volt könnyű rohonci zsidónak lenni ! 

A gazdasági elnyomottság mellett annál inkább csodálható az a 
szellemi élet, amely ezen közületből kiáradt. Messze földön híres rabbik 
működtek ott, akik közül 12-őt névszerint is ismerünk. 

A sort megnyitja rabbi Arjeh Jehuda Lob, aki a 17-ik század végén 


működött ; 

OR. Izsák Prossnitz, aki csodatévő hírében állott, ITOOban halt meg 


és Rohoncon van eltemetve ; 

R. Abrahám Epstein Halévi. CSiaszid, kabbalista volt és szombaton- 
ként tiszta fehér ruhában járt. Kb 1720-ig működött; 

R. Áron Sabbatai, a második helyen említett r. Izsák Prossnitznak 

fia. Már 1727-ben, mint rohonci rabbi ír responzumot, amely fel van véve 
a Maharam kiadványában. Ott Áron Mezeritsnek mondja magát. A belső 
fejlődést illetően az ő idejében a Chewra alapszabályait fendezték. Bét 
Hamidrast létesítettek, viszont a magánimaházakat megszüntették. Ugyan- 
csak működési idejébe esik a helyi hatóság már említett ,,Judenpolizei c. 


szabályzata. Meghalt 1747-ben. 

R. Jehuda Löw Stassow már 1748-ban ott működött. Erős jellem, 
egy Időben sok kü 25 delmet kellett vívnia, de állta a sarat. Ellenfelei közül 
egyeseket chéremmel sújtott. Vádolták azzal is, hogy a Sabbatai Zwi híve, 
úgy mint mestere, Eibenschiiitz Jonathan rabbi. Kénytelen volt menekülni, 
majd visszatért, de csak hívei fizették. 1767-ben (Elül 6-án) halt meg. 
Ellenei még a koporsót is megdobálták, de egyikük hirtelen megvakult; 
mikor visszatért a tem'etőből. Ez csillapitólag hatott a feldúlt szenvedé 

ilyekre. 

A közösség leghíresebb rabbija, r. Elázár KaJisch. 

1745-ben született Kismartonban (Eisenstadt). Személyével a nem- 


— 75 



radt frigyszekrény- takaró (1649) tanúskodik, ezt a község jámbor asszo- 


nyai adományozták. 

A kö^ég maga és így zsidósága is, nemsokára a Batthyányi grófi 
család kezére került, alattuk viszonylagos nyugalmat és védelmet élveztek. 
Majd 1702-ben az imaházat — addig grófi tulajdon — megváltják 500 fo- 
rintért, melyet a híres bécsi udvari faktor, Wertheimer Sáamuel nekik köl- 


csönöz. Nemsokára, 1718-'ban, egy domb tetején, szép és előkelő helyen, 
uj templomot építenek. Ez 1855-ben restaurálva, a legutóbbi időkig fenn- 


állott. Díszére válnék bármely városnak és eléggé tágas volt, hogy a fő- 
ünnepek idején befogadja az oda messze vidékről is hazatérő külta- 
gok seregét. Vas -, Zala - sőt a távoli Somogy, megyéből is. Viszont 
a temető az idők folyamán szűknek bizonyult és azt háromszor is kibő- 
vítették, 1731, 1750 és 1768-ban. 

Az 1735. évi összeírás szerint Rohonc, a maga 323 lélekszámú zsidó- 


ságával, a hatodik helyet foglalja el országos viszonylatban. 

A község tehát virult és fejlődött. Az első védlevél (1673) Batthyányi 
Kristóf gróftól származik, azt fia Ádám (1687. jul. 10) kibővítette. Ez 
utóbbi 36 családot sorol fel, ebből állott a hitközség. Betekintést nyújt 
ez az okmány a zsidók gazdasági függőségére is. Minden család 6 forint 
évi védpénzt fizetett, továbbá a kereskedési jogért a hitközség külön 20 
forintot, az aprómarha vágatásért 40 forintot. Ezzel szemben a hatalmas 
grófi család védelmét élvezik, ami többé-kevésbé hatályos. Ám ezen idők 
háborús viszonyai a rohonci zsidókat sem kerülték el. A kuruc-labanc há- 
borúság idején (1704) egy portyázó kuruc csapat megsarcolja őket. Az 
Oklevéltár vonatkozó iratát más helyen ismertetjük. A rohonci zsidók 
egyébként kereskedtek. Szombathelyre is bejártak, amely város akkor 
tőlük elzárt terület volt. Ezen átmenő jogukat a földesúr megvédelmezi. 
Messzebb vidékre is eljutottak. Az 1709-i pozsonyi összeirásban két ro- 


honci zsidó nevével is találkozunk. A kuruc idők elmúltával (1706. dec. 13) 
I. József császár az ottani főnemesség kérehnére kétévi fizetési halasztást 
(moratórium) engedélyez a kirablások és kifosztások által tönkrement 
rohonci zsidóknak. Ez után nyugalmasabb idők és fejlődés következett. 

A közület szaporodott. 1715-ben 38, 1720-ban már 66 házat bimak. 
A 18-ik század második felében több mint 200 családot számlál, a kerü- 
lettel együtt. 


1732-ben B. Eleonóra grófnő egy ,Judenpolizei" nevű szabályzatot 
adott ki számukra, mit 1737-ben kibővített. Ez a rendelkezés a zsidók vé- 
dettségi helyzetét, az urodalommal szembeni kötelezettségeiket, de teljes 
belső életük szabályozását is magában foglalja. 

Már érintettük, hogy ez a „védettség" nem volt holmi olcsó mulat- 
ság. Egy 1740 körül fennmaradt számadás szerint a következőket fizették: 
Nagy mészárszékért 400 írt, kis mészárszékért 80 frt, fiatal marha vágásért 
40, kóser bor mérésért 400, pálinka mérésért 400, baromfi vétele alóli 


— 74 



A szentgotthárdi zsidóság mindig és mindenben megtette kötelessé- 
gét. Sajnos, csak emlékmű hirdetheti, hogy ott is a zsidóság sorsa be- 
végeztetett. 

★ 


Nagy vonásokban, a földrajzi távolság okozta lehetőségek között is- 
mertetni kívántuk a mai határok területén létezett kehillák történetét. Ám 


a teljesség kedvéért 'emlékeznünk kell még néhány zsidó közületröl, me- 


lyek a századok során egyazon sors részesei voltak a vasi zsidósággal, 


közös eredettel és közös kultúrával. 

Ezek közül kétségtelenül a legfontosabb és irányító szerepe Rohonc- 
nak volt. „Anya és város Izraelben", mert a vasi zsidóság nagyrészt onnan 
áradt ki. 

Lényeges szerepe volt még Németujvár, Városszalónak és Muraszom- 


bat közületeinek. 


Mindezek az első világháború óta nem tartoztak Vasmegyéhez, ha- 
nem Ausztriához, illetve Jugoszláviához lettek csatolva. Alig három évtized 
különállása után újból egyesítette őket a közös zsidó végzet. Mert egy- 
azon fékevesztett gyűlölet szította a lángot, mely elhamvasztotta itt is, 
ott is, századok megszentelt hagyományait. 


ROHONC (RECHNITZ) 

Jelenleg az ausztriai, Burgenland tartományhoz tartozó, kb 5000 la- 
kósu nagyközség, amely az 1938-i hitleri betörés óta „Judenrein", feltehe- 
tően ma is. így ma politikailag nem tartozik Vasmegyéhez, sőt nem is 
Magyarország és létezésében már — sajnos — teljesen a múlté. Mindazon- 
által: sem idő, sem sorscsapások nem szakíthatják meg azon érzelmi 
kapcsolatokat, melyek e nagymultú kehillát a mi történelmünkkel ösz- 
szefűzik. Volt olyan két évszázad, amikor abban vezető szerepet vitt. 
Mint szellemi központból, innen áradt szét a zsidó élet Vasmegye számos 
vidékére, de sokkal távolibb országrészekre is. 

A zsidó tudomány művelői már korábban igyekeztek feltárni az ot- 
tani zsidó élet, a műemlékek, okmányok, jelentős antik kegyszerek és 
temetői emlékek halmazatát. Monográfiáját előbb dr. Zipser Mayer rab- 
bija, majd dr. Bemstein Béla szombathelyi főrabbi írta meg. A. M. Zs. 
Oklevéltár is számos rohonci vonatkozású okmányt ismertet. ML itt csakis 
ezen művek rövid, vázlati ismertetésére szorítkozhatunk. 

A rohonci hitközség kezdete a 17 -dk század elejére vezethető vissza, 
amikor a városka még osztrák kézen volt. A 3. évszázados temetőjében 
az első olvasható sírkő 1682-'ból való, de maga a temető sokkal régibb. 
Már a 17-ik század közepén rendes imaházuk is volt, melyről a fennma- 


— 73 — 



majd 1865-töl kezdve, 35 éven át, egészen a századfordulóig, Berger Lipót. 
Ez utóbbi a Ktáv Szófer tanítványa. Élete elég küzdelmes volt, mert ma- 
gyarul nem tudott, holott a község már teljesen megmagyarosodött. Két 
év után, 19'02-ben dr. Hirschler Ignácot választják, aki 1907-^ben Szegedre 
ment hittanámak. Bizonyos interregnum után követte 191 1-ben dr. Hers- 
kovits József, modem gondolkodású, de szigorúan vallásos rabbi. Az utolsó 
adatok szerint 69 család élt Vasvárott (217 lélek) nagy, kiterjedt körzettel. 


ahol — 36 községben — összesen kb 50 család lakott. 

Mindez — sajnos — csak a múlt kisértő árnya. Ami megmaradt : 
romos épületek és a múlt megszentelt fájdalma. 

Szívünk vérzik, midőn látnimk kellett, hogy egy maroknyi becsületes, 
szorgalmas zsidó a Hegyhát göröngyös talajában életet, mozgást, modern 
földművelést és kultúrát teremtett; és ez lett a fizetség. Vasvár mindig 
biztos néppárti (katholikus) kerület volt, az antiszemitizmusnak mintegy 
melegágya. Mindez bőven meghozta dudva — és üröm termését, amikor 
arra az alkalom megvolt. Még így is, még ilyen körülmények között sem 
szabad általánositani. Mert e vidéken élt pl. bezerédi Bezerédy István föl- 
desúr, Vasmegye nyug. főispánja, liberális felfogású, igazi magyar úr. Aki 
— úgy mondják — közel 90 éves korában felutazott Pestre, amikor a 
Pelsőház, melynek tagja volt, a második zsidótörvényt tárgyalta. „Testem 
nem kívánja és lelkemnek nem kell. Ezt akartam megmondani". És egye- 
nest hazautazott. Tehát voltak ilyenek is, csak sajnos, nagyon, nagyon 
kevesek. 


SZENTGOTTHÁRD 


A város sokat szenvedett a háborúk folyamán és a török hódoltság 
alatt. Mindazonáltal konzekvensen elzárkózott zsidók befogadása elől. Ha 
voltak is ott a 18-ik században, ezek rohonczi zsidók lehettek és csak 
ideiglenesen tartózkodhattak Gotthárdon. Az 1798-i összeírás csak egyet- 
len zsidót említ, név szerint Josephus Aschert. Csak az 1840-es évi törvény 
teszi lehetővé ottani lakhatásukat. 


1864-ben mindössze 7 zsidó család lakik Szentgotthárdon, közöttük 
Priedlánder Sándor metsző, önálló hitközséget még a század 70-es évei- 
ben sem képeztek, ki Rohoncra, ki Németuj várra, ki Körmendre stb. tar- 
tozik. Amidőn később (1889) a hitközség megalakult, mint anyakönyvi 
kerületnek rabbit is kellett tartaniok. Ezen okból az említett metszőt 
rabbi-helyettesnek léptették elő. 1915-ben már volt iskola, 45 tanulóval és 
a hitközség ekkor 140 tagot számlál, azonban ebből 60 a kerületben laküc. 

A község tagjai mindenkor részt kértek a közcélú áldozatokban. 
Külön megpróbáltatás jutott osztályrészül, amikor 1'938-b'an Ausztriát a 
nácik megszállták, mert a városka közvetlen az osztrák határon fekszik 
és rövidesen menekültekről kellett gondoskodni. 


— 72 — 



körül keletkezett. A vasvári káptalan és a városi polgárság között három 
évtizeden át dúlt a harc az u.n. ,^sidófölde" birtokáért, amely kétségte- 
lenül egy korábbi zsidó település emléke. Ugyancsak vita tárgyát képezte 
a zsidók temetője is. A per csak egyre dagadt, két király is intézkedett 
benne, végül is 1416. aug. 12-én végződik, mikor is a vitás területeket 
egyezségileg felos 2 !tják. A periratokban szereplő határmegjelölések már 
konkréten ottlakó zsidókat nem említenek. Feltehető, hogy az 1360-as ál- 
talános kiűzetéssel egy korábbi, zsidó hőskor bevégződött és oda vissza 
nem tértek. Mert légyen a köz- és vagyonbiztonság bármilyen alacsony 
fokon, nem tehető fel, hogy zs. település meglétekor annak temetője fe- 
lett mások osztozkodnának. 


Arról, hogy a kiűzetés után zsidók oda visszatértek volna, nincs semmi 
elfogadható alapunk. Általában: a kezdet biztató jelei után aránylag kevés 
tudomásunk van a későbbi középkor sötét századaiból. 

Maga Vasvár sokat szenvedett a háborúk alatt, teljesen elpusztult 
a török hódoltság idején és csak annak megszűnte után épült fel újból. 
De nemcsak a háború, a nehezen létrejött és előnytelen békekötés emléke 
is fűződik Vasvárhoz (1664. vasvári béke). Rossz ómen volt, mert nyomon 


követte a Wesselényi-féle összeesküvés. Nehéz feltételezni, hogy ezen idők- 
ben zsidóknak ott létlehetősége lett volna. 

így az első kezdet után három évszázad telik el, anélkül, hogy ott 
zsidókról említés volna. Az 1698. évi Canonica visitatio említi ugyan, hogy 
ott 3 nem-katolikus is lakik, de csak 1788-ban van zsidókról világosan 


szó. Tíz évvel később, az 1798-i megyei összeírás is csak egy zsidó családot 


említ. 1809-ben ellenben már tíz, 1813-ban 13, 1819-ben 18 és 1822-ben 41 
család lakott ott. Ám ezen időben a zsidók csak élhettek ott, de meghal- 
niok és főleg temetkezniök ott ~ nem volt szabad. Hallottaikat a 12 km-re 
fekvő Nemeskolia községbe kellett vinniök. Az utóbbi kis falusi zsidó te- 
mető sirkövei tanúskodnak arról, hogy ez a helyzet néhány évtizedig fenn- 
állott. Csak 1815-ben került sor temető vásárlására. Ugyanezen évben már 
Chevra Kadisa is működött. Jóval később került sor a templom építésére 
(1865), de iskola már 1860-tól fennállott. Régi okmányok feljegyzik, hogy 
az első települők a Ragendorfer és Rosenberger-családok voltak Vas- 
várott, őket követték mások, a Gottlieb, Dénes, Schwarz, Winckler, Brei- 
ner, Auerbach, Rechnitzer, Bass, Rothauser stb. családok. 

Az ottani zsidóság élénk részt vett Vasvár társadalmi- és gazdasági 
életében. A poros és elmaradt Vasvár ismét lüktető központ lett, villany- 
áram, gőzmalom, téglagyár alakult mindvégig zsidó kezdeményezésből. Az 
aránylag kis közületből 48-an vettek részt az első világháborúban és közü- 
lök 19-en elestek. Mindez nem számitott és nem jelentett mentséget, ami- 


kor a vész rátört a zsidóságra. 

Működő rabbik voltak: Mose Toponare, majd Schwarzenstein J. Sá- 
muel, aki később Simonyiban működött, 1846-ban Schwaűrzenberg Dávid, 


71 — 



ott a jánosházai és részben a messzi enyingi gettókk-al egyesítve, június 
végén deportálásra kerültek, az irány : Auschwitz ! 

A pusztulás mértékét az alanti számszerű adatok igazolják . 

1. Sárvárott 1944. március 19-én a zsidó lakosság száma — a mimkaszol- 


szolgálatot teljesítőkön kívül 

2. A hitközség körzetében 21 községben 

összesen . 


735 fő 
150 „ 

885 'lélek 


3. 

4. 

5. 

6 . 


Elzek közül elpusztult az anyahitközségben 

A szórványokból . 

összesen . 

A gyermekáldozatok száma (16 éves korig) 

A gettózás élőtt Sárvárott 2 zsinagóga volt, ebből az egyik rombadőlt, 
a másik nagytemplomban csak a falak maradtak meg, a berendezést 


. 611 lélek 
. 125 lélek 
. 736 lélek 
..154 lélek 


széthordták; 


8. Az iskola működésének utolsó évében 103 tanuló tanult. A visszajöttek 


között egyetlen gyermek nem volt. 

Az utóbbi körülmény, továbbá a környezetben az őszinte megbánás 
hiánya, erősen elkedvetlenitcen hatottak azokra is, akik kevés számban 
a pusztulásból megmenekültek. Elébb hitközség-félét alapítottak és igye- 
keztek az adott helyzetbe némileg beletörődni. Ez nehezen ment és ezen 
időben bizonyos politikai átalakulások is voltak, melyek nem voltak alkal- 
masak a múlt hibáinak feledésére. Mindinkább elszéledtek a kevés vissza- 
jöttek, sokan Erec felé vették útjukat. A hitközségi élet megszűnt, annak 
értékei elprédálva. A templomot egy cipész-szövetkezet kapta meg műhelyül. 

A húr elpattant. 


VASVÁR 


E nagymultú község a vármegye névadója és zsidó vonatkozásban 


egyik legrégibb emlék is fűződik hozzá. 


A már közölt, 1263 évi, május 


22-én kelt okirat nóvleg említi a vasvári Farkas-zsidót, a csatári káptalan 


elveszett bibliájával kapcsolatban. Megjegyzendő, hogy ugyanezen monos- 
tor egy sokkal korábbi, 1150 körüli okmányban is előfordul, sőt abban 4 
zsidó névleg is említve van. Sajnos, az utóbbiak lakóhely megjelölése 


nélkül. 


Egyetlen zsidónak ott-tartózkodásia lehetne sporadikus eset és nem 
utalna okvetlenül egy fennállott közösségi életre. Vasvárnál azonban a 
helyzet más, mert egyéb, teljesen megbízható adatok is utalnak egy korai, 
zsidó teilepülésre. Elsősorban az, hogy megyeszékhely lévén, ott a zsidók 
bizonyos védettséget élvezhettek a tatárdulást követő, naigyon is bizony- 
talan időkben. Továbbá, mert a vasvár-szombathelyi káptalannak a vasi 
levéltárban őrzött iratai egy hosszantartó perről tanúskodnak, amely 1390 


70 — 



különböztetések fájólag hatottak a helyi zsidóságra is. Az EMélyi bevo- 
nulást követően (1940) a másvallású magyar katonákat leszerelték. A zsi- 
dóknak munkatáborba kellett mennie. Megkezdődött a zsidóságnak ezen 
gyötrődése, szenvedése és vértanusága, Galicia, Ukrajna és Bór, amelyben 
a zsidó fiatalság szine-java sínylődött. 

‘Az élelmezési helyzet egyre nehezebbé vált. Ellenintézkedésként m'eg- 
kezdődtek a kutatások és razziák. Persze kizárólag zsidók lakásaiban. 
Csendőrök gyűrűje vette körül az egész várost. A cél: minél több „tettes 
zsidót" leleplezni, mint 3 — 4 drb szappan vagy negyedküó kávé „elrejtőjét". 

A jogtalanul megindított, erkölcstelen háborúért, a magyar nép 
felesleges szenvedéséért kellett a bűnbak! Mindenért, mindenben a zsidók 
lakottak I Az angol légitámadás után „a győri rabbi fia vezette őket", a 
kisvárdaiak „rádión adtak értesítésit a cseheknek" és mindezt el is hitték 
sokan. De lehet-e csodálkozni ezeken az ostoba gonoszságokon egy ország- 
ban, melynek vezetősége megtámadhatta a levegőben Kassát, hogy ezen 
a címen azután hadat üzenjenek az oroszoknak ? 

1944. március 19. Verőfényes, vasárnap reggel. Mégis a legsúlyosabb 
gyász és sötét végzet fátyla akkor borult a magyar zsidóság fejére ! 

iPár nappal később egy kis SS-osztag fészkelte be magát egy elme- 
nekült zsidó lakásába. Ittak, dőzsöltek, szeretkeztek. Esténként és éjjelente 
szorgalmasan látogatták a zsidókat, egyelőre „vásároltak" — pénz nélkül 
és szenvedélyesen gyűjtöttek órát, rádiót és ami a kezük ügyébe akadt. 

Március 31-én bezárták a zsidó üzleteket. Megjelent a rendelet a 
sárga csillag viseléséről, a zsidó vagyon bejelentéséről és elkobzásáról. 

Május 7. Szerdai nap. Reggel hat óra, darutollas csendőrök mennek 
házról-házra, persze csak zsidókhoz. Felkészülni és félórán belül indulni 
a gettóba. Lehetően minél kisebb podgyásszal. 

Gettó. Zuhogó eső és fenékig felfordulás. Százötven zsidó család 
összezsúfolva, 2 — 3 család egyetlen s 2 iobában. Rémhírek, amik később va- 
lósággá válnak. A cukorgyári mérnököt elhurcolják. Nagy bűne van. 50 
évvel ezelőtt Galíciában született. 

Sárvárott külön gyötrelem is van. Zsidó internáló tábor, illetve hi- 
vatalosan: „2. számú magyar királyi Rendőrségi Kisegítő Toloncház." Oda 
kerülnek azok a súlyos bűnösök, akik 1919. március 19-én vasutat hasz- 
náltak, vagy liter tejért sorban álltak, esetleg a lakásuk lett más számára 
kívánatos. Az internáló tábor helyzete gyötrelmes volt. Napi 20 deka ke- 
nyéren kívül a legiminimálisabb koszt-, minden legkisebb „kihágásért 
kollektiv büntetés. Amikor a létszám 1000 fölé emelkedett összesen két 
alkalommal — szervezett transzportok, 19 marhavaggon internált a bi- 
zonytalan cél felé. Ma már — sajnos — ismerjük a sorsukat . . . 

Viszont a cukorgyári gettóban tömörített helyi és környéki zsidósá- 
got az akkor szokásos tortúráknak vetették alá. Csendőrségi vallatás, ve- 
rések az „elrejtett" holmi után, majd az átszállítás a selyemgyári gettóba. 


— 69 



Élt, fejlődött és virágzott a sárvári zsidóság fája és annak mindkét 
ága. Ez volt a helyzet az első vUágháború kitöréséig. A háború és annak 
nélkülözései súlyos teherként nehezedtek az ottani zsidóságra is, tagjainak 
nagy része szegény, kétkezi ember volt. Sokan, mint katonák évekig távol 
voltak családjuktól. A háború utolsó évében felütötte a fejét az antisze- 
mitizmus. 

A sárvári választókerület mindenkor is úgynevezett biztos néppárti 
(katolikus) kerület lévén, a vallási gyűlölködésnek mindig is volt ott bi- 
zonyos talaja. Egészen a háborúig, pontosan a forradalomig, ez nem jut- 
hatott kifejezésre. Erős, központi kormányzat is volt addig, amely az ilyen 
kilengésoket féken tartotta volna. 

Minden megváltozott, mikor a forradalom és az utca vette* át az irá- 
nyítást. A kommunizmus — legalább is elvi síkon — mint eszme nem is- 
mer faji gyűlöletet. Sajnos, sárvári átiratban ez másként hangzott és 1919. 
március 23-án, az első kommiin kitörésekor — szinte ellentétben az egész 
országgal - Sárvár volt az a hely, ahol a zsidók üzleteit és némelyek 


lakását is kifosztották. 

Ugyanazon év aug. havában az ellenforradalmi Horthy-tisztek és a 
feldbaclii legények vették át az uralmat. Megkezdődött a kommumsták, 
elsősorban a zsidók rendszeres üldözése. Bár ezen alkalommal véres attro- 
citások, mint a szomszédos Jánosházán vagy Tapolczán, itt nem voltak, 
mégis voltak hetek, mikor a zsidók Sárvárról menekülni voltak kényte- 
lenek. 


A néhány évi kurzusidö után a Bethlen-féle „konszolidáció viszony- 
lag nyugalmas 15 esztendeje következett. Numerus clausus, némi 2 ^idó ve- 
rés itt-ott, de a felszínen nyugalom. A soviniszta fasizmus azonban állan- 
dóan élesztette a tüzet, elsősorban a zsidók elleni gyűlöletet. Gömbös kö- 
vetkezett az ö 96 pontjával, a revideált, majd restaurált zsidógyűlö-letével. 


az 1'935-ös választások után pedig fokozatosan előre nyomulítak a német 
szálláscsűiálók, a nyilasok. A kormánytól pénzelt Esti Újság és Független- 
ség c. két huligán újság kedvezményes áron, házhoz szállította a gyűlölet 
slogenjait a csekély itélöképességű közönségnek. Ezzel tudatosan megmér- 


gezték a magyar közvéleményt. Minthogy a csehek és a jugoszlávok mesz- 
sze voltak, kissé fel is voltak fegyverkezve, ennélfoigva jól jöttek a zsidók, 
akik kéznél is voltak, vissza sem üthettek és így szinte intézményessé vál- 
tak, mint a ,JDivide et tmpera" ősrégi kormányzati bölcsesség szenvedő 


tárgyai. 

1938. 0 'kt. 6-án a nemzeti gyásznapon rendezett esti gyűlésen a hi- 
vatalos szónokok már nyíltan zsidóztak. Utánna néhány tucat huligán tar- 
totta rettegésben a városka zsidóságát. 

A világháború kitörésekor (1939) itt lengyel internáló tábor létesült. 
Eleinte nem tettek különbséget a lengyel katonák között. Később a zsidó- 
vallású lengyel katonák külön „szigorított" táborba kerültek. Ezek a meg- 


— 68 — 



Bejczen 18, Grérczén 35, Uraiujfalu 32 (köztük Guttmann Dávid orvos), 
összesen 18 községben 272 lélek. Viszont a sárvári járási székhelyen (Vár- 
mellék) csak 63 lélek. Mindez lényegesen változott meg az 1867-es kiegye- 
zés után, mikor is megkezdődött a zsidók nagy feltörése a városok felé . . . 

Mint a sárvári gyülekezet rabbijai ismeretesek: az 1795-i összeírás- 
ban szerepel ,ylsa-ac Hinauer Rabinus Sarvariensis" — ám közelebbit mű- 
ködéséről nem tudunk. Utána rabbi Fischel, kinek neve a Chatam Szofer 
egy responzumában előfordul. Ezt követi rabbi Engel Mózes. E rabbi ide- 
jében történt, hogy Kol Nidré elöimádkozása közben orrvérzést kapott, 
amit lemosva, a falba törült. Ez vérvádra adott alkalmat. Ám az lu-odalmi 
tiszttartó, felvilágosodott ember lévén, kijelentette: „A dolog nem lehet 
igaz". Ugyanő vezette a Che'wra Könyvet, melyben az első bejegyzés 1805, 
utolsó 1844. utóda Breiner Bendet, rövid ideig Reich Vümos (később 
Baden b. Wienben működött), Ehrenfeld B. később mattersdorfi rabbi, ezt 


követte Szofer Efraim Fisl, aki 1894-ben meghalt. Ekkor Fischer Tóbiás 
élőbb mint helyettes működött ,két év múlva véglegesítették. 

Breuer és Szofer rabbik még a Malom-utcai templcmban működtek. 
Az utóbbi idejébe esik a híres kongresszus, amikor a kis létszámú sárvári 
zsidóság is két ágra szakadt. Az osztozásnál a templom a neolog árnya- 
latnak jutott, az iskolát, a temetőt, a régi házat és annak tartozékait az 
orthodoxok kapták. Rövidesen hozzáfogtak egy uj, monumentális templom 
építéséhez (188'2), így a fejlődés lehetőségei adva voltak. Érdekes megem- 
líteni, hogy a szétválás idején két Schnabel- testvér állott a két árnyalat 
vezetőjeként, jó testvérek, de ebben az egy ügyben nem ismertek tréfát. 

Élénk, zsidó szellemtől áthatott élet fejlődött ki mindkét hitközség- 
ben. A már említett Fischer Tóbiás főrabbi volt az orthodoxia rabbija, 
szellemi feje mintegy negyedszázadon át, az áldott, galamblélkű és az éle- 
tet, de különösen az ifjúságot szerető, melegszívű Reb Tajvijeh. Az ő fia, 
a mártírhalált szenvedett rabbi Menachem volt a követője. Ezen időben 


ez az árnyalat mintegy 80 családot számolt, kb 450 lélekkel. A hitközség 
életében jelentős szíerepet vittek az álapitó Schnabel- család, a mélyen val- 
lásos Schwarz Adolf és családja, a köztisztelt Löwin Izrael és fia, a Chewra 
elnökeként ügybuzgó Reichnitzer Szimche, Berger Antal hitk. elnök és 
még sokan mások. Hosszú évtizedeken át az ifjúságot tanították Maislis 
Jakab, Neu Lipót, Steiner Zsigmondné, Wassermann Simon, Kupfer Izsák 
tanítók, illetve hitoktatók. Schück Jenő mint rabbi-ülnök működött. 

Lényegesen kisebb számú volt a neolog hitközség, amelyhez később 
a Cukorgyár tisztviselőinek nagy része is tartozott. A hitélet és közjóté- 
konyság terén számos kiválósággal rendelkeztek. Nem volt humánus és 
zsidó cél, melyre egy Eibenschütz Emil dr., Krausz Sándor vagy egy Feld- 
messer Imre dr. ne áldozott volna. Sokan követték példájukat. A neolog 
község igazi vezetője és irányitója pedig Goldschmidt József cukorgyári 
igazgató volt. Működési idejébe esik a templom korszerű restaurálása. 


— 67 — 



Laktak-e zsidók ezekben a bizonytalan jövőjű és a helyi önkényura- 
lomnak maradéktalanul alávetett környezetben? 

Feltehetően. Szeibert János, a város monográfiájának írója fel- 
tételezi, hogy a vámépség között már a 15-ik században is laktak zsidók 
és azt számos körülmény valószinűsiti. 

Essen időben, az 1526-os soproni kiűzetést megelőzően, közei 400 zsidó 
lakott Sopronban. Azok bizonyára kirajzottak a közeli vidékekre', a nem 
nagyon messzi Sárvárra is. A közeli Csepreg községben már igen korán 
(1527, Tuckhaus) zsidó élet nyomait találjuk. A közeli Szokeföldön — ma 
Szombathely elővárosa — 49 zsidó család lakott C1549). Egy 1671. nov. 
3-i okirat szerint „Natan zsidó hitközségi bíró" adósa volt a nemrég el- 
hunyt (1671. ápr. 30) gróf Nádasdy Ferencnek. Az irat nem említi hatá- 
rozottan, hogy Natan biró Sárvár ott élt, de a Nádasdyakról ez köztudott. 
(Kivonat Vasmegye székesegyházi káptalanának je'gyzőkönyvébód és kö- 
zölve az Izraelita Közlöny 1870. évi. 232.1.) 

A soproni zsidók történetéről írt klasszikus müvében Írja dr. Fóliák 
Miksa, hO'gy a sárvári kegyúr, gróf Draskovich 1686. április 2-án levelet 
intézett a soproni tanácshoz és ebben zsidó küldötteinek, Geczli NikO' és 
társának kér salvus conductust. 


Mindezek egy korai település nyomai, de még nem valóság. 

A már említett Szeibert-monográfia adatai szerint a zsidók már a 
18-ik század elején hitközség-félét alapítoittak. Ezt valószinűsiti az a tény, 
hogy az „uj" zsidótemető is már kb 120 éve használatos, azt megelőzően 
a vár körül, az u.n. Vármelléken a régi temető ismeretes. Ma már az 
utolsó emlékek is széthordva, de 50 — 60 évvel ezelőtt még jó néhány állott 
épségben. 


A Vármeilék egészen 1900-ig külön politikai község volt, azóta Sár- 
várral egyesült. Itt a mindenlcori földesurak kétes védelmének árnyéká- 
ban húzódtak meg a szegény, zaklatott életű zsidók. Mégis azt látjuk, 
hogy most már állandó jellegű a tartózkodásuk. A Vármelléken 1758-ban 30, 
1781-b3n 77, 1802-'ben 81-t tett ki a lélekszámúk. Az 1805-ös évből származó, 
kalligrafikus szépséggel rótt Chew'ra-könyv, vele együtt sok szép, más 
emlék is, a fasiszta dúlás. áldozata lett. Az 18'22-es összeírás 14 családot 
tüntet fel. Az első alapítók Singer Simon és Jósua, Schnabel Sámuel, Bos- 
kovits Szimdia, Sohwarz Léb Pinkász és egy Zweitter-nevezetű voltak. Ké- 
sőbb ide tartoztak a ,JDistrict" zsidó szórványai is, a közeli falvak. Egy 
1859-es adókönyv szerint 48 községben összesen 53 család volt rabbinátusi 
adótétellel róva. Ennek összege évenként 10, 7, 4 vagy csak 2 forint volt. 

Követve a számszerű adatolcat, az 1948-as hivatalos összeírás nyo- 
mán azt látjuk, hogy a zsidók jobban találták meg megélhetésüket a fal- 
vakban, mint a városokban. Érezliető ez a sárvári vonatkozásban is. Mai 
szemmel tekintve szinte érthetetlen miként találták meg kenyerüket a fal- 
vak aránylag nagy létszámú településein? A sárvári járás területén 


— 66 



mártirjadnak száma , 453 lélek 

visszatértek 94 „ 

Az utóbbiak főleg volt munkaszolgálatosok és 17 éven felüli lányok. 
Egyetlen anya sem tért haza. 

A visszatértek lerombolt templomokat és iskolát találtak, üszkös, 
meredő falakkal. A temetőben a síirkövek ledöntve, a szent iratok és kegy- 
szerek szétszórva, részben az apátság udvarán, a szemétdombon. A bőr- 
és csontra lesoványodott hazatérteknek külön gondot okozott a hasonlóan 
átvonulők gondozása. E téren külön megbecsülést érdemel Singer Béla 
munkája, aki valóságos kórházat (tartott fenn, a roskadozó betegek- 
nek tejet szerzett és gondoskodott róluk, mint anya a gyermekéről nem 
teheti jobban. A visszatértek nagy része látta a kilátástalanságot, üressé- 
get érzett maga körül, sokszor szereítetlenséget is és igy nagyobbára to- 
vább vándorolt. Sokan Erecban találtak új hazát és új életcélt. 

★ 

A szépen indult celli zsidóságnak már csak múltja van. Történetét 
többen feldolgozták és mint forrásmunkák említhetők dr. Bernstein Béla 
munkája a „Vasmegyei zsidók története"; Kemény József: A kiscelli zsi- 
dók története 18'95-ig (Devecser, 1900) és köszönettel tartozunk Singer 
Mihály és Kosztolitz Mordechaj chavéroknak, akik adataikkal támogatták 
ezen szerény megemlékezést. 

★ 

ötszáz mártír, ártatlan gyermekek, anyák, ifjak és vének a rom- 
lásba taszitva, két szentély feldúlva : ez a celli zsidóság mai státusza. 
,yCsak puszta rom, csak fájdalom, lehullt dísze már". Mi vigaszt nyújthat 
ezzel szemben emberi szó, a testet, mely borzad, lehet-e gondolatokkal 
betakarni ?! 

Mégis megkíséreltük — szerény tehetségünkhöz képest — emléket 
állitani ezen értékes zsidó közösségnek, éppen mert tudatában vagyunk 
annak a legmagasabb értékelésnek, mely őt méltán megilleti: 

T •’iT’in an'? •’nmi 

„Nevet és emlékezést nyújtok nekik Házamban és Falaimban". 


SÁRVÁR 


A hely már a rómaiak korában ismeretes, Savaria néven a Rábán 


átkelő és stáció volt a koloniális fővárosba 


vezető úton. Később, a magya- 


rok első századaiban, sárból és fából összetákolt váráról kapta nevét. A 
15-ik század fordulóján már a mai, „uj" vára volt ismeretes, afféle meg- 
erősített urodalmi központ, bástyákkal és mély vízárkokkal körülvéve. 
Elébb a Kanizsa-nem25etség uralta, később, házasság révén a Nadasdyak 


tulajdonába ment át. 


65 — 



A gyilkosokat elfogták. A győri tábla ítélete szerint tettüket „hazafias fel- 
buzdulásbari" követték el és felmentették őket. Az egyik felbujtó, egy pék- 
mester, éveken át a város bírája lett, dr. Kühár egyetemi tanárrá avanzsált. 
A főbünösök egyike: lingauer Albin, aki a celli főtéren megtartott nép^ 
gyűlésen nyíltan uszított, még országgyűlési képviselő is lehetett, egyéb 
közönséges bűncselekményei dacára. 

Tudjuk, hogy a magyarság józan tömege nem talált örömöt ezekben 
a , 4 Qlengés 0 kben" és az általánosítás az adott körülmények között is hiba 
volna részünkről. De másrészt nem hallgatható el és éppen a oelli zsidóság 
krónikása által nem, a közéleti erkölcsnek ezen sülyedése és* szégyene. 
Éppen az 1919-ben elvetett ,^ag" termelte ki 1944-ben a dudvát és az 
ürmöt. így vált az 19'19-i vérengzés szinte előjátékává a 25 évvel későbbi, 
borzalmas méretű gaztettnek! Sajnos, hogy a társadalom egy rétege erő- 
sen antiszemita heállítottságú volt és még a deportálás, ténye siem rendí- 
tette meg őket. Bllenkezöleg: a főpap, Jándy Bertalan ,JPűiikösdi levél"- 
ben üdvözölte a deportálás tényét, asszonyok és gyermekek aljas elhur- 
colását és mikor — jókésőn! — emiatt felelősségre vonták, hát „bolond- 
nak" nyilvánították. 

Az 1949-ben szenvedett csapástól a zsidóság csak lassan ocsúdott 
fel a bethleni ,4consziOlidáció" látszólag nyugodtahb légkört teremtett. A 
közéletben való részvétel hijján, a fejlődés inkább belső, vallási momen- 
tumokb'an nyilvánult. A vallási élet intenzívebb lett, az ifjúság a maga 
„Tiferet Bachurim" egyletében előadásokat hallgatott és rendszeres tanu- 
lásban vett részt. Lányegylet is működött, főleg szociális vonatkozásban. 
Az orthodox község egész szellemi életét Grünberger Ábrahám rabbá irá- 
nyította, hű munkása községének 34 éven át, egészen az 1941-ben bekö- 
vetkezett halálig. Az orthodox Chewra Kadisa 1909-ben létesült, annak ve- 
zetője, egészen a deportálásig, Gottlieb Izrael. Volt rendszeres Tálmud- 
Tóra, elnöke Neustadt Smuél, előadója Giück Ábrahám Zwi, elismert tal- 
mudtudós. A reggeli ima előtt, rendszeres napi siurt tartott szépszámú 
hallgatóinak. Nem feledkeztek meg a szegények és rászorulók támogatá- 
sáról. Tomche Evjonim-egylet keretében, vezetője Kosztoliíz Adolf. A hit- 
község gabejai Breuer Samu és Roth Izidor. 

így élt, küzdött és áldozoitt Kemenesalja zsidósága, egészen az 1944- 
ban bekövetkezett tragédiáig. Az utolsó években erősen nehezedett a celli 
zsidóságra is az antiszemita törvények szoritó béklyója, az elbocsátások, 
a munk'aszolgálat, a kilátástalanság. A minden ok nélkül meiginditott há- 
borúért és annak szenvedéseiért bűnbak kelleitt. Bekövetkezett a celli zsi- 
dóság elhurcolása, előbb a jánosházai förtelmes gettóba, onnan a sárvári 
selyemgyárba, onnan a pusztulásba . . . 

íme a száraz adatok : 

a celli két hitközség lélekszáma az 1944. évben 

(Alsósággal együtt) 550 lélek 


— 64 — 



Adakozó, zsidó lelkiségtől áthatott család, az 1909-bten megnyitott új te- 
mető telkét is ők adományozták. A szentföldi települést az akkori felfogás 
szerint támogatták, még ugyan nem cionista alapon, de külön vallási ala- 
pítvánnyal — a Mea Searim negyedben. 

1938-»tól egészen a tragikus végig, a hitközség elnöke Lessinger Ottó 
volt, családi hagyományainál fogva is mélyen vallásos meggyőződésű és az 
ereci eszmétől áthatott férfiú. A magyarhoni zsidóság felett ekkor már 
gondfelhok tornyosultak. Mindkét hitközség vezetősége mindent megtett 
a segítés és jótékonyság ter^. Lessinger maga, bár háborús kitüntetései 
miatt a saját személyére kivételezett lehetett volna, önként követte övéit 
a deportálásba és mártirhaláilt szenvedett. 

A két háború közötti átmeneti időben, talán éppen az egyre foko- 
zódó politikai és ga 2 dasági nyomás kihatásaként, úgy a tagoknál, mint 
különösen az ifjúságnál felszínre került az UT és a CÉL problémája. Az 
emberek foglalkozni kezdtek az ered gondolattal. Amint említettük, mind- 
két hitközség elnöke pro-cionista beállitottságu volt. Számosán mások, 
SesgaU Vilmos ottani tekintélyes kereskedő, a két Sioger-fivér és mások 
át voltak hatva a herzli eszmétől és példájuk lelkesítette a minden szép 
iránt fogékony ifjúságot is. Különösen kiemelendő a közben orthodox ve- 
zetésbe átment iskola tanító jának, a később ugyancsak mártirhalált szen- 
vedett Löbl Oszkárnak nevelő munkássága. Aki már emberöltővel ezelőtt 
az élő ivrit nyelvet, mint rendes tantárgyat az iskolába bevezette és el- 
gondolásához a lelkes emberek megszállottságával konzekvensen hú ma- 
radt, esetleg gáncs és kritika ellenére is. Az események őt igazolták. 

A celli zsidóság mindenkor kivette részét a közcélú megmozdulá- 
sokból. Áldozott az alapokra és a harmincas évek végén egy Magbit-gyűj- 
tés alkalmával különösen kitüntette magát. Akkor az itt tartözkodó Sil- 
berbuseh Julián professzor eljött Celldömölkre és dr. Roth Ernő győri 
főrabbival egyetemben egy felejthetetlen estét szerzett az ottani közönség- 
nek. De megtalálható volt ez az érzés a hajszolt ausztriai zsidók segélye- 
zésénél és a rajkai hajó esetében is. 


Bár mennyire át volt hatva a celli zsidóság azon törekvéstől, hogy 
— Jeremiás próféta intelmét követve — békében éljen környezetével, elő- 
mozdítván a város és közvetve az állam jólétét, melynek keretében élt : 
ez a törekvés nem mindig volt kölcsönös. Fájdalmasan mutatkozott ezen 
disszonancia különösen az 1919-es forradalom idején, amikor a központi 
kormányzás kötelékei meglazultak és a közélet az utca és a mob irányí- 
tása alá került. A mindenkori áldozat a mindenkori kisebbség, ez esetben 
az ártatlan celli zsidóság volt. 1919. augusztusában a feldühödt tömeg — 
dr. Kühár Flóris plébános uszítása nyomán — kegyetlen pogromot ren- 
dezett, megrohanása a bezárkózott zsidókat és az alább felsoroltakat bes- 
tiális kegyetlenséggel legyilkolta: Hoffmann Jechiél (76), Schöntag Sámuel 
(6 gyermek apja), Heimler Kálmán, Németh Márkus és Fleischer százados. 


— 63 — 



CELLDÖMÖLK 


Vasmegye zsidó testvériségének Benjáminja, a legkésőbbi zsidó te- 
lepülés; azonban jelentőségében és érdemeinél fogva az elsők között em- 
lítendő. 

' ' » ^ I I 

'Ismeretes, hogy e nagyközség — kiemelkedő fontosságú vasúti cso^ 
mópont — a korábbi Kis-Cell és Dömölk községek egyesüléséből keletke- 
zett. Kis-Cell volt a járási központ. Ez a helység egészen 1840-ig mereven 
elzárta kapuit a zsidók elől. Az „első" zsidó is csak az 1840. évi 29-iik te 
alapján telepedhetett le, név szerint Pick Zsigmond, később ugyanott 
városbiró. Pár évvel későbben, az 1848-as megyei összeirás 39 lelket szá- 
mol, közöttük dr. Freimd Benedek orvos. Ez utóbbi a nemzetőrségben is 
szolgált. 

•Alz eleinte csekély létszámú település fejlődésnek indult, ám egye- 
lőre külön hitközséget nem alakított, hanem a közeli Simonyihoz tartozott. 
Ez esetben az urbális jellegű celli zsidóságnak az inkább falusi jellegű 
Simonyihoz való kapcsolata nem volt tartós. Rövidesen súrlódások kelet- 
keztek, vitákká szélesültek és Kis-Cell 1870-ben önállósí totita magát. Ezen 
időben a kongresszusi irányzathoz csatlakozott. Rövidesen, 1872-ben iskolát 
is szerveztek, nyilvánossági joggal. Az első temetőt 1874-'ben létesítették, 
addig Simonyiba vitték hallottaikat. Hátra volt még a templom létesítése, 
ami 1882-ben készült el, a bécsi Schöne Lajos műépítész tervezése nyomán, 
a szombathelyi monumentális zsinagógának hasonmása, kisebbített for- 
mában. 


így itt, a Kemenesalja tövében adva volt a zsidó központ minden 
attribútuma. Annak tagjai bekapcsolódtak a városka életébe, ipart és keres- 
kedelmet folytattak, vállalkozásokat létesítettek. Vasutas, sőt mozdonyve- 
zető is volt közöttük. A hitközség új tagokkal bővült, messzibb vidékről 
is. Eijek közül többen nehézményezték, hogy a templom kissé eltér a ha- 
gyományoktól, lám tornya is van és orgona szól benne. Általában bírálták 


a kongr. irányzatot. Ez a belső erjedés 1902-ben szétválásra vezetett, külön 
orthodox ágazat alakult és 1908-ban már templomot is emeltek. 


Ez a különválás csupán a rituáléra szorítkozott. 


Eigy éhként 


a celli 


zsidóság szép egyetértésben élt és bőven áldozott minden közcélra. 


A neolog hitközség korábbi elnöke Tritsch Gusztáv volt. Később — 


egészen az 1935-ben bekövetkezett haláláig - a jótékonyságáról ismert és 
elismert Lázár Ferenc, a Sághegyi Bazaltbánya tulajdonosa volt az elnök. 
Utóda és a nemes törekvésekben hű követője, fia: Lázár Jenő, aki mint 


neves műgyűjtő és archeológus is kiváló nevet szerzett. A kulturális fej- 
lődést önálló múzeummal gyarapította. Ugyanő az ered építőmunka bőkezű 


támogatója is volt. 


Az orthodox irányzatnak első elnöke Klein Jakab, egészen haláláig 
(1924). Eznitán, 14 éven át, két fivére, Izidor, majd Vilmos volt az elnök. 


62 



Ezek szerint 1770>ben 18 család 63 lélekkel, 1798-ban 24 család, 1813-ban 
25 család, 1817-ben visszafejlődés, 18 család mutatkozik. Ez után újabb 
számszerű gyarapodás, mely feltehetően kulminált az 1848-as szabadság- 
harc évében, 244 lélekkel. 

Ez a kis közület, kétkezi dolgozók szorgalmas községe, mindenkor 
kivette részét a zsidó áldozatban. Rabbit és iskolát tartottak fenn, részben 
az odatartozó 8 komenesaljai község segítségével. 1795-ben Hirsch Zeév volt 
a rabbi, 104 frt évi fizetéssel. Nem tudjuk, meddig működött ezen szine- 
kurában. Lehet, hogy közvetlen utóda volt Schwarzstein József Sámuel, 
aki 1816-tól egészen 1852-ig működött. Fia, Ábrahám Leó követte, egészen 
1880-ig. Rövid ideig itt volt még rabbi R. Wolf Cohen, majd Friedmann 
Mordechaj (1894). Az utóbbi Tétre távozott. Ekkor foglalta el a rabbi- 
széket a bievezetőben már '©mlített Weisz Sabtaj Simon rabbi, aki egy tel- 
jes Jóvélon át lankadatlanul és érdomdúsan működött, egészen az 1944 


koratavaszán bekövetkezett haláláig. 

Jóindulatú, bölcs és megértő vezető volt Izraelben. Annak dacára, 
hogy a kis, eldugott faluban élt, nevét ismertté tette a zsidó közéletben, 
különösen pedig a magyar orthodoxiában. Annak központi rabbitanácsá- 
nak tagja volt. A lelki elmélyülés és mély vallásosság megértővé és bölccsé 
tette az élet dolgaiban, együttérzett a szenvedőkkel és enyhitést szerzett 
a lesujtottaknak. Jó emberismerő volt. 


Különösen a megpróbáltatás éveiben tömegesen zarándokoltak hozzá 
tanácsért és vigasztalásért. így került „csodatévő" hirébe, ami ellen első- 
sorban ő maga tiltakozott volna, életszemléleténél és közismert szerénysé- 
génél fogva is. Az örökkévaló az ő végtelen kegyelmében elfordította tőle 
a szörnyű Végzetet és röviddel a német invázió előtt elhívta az élők vilá- 
gából. Végső tisztessége az egész magyar orthodoxiának és hívei haitalmas 
táborának szinte utolsó nagy seregszemléjie volt, a kis falusi zsidó temp- 
lomban. ( 1944. j anuár ) . 

Az iskola a múlt század közepén 2 — 3 tanítót foglalkoztatott. Köz- 
ben, az elköltözések miatt, a létszám egyre csökkent és 1921-ben megszűnt 
az iskola. A kislétszámu hitközségnek nagy érdeme, hogy az első világ- 
háború idején a szomszédos ostffyasszonyfai fogolytáborban a zsidó ka- 
tonákat és foglyokat rituális élelemmel látták el. Weisz rabbi buzgalma- 
ként az ott elhaltakat külön helyen, zsidó temetésben részesiteitték. Ugyan- 
akkor a hitközség saját tagjai közül 25-en vettek részt a háborúban, kö- 
zülük 6 elesett a harctéren. A gazdasági nyomás Imtásaként a kehilla to- 
vább csökkent a háború után, 1930 körül már csak 28 családot számolnak, 
108 lélekkel, ehhez járul némüeg az említett anyakönyvi kerület gyér lét- 
száma. Az utolsó évtizedekben a Kohn, Ungár, Scheiber, Breiner, Schmerz, 
Liebenau és Fischer-családok vettek részt vezeitésében. 


A múlt emléke a két temető, az újabb is több mint száz éves. Sok 
szép múlt és — sajnos — éppenséggel semmi jövő. 


— 61 



szolgálatosokat. 

Bodó Béla novellafüzére, a ,;Kain visszatér" jut eszembe, amikor 
keresem a töme^rtás nyomait és emlékeit, ő irt a kőszegi munkaszolgá- 
latosok tömegirtásáról olyan emberi könyvet, amelyben emléket álLíit az 
Operaház kiváló Wagner-énekesének, Ney Dávidnak, aki éhezve, fázva osz- 
tozott a Kőszegen és Rohoncon meggyilkolt munkaszolgálatosok sorában. 

Végigjárjuk a kőszegi utcákat, elzarándoklunk az elhagyott kőszegi 
zsidó ^temetőbe, ahol mártlr-emlékmü hirdeti a megölt kőszegi hititestvé- 
rek emlékét. Elmegyünk a nagymultú kőszegi zsinagógába, amelyet soha 
többé nem lép át egyetlen kőszegi hivő sem és végül felksressük a Jurisich- 
várban lévő kőszegi múzeumot, amelynek két termében a legujabbkori 
történelem dokumentumai láthatók. Üvegszekrény őrzi az országvezető, (de 
országvesztő) Szálas! jogarát, egykori plakátok és újságok hirdetik a nyi- 
las és német világ utolsó hetainek essményeit, de arról, hogy Kőszegen 
háromezer embert öltek meg: egyetlen sor irás, egyetlen fénykép sem 
tanúskodik a múzeumban . . . 

így a cikk! Legyenek hát e sorok a sajgó fájdalom és emlékezés 
kifejezése azon katasztrófa nyomán, ho'gy ezen városka zsidó élete telje- 
sen megsemmisült és hogy háromezer munkaiszolgálatos-mártirral növe- 
kedett azok száma, kiket megölt az emberbörbe bujt Gonoszság. 

Különösen fájdalmas azok számára, akik közeli hozzátartozónkat 
siratjuk közöttük vagy akik — mint e sorok Írója is — államkölitségen 
egy szezont élvezhettünk át a kőszegi honvéd-laktanyában. Ha ezen gyöt- 
rélmes időre visszagondolunk, ügy csodálkoznunk kell azon, hogy az er- 
kölcsi bélpoMosság ezen épületei még most is fennállanak és nem rombol- 
ták le porig a gyűlöletnek, a gonoszságnak és a kínzásnak iezen Alma Ma- 
tereit, ahol megalázták, megkínozták és halálra küldték, kit Isten a saját 
képére alkotott: az Embert ! 

NAGYSIMONYI 

A térképen nehezen található meg, ezen tipikusan vasmegyei, falusi 
település, melynek zsidósága mégis szívünkbe van zárva, nekünk vasi szár- 
mazásúaknak. Hiszen ott ólt, tanitott és működött a Simonyer Rebe, élénk 
bizonyitékául annak, hogy az igazi lelki nagyság a körülményektől füg- 
getlenül is feltör és kibontakozik. 

Ám kezdjük az elején ! 

Éppen erről csak nagyon gyér adatok állnak rendelkezésre. Szigorú 
életfeltételek, a m'egélhetésért folytatotit küzdelem, még külön az elemek- 
kel folytatott harc is jellemzője ezen régi kehillának. A hitközséget 1720- 
ban alapították, ugyanakkor épült az első imaház is. A községben ötször 
pusztított nagyméretű tűzvész, minden alkalommal a zsidók temploma 
is szenvedett és a múlt szórványos emléke, a meglévő iratok is a tűz mar- 
talékává lettek. A hitközs^ létszámáról a megyei összeírás ad számot. 


— 60 — 



A harctéri helyzet kihatásaként az eltávolításuk után más zsidó cso- 
portokat hurcoltak Kőszegre. Ezen év november végén több mint 5000 
zsidó rabot, férfiakat és nőket is. Kőszegre hoztak sánc-ásásra. A Perutz- 
féle téglagyárban és a sörgyárban voltak összepréselve. Hóban és fagyban, 
megfelelő öltözék nélkül, naponta 10 kilométert hajtották őket gyalog a 
munkahelyre és kegyetlenül verték a lemaradozókat. Napi tíz óra kemény 
munka, törzsek vágása az erdőségben, abból cölöpök és torlaszok ké- 
szítése. Kétszer naponta, reggel és este nyomorult táplálékot kaptak, a 
marsképtelenek annak is csak felét. Mindez megszakítás és egyetlen nap 
pihenő nélkül. 

Egy Bauer-nevű Oberscharführer, állitólag volt némtet gépkocsivezető 
a téglagyári és sörgyári munkaszolgálatosok parancsnoka. Az ő nevéhez 
fűződik az irtózatos és iszonyatos tömegirtás. Naponta tizek hullottak ki 
a menetből és eltföldelve lettek, nyomtalanul a környező erdőségekben. A 
legnagyobb fagyban, 1945 januárjában a sörgyárban lakozókat sátrakba 
terelték ki, 12 ember helyére 25 — 30-at. 

A katonai helyzet további szorítása nyomán márciusban a tábor 
megszüntetését határozták el. A menetképesek gyalog tették meg az utat 
Mauthausenba vagy Günskirchenbe, állandó kegyetlenkedések között. Még 
az elindulás előtt az említett Bauer parancsnok szelekciót tartott, 92 já- 
róképtelent egy csűrbe tereltek, majd elgázositottak. Feltehetően a szige- 
telés hiánya miatt 52 mégis életben maradt. Ezekre újabb, dupla adag 
gázt bocsátottak. Még így is megmaradt volna 11 férfi, ezeket lelőtték. Ez 
az egyetlen hely, ahol — Magyarország területén — a gáz volt a pusztítás 
fegyvere. 

A menetelők közül már a szomszédos községekben 150-et lelőttek a 
nyilaskeresztesek, Bozsok községben. Megszégyenítő módon ásták el őket. 
Már osztrák területen, Rohoncon 217 újabb áldozat. A felszabadulás után, 
1947-ben ezen vidékről kb 2500 zsidó holttestét kutatták fel és részesítet- 
ték tisztes zsidó temetésben, Budapesten. 

Most pedig — epilógusként — itt közöljük Zsadányi Oszkár írónak 
a budapesti Uj Élet c. hitéleti lapban közzétett cikkét. 


VÁROS ZSIDÓK NÉLKÜL 


Bettauer Hugó osztrák Írónak regénye jut eszembe, amikor az ódon, 
középkori házak között sétálok Kőszeg utcáin. Bettauer „Város, zsidó nél- 
kül" címmel írt egy akkor fantasztikusnak ható regényt. Az élet 1944 — 45 
tavaszán Kőszegen ezt megvalósitotta. 


A kőszegi 300 lelket (környékkel együtt) számláló zsidó közösségnek 
hirmagja sem maradt. Az a néhány ember, aki megmenekült a náci tö- 
meghaláltól, nem tért vissza abba a városba, ahol a műemlékek és a mé- 
zeskalácsszerű kis nyaralók között 1945. márciusában ezrével ölték meg 
a német és magyar fasiszták az odaterelt és állati sorban tartott munka- 


50 ~ 



élet törvényeit is magyarázatokkal ellátta. Két évtizedes nemes működés 
után az 1944-es forgatagban nyert mártirhalált. 

A hitközség egyébként a kongresszusi ághoz csatlakozott és a Vili. 
községkerülethez tartozott. A község vezetésében élénk részt vettek a 
Hacker, Adler, Krausz, Kohn, Havas, Franki, Bass, Schwarz, Kemény, Len- 
gyel stb. családok, míg a Chewra Kadisa élén Kopfstein állott, mely család 
a vallásosság terén vezető szerepet vitt. 

Az első világháború okozta szenvedéseken felül nagy megpróbálta- 
tás érte a kőszegi zsidósságot a forradalmi időkben. A fehér terror idején 
(1919) időlegesen menekülni voltak kénytelenek, a csőcselék fosztogatásai 
miatt. Később a kedélyek megnyugodtak, majd újra fellángoltak 1921. 


nyári hónapjaiban, amikor u.n. felkelők garázdálkodtak. Később Kőszeg 
környéke Ausztriához került, maga a város magyar maradt. így a termé- 
szetes Hinterlandját elvesztve, a forgalom er ősien lecsökkent. Különösen 
az ifjúság sorsa vált teljesen kilátástalanná. Sokan elköltözitek. A cionista 
eszme is tért hóditott. 


Régi szellemét a 150 lélekre leolvadt kis hitközség mégis megőrzi 
és tagjait a közhasmu tevékenység jellemzi. Többen ipari vállalkozásokat 
létesítettek. Eisner Frigyes és Eisner Kamill a nemez- és posztógyárat, 
később fémárugyárat. 


A kőszegi zsidóság sorsát a faji gyűlölet pecsételte meg. 


A főleg németajkú városkában mindig is voltak követői az antisze- 


mitizmusnak, egy időn át a hirhedt Lékai-Lingauer Albin volt a képvise- 
lője. A gyűlölet mint futótűz lángolt fel a szomszédos Ausztriának Hitler 


hadai által történt megszállásakor (1938. március). így Kőszeg város köz- 
vetlen határközség lett a nagy Náci^Németország szomszédságában. Csak- 
hamar menekülő zsidók mutatkoztak a kőszegi ierdők irdatlan utain, a 
Sevá Kehülot derék népe és maga Bécs városából. Kőszeg zsidói segítsé- 


gükre voltak, amennyire csak tehették és elősegítették Budapestre való 
továbbjutásukat. Egészen 1941-ig jöttek ide menekültek. 

Közben a saját sorsuk is válságosra fordult. A zsidótörvények kiha- 
tásaként sokan kenyerüket vesztették. Kezdődött a kötelező munkaszol- 
gálat. 1941-ben innen indult ki két munkaszolgálatos egység Ukrajnába, 
majdnem összes tagjai elpusztultak a doni nagy visszavonuláskor, a rend- 
kívüli fagy és nem uto'lsó sorban, a kegyetlen bánásmód miatt. 1'942-től 
kezdve Kőszeg a szombathelyi hadtest bevonulási kö 2 pontja lett, mérhe- 
tetlen zsidó könny és szenvedés kutforrása. 

A német invázió után (1944) Kőszeg és környékének zsidóságát be- 
zsúfolták egy volt gabonaraktár és szérű helyiségébe, csak a nap egyetlen 
órájában mehettek ki vásárolni. Tilos volt nekik bizonyos utcákon mo- 
zogni, munkaszolgálatosokkal vagy mással szóba állani. 

Június 19-én beszáUitották őket a szombathelyi gettóba, majd az út- 
irány: Auschwitz. (Július 4) 


58 — 



polgárainak pedig — elkobzás terhe alatt — , hogy itőlük vegyenek. Annyi- 
val inkább „éczaki szállásra béfogadni sub poena 4 fii ne merészellye". 
(Vasm. Levéltár.) 

Ezentájt, Mária Terézia királynő uralma alatt (mint magyar királynő 
1741 — ^1780) az erősödő jezsuita befolyás nyomán, türelmetlenség és el- 
nyomatás urailkodoitt, Szegeden még „boszorkányt" égettek. A zsidók felé 


ez a rendszer egy külön ajándékkal kedveskedett: Az elébb csak kivétele- 
sen fellépő zsidóadót, mint türelmi adót rendszeresítette. Változás állott be 
azon rövid időszak alatt, amíg fia, a Kalapos Királynak gúnyolt, de ál- 
talában sok nemes szándékkal eltelt II. József uralkodott (Magyarorszá- 
gon 1780 — 1790, mint n. római császár már 1765-től.) Ezen időben kez- 


dődhetett egy újabb település Kőszeg városában is, amely a 18-ik század 
végén már 13 családot számlált. 

Az 1736-as összeirás már ismertetett adatai szerint az akkori igen 
gyér vasi zsidóság mintegy fele Rohonczon ilakott. Ezek onnan kirajzottak, 
vagyis üzleti körutakra indultak. Persze, Kőszegre is eljutottak. Ezen újabb 
kőszegi település (tehát rohonczi eredetű volt és az lelső közösség, mint az 


ottani hitközség fiókja működött. 

Ez volna tehát a kőszegi zsidóság második tavasza. A szerény kez- 
det később kiterebólyesedett, különösen amikor a múlt század elején ne- 
mes mecénások gazdag alapítványokkal igyekeztek a hitéletet felpezsdíteni. 
Elsősorban is: a később bárősitott Schey-család. 

Ezen nemesi családban is kimagasló egyéniség volt Schey Fülöp, 
később koromlai elönévvel és bárói ranggal. Kőszegen született 1798-bQn 
és meghalt Badenben 1891-ben. Gazdag, szigorúan orthodox szülők gyer- 
meke volt. üzleti bieicsületessége és jőtékonysága is, közismert. Szeretethá- 
zat és a zsidó templomot a saját költségén létesített. Azonkívül alapít- 
ványt rendelt a zsidó rabbi javadalmazására és ezen idö'töl a hitközség 
rabbit tarthatott. Jeles tudósok állhatták ezentúl a hitélet élén. Schey Pü- 


löpnek gyermekei nem lévén, rangját és érdekeltségeit unokaöccsei 


• • • • 


örö- 


költék. Ugyanezen csialádnak más tagjai már a napóleoni időkben kiter- 
jedt gabonakiereskedésit bonyolítottak le, név szerint Ferenc és Sándor. 

A Kőszegen működött rabbik sorát Grünwald rabbi nyitja meg, ké- 
sőbb Mohácsra került és ott is halt meg. 


Moseh Weinrebe (1625-től 34-ig), a Chatam Szófer tanítványa volt 
fiatal éveiben. Majd Ungerleider, később berlini főrabbi működött Kősze- 
gen, ennek utóda Silberberg, neves talmudtudós. A következő periódusban, 
1875-töl 18i&l-ig Pap Ignácot látjuk a rabbi-székben, aki számos halachikus 
mű szerzője. (Nachlat Zwi). 1881-ben Újvidékre költözött. 1886-tó;l 91-ig 
Richter Zsigmond, később érsékujvári rabbi működött Kőszegen, őt kö- 
vette Wiener Márk. Herskovits József rabbi 1918Htó'l öt éven át működött 


és később Töröksztmiklósra költözött. Az utolsó kőszegi rabbi linksz Izsák 
volt, számos hitéleti munka szerzője és műforditó. Ugyanő a zsidó családi 


57 



meg maguk között a derék purgerek. Persze mindig és mindenütt a ma- 
terializmus — a mai frazeológiával — de nevezhetjük eigyeniesen kenyér- 
irigységnek is. Vagy mi másnak nevezhető, amidőn a soproni és kő-szegi 
tímárok tiltakoznak (1728. már c. 12) Sopron vármegye közgyűlése előtt 
amiatt, hogy gróf Windischgrátz — horribiie dictu! — zsidók által dolgoz- 


tassa ki az állatbőröket. 

Egyébként: nem csupán helyi jelenség a nyomorult pár zsidó üldö- 
zése. Jó példát mutat e tekintetben a megyei önko^rmányzat, de az orszá- 
gos kancellária is. 1732. nov. 12-én ráír a vasi alispán Kőszeg városára és 
a zsidó Schlesinger vámos elmczditását követeli. A város haladékot kér 
a bérleti év leteltéig. De már a következő hónapban két szigorú központi 
rendeletet is kapnak a zsidó elmozditására és a „hazai törvények szigorú 
betartására". Hjah, azok a „törvények!" 

1734- ben a város sokat említett zsidója, Schlesinger Izrael elhalálo- 
zik. Fiai egyezséget kötnek, melynek értelmében egyikök, Márk oda köil- 
tözzék és az 1055 Crt-ra becsült raktárt kiárusítsa. Volt ott még családi 
ház, szőlő és bolt is. Úgy tűnik, hogy a fiú kevesebb szimpátiával találko- 
zoftt, mint az apa. Már a következő évben felszólítja a tanács, hOigy a kő- 
szegi házát 14 napon belül adja ©1. Schlesinger panasszal fordul a királyi 
kancelláriához, ameilyben az atyjától örökölt kiváltságlevélre hivatkozik. 
A kancellária jelentést kér, majd a király megparancsolja, hogy Schlesinger 
Israel Márk zsidót a kőszegi házának békés birtoklásában többé hábor- 
gatni ne merészeljék . . . 

1735- bi3n a helytartóanács, mint ismenetes, országos érvényű rendfe- 
letet adott ki a zsidók összeirásáról. Ennek Kőszeg városa elég lagymata- 
gon, második sürgetésre, és csak 1737. jan. 23-án tett eleget. Ezek szerint 
a városban csak egy zsidó lakik, Schlesinger Márk, aki háza, szölleje és 
boltja után rendesen adózik, özvegy, 2 gyemekkel, cselédje és cselédlánya 
van. Vásznat, cérnát és fűszerfélét árul, vásárokra nem jár, rokonai támo- 
gatják. A „polgárok" szerették volna megvennie?) házát és szöUejét, hogy 
így távozzék a városból, de a királyhoz folyamodott, aki pártfogásába vette, 
atyja érdemei miatt. 


Nem változik ez a helyzet 1743-ig sem, amikor is a város ugyanezen 
értelemben válaszol a helytartótanácsnak a zsidók megadóztatására 
irányuló rendeletére. Majd 1745. jan. 5-én: „mellyrie fölséges helytartóta- 
nátsnak megh fogh irattatnyi, hogy ezen városban egy zsidónál több 
nintsen, eztet is a nemes város örömest kiirtaná, ha meghholt 
boldog emlekető Károly császár akkor fölséges urunk privilegiimija mel- 
lett az város nem kéntelenített voina meghtartani". 

örömest kirtaná! Akkor csak eiméletbén . , . A gyakorlati kivitel a 
kultúra jegyében fogant huszadik századra várt . . . 

A kép teljessége kedvéért : 

1746. májusa A kőszegi tanács megtiltja a zsidóknak a házalást. 


— 56 — 



nácstól egy évre kibérli a vámot és a sőfcamarát, 500 fr-ért. A bérletet 
ie99-b0n, majd 1702-ben meghosszabbitják. Ugyanekkor engedélyt nyer, 
hogy Cseke Ferenctől — akivel nyilván nem nagyon fér össze — máshova 
költözhessen. A mozgalmas kuruc-tabanc idők jegyében az említett zsidó 
egyszer-másszor otthagyja a bérletet, vagyis menekülni kénytelen. Ilyeaikor 
éppen az említett Cseke Ferenc veszi át a bérletet, de éppen nem a város 
hasznára. 

Még ezen zivataros időkben is kicsülámlik az igazi humánum: 1705- 
böl fennmaradt gróf Batthyányi Ferenc levele, aki megütközve értesült, 
hogy Jakab nevű rohonci zsidóját Kőszegen bilincsbe verve bebörtönöz- 
ték. Szabadon boicsátását követeli. 

A Schlesinger-család további életutjáról még a következő iratok szá- 
molnak be: 1708.nav. 23. Sohlesinger zsidó 4 év előtt 56 kardot adott el 
Kőszeg városának. Az eladás maga úgy történt, hogy azon időben Schle- 
singer valószinűen menekülőben volt Kőszegről és az említett kardok 
már a szekerén voltak. A város ekkor ráeszmélt, hogy ilyen időkben a kard 
hasznos jószág, annak kivitelére „embargót" rendelt el. Csak éppen elfe- 
lejtette megfizetni. Némi huzavona és újabb 4 év után azok 112 frt-nyi 
ellenértékét a bérbe beszámíthatja. Magát a bérletet újabb 8 évre meg- 
hosszabbítva, kizárólagossági jogot kap a kereskedésre, de társat maga 
mellé nem vehet. A város biztosítja neki és házanépének ... a szabad val- 
lásgyakorlatot, ,,doch in dér still zu treiben". 

A következő évek számos iratában előfordul a neve, mint hitelezőé, 
úgyszintén — nagyon gyakran — Schaepszl Sámuel szalónaki (Schlaining) 
zsidóé és néha Geczl, rohonci zsidó is. 

,JMint nő a pénzem, nő a vérem" — tart la a mondá s. Fnnek legyé- 
ben: 1715. aug. 9. A bécsi Schlesinger Farkas és f’vére, az említett kőszegi 
vámos, hivatkozva az uralkodói háznak tett szoTgálataikra, felsépfolv9mod- 
vánvban azt kérik, hogy H'I. Károlv kirá^’y adion nekik olv nrivilée^’umot, 
mint amilyent nagy és dicső emlékezetű elődie. TT. Ferdlnand 1624. márc. 
12-én egy görczi, két gradiskai és egy trieszti zsidónak adott. Ezt a kivált- 
Rácrot. 1716. ián. 22-én meg is kaniák az említett uralkodótól. 

Más iratok arra következtetnek, hogy a helvzetük ezen időben tény- 
leg kiváltságos volt. Más zsidó, állandó lakós. alísrha tartózkodhatott Kő- 
szegen. Még az idegen zsidó muzs^'kusokat is eltPtották a nvilvános helyen 
való zenéléstől. Mégis 1717. okt. 14-én egy neriratban előfordul Günsberger 
Salamon kőszegi zsidó és annak Lebl Jakab nevű alkalmazó ttia. Egyes ese- 
tekben még a királyi dekrétum sem volt kellő védelem. Uevanezen Sch^e- 
síinger Israellel történt (1723. szent. 7), hogy laidinant Bűmmel (hadnagy) 
„csúnyául megverte. „Látván ezért a nemes magisztrátus a helves kiván- 
sághát. fog a bellicum-ra (haditanács) ezen üg^^ben egv levelet írat-nTd". 

Kisebb-nagyobb intermezzókkal így bonvolód^’k a kőszegi zsidók 
élete, pontosabban az egyzsidó sorsa, mert többet ezen időben alig tűrtek 


— 55 — 



közbenjárására megengedi a házalást Kőszeg városában Izsák zsidónak és 
vaj ének. 

Több akfa nyert ismertetést egyrészt a nemes tanács, másrészt a két 
fivér közötti további üzleti kapcsolatról, kereskedési engedély megujitá- 


sáról és hasonlókról. Ezek 'eigyikében-máslkában a megszólítás egész fa- 
miliáris: „Liebar Scheuch!" Nagy szó ez akkor egy zsidóval kapcsolatban, 
akit úgy általában a nemes tanács inkább elűzni, „verscheuchen" szeretett 
volna, mint éppenséggel befogadni. 


Még ez a korlátozott megértés is idővel erősen lelohad. A továb- 


biakban — 1655.jan.l6 — Kőszeg város tanácsa a Vasmegye közgyűlésére 
küldött követeinek meghagyja, hogy a zsidó vámosok elmozdítása érde- 
kében felszólaljanak. Szó volt a lajtaujfalusi, sopronszentnuártoni, nagy- 
marton!, sopronnyéki, csepregi, veperdi stb. vám bérlőiről. A vámbérlet 
kifejezett zsidó foglalkozás lévén. 

Í657. április 24. Városi közgyűlés Kőszegen: ,,Sidok kereskedése tü- 
tatot". EJgy év múlva, ápr. 25-'én a tilalmat megismétlik. Érthető: , 4 ie!melly 
mesterembereknek my kárára vagyon". 

1658. szept. 1. Kőszeg város tanácsa levélben kéri gróf Nádasdy Fe- 
renc országbirót, hogy a sárvári vámosa által elvett 7 vég szűrt adassa 
vissza". 


1659. jun. 4. Gróf Eszterházy Pál levélben tiltakozik a városnál, mert 
Pámer Mihály kőszegi városbiró megtiltotta a gróf zsidójának kereskedé- 
sét a városban. 


Ismételten fordul az említett főúr, továbbá gróf Kéry Ferenc is, 
hasonló ügyben a tanácshoz, de udvarias elutasítást kapnak. Viszont a 
Soheuch-család újból felbukkan, mint szerződéses zsidó és 1662. nov. 20-án 
Kőszeg tanácsa megújítja szerződését Scheuch Salamon kismartom zsidó- 


val a gyapjuüzletre nézve. Később az említett Scheuch és veje: Lőszeres 
Löbl Ádám között, akivel társ volt, vita keletkezett és a tanácshoz fordul- 
nak. A tanács salamoni Ítéletet hozott: mindkettőjük kereskedését eltil- 
totta. A továbbiakban kiderül, hogy 20 ottani sövegjártó tartozik a két 
zsidónak. Követeléseiket behajthatják, de tovább nem kereskedhetnek. Majd 
Scheuch újabb kérését elutasítva, Lébei Lázárnak a kereskedést mégis 
megengedik, 50 frt bér ellenében. 


1672. január 3-án bíró uram a tanácsülésben kifogásolja, hogy a ro- 
honci zsidók a városba bejárva, ott kereskednek. A tanács úgy határoz, 
hogy megkeresi Batthyányi generálist, hogy ezt ne engedje meg. Ezen „fon- 
tos ügyben" több akta is készül. 


Most bizonyos szünet áll be, feltehetően zsidómentesen! Majd 1680. 
jan. 19-én egyedül Koppéi zsidónak engedik meg, hogy a városba bejö- 
hessen. Ugyanőt Batthyányi főgenerális is pártfogolja. 

Sok közölt okmány vonatkozik a Schlesinger kiváltságos zsidóra és 
annak családjára. A kezdet: 1696. ápr. 30. Schlesinger Izrael a kőszegi ta- 


— 54 — 



főúri családnak, a Gara-nemzetságnek további sorsát ismerni. Úgy tudjuk, 
hogy ezen család a 15-ik század derekán lehanyatlott. Bizonyára ez kiha- 
tással lehetett a patronált zsidók sorsára is. Hiszen ebben az időszakban 

lett szállóige a mondás: „Cuius régió, eius religio" de még inkább : 

eius judaei. 

Ez a korszak feltehetően az 1565. évben véglegesen lezárult. Maxi- 


milián német-római császár ezen év március 2-án, Bécsben kelt dekrétu- 
mával az Alsó-Ausztriában élő összes zsidóságot három havi határidővel 


kiutasítja. Csak azok maradhattak, kik áttértek. Éppen ezen időben Vas- 
megyéből Kőszeg, Léka és Borostyánkő várak el voltak zálogosítva az em- 
lített Habsburg császári háznak és közigazgatásilag Alsó-Ausztriához tar- 
toztak. így vonatkozott ez Kőszegre is és nyomán a feltevés, hogy ez az 
esemény a már erősen gyengült, szervezett kőszegi zsidó településnek zá- 


róköve lehetett. 

Lehet, hO'gy egyesek ez alól kivételt képezhettek. Tudunk egy Mischel 
Herschel nevű nagymarton! zsidóról (most Mattersburg, Burgenland), aki 


az 1532-i ostrom idején Kőszegen 


tartózkodott és kivételezési ügyében on- 


nan kér erkölcsi bizonyítványt. (Embrionális 


jelensége a modern idők 


„vitézi" kivételezettségének.) 



Ha e 25 en lelmult időszakról, mikor valóban zsidó élet pezsgett még 


Kőszegen, nincsenek megbízható adataink, annál inkább vannak a követ- 
kező századokról, amint azt a bevezetőben említettük. Ám éppen a kö- 
vetkező korszakban a tárgyalt Kőszeg zsidó élete teljesen vérszegény volt 


és többnyire 1 — 1 kiváltságos zsidó ügyeire szorítkozott. Aki azon rendkí- 
vüli kiváltság birtokában volt, hogy egy ellenséges és vad ösztönü környe- 
zetben, mint egyedüli céltábla létezhetett. Minden rokoni vagy vallási tá- 
masz nélkül. 


A habsburgi éra jelzett okmányai közül : 

1571.jul. 30. Láng Tamás lenzséri urodalmi tiszttartó a fivérénél. 
Láng Lénárd kőszegi városbirónál közbenjár egy zsidó alattvalója ügyében, 
aki Kőszegen börtönben ül, állitólagos lólopás miatt. Kérését szeptember 


9-én megismétli. 

IBlO-ben, nem kevesebb, mint 31 peres akta Hofmann Lénárd bécsi 
kereskedő és Soheuch Salamon kismartoni zsidó között, a Kőszegen le- 
foglalt gyapjú tulajdonságát illetően. Más okmányban ugyanezen zsidó 
vámtulkapásairól olvashatunk. 

1635. május 6. A kőszegi városi tanács 50 frt évi haszonbér ellenében 
a két Scheuch-'testvérnek megengedi Kőszegen a kereskedést, azon korlá- 
tozással, hogy ezüstnemüt és lopott holmit nem vehetnek. 

Majd a jószívű kőszegi tanács Scheuch Salamon és József zsidók 


— 53 



megszorították, ott nyilván léteiztek is. A szomszéd soproni v^ekien is 
már nagyon korán mutatkoznak zsidó utalások (Rhutukehr rz Rójtökőr). 
Vasmegyei vonafekozásban — a már említett 1263. évi vasvári utaláson 
kívül — ez az etlsö, teljességében megmaradt okirat. 

Némi fény a sötét éjszakában. Nem, mintha különleges jogokat 
vagy szabadságokat biztosított volna ez a dekrétum a föléig érdekelt zsi- 
dóság számára. EHlenikezőleg: azt látjuk, hogy azok teljesen kiszolgáltatva 
maradnak a bsfogadó föurak kényekedvének, mindennemű jogorvoslat 
hijján, atrocitások esetén. Ám ha figyelembe vesszük, hogyan viszonylott 
ez a korszak a zsidósággal és idegenekkel szemben, ha figyelembe vesszük, 
hogy ezen némethoni és cseh zsidók, — mert ezekről van szó a dekré- 
tumban — mit szenvedhettek a megelőző keresztes háboíruk késő kihatá- 
saként, úgy mégis pozitív jelként értékelhetjük, hogy azokat másutt egy- 


általán befogadták. 

Rendkívül érdekes volna, ha az lemlített közösség kialakulását, élet- 
módját és demográfiáját nyomon tudnók követni. Sajnos, az ekkor követ- 
kezett két évszázadból hiányoznak a konkrét adatok. A Magyar Zs. Lexicon 
feltevése szerint a ,Jiitközség 'ezen időben 150 családból állt." Ezen adatot 
más forrásból ellenőrizni nem tudtuk és az erősen túlzottnak látszik. 


Ugyanezen időben az országnak csak egészen kevés városa fogadott be 
ilyen létszámú zsidóságot, mint Pozsony, Nagyszombat, Sopron, Székesfe- 
hérvár és Buda. Mindezekről azonban elég bőséges adatok maradtak 
fenn. E'gyedül a kőszegi zsidók és vélt hitközségük élete maradt volna 


nyom nélkül? 

Mindazonáltal a kőszegi zsidóság ezen első virágzása — ha kisebb 
létszámmal is — fennállott és tarthatott — feltevésünk szerint — 1565-ig. 
A kismartoni (E'senstadt) zsidóságnak 1564-ben történt összeirásakor két 
kőszegi származású zsidó is szerepel, mint idjeiglenes kismartoni lakós. 
„iSallome Mandl, gebürtig von Güns, wohnt ide Eisenstadt bei 30 Jahren" 
és „Purgl Jud", ugyancsiak kőszegi születésű. 

Egy végrendelkezés, amely Kőszegen 1576. aug. 28-án készült, egy 
ingatlanról intézkeidik ,yalhié in dér statt in dér J u d e n g a s s ei n gele- 
gen". Ez a zsidóutca, mint hely megjelölése előfordul egy másik okmány- 


ban is (M. Zs. Oklevéltár, 10. kötet, 115. oldal.) 

A nemrég publikált legrégibb osztrák üzleti könyvben, a bécsújhelyi 
(Wiener-Neustadt) Alexius Punck-cég könyveiben, az 1517-tői 152:8-ig ter- 
jedő időben terjedelmes helyet foglal el kb száz üzleti esemény feljegy- 
zése egy kőszegi zsidó üzletféllel. Efe utóbbi ,‘Haschtzik", „Hanssyll" és 
Haschtzyll" neveken is szerepel, hisz ezen korban a nevek még nem állan- 
dósultak. Ugyanezen „Jud zu Gynsz" később is előfordul, újabb 3 be- 
jegyzéssel. 

Mindezen mozaikok egy bizonyos mértékű zsidó életre utalnak. An- 
nak kialakulására és változataira nézve fontos volna magának a patronáló 


— 52 — 



KŐSZEG 


A vidék más községeivel szinte kiáltó ellentétben, Kőszeg város 
múltjáról — annak bizonyos századaiban — az Írott emlékeknek valósá- 
gos tárháza maradt fenn. 

A szombathelyi megyei levéltár meglehetős épségben fennmaradt és 
hozzáférhető. A dr. SCHEIBÍESR Sándor professzor irányítása alatt ott 
végzett feltárás eredményeként, a Magyar Zsidó Oklevélitár vaskos 10. 


kötete valóságos zuhatagát adja a különböző iratoknak, melyek főleg a 


megyebeli kőszegi, rohonci és szalónaki zsidókra vonatkoznak. Még pedig 


a 16-tól 10-ik századig. 

Felmerül a kérdés, hogy miért éppen ezen községek zsidóságával 
foglalkozik a „Zsidó ügyek" dossier? Feltehetően azért, mert ezen időben 
másutt igen kevés zsidó élet pislákolt. Kőszeg esetében még az is duz- 
zasztja az iratcsomót, hogy annak u.n. „rendezett tanácsa" volt, főleg né- 
metajkú purgerek lakták, akik — valljuk be! — nem nagyon szenvedhet- 
ték a zsidót és így temérdek „zsidóügyük" volt a maroknyi zsidósággal 
kapcsolatban. 

Ám tekintsük a hel 3 rzetet közelebbről. 


★ 

A lexikális adatok szerint, Kőszeg rendezett tanácsú város, szabad 
kir. városi címmel, jelenleg kb 8500 lakóssal, többnyire németajkúak. 
Vizsgálatunk tárgyát az képezi, hogy ezen rendezettség közepette 
hogyan viszonylott a város az ottlakó zsidósággal a múltban, milyen sza- 
badságokkal rendelkeztek azok és mi a helyzet a jelenkorban ? 

Az első jel : némi fény a sötét éjszakában . . . 

A budapesti Akadémia könyvtárában őrzött és 1393. július 24-ról 
keltezett, Zsigmond király által Budán kiadott rendelet: 

G a r a Miklós macsói bánnak azt a kiváltságot adja, hogy ő és János 
testvére, valamint örököseik Kőszeg városukban külföldről hozott zsidó- 
kat tarthassanak, nekik vallásuk szabad gyakorlatát megengedhessék és 
fölöttük kényük-kedvük szerint rendelkezhessenek, anélkül, hogy az ország 
bármely hatóságának beleszólása lenne . . . 

A Magyar Zsidó Oklevéltár I. kötetében, 71. sorszám alatt szós23erint 
közölt ezen pátens szavai szerint : „quoslibet iudeos de partibus extemis, 
utpote Almanie, Bohemie . . . conservandi, taxandi et de eisdem úti malue- 
rint disponendi, liberam, oninimodam et absolutam habere ..." 

Ezen kiváltságlevél az első fellelhető nyoma annak, hogy ott Kősze- 
gen már a 14-ik században zsidó élet létezhetett. Igaz ugyan, hogy a ma- 
gyar királyság (területén már jóval korábban találkozunk zsidó lakósság 
nyoniaival, hiszen a korai Árpádok közül László király 1092-ben, Kálmán 
1100-ban ado'tt ki zsidótárgyú rendelkezéseket. Ahol tehát a zsidók jogait 


51 — 



lözések nehezedtek az itthonmaradottakra is. A forradalmak idején me- 
gyeszerte voltak zsidóüldözések. Mégis dicséröleg kell megemlíteni, hogy 
ilyesmi akkor Körmenden nem volt. Perényi akkori kathoLkns plébános 
a szószékről tiltotta meg a zsidók bántalmazását. 

Megemlítendó, hogy a körmendi hitközség sokat tett a menekül- 
tekért. Az első világégésben többszáz menekült került oda, azokat élel- 
mezték, ruházták. A hitleri gyász idején sokan Körmenden át menekültek 
Ausztriából, illetve Németországból, ezeket a hitközség segítségével szök- 
tették át Jugoszláviába, Muraszombat irányába. 

Már a két háború közötti időszakban a zsidók gazdasági helyzete 
fokozatosan megnehezült. Elsősorban is országos jiellegű korlátozások vol- 
tak azok, mik azt befolyásolták. A ,,t€:ssék-lássék" földbirtok-reíörm alap- 
jában csak a zsidó kézben voilt földeket sújtotta. A híres győri programm 
után (r938. március) iparjogi korlátozások, vagyondézsma és nemsokára 
a zsidóellenes törvények éreztették hatásukat. A körmendi közigazgatás 
elén akkor Krenner-Kevey István föszolgabiró állott, aki nem vállalta a 
gettósitásit, nyugdíjba ment. Utóda a viszáki Dávid vendéglős fia. Megkez- 
dődtek a vexálások, kilakoltatások. Az adőügyi jegyző nővére oda „me- 
nekült" — a zsidónak el kellett hagynia lakását. Weltlinger egyházasrádóci 
gazdálkodónak ki kellett menni otthonából, mert a Vitézi Szék kapitánya 
„igényt" tartott rá. 


Mint derült égből a villámcsapás, érte a körmendi zsidóságot 1944. 
március 19-e, amikor is a hitleri hordák elözönlötték az országot. Zuha- 
tagként érkeztek a csapások: sárga csillag, elkülönités, üzletek bezárása, 
vagyonelkobzás. Körmenden a gettó a zsidótemplom körüli utcákban volt 
összezsúfolva, körüldeszkázva — a zsidók költségén. Megszégyenitő jele- 
netek a tömörítésnél és később a bevaggonirozásnál. Az áJlomásfőnök fia 
kihívó szemtelenséggel viseltetett volt főnökével, Frimm mérnökkel szem- 
ben, „inkább kötelet" ajánlott. Havas dr. nagycsákányi orvos a község jó- 
tevője volt. Amikor gettóba vitték, mégis kővel dobálták meg. 

A megfélemlített és teljesen kiszolgáltatott zsidóságot elébb a szom- 
bathelyi gettóba tuszkolták be, majd onnan a Motorgyár és a deportálás 
következett, agyonzsúfolt marhavaggonokban és az irány: Auschwitzi! 

A közösség utolsó rabbija: dr. Krausz Jakab — kinek nemes mű- 


ködéséről már megemlékeztünk — híveivel együtt lelt mártírhalált. A kö- 
zösség nagy zöme: gyermekek, anyák, ifjak, aggok, mind együtt a végzet 
órájában! összesen 389 személyt deportáltak, közülük kb. 20 tért vissza. 
Ma mindössze 3-4 zsidó család él Körmenden. 


Mártírjaink megszentelt emléke feilkiált a múltból, arra kötelez ben- 
nünket, hogy kegyelettel gondoljunk rájuk és a nagymultú körmendi ke- 
hillára, minden időkben, míg csak meg nem szün dobogni ... a ZISUDÓ 
SiZIV ! 


- - 50 — 



b 0 n házat vettek a heroegítől 3500 forintért iskola céljaira. Ezen időben 3 
tanitó és egy k^imunka-tanitónb szorgoskodott. Később, megcsappanván 
a tanköteles létszám, már csak két tanitó. 

A hitközségnek korai intézménye, a Szentegylet ez időben a harmadik 
temetőt vette meg. A korábbi már 1851-ben megtelt és a herceg — Bécsben 
1851. december 30-án kelt leiratában — a községnek 1806 öl területet ad. 

Ezt a sokrétű hitközségi keretet mindenkor áldozatkész és bensősé- 
ges zsidó élet töltötte ki. ügy magában Körmenden, mint a környező fal- 
vak szórványaiban. Ezen vidéki életről jelen Emlékkönyvünk egy más 
helyén külön emlékezünk meg. 

A tagok szorgalmas, munkás, emberek, akik ipart, kereskedelmet 
vállalkozást és forgalmat vittek a vidéki város életébe és így hozzájárultak 
annak fallendüléséhez. Másrészt pedig a hitközségi életet gyarapították ne- 
mes intézményekkel és humánus alapítványokkal. Egyes kiváló úttörők 
példája követőkre talált az, ereci munka előkészítésében is. Itt emlékezünk 
meg dr. Wurmfeld Zoltán orvosról, aki a Maikkabea egyik alapitó-tagja 
volt és az első világháborúban hősi halált szenvedett. Később ipari és 
mezőgazdasági hachsara is alakult az ifjúság részére. 

Mint a hitközség intézményei megemlítendők a Bikur Cholim Masz- 
kil el Dal, Aggok siegélyegylete. Emberbaráti Egylet, Izraelita Nőegylet, 
jótékonysági mozgalmak. A tagck maguk gondoskodtak saját szegényeik- 
ről, körmendi zsidó nem járt idegenbe segélyért. Viszont amikor a Nu- 
merus clausus törvénnyé vált és a zsidó ifjúság kiszorult az egyetemekről, 
akkor akció indult meg azok külföldi tanulásának lehetővé tételére. A 
községnek jelentős alapítványai is voltak: a Mattersdorfer Salamcn Segély- 
alap, a Kauders Hermina-alap. A község életében szerepet vállalitak a 
Frimm, Kauders, Wiener, Grünbaum, Neu (Neményi), Hillmayer, Fóliák, 
Marton, Hamburger, Scheiber, Glück stb. családok. 

A közület szülöttei közül Körmendi-Frinim Jakab alapítoitta Magyar- 
országon az első intézetet szellemileg elmaraát emberek részére; fiai vol- 
tak Ervin és Jenő. Körmendi-Frimm Ervin, mint festőművész, Jenő, mint 
szobrász szereztek hírnevet, országos vonatkozásban. Fivére, Antal az első 
magyarhoni siketnéma intézetet létesítette. A család a „Körmendi" előne- 
vet királyi Idtüntetésként viselte. 

Géber Ede, ugyancsak Körmenden, nagyon szegény családból küz- 
dötte fel magát a kolozsvári Egyetem nyilvános, rendes tanári székébe. 

Sokan nagyobb méretű vállalatokat: fűrésztelepet, erdőkitermelést 
stb. létesítiCttek és adtak kenyeret munkás kezelmek. Mégis, éppen a zsidó 
ifjúság helyzete vált az idővel problematikussá. A politikai antiszemitiz- 
mus miatt sok pálya el volt zárva előlük, nehéz volt az elhelyezkedés és 
ennek logikus következményeként ez az ifjúság előkészült az ereci munkára. 

Az első világháborúban a hitközség tagjai nagy számban vettek 
részt, hadbavonult összesen 46, ebből hősi halott 13, vagyis 28.2%! Nélkü- 


49 — 



rabbival szemben, akit megsértett. Az ügy későbbi fejleményei és Fáik 
rabbi további működése nem ismeretesek. 

Az 17'95n megyei összeirás Wallersieint mondja körmendi rabbinak. 
A létsz;ám ekkor — a kerülettel együtt — 63 család. A demográfia további 
adatai — csakis Körmend városát illetően, tehát a kerület nélkül — : 
1809 - 49 család, 1813 - 53, 1817 - 61, 1818 csak 54, 1822 - 77, 1831 - 


74, így meglehetősen fluktuáló. 

A régi imaház 1820-ban már erősen roskatag, újat kell építeni. Rab- 
bijuk, az elismerten tudós Bodanszky Götz kérdést intéz a pozsonyi Cha- 
tam Szóferhez: szabad-e a régi templomot lebontani és helyére újat épí- 
teni ? A válasz igenlő. (Aminek analógiáját ismerjük már a herodesi idő- 
ből). De csak. két év múlva kerül sor az építkezésre, amikor is Batthyányi 
Pűiöp herceg — a hitközség kérelmére — telket ad hozzá és téglát. Ezért, 
egészen 1891-ig, évi két arany jelképes bért fizet a hitközség. Ekkor, a 
temetővel együtt, megváltották 1500 forintért. 

Az említett Bodanszky rabbi egyébként sopronkereszturi volt, 1781- 
ben született és 1845-ben halt meg, KolnNidré estéjén. 1806 óta, itehát 39 
éven át működött Körmenden. Sirköve egész életrajzát tartalmazza. Váj- 


jon ez az emlék megmaradt-e az elárvult sirkertben ? 

Fia, rabbi Jiczhak utódolta, bár a község egy része nem kedvelte. 


Alapos kifogást még sem lehetett ellene felhozni. Húsz évig viselte ezt a 


hivatalt, mint nagynevű apjának méltó utóda. 1866-ban családi okok miatt 
Pápára költözött, ahol mint dajan működött haláláig. A kiváló pápai Bo- 


danszky-család őse, mert késő utódai is elismerést és becsületet szereztek 
nevüknek. (Itt említjük fel a mártírhalált szenvedett Bodanszky Smuélt, 
emlékezvén erre a tömör és nemesveretű, minden ízében zsidó emberre. 


Az említett rabbi Jiczhaknak Körmenden nem volt nyugalmas élete, ttú 
szerény is volt és nem az a kimondott szónoki tehetség, mint atyja; holott 
a község már igényt tartott erre. Már az alkalmazási levélben is kikötötte 


a község, hogy a rabbi tartozik esküvők alkalmával minden jegyespárhoz 
beszédet intézni, ,, mindenki által érthető nyelven". 

1866-ban Ehrlich Miksa lett utóda, a rohonczi Ehrlich Mór fivére. 


Előbb tanitó volt, de többre aspirált. Prágába ment, ott a kiváló Rappaport 
főrabbi talmud-előadásait, de egyben az ottani egyetemet is látogatta. Ez 
után került Körmendre. Működési idejére esik a magyarhoni kongresszus. 
A hitközség ekkor a neolog irányhoz csatlakozott. 

Dr. Krausz Ignác főrabbi az 1916—1944 években működött, a hit- 
község sorban utolsó főrabbija. A komáromi dajan fia volt, a cionista 
eszmének lelkes híve és nevelője az ifjúságnak. Meggyőződéséhez ragasz- 
kodott, nem törődve a hitközség egy részének néma ellenzésével. Fia itt 
ól Izráelben, maga a főrabbi pedig a vészkorszakban szenvedett mártír- 


halált. 

Iskolaügy. A közületnek mindig gondja volt a kellő iskolára. 1852- 


— 48 — 



zsef igazg. tanitónak emlékkönyve, valamint értékes adatokat szolgáltattak 
Sámuel Jehuda és Löwinger Miohael rabbi feljegyzései. 

Ez utón mondunk köszönetét fáradozásukért. 

KÖRMEND 

A szombathelyi után egyik legnagyobb ezen vasmegyei kehilla szer- 
vezéséről nincs megbizható adatunk. Az újabban feltárt megyei levéltár 
egyes okirataiban szórványosan fordulnak elő utalások körmendi zsidókat 
illetően. Ám a zsidóság saját iratai és értékei az általános pusztítás ál- 
dozataivá váltak. így különleges értékkel bir mindaz, ami a sok doku- 
mentumból, jegyzőkönyvből stb. mégis kivételként fennmaradt. így első- 
sorban az ottani Chewra un. Ezüstkönyve. 

Emlékkönyvünk megjelenéséig ez a müérték — a távolság miatt — 
nem volt általunk kiértékelhető. De megbizható tanúság van arról, hogy 
ez a könyv közel 300 esztendőre tekint vissza. Mint legrégibb család em- 
lítve van a Kauders-familia, kik ott is laktak egészen a vészkorszakig. A 
már említett megyei levéltár első adata 1962. augusztus 29-ről szól, egy 
panaszirat az ottani zsidó vámbérletről. Viszont egy más irat (1701. jan. 9) 
„Ábrahám zsidót" említ Körmendről, aki az ottani Kauders-család őse ; 
ennek fia Jakab, az utóbbi felesége Mattersdorfer-lány. 

A M. Zs. Okmánytár 10-ik kötetének 354. oldala két Soilán Fülöp 
nevű zsidót említ Körmendről, a másodikat „dér Therische", nem éppen 
megtisztelő epitetonnal. 

Az említett okmánytárakon kívül mint forrásmunka jön tekintetbe 
dr. Bemstein Béla átfogó történeti munkája. 

Mindezen adatok egybevetése igazolja a feltevést, hogy már a 17-ik 
század végén rendszeresen laktak ott zsidók. A község Batthyányi-birtok 
volt, ez a család szívesen fogadta őket a birtokain és védelmébe is vette. 
Eleinte bizonyára a rohoniczi anyahitközséghez tartoztak, de már 1705-ben 
kimutathatóan Chewra Kadisát alapítottak. A legrégibb zsidó temetőben, 
amelyből a kommunista rezsim alatt park lett — a sírokat exhumálták 
és közös sírban helyezték el az uj temetőben — a legrégibb sírkő 1717-ből 
volt. 

1 I 1 1 ■ 

Az 1770. évi megyei összeírás 17 családot említ, 83 lélekkel. Tíz év 
után (1780) már rabbi is volt. Névszerínt Fáik Jósua, akiről az is isme- 
retes, hogy kellemetlen konfliktusba került a rohonczi és pozsonyi rab- 
bikkal. ügy történt a dolog, hogy a körmendi rabbi válólevelet (Get) 
adott ki, amire helyileg nem volt jogosultsága és azonfelül az némi alaki 
hibákban is szenvedett. Azon időkben ez nagy szenzáció számba ment. A 
prágai országos főrabbi, Landau Ezékiel is szavát hallatta az ügyben, aki 
a körmendi rabbit megdorgálta és bocsánatkérésre utasította a rohonczi 


47 



lalat tiilajdonosa, aki évről évre jelentős összeget utalt át a nagyünnepek 
előtt, a hitközség szegényei között való kiosztásra. A község oszlopos tagja 
volt reb Avraham Hoffmann talmudtudós, egyébként bőrkereskedő, akinek 
jó mondásai közszájon forogtak. Itt ólt és a környék betegeit 50 éven át 
gyógyította dr. Götzl Gyula körorvos, Zollner vő, aki a gettóba vonulás 
napján hunyt el, 84 éves korában. Közel 90 évet élt Féderer Jakab, aki 
élő történelem volt és kifogyhatatlan a hitközségi anekdótákban. Heb 
Naftáli Reiner — az említett r. Hoffmann veje — három évtizeden 
át volt a templom gabeja és a Chevra elnöke, egészen a deportálásig. 
Sopronkereszturról származott és amilyen jól tudott gemoret, magyarul 


viszont soha nem tanult meg jól. 

A hitközségnek hosszú időn át volt elnöke Kohn Ignác, halkszavu, 

úri modorú ember. Fivére, Arnold, a kohaniták karénekének vezetője. 

♦ 

Ugyanő intézte a szegény gyermekek ruhasegályét is. 

A hitközség kántorai voltak: Blasz Smuél, példás zsidó nevelő és 
közszeretetnek örvendő, jóhangú kántor, aki később Egerbe távozott és 
ott érte a zsidó mártirok sorsa; utóda Jiszrael Chaim Weisz, kinek hat 


fia képezte a kórusát és a jótékonyság terén páratlan készséggel rendel- 
kezett. 

Jánosházáról szólva, nem feledkezhetünk meg a megpróbáltatások- 
ról, amit az ottani zsidó közösség elszenvedett. 

Az első világháborúban — ebből az aránylag kis közületből — 132-en 
vettek részt, közülök 11-en elestek a harctéren. Úgy a bevonultak, de az 
itthonmaradott családtagok is súlyosan érezték az idők terhét. Azonban 
ez nem volt elég! A háborút követő forradalmi zavarokban a csőcselék 
elérkezettnek látta az időt, hogy a zsidók terhére raboljon és fosztogas- 
son. Két derék zsádóélet esett a pogrom áldozatául : a háborút kitünte- 


téssel végigküzdött Kemény Simon tanitó és Féderer Ignácné. Végül is 
nem a hatóság, hanem az ellenállásra szervezkedett ottani zsidó hadvi- 


seltek vetettek véget ezen gyalázatos kilengéseknek. 

A két háború között a hitközség már hanyatlóban volt. A fővonalak 
elkerülték Jánosházát, a forgalom más irányt vett. A kereskedelem jófor- 
mán a szerdai hetivásárra, szorítkozott, a hét többi napja élettelen volt. 
Mindezt betetézte a második világháború áruhiánya, majd később az ipar- 
jogi megvonások és a könyörtelen munkaszolgálat. A németek behatolása 
után a zsidók helyzete katasztrófálisra fordult. Megkezdődött a gettósitás, 


embertelen körülmények között és a celli zsidóságot is ide gyömöszölték 
be. A községből 335-en szenvedtek mártirhalált, élükön Rubinstein József 
főrabbival, akik megdicsőültek Auschwitz lángjaiban, az öröikkévaló szent 


névért. 

★ 

A jánosházai zsidóság történetével foglalkozott dr. Bemstein Béla 
idézett művében; további kutforrások: Magyar Zsidó Lexicon, Blasz Jó- 


— 46 — 



A hitközség tagjai, mint gazdálkodók, bérlők, iparosok és kereske- 
dők élénk részt vettek a vidék gazdasági életében, arra ösztönzőleg hatot- 
tak és lüktetést, mozgást vittek az elmaradt, poros, kis vidéki városkába. 
Jelentékeny ipartelepek is létesültek. A Stern-családből származó Sándor 
Jenő gőzmalmot, Sándor Imre téglagyárat létesített. A körzethez 12 község 
tartozott, amelynek zsidó szórványai szerettei ragaszkodtak a közös in- 
tézményekhez. Mint egyszerű falusi boltosok, vendéglősök vagy iparosok 
élték becsületes zsidó életüket. Ide tartozott Boba község, vasúti csomó- 
pont, ahol zsidó volt az állomásfőnök és egy minjanra való zsidó lakta, 
szép egyetértésben. 

Jánosháza korán gondoskodott már iskoláról, amely 2 tanerös volt. 
Mint tanítók működtek Weisz Salamon, az 1919-ben vértanú halált szen- 
vedett Kemény Simon, majd Boros Mária és Löwinger Adolf. 

Külön említést kíván az ottani vallási oktatás. 

A múlt század közepéig — köztudott — a zsidóság főleg a kisebb 
helyeken és a falvakban élt szórványokban, éppen, mert a nagyvárosok, 
egészen az 1840-ben hozott törvényig, mereven elzárkóztak zsidók és más- 
vallásuak befogadása elöl. ESen szétszórtság és a nyomasztó adók miatt 
a 25 sidóság csak nagyon gyenge vallási tudományt tudott produkálni. Je- 
sivák csak nagyon kevés helyen, mint pl. Pozsony, Nagyszombat, Sopron- 
keresztur, Nagymárton stb. léteztek. 

E tények késztették 1860 körül Schlesinger Mordecháj hithű jános- 
házai zsidót, hogy egy általános jellegű jesiva-intézményt hozzon létre, 
melynek fenntartását az országosan beszervezett tagok évi hczzájánűás 
formájában vállalták. Ezen felül természetesen a jánosházai tagok vállal- 
ták az oroszlánrészt a messzi vidékről összesereglett bachurok élelmezé- 
sével. Mert jöttek az ország minden részéből, Beregből, Ungból, Ugocsá- 
ból, az Alföldről és a nyugati végekről. Az alapító Almán Jiszrael" 
nevet adta az isolának, mely kb. fél évszázadon át működött. 

Neves elődök után 1902-ben rabbi Menachem Sámuel neves talmud- 
tudós vette át a jesiva vezetését. Keze alól kiváló képességű vallási ve- 
zetők kerültek ki. 

A hitközség maga jól megszervezve, mindvégig orth. jelleggel mű- 
ködött. Az alapító régi családok egy része ott folytatta életét. Vezetésében 
részt vállaltak a Zollner, Salzberger, Beisinger, Stem (Sándor) Hoffmann, 
Löwinger, Reiner és Féderer családok. 

Szenes Hanna (Anikó), az ejtőernyős vértanunk, anyja révén jános- 
házai. Az anya. Szenes Béláné, jánosházai Salzberger-lány, kinek anyja 
szintén fiatalon jutott özvegységre és ott kiterjedt terményüzletet folyta- 
tott, nő létére. Jánosházáról származott az irodagépeket szinte forradal- 
masító és Londonban élt Gestetner Dávid; Stem Samu, a nagy pesti izr. 
hitközség elnöke: annak sógora, a pesti Fabank elnökigazgatója, a Zollner- 
család tagja. A körzeti falvak egyikéből Káldi Jenő, a pesti kék-taxi vál- 


— 45 — 



JÁNOSHÁ^Á 


Egy bizonyos sírkő, az 1782. esztendőből, arról tesz tanúságot, hogy 
már ezt megelőzően zsidó élet lehetett Jánosházán. Erre utal az a tény 
is, hogy a Mária Terézia királynő alatt életbeléptetett türelmi adó (1749) 
vasi részlegének egyik központi helye volt Jánosháza, egyike a hat járás- 
j nak. Minthogy ezt az adót önadóztatás utján zsidó szervek rótták ki, en- 
nélfogva logikus következtetés, amely ilyen zsidó közösség létezését már 


ezen időben feltételezi. 

A már említett dr. Bernstein-monográfia szerint, a megyei összeirás 
adatai : 

1789-ben 14 család, 66 lélekkel; 1795-ben, a kerülettel együtt, 45 
család; *179 9-ben — ugyancsak a kerülettel — 49 család, 2 özvegy, 216 lé- 
lek. A további adatok csak magára Jánosházára vonatkoznak, tehát a ke- 
rület nélkül: 1809-ben 18 család, 1813-ban 19, 1817-ben 24, 1818-ban és 
1820-ban is 20 család, 1831-ben 27 család. 

1836-ban szervezkedtek, mint hitközség. Addig feltehetően, mint a 
rohonci község kirajzásai, oda tartozhattak, ám önálló Chevra Kadisával 
már korábban rendelkeztek, mint azt más helyeken is láttuk. Az első elöl- 
járók Stern Lévi, Hauser Izrael, Goldberger Mózes és Strausz Salamon 
voltak. Az alapítók önerejükből templomot is ilétesí tettek. 

Már az 1795-i összeirás említi Jechezkiél Léb Rabbinus in Jánosháza 


nevét, fizetése évi 72 frt 48 kr. Vezetékneve Stem, ott van eltemetve. 
1830 körül Grünwald József volt a rabbi, a rituális fürdő körül később 
viszálya támadt a hitközséggel és 1852-ben Gálszécsre távozott. (Más 
adatok szerint Tolcsvára). Hozzá szól a CJhatam Szófer responzuma (1831), 


majd a Ktáv iSzóferé (1850). 

Követte öt a rabbiszéken Reichenfeld Márk (1852), aki több mint 
emberöiltőn át, 49 évig lelkészkedett. Meghalt 1900. nov. 10-én. Az ő ide- 
jében a hitközség megizmosodott, szűk lett a régi templom és 1897-ben 
egy monumentális épületet emeltek, melyhez a nagy telket és a téglát 
gróf Erdődy Sándor adományozta. Nagy udvar közepén áll a neo-barokk 
stílusban emelt templom, körülvéve a hitközségi élet minden más szük- 
ségleteivel, mint rabbi- és metszőlakások, Talmud Tóra, iskola, mikveh 
stb. A hiányzó összeget 25 évi amortizációs kölcsönnel fedezték. 

Reichenfeld rabbi halála után az állása 3 évig betöltetlen volt. 
1904-ben megválasztották Weisz Ábrahámot, a morvaországi Kostel község 
rabbiját, aki 1920-ban Nagytapolcsány rabbija lett. 1923-ban Rubinstein 
József rabbi (Kecskemétről) követte őt, aki 22 évi működés után a közös 
zsidó mártirsors ért, A hitközség számos emléke, régi iratai és 

jegyzőkönyvei 1944-ben szintén a fasiszta dulás áldozatai lettek. Az utób- 
biakat 1847 és 63 között héberül, 63 — 76 időben németül és 76 után ma- 
gyarul vezették. 


44 — 



A gettó parancsnoka egy szadista szombathelyi rendőrfogalmazó, dr. 
Fördős Károly volt, aki ellentétben a helyi rendörlegénységgel, - akik 
szinte szégyenke'zve végezték munkájukat és senkit nem bántottak — ott, 
ahol lehetett megalázta az amúgy is rettenetes sorsban lévő zsidóságot. 

Amikor a német Gestapo látta, hogy a rendőrök aránylag embersé- 
gesen bánnak a gettóba tömörített zsidósággal, intézkedett, hogy a nagy- 
váradi csendöriskola csendőrkülönitménye vegye át a szombathelyi gettó 
felügyeletét. Ezzel megkezdődtek a kínvallatások, az ütlegelések, emberek, 
asszonyok, gyermekek megkínzása. 

A gettó következő stációja a motorgyár volt. Onnan két szerelvénnyel 
vitték Auschwitzba a szombathelyi gettó zsidóságát, amely a közben oda 
beszállított megyebeli zsidósággal bővült. Az egyik szerelvény Sopronon 
át indult, a másik Kassán keresztül; csak a végcél volt ugyanaz. 

Az elszállítás és a vagonokba való betuszkolás a leggyalázatosabb 
körülmények között történt. Erre jellemző egyetlen adat. Dr. Schwarz 
Bertalan ottani érdemes orvos leánya. Párezer Géza volt bankigazgató fe- 
lesége vajúdásának utolsó óráit érte, amikor a vagonba dobták. A vago- 
nok még a szombathelyi motorgyár iparvágányán álltak, mikor a szeren- 
csétlen asszony megszülte kislányát a majd 90 emberrel zsúfolt vagonban, 
aki a mártírok számát növelte. 


Kegyelettel kell megemlékeznünk dr. Vese (Wesel) Imréről, aki a 
tanács elnökének veszélyes posztját önfeláldozással töltötte be és emiatt 
mártirhalált szenvedett. Erről a Zsidó Tanács volt tagja, a jelenleg 
Bécsben élő dr. Hacker Iván külön cikkét közöljük. 

Az egykori monumentális c. zsinagóga mellett áll ma a mártírok 
emlékműve, amelyen egy szám jelzi, hogy ebből a városból hány embert, 
asszonyt, leányt, anyát és gyermeket, ifjat és aggot vittek oda, ahonnan 
nincs visszatérés. 


4228 ! Négyezerkótszázhuszonnyolc ember vált áldozatává a fasiszta 
tébolynak, a Harmadik Birodalom gyilkos és hazug eszméinek. 

Ma egy nagyon megfogyatkozott, kis zsidó közösség őrzi a mártírok 
emlékét. Közvetlen a felszabadulás után még némi zsidó élet mutatkozott, 
elsősorban a Joint-segitség, de a két hitközségi élet vonalán is. Sajnosán 
tapasztalnia kellett a kevés vissza jöttnek, hogy a környezet mentalitása 


nem sokat változott. Nem követték a saját főpapjuk, Kovács Sándor me- 
gyéspüspök példaadását, aki lia csak szavakkal is, kiállt az üldözöttek 
mellé — hisz mást ő sem tehetett. A visszajöttek hozzátartozóikat vesztet- 
ték el és nincs Szombathelyen család, hol ne volnának áldozatok. Elked- 
vetlenedtek, elszéledtek, ki erre, ki másfelé, a világ minden tája felé. So- 
kan Erec felé vették ut jókat. 

így foszlott szót a nagymultú szombathelyi zsidóság, valamikor 
,AJiya és Város Izraelben", üresen és szétdulva a gyönyörű templomok, 
iskolák és intézmények, mik az elődök emlékét hirdetik. 


— 43 — 



Mindkét hitközségben se szeri, se száma nem volt az egyéni kitűnő- 
ségeknek, amire a fenti összetételből is következtetni lehet. Az orthodox 


irányzat elnökei voltak néhai Spitzer Sámuel, Frey Sámuél, Hirschenhau- 
ser Sándor, Steiner Ede, Kosztelitz Adolf, Holzer Márton és mások. Min- 
den zsidó közügynek lelkes pártfogói akadtak. Még közülök is kivált a 
Braun Dávid-házaspár, ök és dr. Heimler Ernő ügyvéd ereci szellemben 
nevelték az ifjúságot. Szombathely szülötte Radó Antal író és műfordító, 


atyja Roder Adolf ugyanott, mint tanító működött. A hitközség kántora 
Goldstein Miksa jelentős egyházi zeneszerző. Gazdasági téren az elmúlt 
századok poros, jelentéktelen vidéki kisvárosából éppen egyes zsidók 
vállalkozása kiemelte Szombathelyt és lüktető kereskedelmi gócponttá, 
valamint a nsrugati országrész jeilentékeny ipari gócpontjává tette. A textil-, 
malom és magtisztitó ipar úgyszólván kizárólag zsidó alapítás és sok mun- 
kaalkalmat teremtett. 

'Ismeretes, hogy maga Szombathely városa egészen 1840-ig konokul 
elzárkózott a zsidók elől, csak a pjeremközségekben lakhattak. Ezen régi 


családoknak a század elején még itt éltek leszármazottai. Köztük a Stad- 


ler-család (Szt. Márton), Filipp (óperint), Singer Hermann (Rohoncz), 


Grünwald-család (Szőkeföld), Pick Áron (Rohoncz), Kohn Lipót (Szt. Már- 


ton, Mayer Náthán, ugyanonnan. 

Mindezen fejlődő és virágzó, zsidó élet, mindez már csak a múlté. 
Nem maradt nekünk más, mint a hajdani nagyság szomorú emléke. Min- 

j 

■ dent letaposott, legázolt a német csizma 1944-ben, mindent elvitt a halál- 
vonat. 


Amikor azon az örökké emlékezetes március 19-én a szombathelyi 
utcákon is felhangzottak a német vezényszavak, döbbenet vett erőt a zsi- 
dóság lelkén. Érezték, hogy a tragédia utolsó fejezezete érkezett el. 

Megjelent egy Amdt nevű Scharnführer hattagú Gestapo-különitmé- 
nyével és az akkori Palace^szállóban foglalt le lakosztályt. Első intézke- 
dése volt, felszólította a hitközséget, hogy két órán belül húszezer pengőt 
küldjenek neki a szállodába, ami — sajnos — meg is történt. Azután a 
Thökölyi-uton rendezte be a Gestapo irodáit. 

Amikor a Zsidó Tanács ülésén megjelent, sorban végigmustrálta a 
tanács tagjait. Egy volt aranyvitézségi érmes főhadnagyot — aki kivétele- 
zett volt — durván kiutasított. Megszorító rendelkezések sorozata követ- 
kezett, majd a gettósitás. Szombathelyen a gettót májusban létesítették. 
Miután azok kiüríitése, illetve elszállítása keletről haladt nyugat felé, en- 
nélfogva a szombathelyi (és sárvári) gettók kerültek sorra utoljára és 
ennek dacára csak elvétve került sor szökésre vagy elrejtőzésre. Ennek 
egyik oka volt a tökéletes tájékozatlanság. A zsidó el volt tiltva a vasút 
használatától és a postai közléstől is. Maguk a pesti vezetők is tájékozat- 
lanok voltak, ez időkben egymást váltogatta az oktalan optimizmus és a 
végső kétségbeesés. 


— 42 — 



későbbi abauj szántói rabbi, Jungreisz P. működik, 1900-ban a nagyjókai 
rabbit, Benedikt Márkust, a nikolsburgi országos rabbi leszánn'azottját 
választják meg. Ekkor a hitközség már 150 tagra szaporodik. 

Hosszú emberöltőn át, közel 45 évig állott Benedikt főrabbi az ortho- 
dox hitközség élén. Pedánsan rendszerető, puritán és egyenes jellemű. 
Megjelenése tiszteletet keltett. Különös figyelmet szentelt az ifjúság ne- 
velésének. Nemzedékeket oktatott, egyrészt a Jesiván, amelyet — míg 
csak bírta erővel — maga vezetett, úgyszintén mint hittanár a különböző 
szombathelyi középiskolákban. A bennünket ért tragédiának külön üröm- 
pohara, hogy e szentéletű, már pártriárka korban lévő vezetőnk neve el- 
sőnek díszíti a Szombathelyről deportált mártírok névsorát. Nem volt kí- 
mélet, nem volt irgalom az ítélet napján. 

A hitközség még a két háború közötti időben is — az általános stag- 
nálás idején — kivételesen szépen fejlődött, terebélyesedett, a hitélet ki- 
mélyült. Az utóbbi évtizedekben jelentős szerepet töltött be Gestettner 
rabbiülnök (dájén). Ugyancsak az ifjúság nevelői voltak Klein Gyula és 
később Bonyhádi tanítók, a melamedok népes sora, akik közül Haut ne- 
vét azért kell említenünk, mert az Ahavat Jiszrael terén példaadó magatar- 
tást tanúsított. 

A congresszusi (neolog) szervezethez tartozó, lényegesen nagyobb 
hitközségben, amelyről már elébb szóltimk, újabb rabbi-választásra volt 
szükség, mert dr. Bernstein a szombathelyi rabbiállást a nyíregyházival 
cserélte fel, amire főleg családi okok késztették. (1908). Némi interreg- 
num után dr. Horowitz József volt karánsebesi rabbit hívták meg, aki jó 


szónok és jó emberismerő is volt és lüktető zsidó életet igyekezett fenn- 


tartani községében. Alig pár év után kitört az első világháború, a tagok 
közül rendkívül sokan bevonultak és nehéz sors várt az otthoniakra is. 
A négyéves háborút forradalmak sora követte, a közbiztonság meglazult. 


különösen pedig a zsidók irányában. Szombathely közéletét különösen 
megmérgezte egy sötétleikű, lelkiismeretlein és az eszközeiben nem válogatós 
sajtó-huligán, egy bizonyos Lingauer-Lékai nevezetű egyén, aki napr ól- 


napra uszító cikkeket közölt. 

Horovitz rabbi, keresve az összefüggéseket, önkéntelenül is eljutott 
a Cioni eszme gondolatkörébe. Fiait Erec szeretetére nevelte és mindenben 
azonosította magát a cionista építőmunkával, örökké emlékezetes marad 
1939. húsvéti prédikációja, amelyben — bátor kiállásával — nem adhatott 
más tanácsot híveinek, mint „Tessék kivándorolni!" 

Sajnos, csak kevesen fogadták meg tanácsát, különben is megkez- 
dődött, nemsokára, a második világháború kataklizmája. 

Ezen nagyobb közösségnek, 1935. évi adatok szerint kb 400 adófizető 
tagja volt. Foglalkozás szerint így oszlottak meg: 11 nagykereskedő, 3 
gazdálkodó, 6 tanító, 223 kereskedő, 21 ügyvéd, 20 köztisztviselő, 5 nagy- 
iparos, 1 hírlapíró, 52 magánzó, 33 munkás és egyéb. 


- 41 



a fékeves 2 !tett csőcselék megtámadta a templomot, a szient Tórákat össze- 
tépte, feltörte a ^zsidók pincéit, a bort kifolyatta. Másnap „népgyűlésen" 
elhatározták a zsidók kiűzetését április 24-i határnappal. Ezen zavargá- 
soknak csak a kiküldött kormánybiztosok erélyes fellépése vetett végett. 
Mindezek dacára, amikor röviddel ezután a nemzetiségek fellázad.taJk és 
a kürtök megszólaltak, éppen a zsidóság volt az, amely példásan vette 
ki részét úgy a nemzetőrségben, mint a nemsokára felállított sorkatona- 


ságban. 

A rombolás okozta pusztítást 12445 frt költséggel helyreállították, 
a templomi rendet modernizálták. Az almemort előre helyezték. Már 
1846-tól kezdve működött az elemi iskola, az első két tanító Freistádtl 


és Strém. A szom^batlielyi iskola történetét egyébként a már említett 
Bernstein dr. részletesen megírta. 1855-ben már 5 osztályt foglalt ma- 
gában. 


A hitközség jövedelmei: húskrajcár (gabella), bormérés, kóser ven- 
déglő, később közvetlen hitközségi adó is. A felvételért külön bekebelezési 


díjat kellett fizetni. 1858-ban uj hitközségi alapszabály. 1857-ben az ifjú 
Ferenc József császár Szombathelyt is meglátogatja. A fogadás költségeire 
200 frt-ot szavaznak meg. Ugyanezen évben házat vesznek iskola céljaira. 
Átalakítások után 1859. tavaszán költözhetik belé a „3 osztályos alreális- 


kola". Königsberger rabbi halála után a rabbiszék üres, egészen 1865. febr. 
26-ig, amikor is dr. Rockenstein Lipótot választják meg. Megbízatását 
egyszer megujitják, tovább nem, lehet, valami erkölcsi deliktummal kap- 
csolatban. Az ő idejébe esnek a kultúrharcok megindulása, a haladó (neo- 
lóg) szellemű többség és a vallási előírásokhoz pontosan ragaszkodó ort- 
hodox felfogásúak között. 1871. április) 16-án dr. Stier József vágujhelyi 
rabbit hívják meg, ekkor a szakadás már nyilvánvaló. Ekkor kiválik az 
orthodox irányzat, megkapja a régi templomot és ezen év Ijjár hónapjá- 
ban rabbihelyettest választ. Komiéin Márkusz személyében. 

A többségi (neolog) hitközség pedig uj templomot épít. Ez 1880-ban 
történik, Schőne híres bécsi építész tervei alapján. Maga a terv 60 ezer 
forintba, a kivitelezés 130 ezerbe került. A sz^, modern stilusu templom 
egyike az ország első tornyos zsinagógáinak. Egyrészt az építkezés, más- 
részt a növekvő terhek súlyos anyagi helyzetbe sodorják a hitközséget, 
előbb kényszerkölcsönnel vél segíteni, majd 1892-ben sikerül megfelelő 
törlesztéses jelzálogkölcsönt szerezni. 1891. elején dr. Stier rabbi elhagyja 
Szombathelyt, mert az egyik berlini templomba választották meg. Egyelőre 
a kőszegi rabbi — Richter Zsigmond — helyettesiti, majd 1892. július 3-án 
a tudós és történész dr. Bernstein Bélát választják meg, egyhangúlag. A 
szép templom szomszédságában paplakot, irodát, tanácstermet építenek, 
újabb 28 ezer forinttal pedig iskolát. 15 év alatt 200 ezer forintot áldoztak. 

Ugyancsak fejlődésnek indult az orth. irányzat is. A szétváláskor 54 
tagból állatt. 1898-ban külön népiskolát alapítanak, 1896 és 1898 között a 


40 — 



dónő fia, a felvilágosodott 11. József uralma alatt (ITBO—ITOO) hatolt be, 
aki valóban át volt hatva a nép műveltségi- és gazdasági színvonalának 
szükségszerű fejlesztésétől. Visszaállította a pórok szabad költözködési 
jogát és vallási tekintetben a Tolerantia Edictumot, vagyis a türelmi ren- 
deletet. Az első uralkodó, akinek figyelme kiterjedt még az elnyomott zsi- 
dóság iskolázásának ügyére is. Egyébként a központi monarchia és annak 
német egynyelvűségének lévén híve, rendelkezéseit a magyar megyei ható- 
ságok lehetően szabotálták. 


Utódainak reakciós szelleme rányomta bélyegét a közéletre, a na- 
póleoni háborúk alatt ismét hadszíntér lett az ország nyugati része, majd 
a Szent Szövetség korszaka következett, a teljesen abszolutisztikus kor- 
mányzat. Itt-ott történt némi változás, így pl. az 1840. évi országgyűlés 
által hozott törvény a zsidóságról. Alig-alig felismerhető jogokat is hozott 
ezen — ideiglenesnek tervezett — törvény többek között a zsidók szabad 
lakhatását a városokban, kivéve a bányavárosokat. Látszólag : ,;nesze 
semmi, fogd meg!", mégis tény az, hogy most már — e törvényre hivat- 
kozva — többé nem tagadhatta meg Szombathely városa sem az ott lakni 


kívánó zsidók beköltözését. 


VI. 

Ezen időben a Vasmegyében működött hitközségek már többé-ke- 
vésbé kialakultak. így azokról, vallási vezetőikről, az oktatásügyről, az 
egyes községek sorsfordulatáról külön kívánunk megemlékezni. 


SZOMBATHELY 

A szombathelyi hitközség — mint önálló szervezet — 1830-ban ala- 
kult meg, pontosabban a külvárosokban, mert azon időben magában a 
városban még nem telepedhettek le. Első rabbiját mindjárt a megalaku- 
láskor választotta, Königsberger Lajos személyében, aki előbb kereskedő 
volt. Rendelkezett azonban a kellő képesítéssel, egyrészt a nikolsburgi or- 
szábos főrabbitól, amit a pozsonyi Chatam Szofer is megerősített. Tudós 
és jámbor életű férfiú volt, aki ilyen szellemben vezette községét egészen 
1861. dec. 14-én (szombati napon) bekövetkezett haláláig. 1836-ban építik 
az első templomot, szemben a szentmártoni apátsággal. Az ő idejének 
fontos állomása az 1848-as esztendő, amely a magyar népnek meghozta a 
szabadságot, de nem a zsidóknak. Azok továbbra is ki voltak rekesztve 
az alkotmány sáncaiból. Ezen év husvétján, illetve az előtt ápr. 4-ón, egy 
keddi napon szomorú kilengésekre került a sor éppen Szombathelyen, ahol 


— 39 



századforduló előtt az immlgráció megállt, a zsidóság csak belső szapo- 
rodással növekedett. 

Feltimő jelenség, hogy éppen a megyeszékhely, Szombathely város 
következetesen visszautasít ja az ott latoi akaró zsidókat, egészen 1840-ig. 
Még református vallásu keresztényt sem akar befogadni. Az ugyanott szé- 
kelő megyei hatóság sokkal itürelmesebb, hiszen látjuk, hogy az utóbbi 
hatásköre alá tartozó nagyközségekben és falvakban ezen időben lakhat- 
tak, de a város a privilégiumaira hivatkozik. így a zsidók a Szombathellyel 
szomszédos, akkor még önálló községeket alkotó Szentmárton és Székely- 
földön húzódtak meg, 1848-ban az említett Szentmárton n. külvárosban 171 


lélek élt, zsidó. 

Az 1857-i népszámlálás szerint egész Vasmegye — akkor valamivel 
nagyobb — területén 7640 zsidó élt, a népességnek 2.6%-a. Ami az érte- 
kezésünk elején írt adatokkal összehasonlitva, két emberöltő távlatában, 
már lényeges demográfiai mozgást nem mutat ,leszámitva a természetes 
szaporodást. Tudjuk, hogy 1920-tól kezdve ez is visszafejlődést mutat. 

E korszak egyetemes zsidó történetét tárgyalva — mielőtt az egyes 
hitközségek alakulására rátérnénk, — nem hagyhatjuk figyelmen kívül a 
politikai események kihatását a minden jog nélküli és így apolitikus zsi- 
dósággal szemben. 

Mária Terézia uralkodása alatt (1740 — 80) a nemesség és a főurak 


adót nem fizettek. Ellenben a hétéves és más háborúktól kiapadt kincstár 
egy uj adónemet vezetett be, éppen az elnyomott, jogf osztott és kisem- 
mizett zsidóság terhére, a zsidó türelmi-adót. Ez a vexálás azon az er- 
kölcstelen rabulisztikán alapszik, hogy a zsidók a király tulajdona, tet- 
szése szerint kiűzheti vagy megtűrheti őket. Ha mégis megengedi szá- 
mukra a létezés örömét, úgy méltányos, hoigy ezért a kegyért adót fizes- 


senek. 

Ezen tárgykörről figyelemre méltó mimkát irt dr. Bemstein Béla 
volt szombathelyi (congr.) rabbi és neves történetíró: „A türelmi-adó Vas- 
megyében" — címmel, amely az Izr. Magyar Irodalmi Társulat (IMIT) 
1912. évi Évkönyvében jelent meg. 

Az adó behajtása végett egész szervezetet létesített a kormányzat. 
Vasmegye e tekintetben 6 járásra volt felosztva: Rohonc, Körmend, Né- 
metujvár, Városszalónak, Sárvár és Jánosháza. Majd 1820 körül még a 
szombathelyi járás (magában a városban akkor még nem lakhattak zsi- 
dók) és Kőszeg városa. 

Az adó maga, amely 1749. szept. 1-én lett először megállapítva, azon- 
túl a többszörösére emelkedett és közel S25áz év után szűnt meg, egy egy- 
szeri megváltási összeggel. Az egyes kivetések, valamint az elosztása is- 
meretesek. Ezekből kitünően a vasmegyei zsidóság létszáma mintegy 3%-át 
tehette ki az összes magyarhoni zsidóságnak. 

A zord idők sötét századaiba az első fénysugár az említett uralko- 


— 38 ~ 



almái eljutottak Bécsbe, a császár as 2 ftalára is. A gyümölcsös bejáratánál, 
amit a Kertészkertnek nevez, egy hosszú, földszintes, boltozatos ^ü- 
let. Annak végén, ahol mi, még gyerekek a kertbe szoktunk belopódzni, 
grenarium, amolyan magtárféle, amelynek ajtaja majdnem mindig 
zárva volt. Szinte a kíváncsiság is hajtott bennünket, hogy egyszer belül- 
ről láthassuk. 


Ez az alkalom is eljött. Hát nem valami különös. Hosszú polcokon, 
végtelen sorrendben, almák és almák. Kis rácsos ablak a keleti oldalon. 
A keresztvasat a pókháló befonta. De ah ! Az ablak alatt' mélyedés és 
azon, kiemelkedően, három héber betű: Saddaj! E 3 betű — a sárvári 
zsidóság legősibb emléke, a hely maga megszentelt föld, az első imaházuk. 


A szájhagyomány szerint itt lakott hajdanában az a bizonyos „első" 
zsidó, prózaiabb nyelven: az urodalom árendása és italmérője. Egy ziva- 
taros, zimánkós, amolyan kutyaidőben itt kért bebocsátást, éjjeli szállást 
egy messzi földről jött zsidó ifjú, akinek a fiatalságán és ima-alkalmatos- 
ságán kívül alig volt valamije. Messzi Morvából származott, úgynevezett 
„Zweiter" volt. Ebben a tartományban csak az elsőszülött fiúnak volt 
megengedve a házasodás és családalapítás; a többi a vándorbotot vehette 
kezébe. 

így a mi ifjúnk is. Mindenesetre kapott meleg szállást és talán még 
azonfelül is volt valami, ami ott marasztalta. Ugyanis a fogadósnak lánya 
volt. Hatál, fekete, tüzesszemű, ügy reggel, az imádság közben, oda-oda- 
pillanthatott a mi legényünk és talán valami meleget érezhetett a szive 
körül. A tény az, hogy ott ragadt Sárvár ott, — mint a népdal mondja — 
nem is a váránál, de inkább a gazdánál, nem is a gazdánál, hanem a lá- 
nyánál. Mint egykor Jákob ősapánk, szívesen adta cserébe a dolgos éveit. 
A család terebélyesedett, mások is jöttek a Morvából, szinte szűk lett a 
kis lakás és hát így lassan hozzáépítették azt a bizonyos kamrát ott 
hátul, a kis ablakkal Kelet felé és rajta a fohásszal: Saddaj ! 


VI. 


A százados török háborúktól és a kurucz-labanc csetepatéktól el- 
pusztult országrészek lassanként népesedtek be, mindenhonnan jöttek uj 
telepesek, Burgundiából, Bajorországból, de szlávok és görögök is, közöt- 
tük zsidók. Az első, némileg megbízható összeirási adatok az 1736. május 
11-i összeírás. Így egész Vasmegye területén 18 helységben 128 család 
(kb 600 lélek) volt található, helyenként csak 1 — 2 család, kivételként a 
már többs25Ör említett Rohoncz, 78 családdal, vagyis a megyei zsidóságnak 
több mint fele. Ez a kezdeti szám a továbbiakban így alakult: 1770-ben 
356 család, 1798-ban már 85 helységben 457 család, 1813-ban 91 hel 3 rségben 
598 család. További 25 éven át a létszám és a szétszóródás alig változik. 
IS^S-ben 760 család, vagyis kb 3600 lélek. így is látható, hogy még a 18-ik 


37 



vidékeinken akadtak a hontalanoknak pártfogói. így a Sopronból kiűzött 
zsidók (1526) jelentős része a később hercegi rangra emelt Észterházy 
család községeiben talált menedéket. Draskovits Miklós gróf királyi fő- 
ajtonálló, Sárvár ura, 1686 április 2*án levelet intéz a soproni városi ta- 
nácshoz és abban átmeneti bebocsátást kér Geczli Nikó és társa, az ő 
sárvári zsidai számára. Szinte ugyanazon időben (ápr. 7-én) Batthyányi 
Kristóf gróf, Németujvár, Rohoncz, Körmend, Borostyánkő stb. ura ha- 
sonló ügyben ír. Ezen időből származik (1687. jul. 10) gróf Batthyányi 
Ádámnak, Rohoncz urának pátense, amelyben — névszerint felsorolt — 
36 zsidó férfilakosnak és hozzátartozóinak letelepedést és védelmet nyújt 
birtokain. Ez az okmány vasi viszonylatban a zsidóság Magna Chartájá.nak 
tekinthető, mert ezzel megvetette a már említett rohonczi anyahitközség 
alapjait. 

Igaz, ez a védettség nem volt teljesen altruista. Igen jelentősek vol- 
tak a terhek, amellyel a zsidók adóztak : 

Védelmi pénzt fizettek, a mészárszék, a bor, a pálinka bérletét rót- 
ták rájuk, újévi ajándék magának a föMesurnak, az inspektornak, az 
udvarbirónak (Hofrichter), az Írnoknak, a számadónak, a plébánosoknak, 
a vásárbiráknak, a céhmesternek, az ispánnak. Esetleges pótadók házépí- 
tésért, házjavitásért, hozzáépítésért, nősülési engedélyért. 

Mindez azonban összehasonlítás dolga. Nem szabad szem elöl té- 
vesztenünk, hogy ez a korszak volt az, mikor úgy a reformáció, mint az 
ellenreformáció fegyveresei, amikor a török és a császáriak egyaránt gá- 
zoltak a vagyonban és életben, amikor Magyarország nagyobb városai 
(Sopron, Pozsony stb.) nemes versenyre keltek a zsidók kiűzetésében és 
éppen ebben az időben az említett főúri családok, a közszellemen felül- 
emelkedve, védelmet és bizonyos megélhetési lehetőséget is nyújtottak a 
hatóságuk alá tévedt, bolygó zsidónak. A 17-ik század derekán a zsidóknak 
valóságos vándorlása indult meg, aminek oka volt a lengyelországi nagy 
zsidódulás a rettegett Chmelniczki Bogdán vezetése alatt. Előbb a szom- 
szédos Morva- és Csehországba, majd onnan — bizonyos letelepedési ti- 
lalmak miatt — tovább a Habsburg-birodalom más részeibe, elóbb Ma- 
gyarország északi megyéibe, majd tovább ereszkedve a Dimántul nyugati 
végeibe. 

Csendben, feltűnést mellőzve indult meg ez az uj „honfoglalás" — 
Kiss József koszorús költőnk szavait idézve: ,Jí'öldet, vizet, füvet nem 
kóstolt elébb — Gondolta jobb, ha vakon akceptálja." 

Hogyan történhetett ez a „beszivárgás", a vasi zsidóság első lépései? 
Szinte a toliamra kinálkozik az alábbi legenda. 

V 

A sárvári vár mellett, csak az országuttal elválasztva, egy nagyki- 
terjedésű és régtől híres gyümölcsös terült el. Már a 16. században annak 


36 — 



rv. 


A török hábomkat jellemző általános zür- 2 savar után zsidó községek 
létéről csak a 17. században van határozott adatunk. Vasmegye akkori 
területén Rohoncz és Városzsalónakon. Általában: a rohonczi hitközséget 


tekmthetjük a zsidó élet azon rezervoirjának, amelyből az itteni és a szom- 
széd vidékbeli zsidó élet kiáramlott, ahonnan az uj területen exisztenciát 
kereső zsidók kirajzottak, le egészen a Balaton tóig. Ezek sokáig, évti- 
zedeken át, magukat rohonczi zsidóknak vallották és oda is fizették adói- 
kat, amelyek azon időben is számosak és súlyosak voltak. 

Ezen időben a zsidók megtűrtek voltak csak, létezésük a befogadó 
városok vagy földesurak kegyétől függött, keresetükben a céhek és a 
többnyire németajkú városi polgárok, a purgerek kényéririgységével kel- 
lett számolniok. Amennyiben őket ezek a kis mezővárosok egyáltalán 
megtűrték, lakásuk többnyire szűk területre volt összezsúfolva az olasz 
gettókhoz hasonlóan. Földbirtokot nem szerezhettek, szőlőt nem ültet- 
hettek, igen sok helyen uj dolgok kereskedésétől is el voltak tiltva, az 
ipari céhek nem fogadták be őket és így kénytelen-kelletlen foglalkoztak 
pénzügyeletekkel, használt tárgyakkal és alkalmi üzletekkel. Megjegyzendő, 
hogy az egész középkoron át a hitelügyleteknél szokásos kamat elég magas 


volt, mintegy kihatásaként a gyenge 
Ságnak és népünk gyűlölői mindig 


lábon álló személyi- és vagyonbizton- 
és mindenben a zsidókat állították 


bűnbaknak. 


E helyen idézni kívánom a budapesti dr. Richtmann Mózes profesz- 
szornak, az ottani Rabbiképző Intézet néhai tanárának megállapítását : 

„A zsidóság akkori helyzetének helyes megértéséhez az akkori álla- 
potok ismerete szükséges. A kép, amely a közviszonyokról előttünk kiala- 
kul, a következő: Egy idegen, ellenséges királyság (Magyarországot ezen 
időben Bécsből kormányozták, a szerk. megjegyzése), egy türelmetlen, el- 
nyomó klérus, egy elnemzetleniedett főnemesség, egy helyi életet élő, 
műveletlen, osztályérdeknél magasabbra nem emelkedő . . . köznemesség. 


egy összezsugorodott német polgárság egy elnyomott szegény parasztság, egy 
elcsászáriasodott katonaság, udvari kamara, egy az államtól elidegenedett 
protestantizmus, a népnek vallás és nyelv által tagolt elemei . . . ezek az 
elemek, melyek e korszakban az ország közéletének jellegét meghatároz- 


zák." (Magyar Zsidó Szemle, 1912, 10. oldal). 

Szomorú valóság, hogy a korszak, amelyben az emberi gondolat és 
a művészetek szabadsága, reneszánsza megfogant, amikor a reformációval 


a lelkiismeret szabadsága kibontakozott, ugyanakkor a szórványokban élő 
zsidóság jogi helyzete a parasztságénál is bizonytalanabb, anyagilag pedig 
teljesen ki voltak szolgáltatva a helyi hatóságok vagy a földesurak kap- 
zsiságának. Ezen időben a központi hatalom eléggé gyenge volt. Még ezen 
szomorú körülmények között is dicsérőleg és elismerőleg kell megemlíteni, 
hogy éppen a nyugoti végek főurai kőzett, éppen a mi vasi és soproni 




vonalon, amelyet a Duna, illetve mellékfolyói jeleztek. A rómaiak idejében 
a mai Szombathely virágzó kolónia volt. 

Alapítása az I. század közepén történt, Claudius római caesar által. 
A Camuntumban állomásozó legiO' XV. Apollinaris kiszolgált katonáinak 
letel^ítésére és a limes (határvonal) erősítésére várost alapított, hason- 
lóként mint az Aquincumban látható, A legmagasabb városi rangot, a 
Coloniát adományozta neki. Továbbá saját nevével ruházta fel. így szü- 
letett meg ez a régi, patinás telepítés: (X)í1jONIA OLADOIA SAVAÍRiIA, mai 
nevén : Szombathely. 

Ezen római városban, amely Pannónia felének fővárosa is volt, két- 
ségtelenül éltek zsidók. Ennek dokumentuma két szép, régi emlék a Vas- 
megyei Muzeum tárlatában. Mindkettőben szerepel a hétágú Menóra, mint 
díszítő elem. Ez a mécses, illetve kék féldrágakő egyben a legrégibb ma- 
gyar-zsidó emlék is. 

A vasmegyei zsidóság történetének első, megbizható adatai messze 
visszanyúlnak a középkorba, a magyar királyság első századaiba. A Du- 
nántúl, vagyis Magyarhon e legműveltebb és előrehaladott területén Vas- 
megye volt az, ahol — tudomásunk szerint — legelébb laktak zsidók és 
bizonyára községeket is képeztek a maguk módja szerint. A 13-ik század- 
ból „zsidó" szóval összetett helységnevekkel összesen 13 esetben találko- 
zunk az egész ország területén. Ezek közül egyedül Vasmegyében 3, holott 
— területileg — ez a megye csak minteigy harmincad részét képezte az 
országnak. Ezen időben nem Szombathely, — amely földrengés következ- 
tében teljesen rombadőlt, — hanem Vasvár volt a kerület székhelye 
(latin nevén Castrum Ferro), amelytől az egész megye is nevét nyerte. 

Vasvár történetének részletes tárgyalásában találkozni fogunk egy 
1262-böl keltezett okmánnyal, amely az ottani Farkas-nevű zsidót névleg 
említi. Kőszeg történetében találjuk majd Zsigmond király okiratának 
részletes ismertetését zsidók ottani letelepítését illetően. (14. század vé- 


gén). 

A szomszédos stájer zsidók kiűzetése után (1493) a határos Vas 
megye egyes községeiben találnak a számüzöttek új otthont, ekkor kelet- 
kezhetett zsidó lakóság Németujvárott és Szalónakon. Az 1526-os sop- 
roni tragédia, — melyről bevezetőben szóltunk — szintén uj települések- 
hez vezetett. így pl. Sárvárt illetően, a város monográfiájának írója, Szei- 
bert János feltételezi, hogy a vámépség között már a 15. században laktak 
zsidók. A közeli C'sepreg is zsidó élet nyomait mutatja, amennyiben az első 
ismert fürdő a csepregi zsidók „Tuckhaus"-a volt. (1327). Tudunk egy 
zsidó orvosról, akit a sors P’áduából sodort Csepregbe (Néhai dr. Bencze 
József szombathelyi főorvos adatai). A közeli ,ySzőkeföldön" vagyis a mai 
Szombathely egyik külvárosában 49 zsidó család lakott (1549). 

De minden zsidó élet és annak emléke is megsemmisült a török há- 
borúk idején . . . 


— 34 — 



már a magyarok honfoglalása idején, vagyis a népvándorlás egyik utolsó 
gyűrődésénél, már rendezett zsidó élet létezett e tájon. 


A temető sorsáról még annyit, hogy nem sokkal ezután, 1537-ben 
a vak gyűlölet arra késztette a soproni városi képviseletet, hogy „a zsidók 
temetőjét föl kell bontani és teljesen pusztává és szabaddá kell tenni", 
— ami megtörtént. A sírokat kihányták, a köveket felhasználták. így a 


zsidók állításán kívül a temető és a település ősiségét tárgyi bizonyíték 


nem igazolja. Mégis úgy éreztem, hogy ez a föld egy megszentelt rög, a 
zsidó könny és a zsidó fájdalom találkozója. Bizonnyal a mi vasi őseink 
között is voltak, akik kimenekültek a szomszédos „Zsidókapun" át. Amit 
azután a nemes tanács beszegeztetett, hogy „oda soha többé zsidók vissza 


ne jöhessenek." 

Ám a történelem megtanitott bennünket arra, hogy azonos feltételek 
mellett, a Galut nyo>niasában, a zsidó sorstragédia megismétlődik. ^’Ezen 
multbani kiűzetést követte, századok után, egy másik következményeiben 
és kihatásaiban sokkal megrenditőbb. E sorok feladata az, hogy a zsidó 
sprs ezen hullámzásairól beszámoljon 


II. 


Szombathely város a Magyarország nyugati részén elterülő 
Vasmegye székhelye, kerületi központja. Ugyanezen megyében más, elég 
jelentős gócpontok is voltak, önálló zsidó hitközségekkel. így Sárvár, 
Celldömölk, Jánosháza, Vasvár, Körmend, Kőszeg, Nagysimonyi stb. Ko- 
rábban a megye területe nagyobb volt, mert az első világháború után egyes 
vidékeit Ausztriához, délnyugati csücskét pedig Jugoszláviához csatolták. 
E területen főleg Rohonc, Németujvár és Városszalónak említendők, annál 
is inkább, mert azok története szorosan összefonódott a többi vasmegyei 
részek eseményeivel. 

Szombathely város lakossága mintegy 40 ezer lélek. A második vi- 
lágháborút megelőzően kb 3000 zsidó élt a városban, míg Vasmegye egész 
akkori területén: 8282 lélek az 1910-i és 8105 lélek az 1920-i népszámlálás 
adatai szerint. Százalékban kifejezve: 3.3%, majd csak 3%, vagyis elég 
észrevehetően csökkenő irányzatú ... Ez a dolgos, szorgalmas, ám szám- 
szerűen mégis csak törpe kisebbség volt az, amely a hatalomra került 
mohnak útjában volt és amelynek gyalázatos deportálására szövetkezett 
az akkori, bitorolt államhatalom és a társadalomnak egy korrupt, bűnös 
rétege. 

III. 


A zsidók múltja ezen a vidéken a történelem előtti idők ködös ho- 
mályában vész el. Feltehetően már ezen vidéknek a rómaiak által való 
meghódításakor, de sót azt megelőzően laktak zsidók azon a kereskedelmi 


— 33 



ZSIDÓK A NYUGATI VÉGEKEN . . . 

(A szombathelyi és vasmegyei zsidóság kialaloilása, fejlődése és tragikuma). 


I. 


Fölkértek arra — minit e vidék szülöttét hogy a szombathelyi és 
környékének zsidósága felöl Írjak, megírjam e maroknyi nép küzdelmeinek, 
hányattatásainak, feltörésének majd tragikus elbukásának állomásait. Em- 
lékezésül azoknak, akik e múltat, min a fény és a fájdalom könnye ren- 
gedez, a szivükbe zárták, tanulságul az uj ereci nemzedéknek, amely fel- 
adatává tette, hogy e témakörrel behatóan foglalkozzék. 

Engedjék meg, hogy mintegy bevezetőül egy személyes élményemet 
adjam elő : 

A két világháború közötti úgynevezett viszonylagos béke idején ott- 
járt nálunk is. Vasmegyében, Julián Silberbusch professzor, a neves zsidó 
közíró, aki a zsidó sorsközösség kérdéseiről tartott előadást. Emlékeze- 
temben él egyik szép hasonlata, Blasco Ibanez, a világhírű spanyol regény- 
író egyik novellája nyomán. Egy hajóskapitány, aki a dél tenger (Földközi 
tenger) apró szigeteit járta hajójával és egy alkonyaikor, csendes-sejtel- 
mes tavaszi estén, egy ismeretlen kis földközitengeri szigeten állt meg 
éjszakára. A kapitány esti sétára indul a kikötőben és egy barnaarcú, 
rendkívül vonzó külsejű férfira lesz figyelmes, az egész megjelenése, moz- 
dulatai mind ismerősek előtte, ügy tetszik, mintha éppen rokona volna. 
Beszédbe elegyednek. A férfi a századokkal azelőtt Portugáliából kiűzött 
zsidók maradéka; ősei abban a városban laktak, ahol maga a kapitány 
Ősei. Mert a hajós maga is portugál marannos. így üt át az ősök vérségi 
hulláma a századok ködén át és Silberbusch professzor hozzáfűzte, hogy 
Ibanez, — aki ezt a történetet írta — maga is marannos szülők ivadéka. 

Magam pedig, e sorok Írója ifjúkoromban ott jártam a szomszédos 
Sopron város határában, amit „pozsonyi vámnak" neveznek. Szemben a 

sok téglagyáráról híres Aranyhegy. Az ut mellett, amely az u.n. Kuruc- 

* 

dombhoz vezet, egy sajátságos formájú földdarab ragadta meg a figyel- 
memet. Az utmenti szélén még itt-ott meglévő, tépett tüskebokrok. Mintha 
panaszt, mintha mérhetetlen fájdalmat sajognának. Nekem az a sejtésem 
volt, hogy ez a földdarab ismerős előttem. Csak éppen azt nem tudtam, 
hoiiman? Megkérdeztem a szomszédban dolgozó szántó vetőt. „Nun ja, das 
ist das Judenacker!" — hangzott a válasz. 

Tehát ott állottam a 41 századdal ezelőtt Sopronból kiűzött zsidók 
korábbi temetkezési helyén! Amelyről ők maguk azt állít ják — 1526-ban, 
egy panaszos beadványukban — ,,a sirfeliratokból is kitűnik, hogy már 
600 évvel ezélőtt a temető őseinké volt." Ez azt látszik bizonyítani, bogy 


32 — 



timentalizmust ilyenkor a sutba dobjuk. A magasabb célt kell tekinteni. 
Huszonhatéves köztisztviselői múltam garancia arra, hogy miért engem 
helye25t©k ebbe a pozícióba. Az internáló tábor nem leányálom . . . 

(A távolból tompa jajveszéklés, majd elfojtott sikoltás hallatszik. 
Utána néma csend.) 


6. Epilógus. 


A lej tón nincs megállás . . . 

Pokról-fokra, egyre mélyebbre sülyedt az a nép, amelynek valaha 
egy Széchenyi, Eö-tvös József és Deák Ferenc voltak tanítói. 

1944. március 19ón a németek megszállják az ezeréves Magyaror- 
szágot. Ezen időben már nylvánvaló volt, hogy a háborút véglegesen el- 
vesztették. Céljuk nem lehetett más, hogy az országot a saját vég23etök 
lejtőjén magukkal ránthassák a mélybe. 

Mániákus megszállottsággal ro'han a végső fejezet felé a Gestapo 
és magyar zsoldosainak rémuralma. Amit más országokban évek alatt pusz- 
til toltak, itt napok alatt végzik el és így válik az ország a pokol tornácává. 
Sárgafoltos, gettóban zsúfolt, jognélküli páriákat csendőr szuronyok kínoz- 
nak és hatszázezer embert löknek a megsemmisítő táborok martalékává . . . 

Lassan eszmélt fal a külföldi közvélemény. Talán az első megdöb- 
benés hatása, talán némi bütudat is lopödzott az intézők szívébe, mikor 
a népek aeropágján elhatározták a zsidó állam létesítését. Isten végtelen 
kéklö egének tenyérnyi kis darabját jelölvén ki a megkínzottak hazájának. 


Ám a mi feladatunk leend ezt a hazát megtartani, megbecsülni és 
fejleszteni, az igazi humánum szeillemében. 

Ami egyben a zsidó etika is, annak legnemesebb értelmében. A „Sze- 
resd felebarátodat" axiómáját nemcsak a templomi liturgiában, de a tár- 
sadalmi és politikai ólet egész felületén érvényesiteni kell, a munkajogban, 
a szociális elosztásban, a családi és közéletben egyaránt. 

Tanulhatunk a mások hibáiból is. Amennyire szent jogunk a ma- 
gunk megvédése, olyannyira hiba volna a mások lebecsülése, a felelőtlen 


sovinizmus, a kritikátlan önimádat. 

Még nehéz helyzetben, még némi áldozat árán is a bókét tartsuk 
szem ©lőtt. Elsősorban benn az Országban, de — ha Isten megengedi — 


kifelé is. 

Brennus, a hadvezér, a kardját dobta a mérleg serpenyőjébe. Mi 
csak a két ezredéves gálut könnyekkel teli tömlőjét! De azt az egyetlen 
méltó díj ellenébein : 

Szabad nép, a szabad hazában ! 


— 31 — 



,;M;indent el fogunk követni... A dolgokat holnapután reggel ki- 
küldjük. (Legyen szabad azt is kérelmeznem, hogy az említett női inter- 
náltak számára és esetleg súlyos betegeknek is, szintén küldhessünk némi 
ágyneműt és váltás fehérneműt, ügy tudom, hogy a női foglyok minden 
takarót nélkülöznek ..." 

„És ha"!! — csattan fel Gribovszky felügyelő: — „Nem nélkülöz- 
nek a mi katonáink is künn a harctereken és velük az egész magyar nem- 
zet?! Az internáló tábor nem leánynevelö intézet. Meg aki ide kerül, an- 
nak többé-kevésbé valami van az irháján ..." 

A Gabe hirtelen mozdulattal a zsebébe nyúl és onnan egy táviratot 
húz ki. Átnyújtja a parancsnoknak. „Ennek is?'’ kérdi. 

A Felügyelő, olvasva: „Zsidó tanács. Sárvár. B. Etel, 84 éves. Kúria 


másodelnökének anyósát március 19-én hazatérőben román határon letar- 


tóztatták pont Szabályos útlevéllel rendelkezett pont, Kérjük információ- 
jukat lehetően közbenjárásukat — Omzsa Budapest". 

,;Milyen kapcsolatban áll ezzel az Omzsa nevű mtézménnyel?" 

,,Felügyelő Urnák alázattal jelentem: az Omzsa megtisztelt azzal, 
hogy megbízottjának tart. Igaz, részben a saját hibámból is, eddig nem 
sok eredményt tudtam elérni. Éppen azért csak azt kéri az Omzsa, hogy 
amennyit a fennálló rendelkezések megengednek . . . OPéldául a levelező- 
lap által való értesítést a hozzátartozóknak, amelynek rendeleti számát 
is közölték ..." 


„Ne sürgessen! Maguk olyanok, hogy amikor a kis ujját mutatja az 
ember, az egész karját akarják! Ez a postaügy még nincs lezárva, bár 
sok értelmet nem látok benne. Ami pedig az öreg nő ügyét ületi, ki fogom 
vizsgálni és ha a tényállítások valódiak, úgy szabadlábra helyezem és kí- 
sérettel átadom a családjának. Ám örüljön a bíró az anyósának ..." 

Eközben az ajtó nyílik, egy altiszt lép be és két ujját a sapkájához 
emelve, bokáit összeütve jelenti: 

, felügyelő Urnák alázatosan jelentem, a főkapunál a reggeli vonat 
óta órákhosszat ott áll 3 pápai asszony, csomagot hoztak és beszélni akar- 
nak a férjekkel. Ho(gy azok itt lennének ..." 

„Nem ismeri a parancsot?! Miért nem zavarják el őket? Ez nem 
szálloda, itt nincs semmiféle beszélő óra ..." 

„Alázattal jelentem, könyörögnek, elzavarjuk, újból és újból vissza- 
jönnek. Az egyik azt mondja, hogy a fivére honvéd-főhadna^gy." 

„Főhadnagy vagy nem főhadnagy! Ezek zsidóknak vegyes házasai. 
Nincs helye semmi kíméletnek. A csomagot átveheti, a név és lakhely fel- 
írandó. (Gúnyosan) Rövidesen alkalmuk lesz a beszélgetésre". 

„Parancsára, Felügyelő Ur!" Szalutálás, bokaütés, el. 

Szinte dermedten figyeli a jelenetet a Gabe és nem talál szavakat. 
Csak a parancsnok jegyzi meg, mintegy magyarázóan: 

„Az ország háborúban áll, kemény helytállásra van szükség. A szen- 


— 30 — 



korhadt, a vakolat helyenként lemállik. Most hevenyéhen át van alakítva 
az internáló tábor irodájának. Hivatalos nyelvezeittel: Magyar királyi rend- 


őrségi kisegítő toloncház. 


A rendőröiknek „ki&egi'tőne" van szüksége! A királyi jellegről is be- 
szélni lehetne! Mert nincs itt semmi fensöséges, ssnimi királyi. Ellenke- 
zőleg: a Pokol tornáca ez, innen irányítják a kaszát, a Halál Angyalának 
kaszáját, amely éppen most dús aratásra készül. Védtelen kalászai pedig 


ártatlan, nyomorult, szegény zsidók, állatok módjára bezsúfolva a volt 
gyár korhadt szérűibe. 

Közöttük és a Szabadság között őrt áll a Rendszer egész appará- 


tusával, drótszöges spanyol lovasaival és 60 főnyi kipróbált örsereggel. 

Az irodában sürgés-forgás. Rendőrök jönnek, jelentenek, mennek. 
Egyik az Írógépen pötyögtet. Másik egy lajstromba mélyed el. őrzők kí- 
séretében zsidócsillagos, borostás, megviselt árnyak jönnek, bemondanak 
valami személyi adatot — itt, ahol a „személy" fogalma megszűnni látszik 
— majd visszavezetik őket. Közben belép a mi emberünk. Egy kívülálló, 
középkorú, kissé molett úriember. Ha ugyan ez a jelző egy zsidót egy- 
általán megillethet. Neve ? Nevezz^ük egyszerűen a Gabenak, bár ez 
még fokozottabb túlzás volna, itt, ahol a bátorság is merészségnek hat. 

Ám tekintsünk el az apróbb hibáktóil, annál is inkább, mert a hely- 
zete éppen nem irigylendő. A szó tárgyi értelmében nem áll ugyan őr 
mögötte, vagyis — mondjuk — szabadnak is nevezhető. Ám a m'ellét a 
kanárisárga Dávld-csillag díszíti és az volna a feladata, hogy némi eny- 
hülést hozzon a pokolbeli Dis város tornácába. A szigorú „rendeletektől 
megszabott kereteken belül." Nem csupán a maga, de inkább a pesti 
Omzsa — a zsidó Segítő Alap — nevében. Ám messze van az Omzsa és a 
hatalma a nullával egyenlő. Nem is lehet szó, csak apró morzsákról, je- 
lentéktelen, látszat-könnyitésekről. Emberünk még nincs teljes tudatában, 
hogy minden törekvése csak falrahányt borsó . . . Körülnéz a teremben, 
ismerős arcokat lát, még inkább ismerősei a bútorok, vagyis a sárvári 
zsidó cégek által „kölcsönzött" irodai berendezések. Várja a parancsnok 


érkezését. 

Megérkezik Gribovszky felügyelő, a parancsnok. Mindnyájan felug- 
ranak, a bokák összeverődnek. Átható, szúrós szempár, igazi rendőrsze- 
mek. A házi szokásnak megfelelően a mi emberünk is jelentkezik. 

jJPelügyelő Urnák alázattal jelentem, hívásra megjelentem". 

,,No igen, a mosoda ügyébien hivattam, leülhet. Itt a tábOTban mo- 
sódát kívánunk felállítani, a rendőrlegénység fehérneműjét váltani kell. 
Helyünk van, a munkaerő sem hiányzik, amennyiben — némi gúrmyal — 
szakavatott és munkára éhes zsidó nők itt bőven akadnak. Amire szükség 
volna: szappan vagy szappanpótló, kádak és némi ágynemű ... a legény- 
ségnek. Ezeket önöktől elvárjuk. Csak egész szerény keretről van szó ez 
esetben. Hiszen tudom, ilyesmi akad önöknél ..." 


29 



„Uraim, nem hinném, hogy önöknél hosszabb előadásra vagy éppen 
rábeszélésre volna szükség, önök sárváriak. Jóllehet kérges a tenyerük, 
de kisimul menten, ha adni kell. Közel 400 zsidó férfi van künn a tábor- 
ban. Egyelőre, a zsoldpénz erejéig, önálló konyhát vezethetnek, ők maguk 
főznek. Az engedély megvolna. Olajjal főzünk, húst csakis szombatra. Az 
anyag, nagyjában, biztosítva van. A rabbi úr, az O'ttani merének útján, a 
kóserságra felügyelne. De 400 embernek kondérok, edények, zsíros és tejes 
eszközök kellenek. Ennek egy részét hitelbe kapnánk, ami csak fokozá- 
sán térül meg a zsoldból. De szükség van 1200 pengő készpénzre és akkor 
holnapután kóser kosztot ehetnek a bevonultak. Mert mind reflektál rá, 
nincs kivétel. Addig még futja a hazaiból ..." 

„Köszönöm. Guttmann úr, tisztelt pénztárosunk, volna szíves ben- 
nünket a kassza felől tájékoztatni ?" 

„Kérem, uraim, erre ne építsenek. Mindenki tudja, hogy a tagok 
nagy része be van vonulva. A többinek se megy valami jajj de jól. Ki fi- 
zessen? A gabella éppen csak, hogy csöpög, más bevétel most nincs. 
Pénztáros! Jó! Titl ohne Mittel! Egyébként a pénz jelenleg mínusz 126 
pengő, ennyivel tartozik nekem a hitközség". 

„Kérek javaslatot a jelenlévőktől. Talán Schwarz úr, mint a hit- 
községnek hosszú éveken volt elnöke, korban és tapasztalatban is felet- 
tünk áll, volna szíves hozzászólni". 

Adolf bácsi egyet előlép és zsidó módra számolni kezdi a jelenlévő- 
ket: „Hajsíjo -et-amecha . . . Szóval 11. Ha 11 ember kölcsönöz a hitköz- 
ségnek egyenként 100 pengőt, az eg 3 rütt mégis 1100 pengő. Hiányzik 100. 
Engedjék meg, én mint kohanita két részt . . . Hiszen nem ajándék, ha 
majd egyszer a hitközség jobb helyzetben lesz, akkor le lehet vonni a 
kultuszadóból ..." 


„Ohó Adolf bácsi, a számadás nem pontos. Mi is részt vállalunk . . . 
Ezt szinte egyszerre mondja a két Rezső. Még szerencse, hogy nem kapnak 
hajba a mecien . . . 

,JCi akar hozzászólni? Senki. Nincs ellenvetés? Akkor a határozatot 
egyhangúan elfogadottnak minősítem. Kupfer úr a pénzeket be fogja 
szedni, még a holnapi napon. A gyűlést bezárom ..." 

Az emberek kifelé indulnak. Pejük felett az örökmécses pislákoló, 
szelíd lángja, mintha hirtelen fényesre, ragyogóvá válnék . . . Szinte lát- 
ható üdvöziletét küldi onnan a Magasból. 

Ilyen chanukai csodák történtek akkor, szerte a szorongatott Iz- 
raelben. 


★ 

5. „És együtt lakozik a farkas a báránnyal". 

1944. május hó. 

Most a sárvári volt Selyemgyárba látogatunk el, annak egy központi 
elhelyezésű munkatermébe. Aránylag csak enyhén romos, a padló kissé 


— 28 — 



gondokat is, mik hazafelé húzzák a szivet ... De hát a parancs . . . Csak 
legalább ne kellene a tréfili kosztra fanyalodni . . . 

A két Rezső egész nap szaladgált az ügyben. Tárgyaltak illetékes 
őrmesterekkel és más fontos személyekkel. A nagy sietségtől egyelőre be 
sem mutatkoznak, hanem éppen a Főtisztelendő úrnak referálnak az el- 
végzettekről. Csak foszlányok hallatszanak a diskurzusból. „Igen, ez na- 
gyon szép dolog és Sárvárnak meg kell tenni a magáét . . . mindig ilyenek 
maguk . . . kemény a gerincük: de a szívük aranyból van ... és ha bár- 
mire szükség van, jöjjenek megint hozzám és elő fogom teremteni . . . " 
„Az ügy ezen része nem kell, hogy terhelje a Rabbi Urat. Itt van a hit- 
község. Igaz, a tagok jó része szintén be van hiva, maga az elnök is, ez 
mind igaz. De örüljenek azok, akik itthon maradhattak . .. egyelőre ..." 

Esiérkezett a mincha ideje, a hívek bementek a templomba, melynek hű- 
vös áhitata megfogja a sziveket. Még ilyenkor, még hétköznap is. Mind 
érzik az események suhintó szelét. Sokan hiányoznak a megszokottak kö- 
zül. így maga az elnök is, az örökké mosolygó, optimista Tóni urunk is, 
Akinek a kisujjában volt az ügyek minden csinja-binja, de hát éppen most 
ő messze-távol van . . . Távollétében az alelnökre hárul a nehéz feladat. 
Könnyű volt Julius Cézárnak a gordiusi csomót megoldania, de bezzeg 
nehéz az üres községi kasszából kirázni a monétákat. Meg egy kissé még 
gyakorlatlan is. Szerencsére itt van az agilis fiatal jegyző, a Kupfer úr, 
akivel éppen halk beszélgetést folytat. Ezután a Kupfer úr szinte hang- 
talanul teszi meg az előkészítő lépéseket. 

Befejeződött az esti ima, elszállott Ászáf zsoltárának utolsó mon- 
data, elrebegték, akiket illet, az utolsó Kaddist. A hívek szállingóznak ki- 
felé. Vagy tucatnyi ember visszamarad, akiktől a rabbi úr is búcsúzik 
,4szku bemicvot" kívánsággal. Ez a pár ember a hitközség vezetősége és 
képviselőtestülete. Jelenleg persze ez a testület csonka, a 18-ból 7^n 
vannak bevonulva, de a többiek mind itt vannak. Jelenleg éppen helyez- 
kednek a Szent Frigyláda előtti széles lépcsőkön. Ott, ahol a megholtak 
lelki üdvéért szokták elmondani a Kaddis-imát. Ahonnan a Kohaniták az 
Áldást szórják a nagy ünnepeken. Ott, ahol az öröklámpa csüng, ezüst- 
láncon és örök fénye csillog a magasból . . . 

„Tudtommal még nem volt eset, hogy a Hitközség képviselete a 
templomban tartson ülést. Csak rövid megbeszélésről van szó és úgy vé- 
lem, hogy annak tárgya nem áll ellentétben a hely szentségével. A gyűlést 
határozatképesnek látom és a jegyzőkönyvet Kupfer úr utólag el fogja 
készíteni. Most rátérek a tárgyra, bár mindnyájan tudjuk, legalább is érez- 
zük, hogy miről van szó. Ide kérettem a két Rezső urat, Friebert Rezsőt 
és Löv^inger Rezsőt, hitközségünk fiatal és agilis tagjait, ők fáradtak az 
ügyben eddig is és tőlük megtudjuk a részleteket. Azután pedig — , ha 
önök is úgy akarják — a levél hozója legyen annak végrehajtója ..." 

Friebert Rezső, egyszerűséggel, minden pátoszt mellőzve: 


— 27 — 



jóformán csak pár forintba. Hát tehetek én arról, hogy azt irta be „ve- 
gyeskereskedés" és tehetek arról, hogy ebből nagy baj lehet? 

„Hát ez a jogi érv kissé sántít, de majd elmtézem". 

,>Meg talán bele lehetne írni ..." 

Ernő doktor hallgatott, hallgatta egy darabig a „nyomós argumen- 
tumokat", majd nyájasan megszólalt . . . ,JCedves Krausz úr, a Maga ügye 
különben sem itt fog eldőlni ..." 

„Nem az alispáni hivatalban? Hát hol?!" 

„Narwicknál". 

„Mi az, hogy Narwicknál. Ezt nem értem . . . Hol van az ?" 

„Narwick egy kis kikötő Norvégia északi részében ..." 

„No és mi köze annak az én iparmegvonási ügyemhez ?" 

„Ohó, nagyon is sok! Ez egy kis parti fészek, ott fönn, Norvégiában. 
* 

Szóval bemondta a zsé-vitamin, hogy ott az angolok hajóikkal partra 
szálltak. Meg kell várni, hogy mivé fejlődik. Ha sikerül ez a vállalkozás 
és a germánokat visszaszorítják — akkor Magának, Krausz úr, itt és min- 
denhol, igaza van. Ha az angolokat a tengerbe dobják, akkor a Maga 
iparát elhegedülte a szent Dávid ..." 

„De drága Doktor Ur! Én egy szegény ember vagyok és amellett 
beteg is. A gebrauoh meg elég nagy. Hát miből tudom akkor eltartani a 
családomat ? ! " 

„Pont ez, amit nem kérdeznek! Nem mondom, józan időkben ez 
megtenné érvnek is. De akkor viszont kit érdekel a Maga ipara ? ! Most 
megint olyan időket élünk, amikor nincs szükség józan emberekre". 


4. Az örökmécses alatt . . . 


Szegény zsidók, sárvári zsidócskák, megnehezült az 


Idők járása fe- 


lettetek ... 

Ugyan még mindig 1940-et Írunk, de már a Vénasszonyok nyarában 
vagyunk. Szóval nyárutó. Ez ama korszak, amikor az erdélyi ,Jiadjárat" 
befejezése után a katonák leszereltek, kivéve az abban résztvett zsidó- 
vallásu honvédeket. Azok gúnyát cseréltek és megízlelhették a „munka- 


szolgálat" édes örömeit. Ugyancsak tömegesen hívták be a zsidó férfiakat, 


•akik már a katonasort rég túlhaladták. . . kort nem tekintve. 


Esteledik, de még nem érkezett el teljesen a Mincha-ima ideje. A 


templom előterében a megszokott közönség halk beszélgetése. Ma mégis, 
mintha különös feszültség, fojtott hangulat volna észlelhető. Mint amikor 
kő esik a sima víz tükrébe és a gyűrűk eg 3 rre terjednek kifelé. A kő, ami 
az eseménytelen, csendes felületet érte: nagyméretű behívások a sárvári 
bevonulási köz 5 >ontba, szinte az egész Dunántúlról. Tegnap és ma, közel 
400 zsidó vonult be a selyemgyárí hevenyészett táborba. N^yszáz ember 
az 400 száj is és az mind enni kíván. De kósert kíván enni. Főleg meglett, 
koros családapák, akik családot és feleséget hagytak otthon és jócskán 


— 26 — 



,^nye, ejnye, de vídi Kee a zsidókat! A fene se sajnálla... ögyik 
mög a levest, amit beapritottak". 

Mennek, bandukolnak hazafelé a Nagy-utcán át. Közben öreg este 
lett, vágni lehet a sötétséget. Az ég alján sötét fellegek sűrűsödnek. Hir- 
telen villám cikkáz át az égbolton. 

,>Siessünk, Pál gazda, még zivatar lösz." 

„Hova gondol, Tamás! Szivatar Szeanmihál után ? 


„Hát sokféle zivatarok vannak. Ez most komolnak készül." 

E pillanatban újabb villám hasit ja át a horizontot, dörgés moraja 
követi és az ég csatornái megnyilnak . . . Záporeső. 

A tömeg sietve szétrebben. 


3. Közigazgatási mtermezzo. 


Ujkülönben fordult az esztendő, most 40 tavaszában vagyunk. Ez 
az a bizonyos tavasz, amely a szenvedések bőségszaruját ontotta Európa 
népeire. Amikor megindult a germán Csizma, átlépte a Maginot- vonalat, 
az erőset, a bievehetetlent, leigázott vagy féltucat országot, bevonult Pá- 
rizsba és a népek leikéit retteneit S2^11ta meg. E nagy tettek árnyékában 
a magyar közigazgatás is akcióba lépett. Mely terület az, ahol vitézkedni 
lehet kockázat-mentesen? Mi ezen országnak legsürgősebb teendője ? Mi 
az, ami megoldásra vár? 


Mindenütt, mindenhol : a zsidók . . . 


Ezen időben történt, hogy a városka egyik ügyvédje, aki flegmájáról 
és jó bemondásairól közismert, reggeli sétáját végezte a Nagy-utcán, két 
oldalt a két hatalmas vadászkutyájától kísérve. Nem szerette törni ma- 
gát semmi után. Amit megtehetsz holnap, kár azzal már ma vesződni. 


Most azonban — nagy pecchére — elcsípte öt az egyik kliense és így a 
beszélgetés, dacára a korai 9 órának, a közeli irodájában folyt le. 

„örülök, ügyvéd Ur, hogy megtaláltam. Már az előbb kerestem az 
irodájában". El tetszett készíteni a fellebbezést ?" 

„Ejnye, ejnye. Hiszen ráérek arra még ..." 

„Hogyan, ügyvéd Ur! El tetszett felejteni, hogy ma van a 15-ik 
napja. Az utolsó terminus". 


„No és? Mér siessek? Ráérek arra este is ... " 

,Xlsak el ne késsen . . . Meg talán bele lehetne írni, hogy nem az 
én hibámból ..." 


„Nyugodjon meg, Krausz úr, ön a legkevésbé hibás ebben az ügy- 
ben. Illetve csak annyiban, hogy zsidónak tetszett születni ..." 

,J>e tréfán kívül, ügyvéd Ur! Mikor kinyitottam, abban az időben 
találkoztam a Kisjancsival, tudja, aki a főbirói hivatalban dolgozott. 
Mondta, hogy még nincs iparigazolványom. De ő mindent elintéz, be sem 
kell menni. Tényleg, hozta is készen, pár nap múlva. Az egész nem került 


— 25 — 



2. A gőz sustorog... 


Ugyanaz a színhely, csak közben pár évvel idősebbek vagyunk. 1938. 
október 6-át írják, sötét este, a főtéren hatalmas tömeg hullámzik. A meg- 
hívó „nemzeti gyászünnepséget" hirdet. Itt van mindenki. Itt vannak a 
kivezényelt iskolák, iskolás gyerekek a tanítók vezetésével, nem hiány 2 iik 
az önkéntes Tűzoltóság, fáklyái messze lobognak a sötét éjszakában. A 


frontharcosok. Még va,gy kétezernyi tömeg szorong, mozog, rendeződik, 
mindenki ott áll, ahol éppen helye van, ha csak látni lehet valamit abból. 


amit itt történik. 

A szobor előtt a különböző testületek, dalárdák, intézmények teszik 
le koszorújukat. Dikciók hangzanak el, ki gyengébben, ki jobban bírja 
hanggal. Most éppen az ifjúság szónoka beszél. Hallgassuk, hogy mi itt 


az ifjúság hangja?! 

« 

„ . . . mert vannak, akiknek nemzetünk ezen megszentelt gyásznapja 
nem ünnep egyáltalán . . . Mi, akik elszántak vagyunk, hogy a kül- 
ellenséggel, a magyar földet bitorló csehekkel, oláhokkal a küzdel- 
met felvesszük, nézzünk szét a magunk portáján is . . . Nem-e talál- 
ható itt benn az országban az ötödik hadoszlop ? Kérdezem : kik 
azok, akik gyűjtöttek a cseheknek?!" 

A hatás kedvéért a szónok itt szünetet tart és a tömeg egy része 
szinte kórusban zúgja rá : a zsidók ! 

„Nem igaz! Ez minden alapot nélkülöző rágalom és a Büntető Tör- 
vénykönyvbe ütköző izgatás" — kiált egy másik hang, valahol a Takarék- 
sarokról, a tömegbe ékelve. „Hallgasson! Jól teszi, ha elhordja magát 
innen! Szemtelen zsidó! Még megkaphatja — !" 

A szónok a szobor talapzatáról, folytatva : 

,JCik voltak azok, akik rádión izentek a kisvárdai zsidó templomból?" 


Az előbbi kórus: zsidók!" 

„Szemenszedett hazugság! Nem hallgatom további Ezért kellett a 
gyerekeket kivezényelni, hogy ilyesmit hallgassanak?" 

,JVIaga hallgasson! Hordja el magát! Hallatlan!" — hallatszik most 
már a tér messzi, másik szögletéről, a patikaszögben . . . 

És hát felhangzik a Szózat, az esti szél hordja szét dallamát a tö- 
meg felett : , A. nagy világon e kívül, nincsen számodra hely ..." 

A zsongó tömegben történetesien ismét egymás mellett áll a két sári 
gazdapógár, régi ismerőseink és most ez alkalommal Pál uram szegi meg 
a kenyeret: „Jó szája van, kitanut embör, nem híjába ezüstkalászos..." 

„Előttem csak a Lemke Tóni marad ..." 


,Jíogy a fene! Tán nem helesli Kied?" 

„A fene megette! Idösapám szokta mondani, megbánod a napot, ha 
megbántod a papot. De a zsidót is, még a cigánt is kiméld meg . . . Hát 
nem lesz ennek jó vígé ..." 


24 



béri csontokból, a poklok égő fergetegében elesett hősök földi ma- 
radványaiból ... és maga a sz&nt Oltár, az emberi karokból, emberi uj- 
jakból összeróva . . . duomón ! 

Ennek a kápolnának oltára körül gyűltek egybe és tettek szent 
fogadást . . 

A HANTG elhalkul, a tömegen borzongás fut át. Itt-ott felmoraj lik 
a miegdöbbenés, a meglepetés hangja . . . majd ismét erősödik a HANG a 
szószékről és folytatja: 

„És ha újból megszólal a trombita, ha a Haza hívó szava ismét fel- 
csendül, ha Szent István Birodalmának ügyében újból a kardhoz kell nyúl- 
nunk, úgy mi, az Egyház, igenis meg fogjuk áldani a fegyvereket. Az ő 
emléküknek emelt ezen szobor körül, szent fogadással vagyunk, hogy az 
ezeréves hon fiaiként méltók leszünk .. ."(5) 

Elhalkul a HANG, a tömeg oszlásra készül, mozgolódik. Majd fel- 
hangzik a Szózat és az enyhe szellőben szállnak szerte a „Hazádnak ren- 
dületlenül . . ." akkordjai. Elvonulnak, katonás rendben, a frontharcosok, 
a tűzoltók, tempósan a gazdapolgárok is. Az idő tavaszias, enyhe szellő 
borzolja az akácfákat és az emelkedett hangulatban itt is, ott is, az elis- 
merés hangja hallatszik. „Szip, szip, híjába, aranyszáju pap. No meg hát 
a mi emberünk . . . „Csak Tamás gazda, aki szintén hazafelé tart a Nagy- 
utcán, akit már ismerünk, hogy „minden kákán csomót keres" — csak 
az böki ki, de azt is lassan : ,JI)e hát ott mégis bukfencet vetett a szavá- 
val . . . , mert hát azt vártam vóna, hohát soha többi háború . . . minek is 
az emberek öldöklése ?" 

Am Pál gazda sem rest és rendreutasítóan megjegyzi : 

„Kee efelejti, hogy ű mégis kípviselő ... a körösztíny párt taggya . . . 
Hát nem beszílhet a Párt ellenibe . . . Ha már ecoer benn van a pogramba, 
egye meg a fene! Meg hát, mondáskint, nem eszik a kását ollan forrón!" 


(5) Kritikusaim számára első-segély nyújtásként közölhetem, hogy e 
történelmi visszapillantás — némi ellentétben számos epikai műtől — a 
teljes valóságon alapszik és a benne előforduló nevek valóságos élő 
személyek. 

Az itt szereplő ünnepi szónok: H.M. néhai apátur, mint ember és 
mint pap közbecsülésnek örvendett és abban e sorok írója is szívesen 
osztozott. Csupán a politikai állásfoglalása az, ami a történelem ítélete 
alá tartozik. 

Az oknyomozó nem nélkülözheti azon hajszálfinom gyökerek érzé- 
keltetését, amelyekből a revanseszme kisarjadt. Szemléltetően demonstrál- 
nom kellett a kezdeti elhajlást az örök és általános humánumtól. Még 
akkor is, ha különben kiváló és rendkívüli adottságokkal rendelkező poli- 
tikusról van szó: netán éppenséggel azért. 

A párizskömyéki u.n. békék (valójában: diktátumok) sok injuriát 
okoztak. Ez igaz. De maga a világháború ennél sokkal súlyosabb jog- 
talanság volt. A kölcsönös megbékélés és kiengeszitelődés helyett (Locamo, 
IBriand, Stressemann, Rathenau) éppen a magyar operatív politika veszé- 
lyes tévútra tévelygett 


23 



A téren ünn'eplő, hullámzó, vasárnapi tömeg. Itteni polgárok, sárid) 
kisgazdák fekete,^ módos habitusa. Mindig „jelenlévő" kiváncsiak. Az ön- 
kéntes Tűzoltóság, a frontharcosok, zászlóikkal. Fehérruhás Mária-lányok. 
Ma avatják a nagysokára elkészült Hősök szobrát. Ez a beszéd 

tárgya a sári gazdák kis csoportjában. 

Pál gazda, kissé molett, ,,gutgesinnt" jelenség, aki minden bizonnyal 
a kormánypárt jelöltjére szavaz a választásokon. Persze, ha az nyilt, 
„amint illik a. magyar ember természetéhez". (2) 

„No lám, mégis csak hogy elkészült". 

Tamás gazda, ösztövér, pirosra cserzett arcú, amolyan földturó : 
„Éppen ideje! Már Csénye is megelőzött. Ott má rígen áll". 

Harmadik gazda: „De hát nem illen. Ölíggé megnyomott minket. 
Hát köllött maguknak a városiakkal egyesülis ?" 

Tamás gazda: „Mondáskint, a Kecske is jóllakjon és a káposzta is 
megmaraggyon ..." Ezen kissé összekuncognak. (3) 


★ 

Pántlikás hajú áldozólányok másik kis csoportja... 

„és a Miska bácsi fog beszélni . . ." mondja az egyik copfos. 

Másik lány: „és ki az a Miska bácsi ?" 

„Maga tán nem idevalósi? Hogy lehet a Miska bácsit nem ismerni? 
Az aranyos apáturat! A mi édes, jó urunkat! Akinek mindenkihez van egy 
jó szava, legyen az gyerek, legyen az felnőtt. Aki szereti a szeginy embert 
is, hiszen ü maga is a szeginysorbu származik. Egyszerű béresember vót 
az aptya itt Sáriban . . . Imhol itt a báttya, az most is gazdapógár . . 

Harmadik lány: „Hallgassatok. Terus, hiszen má beszinek . . ." 

HANG a szobor talapzatáról : 

„Összegyűltek ott tizenöt náció fiai, hadviselt, meglett férfiak, szerte 
öreg Európa véráztatta mezőiről, a frontharcosok találkozója volt. Ott, 
francia földön, melynek minden rögéhez, minden barázdájához a világhá- 
borúban az Apokalipszis elszabadult látomásának döbbenetes emléke ta- 
pad ... A Kegyelet kápolnát emelt az irtózatnak ezen helyén, a Chemin 
des Dames hegyláncolat Douaumont nevű kiszögellésében.(4) 

„Douaumont annyit jelent, mint az Ujjak hegye ... és a kápolna, 
mit ott emeltek, különbözik mindattól, amit eddig ismertünk . . . Mert nem 
csak kőből vagy fából lett ácsolva . . . Hanem szétmállott, elszáradt em- 


(1) Azelőtt önálló kisközség, most Sárvárral egyesítve. 

(2) A választási törvény indokolásából. 

(3) Gyengéd célzás Kecskeméthy városi főjegyzőre. Egyébként jó- 


indulatú hivatalnok. 

(4) Ejtsd: Smen dé dám, duomón. 


— 22 — 



Az Idők malma ez esetben gyorsabban őrölt, mint ahogy számitot- 
tuk ... Mi mindnyájan, az egész nemzedék némileg hibásak vagyunk. Ab- 
ban, hogy ha fel is ismertük az Eszme fontosságát, ezt mégsem követte 
a cselekmény, árkon-bokron keresztül. Kényelmesek voltunk. Elébb meg- 
vártuk, míg az arab nacionalizmus is felébredt a maga 500 éves Csipke- 
rózsika-álmából, megvártuk, míg a zsidóság tragédiája Európában bekö- 
vetkezett. 

A tényezők sokoldalúsága miatt egyetilen út, maga a cionizmus sem 
jelenthet tökéletes m'egoldást. Mégis vállalnunk kell a fa átültetésével és 
begyökereződésével járó kockázatot. Annál is inkább: mert más üt je- 
lenleg nem is létezik ! 


A LEJTŐ N... 

A VÁDIRAT 


Május volt és az Írisz virágzott. Tavaszi pompájába öltözött a ter- 


mészet. 


Ám ezen időben történt, hogy elhurcolták az aranyszőke, kékszemű 
Sárikát, aki hat éves volt és „az ősszel" ment volna az iskolába. 

Ez az ősz soha nem következett be. 

Még pedig azért, mert az államhatalom teljes gépezete — szoros 
együttműködésben a még hatalmasabb kannibál-kormánnyal, amelynek hó- 
dolt Gőthe és Lessing népe, elfogta, elhurcolta és meggyilkolta a kis Sá- 
rikát. A tudományos fejlődés vegyi eredményének gyalázatos visszaélésé- 
vel. Megölte a hatéves, aranyszőke ártatlant, számos más társával, anyuk- 
kal és apukkal, csecsemőkkel és aggokkal együtt. 

A próféta szavaival: „Tüzet fújtatok orcámba, örökké lángol az ! 

Ám hogyan történt?! 

1. Pandora szelencéje felpattan . . . 


A harmincas évek elején vagyunk, Sárvámak, az ősi fészelmek fő- 
terén, szemben az éppen elkészült és felavatásra váró Hősök szobrával. 
Az emlékmű lovas huszárt ábrázol, lobogó mentében, kivont karddal. A 
teret szegélyző épületek erre az ünnepségre fel vannak díszítve. 

Balról a magas, emeletes Bank. Aranybetükkel ragyog új fent a 
homlokzatán: ,^Sárvári Első Takarépénztár". Jobbról a tömör, barokk 
katholikus templom. Közöttük az emeletesre megnőtt és hosszan terjesz- 
kedő Városháza zárja be a teret. Ez így, együttvéve, kellően domborítja 
ki a Rendszernek, a magát kereszténynek és nemzetinek nevező államve'- 
zetésnek hármas tartóoszlopát: az Egyház, a Tőke és a Közigazgatás 
trilógiáját. 


-- 21 — 



nem megbízható út. Annak hídja adott esetben leszakadt, maga alá te- 
metve a zsidó nép. tömegét ; 

b) a chasszidizmus rajongása ellentétben áll az átlagember nyugodt 
szemléletével és szintén nem véd meg Amalék ellen ; 

c) az orthodoxia — mint konzerváló erő — jó munkát végezhet szél- 
csend idején, de hatástalan viharok ellen ; 

d) az asszimiláció csak ábrándkép. Egyrészt megseonmisiti az egyén- 
ben azt, ami értékes népi erő, fonák helyzetet teremt és gyanakvóvá teszi 
a környezetet. Mindezt anélkül, hogy bárminő biztosítékot nyújtana vihar 
esetén. 

Mi tehát a járható út? Létezik ilyen egyáltalán?! . 



Három 'elszánt magyarföldi zsidó, áthatva a vágytól, hogy életüket 
az ősi, a bibliai Szentföldön élhessék le, gyalog vágott neki az irdatlan 
messzeségnek. A kiállott nélkülözéseik dacára talajt szereztek lábuk alá 


és célt érve, megalapító tták Petach-Tíkvát; 

Natonek József fehérvári rabbi bejárta fél Európát, szóval és Írás- 
ban, meggyőző érvekkel szállott síkra a szentföldi telepítés érdekeben, 

már a múlt század 60-as éveiben. 

Mindez viszonylag békésnek jelzett időszakban, tehát nem is külső 
kényszer hatása alatt, hanem belső intuicióból, deduktív következetesség- 
gel. Felismerték magát a Gondoilatot és annak hatóerejével cselekedtek. 

Viszont a párizsi Dreyfus-per (1896) a tüzcsóva fényével világította 
be a horizontot. Az azonulásba vetett hit csak csalóka ábránd. A francia 
vezérkari tiszt díszes egyenruhája, a kitüntetésekkel együtt, még nem 
tesz franciává. A zsidó csak zsidó marad ! Ez a sorstragédia induktív 
módszerrel vezette rá az addig teljesen kozmopolita, ragyogó tehetségű 
és éleslátásü hírlapi tudósítót, hogy veszedelem lappang a gátak mögött. 


A kisebbségi sorsból eredő örök veszedelem. Ennek egyedüli orvossága : 


a kisebbségi helyzet megszünte'tése ! 

Aki nem tanulta meg a leckét az elmélet utján (cionizmus), amit 
ez a felismerés logikusan kitermelt, annak rá kellett arra döbbennie az 
auschwitzi kemence kísérteties lángjánál, vagy a katin-i tömegsirok infer- 
nójában. 

Kétségtelen: az élet jelenségei nem egysiküak és végtelen az össze- 
tevők száma, mi annak eredőjét befolyásolhatja, módosithatja. Áll ez kü- 
lönösen olyan népre, mint a zsidó, amely a századok alatt számos égöv 


különböző szokásai és behatásai alá került. Népi erejében és jellegében 
szinte deformálódott. így erősen megszívlelendő volna — aránylag szél- 


csendesebb időben — a Költőnek azon látomása, mely elébb a visszaté- 
rést kívánja a zsidósághoz és csak azután: a visszatérést Ciónba. 

Ám a Sors másként akarta ! 


— 20 — 



többször említett Mendelsonizmus járható útnak bizonyult. Az öröklött 
vallás mellett a polgári jogok felé vezető út, a HÍD, amely a zsidóságot a 
ga25danéppel összekötötte volna... 

Ugyanis másfél évszázad múltán ez a híd összeomlott, égzen- 
gés és villámlás közepette. A zsidó nép tömegei üldözött vadként váltak 
a ,4íulturált" Európa szivében. Lessing, Schiller és Kant nemzetében ! 

Mindez, miért? 

Mert a történelmi téboly megint elövette a klasszikus római formu- 
lát: Divide et impera, ossz, hogy uralkodhass ! 

Modem átiratban ez így hangzik: gyűlöld a zsidót, mert más mint 
Te, mert idegen és pusztítsd, mert megrontód ! 

Ez a gyűlölet nivellálta az ellentéteket, nem tett különbséget ortho- 
dox vagy neológ, asszimiláns avagy cionista között és e szomorú tragédia 


véráldozata árán vált tudatossá a megmaradt töredékben, hogy a zsidó 
egyetlen közös nemzet, a vérség és leszármazás okán* 


Tertullius római történetíró az akkori kisebbség, a keresztények 


üldözése nyomán így ír: 


„Akár a Tiberis öntött ki és vitt el ezreket, akár 


a fekete himlő pusztított és vitt el tizezreket, mindenért ők lakoltak a 


lángok között". 

Modem átiratban : 

A legújabb kor legbünösebb háborúja, az első világliáború nyomán 
az ukrajnai, a magyar és egyéb pogromok által, mindenütt a zsidók szen- 
vedtek. Germán talajon vadhajtásba szökött a revanseszme. De a franciák 
messze voltak, állig fel is fegyverezve és közben volt a Rajna. Ám közel 
voltak, felismerhetően és védtelenül: a zsidók. Nosza rajta: Juda, verrecke! 

E történelmi téboly nyomán eltört a zsidó nép gerince, üressé vál- 
tak Lengyelhon stétlijei, elpusztultak a magyar zsidó hitközségek, úgy az 
orthodO'Xia, mint a neológia vagy a státuszkvó. Ami pedig a legfájóbb: a 
fasiszta őrület felszámolása után sem mutattak ezen jó gazdanépek 
őszinte megbánást vagy bűntudatot. 

Nehéz is vólt újra beilleszkedni ebbe a környezetbe, ahol a köztu- 
dat az ártatlanul kiontott vér gőzétől volt terhes és ahol a múlt kisértetei 
újból vigyoroigtak, ez alkalonimal barnáról vörösre mázolva . . . 


★ 

Végigvezetvén az olvasót a zsidó létforma különféle göröngyös utain, 
hátra van a konklúzió, a Cél és az Ut kérdése. Annak meghatározása : 
, Jlova tart a zsidó ? ! " 

Társadalmi tünetekről és azok kiértékeléséről lévén szó, nagyjában 
•azonosnak látszik a helyzet az orvos tevékenységével. A gyógyítás lehe- 
tőségét kell, hogy megelőzze: a diagnózis. 

Ebből a szempontból nyilvánvaló, hogy : 

a) a msendelssohni egyenjogúsítás — minden csábhatása dacára — 


19 — 



király rendeletét adott ki (1781), melyben megengedi a zsidóknak, hogy 
kézművességet, tudományt és müvés 2 ietet gyakoroljanak és földmivelést 
is. Ugyanő a zsidóságnak „embertársi" minőseget adott, ha nem is egyen- 
jogúságot és gondot fordított az elmaradt nép tömeg iskolázására és lelki 
gondozására. 

Amennyiben a Mendelssohn és köre által elindított felvilágosodás 
megmaradt volna azon határok között, ahogy az a nagy filozófus életében 
volt, az mindenképpen üdvös hatású lett volna és idővel áthatotta volna 
a kissé kemény magyarhoni koponyákat is. Azonban a „szabad berlini 
levegő" némi bomlásra is vezetett. Az előítéletek megszűntek, az ottani 
zsidóság úgy vagyonilag, mint társadalmilag szemmelláthatóan emelkedett. 
Fényűzés kapott lábra. Előkelő családok rendszeres estélyeiken fogadták 
zsidó és nem-zsidó barátaikat, minden feszélyezettség nélkül. A mindkét 
nembeli fiatalság kereste és megtalálta egymást. Elébb „platói" vonza- 
lommal, majd kisebb-nagyobb botrányok árán. A gazdag zsidók igyekeztek 
a kényelmetlen köntöst levetni. Elkezdődtek a kitérések. Maga Mendelssohn 
két lánya is áttért a katolikus hitre. 

Ezen időben a nagy francia forradalom rázkódtatta meg a vén Eu- 
rópát. A francia fegyverek nyomán átmenetileg az egyenjogúsítás követ- 
kezett. Napoléon általában jóindulatú volt a zsidósággal szemben, bár nem 
feltétlenül. Waterloo után a reakció következett, a Szent Szövetség és a 
visszaesés, a megtürtség állapotába. El kellett jönni 1848, fagyot olvasztó 
meleg fuvallatának. Ám a szabadság ideje is mély csalódást okozott, ^- 
pen az itteni zsidóságnak. Idézni kívánjuk Jókai Mór előszavát a mi dr. 


Bernstein Béla rabbi- és történetírónk klasszikus müvéből; 


,yAmidőn a hazának minden másajkú népfajai, amelyekkel a magyar 
a szabadságát megosztotta, amelynek fiait a jobbágyságtól felszabadí- 
totta, földeiken úrrá tette: fegyverrel támadtak ellene, ugyanakkor a hé- 
ber faj, melyet egyedül felejtett ki a törvényhozás az alkotmány sáncaiból, 
az a nép, mely egyedül nem kapott polgárjogot és egyenlőséget a haza 
milliói között . . . vérét, vagyonát és szellemét hozta áldozatul az alkotmá- 
nyos szabadság megvédelmezésére". 

Vallási vonatkozásban ez az időszak lényeges lazulást idézett elő 
a reform-zsidó mozgalom révén. Igaz, ez nálunk csak átmeneti volt. A 


polgári felvilágosodás magával hozta a szabadabb vallási felfogást, az újí- 
tást (neologia), amely lassanként a zsidóság számszerű többségét formálta 


(1868). Itt, nálunk, teljes vallási szakadásra vezetett. 

Mint az ókori hajós a Scyllák és Charibdisek szirtjai között, úgy 
hányódott a magyar zsidóság sajkája egyrészt a merev ortodoxia vagy a 
a rajongó miszticizmus (chasszidizmus) , másrészt a béklyókat eldobó 
neológia között. A kerítés mögött még a kitérés ördögi képe is sandított. 
Mégis — nagyjában — úgy látszott, hogy az általános politikai fejlődés 
vallási vonalon meghozza egyrészt a teljes egynjoguságot, másrészt a már 


— 18 — 



Megalapítója a mecteiboszi Jiszrael volt (szül. 1698, meghalt 1759), 
akit hívei Baal^Sém-Tovnak, rövidítve: Bescht, neveztek, jeles munkatársa 
pedig a mizercsi maggid (tóramagyarázó) Beer. Az alapító gyermekkoráról 
vajmi keveset tudunk, korán árvaságra jutott és ott hányódott a Kárpátok 
északi nyúlványainak erdeibien és barlangjaiban. Itt tanulta meg a termé- 
szet hangjainak ismeretét, a hegyi- és forrásszeilemek titkokat susogtak fe- 
léje. A szükség, mely száz oldalról leselkedett rá, megtanította imádkozni. 
Ha nem is mindig a templomban, úgy a vé'gtelen szabadban, hangos szóval. 
A bércek visszhangja válaszolt a panaszaira. Az ima, még pedig a benső- 
séges, extatikus ima, hangos mozdulatokkal és hajlongásokkal, jellegzetes 
szimbóluma lett az általa elindított mozgalomnak. E szent őrületben mint- 
egy házassági kapcsolatot (ziwug) vélt találni az ember és Alkotója, a 
Schechina között. 

Az elébb alantas foglalkozású — fuvaros, lókereskedö — Jiszrael Med- 
ziboszban (Podolia) telepedett le. Csodatévő hírébe jutott és szükség ese- 
tén gyógyított . . . Éneklés,, hajlongások, testlengetés, lárma és zaj — mindez 
vegyült az extatikus áhítattal. 

Ez az irányzat ellentétben állott a hagyományhü orthodoxiával. An- 
nak hivatott vezetői, a rabinusck kisiklani látták a zsidó tömegeket az ő 
hagyományszerű vezetésük alól. Csakhamar dúló ellenségeskedés fejlődött 
ki, amely futótűzként harapódzott el Galícia, Litvánia és Lengyelhon közsé- 
géeiben. Minden üldözés és egyházi átok (chérem) ellenére a chasszidiz- 
mus egyre terjedt és nagyobb eszmei tartalmat kapott utóda, a már em- 
lített mezirecsi Beer idejében, aki a Tórában, a Kabbalában nagyon is 
jártas és amellett kitűnő szónok is volt. 

A mozgalom tehát egyre terjedt és később, a hasadás törvényénél 
fogva, differenciálódott is. Egyik hajtása a Chabad-szekta, melynek alapí- 
tása Schnéur Zalman nevéhez fűződik. Ez volt az ősi Ljubavicsi rabbi, aki 
kétszer is börtönt szenvedett elveiért, ahova — állitóan — rabinikus el- 
lenfeleinek áskálódása juttatta. 


★ 

Egyformán ellenzékben mindezen irányzatokkal szemben állott, me- 
reven, komoran, rendületlenül: a hagyományhü orthodoxia. Annak hivatott 
vezetői, egy rabbi Ezékiel Landau, egy Chatam Szófer, vagy r. Akiba Éger 
minden erejüket latbavetették, hogy a nyájat összetartsák, a Tóra és a 
Vallás szellemében, ám az anyagi problémák megoldása nélkül. 

A hatások és ellenhatások ezen kereszttüzében így élt, vergődött és 
fejlődött a zsidóság. A költő szavai szerint: „egyszer fázott, másszor láng- 
gal égett." A Mendelssohn megindította mozgalomnak egyik nem-zsidó 
tis 2 ítelője, Dohm Christian Vilmos egy vitairatot bocsátott ki, melyben 
a kormányok bölcsességére apellálva állást foglal a zsidók egyenjogúsí- 
tása érdekében. Ennek tulaj donitható, hogy nálunk II. József császár és 


— 17 — 



utat mutatott, hogy a zsidó öntudat és a modem kultúra egymással össze- 
szeegyeztethetőek. Korának legelőkelőbb szellemeivel: mint Lessing, Gom- 
perz, Herder, Nicolay tartott barátságot, akik benne a tudóst és az embert 
egyaránt tisztelték. Megmutatta, hogy a zsidó alkotásra képes a tudomány 
terén és az egyenjogosíftásra irányuló törekvése minden tekintetben igazolt. 

Nem állitható, hogy a zsidó vallás vtóelmében kiadott vitairatai, to- 
vábbá vallásfilozófiai művei — németre fordította a Bibliát — osztatlan 

m 

egyetértésre találtak volna és éppen zsidó részről nem. Az egykori dessaui 
tóramásoló fiától rossz néven vették, hogy idegen nyelvre, idegen betűtípus- 
sal fordította le a szent szöveget. Éppen a túlzók részéről elkülönüléssel, 
ha nem is nyilt „chéremmel" találkozott. Hatása mégis maradandó volt, 
mert egy fejlődési folyamatot nyitott meg, amely végül is a zsidók egyen- 
jogúsításához (emancipatió) és a zsidó vallás elismeréséhez (receptió) ve- 
zetett. Ezen eszmeáramlat pregnáns kifejezője volt a szabály: „Légy zsidó 
a házadon belül, kifelé pedig hű fia a nemzetnek, amelynek keretében 
élsz ! " 

A néhány évvel ezelőtt elhalt másik német származású nagy tudósimk, 
Martin Buber megtanitott bennünket arra, hogy az egyén csak láncszem a 
nemzedékek sorozatában, melyet a közös vérhuilám, a közös tradíció kap- 
csol össze. Mendelssohn egy fényes láncszeme volt a zsidó hagyománynak. 
Az általa kijelölt út mintha választ adott volna arra a sürgető, örök 
kérdésre: „hova tart a Zsidó?!"' 



Az erjedés, amely a zsidóság lelkületében megindult, nemcsak egyetlen 
forrásból táplálkozott. Azon időben a zsidóság túlnyomó többségében Kö- 
zépeurópában élt, de különböző uralmak, határok és rendszerek körébe 
beékelve. Területileg elhatárolt tömegek, különböző életfeltételek mellett: 


másként reagáltak a zsidó lét alapvető kérdéseire. 

A felvüágosodással, az „aufklárista" mozgalommal szinte egyidejűleg, 
de merőben más színpadon és más feltételek között, egy uj esszéus irányzat 
keletkezett. A chasszidizmus. Valamikor, az őshazában, a Makkabeusok 
idejében már létezett egy hasonnevű szekta, sok tisztálkodással és für- 
déssel, fehér ruhákkal, csodaszerű gyógyítással és sok-sok prófétai álmo- 


dozással. Ez a mostani, amannak hasonmása. 

Az utolsó lengyel királyok idejében az ottani zsidóság nagy tömegei 
mérhetetlen nyomorban, cél és remény nélküli állapotban tengődtek. Meg- 
csalódtak az életben, de a jobb jövőt ígérő messianizmusban is, mert a 


megelőző korszakban hittek és reméltek a Sabbatai Zwi hamis megváltá- 
sában. Nem maradt számukra más, mint a vallás. Am éppen annak el túl- 
zásai és száraz doktrinái, a rabinikus formulák már nem elégítették ki 
őket. A világ uj és uj csalódásra vár és ezt a szükségletet a chasszidizmus 
bőven teljesítette. 


★ ★ ★ 

— 16 — 



„HOVA TART A ZSIDÓ ?!" 

(Korrajz és kórrajz egyben.) 


Kétszáz évvel ezelőtt, pontosan 1771. szeptember 30-a, egy esőre hajló 
őszi nap reggelén, a Potsdam-i porosz királyi várőrség ^y fiatal kaputisztje 
e kérdéssel fordult egy alacsony termetű, hajlott hátú, de nemes tekintetű 
és magabiztos fellépésű, magános utashoz : 

„Wo will dér Jude hin?!" Vagyis: hova tart a Zsidó?! 

Az így aposztrofált férfiú, a kor szokása szerint viselt hosszú, felső 
kabátja zsebéből előhúzott egy levelet, melyet az előző napon vett kézhez. 
A következő tartalommal : 

,>Miután báró Fritsch szász-államminiszter (aki történetesen Nagy 
Frigyes porosz királynál tett látogatást — a szerző megjegyz.). . . azt a kí- 
vánságát fejezte ki, hogy a híres Mendelssohn Mózes urat személyesen 
megismerni szeretné, ezért én, ő Királyi Felsége parancsára ez utón hozom 
tudomására, hogy holnap délben Potsdamba jönne . . 

A fiatal junker gondosan átolvasta a szöveget, a ,,hlres" — kitételt 
talán kétszer is és ezután megkérdezte Mendelssohnt: miben volna annyira 
híres, hogy ide őt meghivatták? A különben nagyon komoly Mendelssohn 
— tudni vélik — ez alkalommal kis tréfát is megengedett magának, mert 
azt válaszolta, hogy zsonglőr. (,ylch spiele aus dér Tasche"). Az így meg- 
nyugodott tiszt persze útjára engedte, sőt útba is igazította a ,4iíres" fér- 
fiút ... 

A mi „zsonglőrünk" tehát Mendelssohn Mózes volt, korának híres fi- 
lozófusa, de öröklött vallásának is hű fia. Megjegyzendő, hogy a nap, ame- 
lyet fentebb említettünk, a zsidó naptár szerint 5532. Tisri 22-e egy ünnep- 
nap volt (Schmini Azeret) és Mendelssohn, aki mindig ügyelt arra, hogy a 
vallás előirásait át ne hágja, a levél vétele után a berlini rabbitanácshoz 
fordult, hogy mitévő lenne. A kb 30 km távolságot gyalog meg nem tehette, 
viszont az uralkodó kívánsága parancsnak volt tekinthető. így került sor 
az említett utazásra, mégis azzal a korlátozással, hogy lakóhelyét, Berhnt, 
gyalog hagyja el és csak a városkapun túl üljön a fogatra. 

★ 


Mendelssahn Mózes fellépése — született 1729-ben Dessau, meghalt 
1786-ban, Berlin — fordulópontot jelent az újkori zsidóság történelmében. 

Az addig teljesen jogfosztott, a polgári jogoktól elzárt, ha nem is fi- 
zikailag, de lelkileg gettósitott zsidóság, amely kifelé gúny és megvetés 
tárgya volt és csak a vallási életben, befelé nézőén talált életértelmet : 
általa először kutatta az utat a Fény és Igazság felé. Mint filozófust netán 
elhomályosíthatták újabb és átfogóbb elméletek, de működése a zsidósá- 
got illetően maradandó volt. Uj fejezetet vágott annak történelmében és 


— 15 — 



SCHNABL LÁSZLÓ 

A sárvári születésű költő egyike volt zsidó ifjúsá- 
gunk legszebb ígéreteinek. 

JÓ zsidó családból számia 250 tt, nagyatyja az orth. 
hitközség alapítója. A középiskolát Szombathelyen 
elvége 25 te, korán belekerült a modern zsidó eszme- 
áramlatba és neve rövidesen ismertté vált. Sajnos, 
élete tavaszán elérte a zsidó sors. Munkaszolgálat, 
Bőr, gyalogmars. Mártírhalált szenvedett a bécsi or- 
szágúton. 

A ,JMai héber költők" c. Antológiájából vesszük 
az alanti műfordításokat. 

CHAJIM NACHMAN BIAMK . 

IDEGEN ORSZÁGBAN 

Fojtott, sűrű csend öleli a sátrat. 

Lombos tetején holdfény szendereg : 

Eziüsbölcsöben, ártatlan szelíden 
Elszrog pihen, mint álmodó gyermek. 

Házzá békeként mirtuszág simul. 

Fejénél mint testőr áll őrt a pálma. 

A hogy az éjszaka átöleli őket. 

Szelíd, nyugalmas mindkettőjük álma. 

Testük pihen, de a szivük messze jár 
És visszaálmoidja a drága múltat . . . 

Ugyan ki teszi mérlegre a bánat 
Köveit, melyek a szivükre huBtak ? 

Almuk talán a távoli hazába visz, 

Szivük dús rétek szinével van tele, 

De testük fáradt már a vándorlástól 
És köntösük az út sara fedte be. 

Az elmúlás napja riasztja őket. 

Mikor elhervad majd a zöld pálmaág, 

S az eszrog ülata álomként száll el . . . 

Azért vigyázzák úgy ezt az éjszakát? 

De ki érti a számüzöttek álmát ? 

Már dereng a nap a lombtetőkön át, 

S ezüsbölcsőben, ártatlan-szelíden 
Eszrog pihen, a fejénél pálmaág. 

ABRAHAM BRAYDES : 

A Z U T 

Mióta vér pezseg, mióta szív dobog, 
sok út felé hajtja az embert a robot. 

A bús emlékezés a múlt után kutat : 
egyedül járom én a porlepte utat. 

Az ősök jártak itt, üt döngtek léteik, 
s én szótlan követem az ősök lépteit. 

Az ősi rögökön az én lábam dobog 
és intenek felém fénylő lángoszlopok. 


— 14 — 



GiSZKÁLÁY JÁNOS : 


Ráchel CEiégla) 

(„Hang hallatszott Rámában, sírás és keserves 
jajgatás: Ráchél siratja az ő gyermekeit . . /' 

Jermijahu hanavi 31) 


Arca halálos lázban égett, 
elborult véle a világ, 
szegény virág, letört virág, 
arca halálos lázban égett. 

Lázában valamit láthatott, 
mert hiába nyugtatták hűs kezek, 
lihegve végrendelkezett, 
lázában valamit láthatott. 

„Elfrát felé az országúton 
rejtsen magába sírom árka, 
legyek halottan örök várta 
Elfrát felé az országúton. 

, Jaj látom őket, látom, látom : 
fiaimat béklyóba verve 
garázda népek hajtják erre, 
jaj látom őket, látom, látom. 

,J>e siromon ha megpihennek, 
én majd könyörgök értük itt lenn 
és ja,^avunk meghallja Isten, 
ha siromon majd megpihennek.'' 

Lázában valamit hallhatott, 
zengett a „bath-kol" égi hárfa, 
ajkát boldog mosolyra zárta, 
lázában valamit hallhatott : 


,j[láchel pihenjen anyaszived, 
s mert siron túl is értők reszket, 
a jövendőbe láss most messzebb, 
Ráchel pihenjen anyaszived. 


Efrát felé az országúton, 
egyszer majd vége lesz a könnynek, 
s fiaid mind visszajönnek, 

Efrát felé az országúton." 


— 13 — 



„Itt állok elha^ottan, iárstalan, 
míg el nem jön a rossznak véghatára 
s az emberiség eszmél önmagára. 

Zúg Tnár öslelkű utódok hős hada 
lelkűkben zeng a próféta szava: 
^Kardokból vincellérkés lesz és kapa’. 
Uj élet zsendül, zeng hallelujázva, 
a világ fölött leng a béke olajága, 
s mind hazatérnek, büszkén, szabadon 
verítékezni az ősi ugaron". 


Élni s alkotni, hol apáik éltek, 
mind hazatér, kit hajt a szíve vágya, 
kik zárt falakat döngetnek . . . hiába. 
Cion hegyén ős-új szavak csendülnek, 
a hegy, a völgy, a vizek megrendülnek 
és Jeruzsálem sziklái lendülnek, 
fallá nőnek, magukba zárnak engem, 
hogy szív legyek az újraélő testben, 
az örök szív, mely várja, várja ré^^, 
hogy egyesül a Szentély és a nép. 



Mécses (u.n. lucerna), a szombathelyi muzeum tárlatában. A 
vasi zsidóság legrégebb emléke, úgyszintén országos vonatko- 
zásban is egyike a kevésszámú zsidótárgyú, római emlékeknek. 
Világosan kivehető a menóra-motivum. 


GACS TERI : 


A NYUGATI FAL 


Es állt a Fal, állt rendületlenül, 
évezredek vonultak el fölötte, 
fehér kövét vasfogulí őrölte, 
de megtört kőkockáin vad erejük. 
Pusztult a föld s a nép velük, 
bomlott vihar tépázta gyökerük. 
Emésztő végítélet dühödt nyelve 
fenséges nyugalmát le nem győzhette, 
kemény kövén ájulitan fennakadt 
s a Fal némán, hallgatva megmaradt. 


Egy fénykor üszkös romjai felett, 

Mint kemény hős, kit le nem győzhet senki, 
áUt, állt a Fal és néma beszéde ennyi : 
jJVÍég nem múlt el, még tombol kint az átok 
és én csak állok s várok, egyre várok, 

A kínt, a vért, a könnyet, amit látok, 
mit négy világtáj dühe szór felém, 
némán bezárom kőszívembe én 
s áHok tovább, szilárd, néma vártán, 
míg népem túl lesz a borzalmak álmán". 

AUt, állt a Fal és holdsütötte éjen 
komor homlokát ég felé szegezve 
jajdult a kőszáv, a távolt figyelve : 
hogfy nyög az állatember kavarta üst, 
hörgő hús, vér és csontok fuldoMása küzd, 
hogy sír, zokog, jajgat a szá3ó füst, 
hogy vesznek milliók könnybe, kínba, 
átkos Auschwitz, Majdanek, Treblinka ! ! 

S a Fal csak állt és várta, egyre várta, 
hogy eljöjjön már az idők határa. 

örömkönny s forró vérpatak között 
a zsidó élet új erőre kelt. 

Ismét beírták Medinát Jiszráélt 
a történelmi egy tiszta lapjára, 
mint hatmillió élet ára, 
kiknek tűzben, kínban fogant halála 
s míg dobban, lendült ujult zsidó élet, 
a zsidó föld, vér, veríték eggyé lett, 
a Fal csak állt, beszéde hangtalan, 
de minden szívben zengő visszhangja van : 


— 11 — 



Emlékük méltán csatlakozik az e könyvben megörökítettek sorába. 

Az Emlékkönyv írása közben vettük szomorú hírét annak, hogy Singer 
Mihály chavénmk, köfaragómester, itt a Kfar Massaryk-kibbutz tagja, el- 
hunyt. Számos mű őrzi keze alkotást. Könyvünkben a celldömölki részileg 
jelentős része tőle váló. 

Köszönettel fordulunk a Rádió iránt, amely méltatta szerény mun- 
kánkat a magyar adásban. Annak vezetője, dr. Marton Lajos chavér egy- 
vasi vonatkozású, művészeti cikkét is volt szíves közlésre átengedm, 

A vészkorszak jelentős kutatója, a jelenleg, Bécsben élő dr. Hacker Iván 
ügyvéd (Szombathely), az ottani zsidóság egyik vezetője, két cikkel emelte 
munkánk értékét. 

[Megkülönböztetett elismeréssel és hálával fordulunk Blasz Joszéf 
igazgató-tanitó, chavérunk felé, aki tettel és tanáccsal egyaránt támogar 
tott. Azkarámkon tevékenyen résztvett és eddig megjelent munkáival — 
az egyik kifejezetten jánosházai, vasi vonatkozású — az emlékirodalom 
egyik kiváló mivelője. Mimkásságára az izraeli sajtó is felfigyelt és azt a 
mi elhimyt nagyasszonyunk: Gács Teri írónő külön cikkben méltatta. 
Kön3nrünk több érdekes részletet közöl munkáiból. 

Munkánk biográfiai- és statisztikai részében célszerűen felhasznál- 
hattuk azon értékes adatokat és forrásmunkákat, ameljreket dr. Saálágyi- 
Windt László történész-chavér volt szives velünk közölni. 

Végül — last bút nőt least — meleg hálával fordulok a mi jó Ragen- 
dorfer Smuól barátunk, valamint Bizottságunk minden tagja iránt, akik 
a Jizkor-könyv gondolatát elinditották, a munkatársak felé, egyenként és 
összesen, kiknek neveit és munkáit a tartalomjegyzék feltünteti. 

A könyvet előállító Izsák Efrájim és Fia-nyomda sokat fáradozott, 
hogy az tetszetős formában kerüljön a közönség kezébe. Hálás köszönet 
érte. 


így Útnak bocsátjuk munkánkat, a lélek szárnyaira bízva annak 
eszmei tartalmát: apánk tanítását, anyánk kezének reszkető simogatását. 


A közös múlt megszentelt eonlékeit. Vajha megörökíteni sikerül azt, ami 


abban nemes, igaz és időtálió ! 


— 10 — 



Kétségek közei)ette, keresve az Ariadne-fonalat, amely ezen tespe- 
désből a közösségi gondolathoz visszavezet, egy novella akadt kezembe a 
magyarnyelvű napilap egyik ünnepi számában. Ebben a cikkben, — ,^Répát, 
virágot, akármit ..." — egy egyébként zseniális kezű, de határozottan dest- 
ruktiv hangvételű író, mintegy Anti-Hamletként felidézi az ősök emlékeze- 
tet, de csak azért, hogy azt megtagadhassa. A sirhantok helyett répát, vi- 
rágot növesszen . . . , de szerintem: dudvát és ürmöt termeljen. Zsidó em- 
ber ... író . . . és intellektüel, aki le tudta írni ezt a mondatot : „sikerült 
végre elfelednem benneteket, kitörölnöm a szivemböK?) mindazt, amit ve- 
letek elkövettek. Rá akarom hengeriteni a kútra egyszer- és mindenkorra 
a zárókövet." 

AZON a napon, mikor ezt a borzalmas cikket elolvastam, azon a na- 
pon tudtam, hogy Emlékkönyvünk meg fog jelenni, mert arra más válasz 
nem lehet. Hiába akarja ő a kútra a követ hengeriteni, vannak még, kik 
előtt más példa lebeg. 

így az írás: „És történt, hogy midőn Jákob meglátta Ráhelt... oda- 
lépett Jákob és eügőrdítette a követ a kút szájától és megitatta . . . anyja 
testvérének juhait." 

így most előtettek a KÚT, az ősforrás, a zsidó közösség tisztító vize. 
Mi EZT az italt kínáljuk az utánunk jövő nemzedéknek. Könyvünk szerény 
igényű, úgy a külsejét, mint a tartalmát illetően. Mégis, a szándék őszinte 
és egyenes: 

Átadni a múlt örökségét. Az apák szdvét a fiukhoz téríteni ! 

Szivünk túláradó hálával telt az örökkévaló kegyeilméért, hogy e sze- 
rény művünk megjelenését megérhettük. Ha csak részben is, ha csak jel- 
képileg is, de ez áJtai is eleget kívániink tenni a „Kivré Avot" ősi, megszen- 
telt hagyományának. Tán enyhül ezáltal a kínzó fájdalom a népünk, csalá- 
dunk, szeretteink pusztulásán. 

Ugyanekkor a szerkesztő szeretettel fordul azok felé, akik segítői 
voltak és részt vettek a munkában, akik fényt gyújtottak az Emlékezés 
fáklyáján. 

Könyvünk ivrit részében külön foglalkozunk a Givat-Olgai ,,SIILXDíH" 
iskola kiemelkedő szerepével. Ez az iskola nemes feladatává tűzte ki ép- 
pen a mi körzetünk. Szombathely és vidéke zsidó hagyományainak rend- 
szeres stúdiumát. Köszönet és hála illeti az iskola igazgatóját, Masteh 
Dávid chavért, továbbá az eszme lelkes propagálóit. Reich Mordechaj 
tanitó. Vajda S25imcha mérnök és Koszitelitz Mordechaj hederai h. polgár- 
mester chavérokat, akik a megható gondolatot iniciálták és a gyakorlatba 
átültették. 

Megilletődéssel kell jélentenünk, hogy azok, akik 1969. júniusában 
a Megörökítési okmányt ott részünkről aláírták: dr. Kauders Ben-Zion, 
vezetőségünk volt elnöke és dr. Scbönfeldné sz. Braun Lüy, a felejthetet- 
len Braim Dávid-házaspár egyetlen lánya, már nincsenek az élők sorában. 


— 9 — 



Még most is, hogy az égzengés után quasi uj lapot nyitottunk és uj 
életformát kezdtünk az ös-uj Földön, vájjon méltók vagyuiüc»e az ö nemes 
hagyományaikhoz? Mikor az Azkara áhítatában a múlt emléke felszakad 
bennünk és önkéntelenül is vizsgáljuk magunkat : hogy az egész ténykedé- 
sünk, a mi egész habitusimk, a mi szellemi magatartásunk méltó-e a Szik- 
lára, melyből faragtattunk? Az életharcban megkeményedett, dacos, öntu- 
datos, ám végtelenül önzetlen és áldozatkész vasi 2 ssidóság hagyomán 3 rai- 
hoz . . . 

Azonkívül van a kérdésnek egy más aszpektusa is. Nevezetesen az, 
hogy a jelen nem más, mint átmenet a múlt és a jövő között. Történelmi 
átiratban: minden nemzedéknek feladata, hogy a múltat, a jövővel össze- 
kapcsolva, keresse, kutassa a módot és lehetőséget, hogy a múlt értékeit 
átplántálja a következő nemzedék leikébe. 

Ez a probléma, a múlt és jövő áthidalása, nem is uj és nem is le- 
kicsinylendő feladat. Atérezték ezt minden időkben és ennek adott hangot 
a Próféta is, éppen azon szép haftőrában, amely a Szabadság ünnepét meg- 
előző szombaton olvastatik : 

, Majdan elküldöm Én számotokra Élijáhut, a prófétát, mielőtt eljő 
az örökkévaló nagy és félelmetes napja, ő fogja az apák szivét a fiukhoz 
téríteni és a fiuk szivét az apákhoz. Nehogy eljöjjek és átokkal sújtsam a 
földet." (Malachi XV, 23-24). 

Ebből is látjuk, hogy a nemzedékek egybekapcsolása, összehangolása: 
nagy és szent küldetés, amely még magát a Megváltást is elsődlegesen meg- 
előzi. 

Nekünk is keresnünk, kutatnunk kell a módot, hogy a múltnak nemes, 
igaz, és értékálló örökségét átadjuk az utánunk következőknek. így első- 
sorban a közös múlt történelmi és társadalmi emlékeit. 

Ennek jegyében indítjuk útnak EIMLÉKKÖNYVÜNKET. Itt megmond- 
hatjuk, hogy annak megjelenése elég hosszú ideig vajúdott. Körös-körül, a 
közelben és távolban egyre-másra jelentek meg ilyen művek, díszes és ke- 
vésbé díszes köntösben, vékony füzetben vagy tömör kötetként, de megje- 
lentek. Éppen así a zsidóság, amelyről egy neves kö 2 sirónk azt a díszes érték- 
ítéletet alkotta, hogy a magyar zsidóság egyik legrégibb és legkulturáltabb 
hajtása . . . mintha késedeümeskedett volna. 

Hisz ez a monográfia lényege már adva volt azáltal, hogy boldogult 
emlékű vezetőnk, MIAUN DA VIDNÉ úrnő, bámulatos energiával és fárad- 
ságot nem tekintve, összegyűjtötte és tekercsbe formálta mártírjaink teljes 
névsorát. Ez a szellemi seregszemle várt befejezésre . . . 

Mégis — mint említettem - egyik Azkaránktól a másikig tolódott, 
halasztódott az E MLÉK KÖNYV megjelenése és hányódott a gyakorlati meg- 
oldás Scyllája és Charibdise között. Akiknek imiok kellett volna, részben 
törődött, fáradt emberek, sokat lekötött a mindennapi megélhetés küzdelme. 
A Könyv meg csak késett, késett . . . 


— 8 — 



E L Ő H A N G 


és egyben szerény öniga^olásféle is. 


,JECölteni annyit jelent, mint ítélőszéket tartani magunk felett". Ez az 
ibseni mondás áll nemcsak a szavaknak csokorba kötött zenéjére, de a kö- 
tetlen prózára is. A gondolatközlésnek minden formájára, amikor eszmén- 
ket átplántálni igyekszünk az olvasó leikébe, amikor rezonanciát keresünk 
a lélek húrjain, amikor a lélek keresi a rokonlelket. 

Mi itt nehéz feladatra vállalkoztunk. Maroknyi maradéka egy szép 
közösségnek. Szórványa egy hajdani Maamadnak. Akiknek gyérült sorait a 


közös földrajzi eredet. 


a közös múlt áhítatának édes folyondára köti össze. 


Arra vágyakozunk: megkeresni, megtalálni és tudatossá tenni a kapcsolatot 
a közös múlttal. Megörökíteni azt, ami abban nemes, igaz és időtálló . . . 

Tizenkét zsidó közösség zsongó emléke az, ami felsír ezen lapokról: 
hétezer zsidó mártiromsága. Mindez a mi napjainkban történt, mindez ami 
életünket árnyékolja be. Hisz gyermekkonmkban még magunk egy intakt 


és bensőséges érzésektől áthatott közösségnek voltunk uj hajtásai és ott 


szőttük ifjúságunk álmait. Ami pedig utánunk még megmaradt: kietlen, 
tikkasztó pusztaság, elnémult iskolák, gondozás nélküli templomok és ah! 


temető, temető . . . ! 


Több ez, mint ami eddig megéretett az Idők mérlegén! Nehéz bele- 
törődni abba, hogy ifjúságunk álmai a kezeink között szertefoszlottak. Mi 
TÖBQBBT veszítettünk mint a mondabeli Midas király, hogy álmaink drága- 
köve kaviccsá változott. A mi fájdalmunk nagyobb, mint ama mór királyé, 
aki siratta Granada elvesztését, a zengő kerteket és a márvány palotá- 
kat ... Mi a lüktető siratjuk, n^ünk gerincének megtörését, utolsó 

sóhaját azoknak, akik nekünk a legkedvesebbek voltak . . . 

Mikor pedig a muilt ezen képe felvonul előttem — és ah ! Igen sok- 
szor válik tudatossá bennem — úgy érzem, hogy némi önvád, az önvizsgálat 
kínzó kérdései is csatlakoznak a k^hez. Mintha a mi emberöltőnk volna 
az, amely eltékozolta az elődök alkotásait ... Ha nem is ~ Isten őrizz ! ~ 
aktív értelemben, de passzív szemlélői voltunk az égszakadásnak, talán 
esetleg nem tettünk meg mindent, talán elmulasztottimk valamit. Szinte 
elvonulni látom a belsaoári égi jelet : Megmérettél és könn3runek találtattál. 
,Mené, méné, tekéi uparszin ..." 


7 — 







TARTALOM 


oldal 


I. ELőHANG és egyben szerény önigazolásféle is 

II. A LÉLEK HÚRJAIN : 

GÁOS: Hakótel Hamaaravi 

GISZKALA'I János: Ráchel '(Elégia) 

SOHlNAiBBL László: Mai héber költők (Szemelvények 
az antológiából) 

III. TÖRTÉNELEM: 

Hova tart a Zsidó? 

(Erjedés a zsidóságban, Mendelssohntól napjainkig) 

A lejtőn... 

(Történelmi mozaikok a vasmegyei életből) . . . 

Zsidók a nyugati végeken. 

a) A vasi zsidóság kialakulása, ált. rész .... 

b) A kehillák : 


Szombathely . 
Körmend . 
Nagysimonyi . 
Sárvár . . . . 

Szentgotthárd . 

A falvak zsidósága 


39 

47 

60 

65 

72 

79 


Jánosháza .... 

Kőszeg 

Cíelldömölk 

Vasvár 

Rohonc és az elcsatolt 
részek .... 


IV. ÉLMÉNYEK és ÉLETKÉPEK : 

Ragendorfer Smuél: Szombathelyi emlékek . 

Hitközségi élet Szombathelyen 

'Dr. Márton Lajos: Művészet a kehillákban (Rohonc) 

L. Miron Eszter: Jánosháza 

Nagy József: Falusi zsidó élet Vasmegyében . 
Hegyháti jellegzetességek: S25ámi bácsi .... 
Dokumentáció: Facsimilék és képek ..... 
A film tovább pereg (Levél a Szerkesztőhöz) . 


Dr. Hacker Iván: Ros Hashana a koncentrációs táborban 109 
Schöntag Alexander: A mi örök utitársunk .... 112 

Spitz Sándor: Aki visszajött 115 

Blasz József: A nagy kaland néhány részlete .... 120 

Rotschild Sándor: A Pokol tornáca felé 122 

Tahi László: E!gy éjszaka Kievben 124 


81 

85 

87 

89 

91 

94 

97 

103 


V. EMLÉKEZÉS: 

A mártirok névsora 128 

l25rael szent földjében 169 

A mi Szenes Hannáink 171 

Vallási vezetőink 173 

Dr. Hacker Iván: A szombathel5ri Zsidótanács elnökének 

mártiriuma 180 

OEmlékbeszéd Braim Dávidné z.l. sirkőavatásán . . . 184 

A történelem mérlegserpenyőjén (Nekrológ) .... 187 

VI. A mű ivrit része ... 192 



A rohonci ősi templom rokkokó stílusú mennyezeti freskója 
E község az újkori zsidó vasmegyei települések anyaliitközsége volt 



A mizrachi oldal 





A VASI ZSIDÓSÁG 
EMLÉKKÖNYVE 


Kiadó : A VASMEGYEI EMLÉKBIZOTTSÁG 

Szerkesztő : LÖWINGER AVRAHAM ALBERT 

MegrendeHieto : a szerkesztőnél, HOLON, postafiók 620 
vagy a nyomdában, T.-A, — Jaffa, Simon de Setach-u. 14 szám. 


A bizottság tagjai : 

Ragendorfer Smuél, Bné^Brak 
Lessinger Sándor, Tel-Aviv 
Götzl Rózsi, Jerusolajim 
Hirsoh Ernő Srage, Jerusolajim 
Kosztolitz Mordechaj, Chedera 
Kupfer Smuél, Tel-^Aviv 
RotsoMld Slomo, Bné-Brak 
^ántóné Marton Ili, Natanja 


A cikkekért szerzőik, ha az külöin feltüntetve nincs, úgy a 
szerkesztő felelős. 

Ugyanöt illeti meg az eredeti cikkek közlési joga is. 


Készült IZSÁK EFRÁJIM és PIA könyvnyomdában, T.-A.— Jaffa, 
Simon ben Setach-u. 14 sz. (Sekem-iPosta mellett) 







gSSíiSMáüíi 






A SZCMBATHEJLYI MARfTERmEKERiCS TC! hM i y p ?l 1H ! 
(Stein tanító cliavér rajza) 





» 

RR 

gtjy^jpS 



j 


^ís 














SwggflMPxyy 





ffffrí 






F^eI 


w 










gK 









gSf 






1 1 







'k' 


















Az IZRAEILBEN élő Vasmegyei Zsidók Enüékbizott^ságának Kiadása 

(19 7 4) 












/ A'- 

e- & 


# # o 

# « #